Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-17 / 272. szám

1976. november 17, ít^PÚJSÁG 3 Üiiiieüijiitä Több részből álló nagy munkát fejeztek be Pakson, az atomerőmű építésénél. Ez a létesítmény az erőmű üze­mi területén, továbbá a 6-os út mellett és a Kishegyen egyaránt megtalálható. Fűtésről van szó, de ez olyan nagyarányú és sokré­tű munka, hogy külön témát érdemel. Az úgynevezett in­dító kazánház 1980-ban, az első erőmű elkészülésekor azt a célt szolgálja majd, hogy a reaktor felfűtésével lehet­ségessé váljék annak megin­dítása. Szükséges mozzanat ez, viszont csupán erre a cél­ra felépíteni a nagy és drága kazánházat, luxus lenne. Ál­landó fűtésre is tudják hasz­nálni, az üzemi területen megtalálható összes felvonu­lási épület, műhely, iroda és a konyha-étterem fűtésére, sőt ezekben a napokban még bővül az innen eredő hőszol­gáltatás : az atomvárost, a kishegyi lakótelepet is az in­dító kazánház látja el meleg­gel. Ehhez természetesen hosszú vezeték megépítésére volt szükség. Egészen ponto­san ötezer-négyszáz méter a távvezeték, az egymás mellett haladó két cső átmérője 350 milliméter. Kitűnően szige­telték őket: a nagy távolság ellenére csupán 3—4 fok a hőveszteség. Az előremenő vezetékben 150 fokos meleg áramlik a kazánháztól a Kis­hegy felé, a visszatérő csőben pedig nyolcvan fokos a víz. E hét elején még a műszaki vizsgálódásnál, próbáknál tartottak és két hét próba­fűtés következik, utána pedig teljesen felváltja a Kishe­gyen működő termokonténe. reket (olajtüzelésű, kisebb kazánokat) a távfűtés. Igen nagy kapacitásról van szó, hiszen a lakótelep még sokat bővül és a jövőben el­készülő összes ház fűtését is el tudja majd látni az erőmű indító kazánháza. Munkásszál­lások, lakóházak, konyha, ét­terem, bisztró, eszpresszó, szolgáltatóház és a még ez­után épülő 32 tantermes is­kola, művelődési ház, stb. mind-mind bekapcsolódhat a távfűtésbe. Nagy munka volt az építés, a kazánház beren­dezésének szerelése éppúgy, mint a vezeték megépítése. A kazánházat és a vezeték tartóoszlopait a 22-es ÁÉV készítette, a négy kazán kö­zül kettőt a Láng-Gépgyár, kettőt a Magyar Hajó- és Da­rugyár készített és ezeket az ő dolgozóik szerelték össze, helyezték üzembe Pakson. Az egyéb technológiai szerelés, a csővezeték elkészítése a VEGYÉPSZER munkája volt. Igazi nagyüzem a fűtőmű. A kazánházba beszerelt négy kazánból a két nagyobb órán­ként 25 tonna gőzt tud fej­leszteni — egyenként — és ehhez kétezer kiló pakurát kell eltüzelni, ugyanennyi idő alatt. Ez a maximális telje­sítményt jelenti, nincs min. dig szükség ennyi gőzre, me­leg vízre. A kazánüzem ve­zetője Berek István elmond­ta: négy műszakot szervez­tek. A személyzetet maguk képezték ki: házi tanfolya­mon oktatták a kazánkezelő­ket és fűtőket, az ERBE pak­si kirendeltségén. A létesít­ményt az ERBE vette át Csercsics Károlyné labo­ráns a vízlágyító beren­dezésre ügyel rögtön az elkészülés után. A budapesti központtal dolgozó Erőmű Beruházási Vállalat megtalálta a lehetőségét an­nak, hogy a fűtőmű népes személyzetét főként paksi emberekből toborozza. A tan­folyamokon a vállalat mérnö­kei és más szakemberei ok­tatták a résztvevőket. Ma már önállóan kezelik a mo­dern, bonyolult, sok figyel­met kívánó üzem minden ré­szét. A teljesség kedvéért meg­említjük, hogy a kazánház mellett építeni kellett olaj­állomást, ahol irányítják a vasúton érkező üzemanyag lefejtését (föld alatti tartá­lyokba), és a kazánokba tör­ténő betáplálását is. Épült továbbá fönn a Kishegy ol­dalában, az atomváros lábá­nál egy érdekes formájú ki­sebb épület, a hőelosztó. Itt válik ketté a csaknem öt és fél kilométeres vezetékben áramló meleg víz útja: egy­részt a munkásszállók felé, másrészt a végleges lakótelep házainak irányába. A fűtőanyag a lehető leg­olcsóbb.. pakura. A felfűtés gázolajjal történik a kazán­ban és ezután gyullad meg a melegítéssel folyékonnyá tett pakura. A hét elején, a ri­portfel vétel alkalmával kez­dődött meg az átállás a pa­kurával való tüzelésre. Kez­detben csak gázolajat hasz­náltak, amíg el nem készült minden létesítmény. (gemenci) Fotó: Gottvald Károly Garzon, No 2 „Egymásba kapcsolódó fe­hér épületek, rengeteg csil­logó ablakkal. Az egyik előtt jórészt nyugdíjas korú asz. szonyok hajladoznak, virá­got ültetnek a ház elé; a másik nyitott ablaknál zene, nevetés, meccsközvetítés hangja száll az utcára. Este az egyik házban hamar el­alszanak a villanyok, a má­sikban sok ablak világít ké­sőig, a sárga függönyre árny­játékot rögtönöz egyik-másik éjjeli lámpa.” így kezdtük az 1974 tavaszán megjelent első „garzon-riportot”. 1974 márciusa óta lakják a Mikes utcai garzonházat: szemünk megszokta az épületet, s las­san elült a szóbeszéd is, ami ezzel, a Szekszárdon új ház. közösséggel foglalkozott. Mert korábban is épültek garzonlakások Szekszárdon, de nem 138 együtt — s te­gyük hozzá, nem is ilyen ki­csik. A Mikes utcai ház épí­tésekor határozta el először a tanács, hogy határozott Konyhai „csendélet” a fiatalok házában profilja lesz az épület két tömbjének: az egyikben fia­tal szakemberket és ifjú házaspárokat, a másikban idősödő magányosokat tele. pitének le. A városi tanács tervezett egy felmérést, hogy megtudja, jó-e, megfelelő-e ez a lakásépítési forma, építsenek-e az V. ötéves tervben hasonló épületet? Sztárcsevity Ervin, a vá­rosi tanács elnökhelyettese: — Felmérés nem készült, de garzonház épül. A bak. tai lakótelepen, a tanácsnak 20—25 • garzonlakásra van kerete. A többit vállalatok finanszírozzák, hogy saját szakembereiket letelepíthes­sék. Ennél a háznál kifeje­zetten az lesz a cél, hogy a fiatal szakembereknek nyújtson viszonylag gyors letelepülési lehetőséget. Ki. vitelezése soron kívül törté­nik, 1978-ig felépül — mond­ta, hozzátéve, hogy a követ­kező tervidőszakban is épí­tenek egy négyszáz garzonos házat a városban, munká­soknak — egy előzőleg ter. vezett munkásszállás helyett. — Jelenleg kétezernél több lakásigénylő van Szek­szárdon, változatlanul igen nagy az érdeklődés a garzo­nok iránt — közölte Péterfi Kálmán igazgatási osztály- vezető. * Két és fél éve ezen az aj­tón azt olvastam: „A kutya nem ugat, nem harap, csak eszik”. Most egy idegen név a felirat helyén. Acél Judit, a kutya gazdája már nem lakik itt. A magyar—angol szakos tanárnő a kereske­delmi szakközépiskolában tanított és a „fiatal szak­ember letelepítési program” alapján kapta a garzont, hogy enyhítsen a város nyelvtanárgondján. A lakás két évre kötötte Szekszárdhoz, nyáron Pest­re cserélte. Tóth Sándorék viszont változatlanul itt laknak: az­óta „megszaporodtak” egy Zsigulival... A férj tűzoltó, a feleség titkárnő — már egy másik vállalatnál. Gar­zonjuk most is olyan, mint egy mai tisztaszoba, minden példás rendben, számtalan apró dísztárgy a polcokon. — Amint idejöttünk, be­adtuk a kérelmet minőségi cserére. Még egy félszoba és egy nagyobb konyha kéne.. — mondja a feleség. Vendég is van, a házban lakó Horváth Bálintné, hét­éves Klári lányával. Ök na­gyon elégedettek kicsi laká­sukkal, mert szűkebb rokon­ságukban vannak akik drá­ga albérletben élnek évek óta, két gyerekkel. Persze egy fél szoba és a konyha náluk is elkelne — de hát akkor már nem garzonlakás lenne a garzon... A házban több olyan há­zaspár lakik, akiknek idő­közben két kisgyereke lett. így bizony nagyon szűkös a 25 négyzetméter. Péterfi Kálmán: — Besoroltuk a lakás­csere-kérelmeket A kétgye­rekesek igényeit igyekszünk fokozatosan kielégíteni, de legközelebb 1977-ben tudunk nagyobb lakást kiutalni né. hányuknak. Gyorsabban menne, ha OTP öröklakás is megfelelne az igénylőknek, de azt senki sem kért — mondja. Marad a „maszek” csere: amire már volt példa. Acél Juditon kívül két garzon­tulajdonos — akik össze­házasodtak — nagyobb la­kásra cserélte a két kicsit. * A „másik ház” kellemesen csendes. Emeletenként dísz­növények között ízléses be­szélgetősarok — ahogy a házbeliek epésen elnevezték — pletykahely. Népszerű a földszinti tévészoba és fo­lyamatos a házbeli orvosi rendelés. Itt van lakása egy gondozónőnek, aki az ágy­ban fekvő betegek egészség, ügyi ellátását végzi. Az in­duláskor ígért Patyolat­szolgálat és helyben étkezés viszont nem valósult meg, sőt, a tanácson nem is tud. ják, hol akadt el a szerve­zés. Polcz Anna néni nyugdí­jas (de 66 évesen is dolgozó) takarítónő szerint a Patyo­latot és az étkezdét tudják nélkülözni. Annak idején nagyon ideges volt, „nem bírt” az új lakásban aludni. 64 évesen érte meg, hogy önálló otthona legyen, nem ment könnyen míg meg­szokta. Most vidám, nevetve emlékezik I974-es találkozá­sunkra. Jól érzi magát, csak azt üzeni a tervezőknek: a következő garzonokhoz er­kélyt és éléskamrát is kép. zeljenek! Itt, a „csöndes frakcióban” is megjelent néhány baba­kocsi, hozzátartozó kisba­bákkal. Ideiglenesen fiatal házaspárok laknak néhány lakásban, de többségük ha­marosan tovább költözik. A közvélemény megoszlik: a megértőek könnyen viselik a gyereksírást — saját csa­ládjukra gondolnak —, má­sok háborognak, hogy nekik nem ezt ígérték... A cél változatlan: Meg­üresedéssel, cserékkel, mind több nyugdíjast telepíteni ide, hogy néhány év múlva valóban a csend és nyuga­lom otthona legyen ez a fe­hér épülettömb. Átmenetileg azért még akkor is előfor­dulhat egyegy sírós kisbaba lakótárs... Végül ismét Sztárcsevity Erviné a szó: — Az ötéves tervben két. ezerhétszáz lakás épül Szek­szárdon, állami erőből, köz­tük az újabb garzonok. Bár a közhittel szemben, ezek az egészen kicsi lakások sem olcsóak — közel 300 ezerbe kerülnek a tanácsnak — mégis megéri építeni: en­nél jobb megoldás a fiatalok lakásgondjainak enyhítésére sokáig nem lesz. Virág F. Éva Komáromi Zoltán felvételei Bélák József kazánkezelő megnyitja a főgőzszelepet, az egyik kisebb kazánon Az olajállomáson irányítják a lefejtést és a betáplálást Terefere a másik ház harmadik emeletén

Next

/
Thumbnails
Contents