Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-19 / 274. szám
1976. november 19. KÉPÚJSÁG 3 I zgalmas vállalkozás enyhe szédületét éreztem, amikor már a negyedik szintnél jártunk. A lépcsőházban se oldalfal, se korlát, „szakadék” tátong mellettünk mindkét oldalon. Az óriási daru motorja kísértetiesen surrog, vakító reflektorfény világítja meg a magas ház tetején dolgozó embereket. ■Végre fölértünk a levegőben lógó lépcsőházból, de ott is nagyon kellett vigyáznunk, hova lépünk. A daru odahimbált az emberek keze ügyébe egy jókora terhet, ami egyébként mint panel nem nagy, csak közepes. Középblokk. Kiss Ferenc művezető kalauzolt és közben magyarázta a munkát. Hogyan kell állítani az elemeket, lemérni, pontosan függőleges-e a beállás, miután a daru odatette a helyére, de még nem eresztette el. Mutogatás, habarcsöntés, elhelyezés, egy kis igazítás a fakalapáccsal, ideiglenes összekapcsolás a felső szegélynél és már mehet is a daru vége a mélybe, újabb elemet megragadni. Kínálni magát a kötözőembernek, aki rákapcsolja a panelelemet. Paks leendő központjának eddigi legnagyobb háza lesz ez. Kétnapi munka volt csak vissza a szerkezetállítás befejezéséig. A pillanat, amikor ott álltunk éjjel reflektorfényben, szédítő magasban, kicsit dideregve, nem' ismétlődik meg soha. A többi ház építéséhez már úgy fognak hozzá a TOTÉV dolgozói Pakson is, hogy majd egyik munka követi a másikat. Azon az éjszakán nagy próbatételről értesültem. Három műszak dolgozott a 41 lakásos ház elemeinek összerakásán, s közülük az, amelyik éppen „szolgálatban volt”, itt kezdte a panele- zést. Azelőtt csak téglát raktak a kőművesek. Sorbán Ambrus, Szabó Antal, Hosz- szú István. A segédmunkások itt léptek elő betanított munkásokká, akiknek legalább annyira kell figyelni, mint a kőműveseknek. Nem cipekedni, maltert hordani, téglát adogatni, hanem figyelni és a mesterek keze alá játszani. Udvariból, Miszláról, Re- gölyből, Alsópélről és Kis- székelyből való emberek. Úgy tanulták, meg ezt az építési módot, hogy hibázni nem lehetett. Ók adták az egyik műszakot. Igaz, nem tudtak felállítani annyi házelemet, mint a gyakorlottabb brigádok, a paksi Vajer Mihályé meg Sinkovics Istváné, de jól dolgoztak. Az első szintnél is, a szédítő magasban is, nappal és éjfél után, amikor rájuk került a sor. Kiss Ferenc, az 54 éves művezető megtanította őket. E légedett az eredménynyel, de nem dicsekszik, viszont Sinkovics bámulatos ügyességét úgy méltatja, ahogyan művészekről szólnak a kritikusok. így fogalmaz a művezető: „a Sinkovics muzsikál a panelekkel.” Gyorsan és biztosan irányítva a darukezelőt, mindig pontosan és a lehető legrövidebb idő alatt helyezi el az elemet, anélkül, hogy ő maga hozzányúlna. A kezdők jó ideig belekapaszkodnak a súlyos teherbe, próbálják helyére billenteni. Lehetetlen és szükségtelen próbálkozás. Figyelni, irányítani kell. Kihúzódtam az erős fényből, lenéztem a leendő tágas udvarba, ahol valószínűleg játszótér lesz. Két diófát meghagytak azon a részen. Sok az anyag, mint minden építkezésnél, de a fák megmaradtak. Leballagunk a művezetővel, betérünk a barakkba melegedni. A többiek majd éjfélkor jönnek le, akkor lesz „ebédidő”. Kiss Ferenc megmutatja a rajzot, milyenek a lakások. Határozottan állítja, jövő év júniusára elkészül mind a 41. Ismeri a vállalat képességeit, a brigádok szorgalmát. A válaszfalazásnál segít majd a paksi tanács költségvetési üzeme is, mint ahogyan vállalta és elkészítette ennek a háznak az alapozását. Sok nagy munkát tud említeni Kiss Ferenc, aki -Du- naszentgyörgyön lakik és 1950 óta dolgozik a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál. Gépállomásokkal kezdték, aztán különböző mezőgazdasági épületeket készítettek, és közben — az ő művezetői irányításával — elvégezték a Szekszárdi Nyomda rekonstrukcióját. Négy év óta főleg lakásépítéssel foglalkoznak a TO- TÉV-nél. 'Amikor kifejeztem kétkedésemet, hogy ez a „legnagyobb paksi ház” jövő júniusra teljesen elkészül, sorolta a szekszárdi példákat; fejből tudja a Landler Jenő utcában épített 80 lakásos ház szerkezeti állításának történetét. Ilyeneket mond : „A kilences jelű épület szer-i kezeti állítása 18 nap alatt megtörtént. Ez negyven lakás.” Magabiztosan néz. Nem ámítás. Persze vannak okos módszerek, céljutalmak. Megesik, hogy a kötelező munkaidőnél egy órával hamarabb már dolgozik egy- egy brigád. A r fvágok a barakk és a kocsiút közötti hepehupás terepen. Az utat is újjá kell majd építeni. Itt lesz a bejárat Paks jövőre felépülő autóbuszpályaudvarához. GEMENCI JÓZSEF Megyénket képviseli a tsz-kongresszuson „Emlékezve Kádár elvtárs csepeli beszédére, megmaradt bennem az a gondolat, hogy aki figyel a gazdálkodásra és jól gazdálkodik, az minden körülmények között jól politizál.” (Részlet Erezik Istvánnénak, a dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezet Gagarin szocialista brigádja vezetőjének a TESZÖV-kül- döttközgyűlésen elhangzott hozzászólásából.) Frezik Istvánná sertéstenyésztő szakmunkással, akit a küldött- közgyűlés a TOT tagjává, va. lamint a termelőszövetkezetek III. kongresszusának küldöttjévé választott, az érte- • kéziét után beszélgettünk. — Véleménye szerint melyek azok a kérdések, amelyeket feltétlenül időszerű megvitatni a III. kongresszuson. — Többek között a nyolcórás munkanap bevezetését a mezőgazdaságban. Igen időszerűnek tartom a mözsi tsz elnökének javaslatát, miszerint a minimális tagsági joghoz a férfiaknál 150, a nőknél 100 tízórás munkanap helyett 190, illetve 130 nyolcórás munkanapot kellene megállapítani. Csak az tudhatja, aki a mezőgazdaságban dolgozik, hogy napi tíz óra munka mellett az embernek alig marad ideje a családra, a tanulásról, a művelődésről nem is beszélve. A mi brigádunk egy-egy tagjának például csak minden tizenkettedik vasárnapja szabad. Ha az asszonyok szorgos munkája mellett a férjeik nem lennének dolgos, megértő emberek, nem valószínű, hogy a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címet magunkénak mondhatnánk. Mindenképpen szó kell hogy essék a kongresszuson a szocialista brigádmozgalomról, amit véleményem szerint nem a hasznának megfelelően ismernek el. Ügy érzem, a tsz-vezetőknek jobban kellene támogatni ezt a mozgalmat, mert hiába teszik ki a brigádok a lelkűket is, ha az elismerés elmarad. Nem egetverő nagy dolgokra gondolok. Már az is lelkesíthet, ha valamelyik tsz-vezető megjegyzi például, hogy szép rózsákat ültettünk a telepen. A mi vezetőink nem fukarkodnak a dicsérő szóval. Persze mi is igyekszünk jól dolgozni: hat hónap alatt t egymillió forinttal túlteljesítettük a tervet. — Milyen tapasztalatokat tudnának átadni más brigádoknak? — Dolgozni csak szívvel, lélekkel lehet. Brigádgyűléseken közösen megvitatjuk a hibákat, megbeszéljük feladatainkat és azt, hogy hogyan lehetne egy-egy problémái megoldani. A tapasztalatokat szövetkezeten belül egymás nak átadjuk, közös tanácskozásokat és találkozókat szervezünk. A fegyelmi felelősségre vonás mértékéről a brigádnak van joga dönteni, s jutalmat a brigád javaslata alapján kaphat valaki. Nagyon lényeges szerintem az is, hogy a mi brigádunk a2f eredményekre büszke, de nem vagyunk önteltek. Az elért eredményeket nem tart juk véglegesnek; minden reggel úgy indulunk munkába, hogy az előző napinál még többet produkálunk. — Mint TOT-tag, mit tart a legfontosabb feladatának? — Azt hiszem, nem én va- gyök az egyedüli, aki azt szeretné elérni, hogy a közösségi érdekek a jelenleginél még jobban érvényesüljenek a szövetkezetekben. Az egyéni és a közösségi érdek he lyét, arányait pontosan meg lehet találni — mégpedig a szocialista brigádmozgalmon belül. Csak így lehetnek olyan közgyűlések, amelyeken nem széna-szalma ügyekkel foglalkoznak, hanem a szövetkezet egészét érintő fontos gazdasági kérdéseket beszélik meg. (d. v. m.) Kapos-Koppáriy-völgyi Vízitársulat Bevált az egyesülés nagyon sajnálom, hogy nem volt nálam a magnó, amikor Bukovinában jártam. _ ? — Hát ezt el kell mesélnem. A tsz küldött, mert én hiába énekeltem gyakran : „Majd ha nékem sok pénzem lesz felülök a repülőre”, — annyi pénzem sohasem volt. A tsz ültetett a repülőre. Dub- rovnikba mentünk, összejártam én ott mindent. Még a beat-misére is elmentem. Igaz, hogy akkor csak próbáltak, de az is gyönyörű volt. Azt kellett volna fölvenni a magnóra és hazahozni. A magnó a szekrény előtt, a szőnyegen van. Készenlétben. — A fiam használja. Én is rajta vagyok. Sok dalt, meg mindent vett föl rá. Egyszer azt találtam neki mondani, ha egyszer magnónk lesz, akkor én mindent ráénekelek. Aztán megvette a gyerek a magnót és azt mondta: „Na édes, akkor most énekeljen.” Énekeltem is. Már majd be- rékedtem. De a Pisti, csak mondta: „Énekeljen még édesanyám!” Énekeltem volna én még, de nem jutott eszembe újabb dal. Éjjel aztán összeírtam egy csomó dalt. Persze erről a Pisti nem tudott, meg az utcán járók is csak annyit vettek észre, hogy ezen a napon még éjfélkor is mécseltem. Most itt van a lista. Mindig a ridikü- lömben hordom, ha énekelni kell, csak előveszem és nem kerülök zavarba. Előveszi, majd visszateszi a cédulát. — A névnapi meg a lakodalmi köszöntőkre is kíváncsi? Lapozgat a füzetben. Válogat. — Na, ez talán jó lesz! — állapodik meg egynél. Egy kicsit távolabb tartja magától a füzetet: „A verébnek nagyon vékony a lába, A te névnapodat ünnepeljük máma...” — mondja a köszöntőt. Kintről kutyaugatás hallatszik. Kiszól, csitítja a kutyát. Nem szeretné, ha az ugatás elijesztené a látogatót. — Nagyon szeretem az embereket. A becsületes embereket. Mindegy az, hogy magyar vagy német vagy cigány... csak becsületes legyen — mondja. — A szomszédban is él egy cigánycsalád. Tőlük vettem egy malacot. Szükségük volt a pénzre és eladták. Nekem két malac kellett volna, de megvettem tőlük azt az egyet. Ha akkor látta volna! Lógott a farka, ‘kilátszott az oldalból dája. Kérdeztem is a Mag-* dit: „Nem beteg ez? El mered nekem adni?” Azt mondta, nem beteg és el meri adni. Igaza volt. Most már szép nagy hízó lett a malacból. Érzi: megint elkalandozott a témától. Mentegetődzik is. — A násznagy-beköszöntő jó lesz? — kérdi és már mondja is: „Násznagy uraim gyerünk ki Várják magukat ideki Egy menyecske, de szépecske Lehet az is, hogy egy kecske...” Huncutul mosolyog. — Ez meg a nyoszolyó- lányoknak szól: „A nyoszolyólánynak csinos a ruhája A legények futnak is utána...” Hallgatom a köszöntőket és egyre jobban érzem: szép ez a világ, amelyben Gizella néni él. A SZOBÁBAN kávéidat, a magnótekercsről Gizella néni népballadát énekel. Egyszerűen, szépen. Most már értem : miért tudják Értényben pontosan, hogy hol lakik Gizella néni. SZALAIJÁNOS Tájékoztatást kértünk Ko- lozs Istvántól, a Kapos—Kop- pány-völgyi Vízitársulat elnökétől idei munkájukról, az egyesülés tapasztalatairól és terveikről. Január elején kezdett munkához ilyen formában a társulat, miután egyesült a korábbi két kis társulat; a dombóvári meg a Tamási környékén tevékenykedő. összességében máris lemérhető a fejlődés, a több és eredményesebb munka: míg 1975-ben 23 millió forint értékű volt a két kis társulat tevékenységének nagysága, az idén előreláthatólag 29 millió forint értékű termelést tud produkálni a vízitársulat. Kolozs István elmondta, hogy jó néhány belső in. tézkedést tettek a munka jobb megszervezése és a termelés ösztönzése céljából. Mindent a gazdaságossági követelmények szellemében végeznek. A cél jutalmazás és premizálás az elért nyereség nagyságához van kötve az építésvezetőknél és a munkavezetőknél. Követelmény, hogy ne csak irányítsanak, hanem gazdálkodjanak. Al. kalmazni fogják a jövőben a költségelemzést is Központosították a társulatnál az anyaggazdálkodást és a beszerzést szervezettebben végzik. Házilag készítettek két műhelykocsit. A szerelők anyagi ösztönzését attól teszik függővé, hogy a földmunkagépekkel milyen eredményt lehet produkálni. A gépjavításban csaknem teljesen utolérték magukat: már nagy. részt a megelőző karbantartást alkalmazhatják. A gépek kihasználása még jobb lehetne, ha állandó két műszakban dolgozhatnának, de ehhez kevés a gépkezelő. Megbeszélték, menjen tanfolyamra, aki hajlandóságot érez a nehézgépkezelő szakmához. Kilencen jelentkeztek. A szállítójármű-parkot tipizálták, IFA kocsikat vásároltak, kiselejtezték a 8— 12 éves járműveket. Minden év harmadik negyedévében megkeresik ezentúl a társulati tagokat, te. hát szövetkezeteket, állami gazdaságokat stb., hogy közöljék a vízitársulattal, milyen munkát szeretnének elvégeztetni a következő évben. A negyedik negyedévben aztán fölmérik a lehetőségeket és a sürgősség, valamint a kapacitás figyelembevételével megkötik az előszerződéseket. Céljuk, hogy minden aktuális vízrendezési és meliorációs munkát elvégezzenek, kialakítsák a nagyüzemi táblákat, új utakat és vízelvezetőket készítsenek. De nem csupán vízrendezést végeznek, hanem a vízgazdálkodást is akarják segíteni. A következő években több víztározó épül a társulat működési te. rületén. Jövőre például kettőt’ is készítenek a dombóvári Alkotmány Tsz részére és szerepel a programban az Okrádi-pataknál egy olyan vízgyűjtő létesítése, amely összesen 8—10 gazdaságot is érint majd a vízgazdálkodás javításával. A legnagyobb munkák közé tartozik a belecskai termelőszövetkezet " öntözéses rét- és legelőgazdálkodási műszaki terveinek elkészíté. se. A vízitársulat valósítja meg a szántóföldi öntözés le. hetőségét a Hőgyészi Állami Gazdaságban és Regölyben. A munka, az igény nagyon sok. A jövő évre már 41 millió forint termelési igény érkezett a társulathoz. Ebben természetesen nemcsak a mezőgazdasági üzemek kérései szerepelnek, hanem községi tanácsok igényei is, belső vízrendezésre. Tamásiban jelenleg szennyvízvezetéket épít a vízitársulat, 6 millió forint költséggel. Ez a munka 1977 közepére fejeződik be. A társulati elnök úgy ösz. szegezi eddigi munkájukat, hogy az éves tervfeladat eddigi teljesítéséből megmutatkozik: ösSzekovácsolódott a két társulat. Sem a létszám, sem a rendelkezésre álló kapacitás nem nagyobb, mint azelőtt volt, viszont lényegesen több munkát végeztek és az erősen megnövekedett fel. adatokat is el akarják végezni. G.
