Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-03 / 260. szám

U ^PÚJSÁG 1976. november 3. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Gépjárműadó Lucska Mártonná, decsi ol­vasónk 1975 augusztusában adta el gépkocsiját, melynek rendőrségi átadása csak idén februárban történt meg. Azt kérdezi, hogy köteles-e az ez évi adót, valamint a biztosí­tást ő fizetni. Patyi Dénes, a decsi Nagy­községi Közös Tanács adóügyi csoportvezetője a következő­ket válaszolja: „A pénzügyminiszter 48/1972. (XII. 31.) PM. számú rendelet 4. §. (1) bekezdése alapján gépjárműadót egész évre az köteles megfizetni, akinek a nevére a forgalmi engedély az adóév első napján szól. Mivel Lucska Mártonná személygépkocsi forgalmi en­gedélye átíratásának ideje 1976 február, így a fenti ren­delet szerint ő köteles az idei gépjárműadót megfizetni. Újvárosi hírlap- pavilon nyitva tartása Több szekszárdi, újvárosi olvasónk azt panaszolja, hogy az újvárosi templom melletti hírlappavilon nyitva tartása rendszertelen. Kérdezik, hol és mikor vásárolhatnak újsá­gokat és folyóiratokat. A megyei postahivatal ve­zetője, Pap János válaszából Telefonszámunk : 129-01, 123-61. a pavilon nyitva tartási ide­jét közöljük: keddtől szom­batig reggel 6-tól délelőtt 10- ig, majd 14—18 óráig; vasár­nap reggel 6-tól 12 óráig tart nyitva az újságárusító hely. Hétfőn pedig szünnap van. A vándormadarak megfékezésére Balogh Mihálytól (Bonyhád, Deák Ferenc utca) kapott le­velet szerkesztőségünk. Olva­sónk a Bonyhádi Vasipari Szövetkezet dolgozója, s mint írja, ott volt ipari tanuló, majd a szakmunkásvizsga letétele után mint villamosgép-szere- lő dolgozik már két és fél éve. A részlegnél hárman dolgoz­tak együtt nyolcforintos óra­bérrel, majd két társa be­vonult katonának. „A problé­ma akkor kezdődött, amikor a két régi dolgozó helyére két újat vettek fel, tíz-, illetve ti­zenegy forintos órabérrel, en­gem pedig tíz ötvennel sorol­tak be.” Balogh Mihály igaz­ságtalannak tartja, hogy az új dolgozót magasabb bérrel vették fel, mint amennyit ő kap. „Lehet, hogy azért, mert fiatal vagyok?” — teszi fel a kérdést, de megjegyzi, hogy nem az új munkatársai bére ellen van kifogása, hanem az ellen, hogy a rendeletek alap­ján ő maga jogtalan hátrány­ba jutott. Dr. Deák Konrád osztály- vezető ügyész válaszát idéz­zük: «•Mindenekelőtt kihangsú­lyozzuk, hogy a 10/1976. (VI. 24.) Mü. M. számú rendelet a régebben foglalkoztatott dol­gozók bérét és bérezését nem érinti és az úgynevezett ván­dormadarakat kívánja az új munkahelyen elérhető bér te­kintetében korlátozni, amikor kimondja, hogy: ,A dolgozó személyi alapibére az alkal­mazáskor és az azt követő egyéves időtartam alatt nem érheti el a vele azonos, vagy hasonló munkakörű és fel­készültségű dolgozók átlagos személyi alapbérét.’ Ha az új — de válóban új! — dolgozó munkabérét a fenti szabály figyelmen kívül hagyásával állapították meg, úgy ez jog­szabálysértő, és az állami fel­ügyeletet ellátó szerv (adott esetben a tanács illetékes szerve) hivatott intézkedést tenni az új dolgozók munka­bérének jogszabálysértés nél­küli megállapítása végett. De a jogszabálysértés orvoslásá­nak semmiképpen sem lehet az a módja, hogy ha már egy­szer az új dolgozó bérét túl magasan állapították meg, ak­kor gyorsan a régi dolgozó bérét még magasabbra eme­lik. Azzal tehát a szövetkezet nem követett el törvénysér­tést, hogy az ön bérét nem emelte az új dolgozókénál magasabbra. Ha az új dolgo­zók bérének megállapításánál szabálytalanság történt, ez csak akként orvosolandó, hogy az ő bérüket állapítják meg a jogszabályban írtaknak megfelelően. Fel kell azonban hívnunk a figyelmét arra, hogy a már említett jogszabály a továb­biakban így szól: ,Ez a ren­delkezés nem vonatkozik az áthelyezett dolgozóra.’ Az át­helyezett dolgozó ugyanis nem tekintendő új dolgozónak és még kevésbé tekintendő „vándormadárnak”.« A börtönből küldött tartásdíj Panaszos levéllel kereste fel egyik olvasónk szerkesztősé­günket. Volt férje börtön- büntetését tölti és nem kap tőle gyermektartásdíjat pana­szosunk. Dr. Deák Konrád osztály- vezető ügyész válasza: „Sza­badságvesztés-büntetését töl­tő személyt is lehet kötelezni gyermektartásdíj fizetésére. Amennyiben gyermektartás - díj fizetésére bírói ítélettel kötelezett és jelenleg börtön- büntetését töltő volt férje dol­gozik és keresete van, ebből a keresetből tiltandó le a gyer­mektartásdíj. A letiltás vé­gett ahhoz a bírósághoz kell fordulnia, amely volt férjét tartásdíjfizetésre kötelezte. Ml VÁLASZOLUNK Lézeres rakéta A velencei Szent Márk té­ren, a londoni Trafalgar téren, Moszkvában, Hamburgban, Berlinben, Párizsban, Buda­pesten és még sok más nagy­városban galambok ezrei él­nek. Sokan féltő gonddal ete­tik őket, sokakat pedig bosz- szant kellemetlenkedésük. Előfordulnak mindenütt a galambok., északtól délig, de még magányos szigeteken is találhatók. Egyesek az erdős tájakat szeretik, mások a ta­lajon laknak, vagy meredek sziklafalakon. Több galamb­faj az ember közelségébe, a nagyvárosokba 'szokott, mert ott egészen jól meg tud élni, és a vadászok elől biztonság­ban érezhetik magukat. Egye­sek párosán élnek, mások időnként hatalmas csapatok­ba verődnek. Csaknem vala­mennyi galambfaj jó és gyors repülő, vannak közöttük vo­nulók is. Tenyésztésük során válto­zatos és furcsa alkatú fajtáik alakultak ki. A díszgalambok tollazata különös, de számos fajtájuknak a tenyésztés so­rán még a csontozata is át­alakult, pl. a karcsú, hosszú nyakú bukógalamboknak, vagy a rövid szárnyú máltai galamboknak. Olyan galam­bok is vannak, amelyek örök­letes sajátságok folytán, buk­fencet vetnek a levegőben; ilyen pl. a bukógaiamb. Kü­lönös teljesítményre képesek a postagalambok ; repülési se­bességük eléri a 130—150 km-t óránként és nagy távol­ságból, idegen tájakról is hazatalálnak. Érdekes, hogy a múlt szá­zad elején az első légi fény­képezést is galambbal hajtot­ták végre. A madár lábaira kamerát szereltek. Ezt a ka­merát mutatták be egy Nor­végiában nemrég nyílt fotó­múzeumban. A múzeumban igen értékes régi kamerák lát­hatók, érdekes képgyűjte­mény és a világ legnagyobb fényképészeti könyvtára. A TÖBBLÉPCSŐS rakéta, mely az űrhajó pályára jut­tatásához szükséges összes anyagot magával viszi, és amely az egyes „lépcsőket”, azaz a kiürült tartályokat és a tartozékberendezéseket egymás után maga mögött hagyja — sem elméleti, sem pedig technikai vagy gazda­ságossági szempontból nem nevezhető ideális megoldás­nak. Sok kutatót régóta fog­lalkoztat a kérdés: hogyan lehetne a rakéta energia- szükségletéről folyamatosan a Föld felszínén elhelyezett állomásról gondoskodni ? A Földről a rakétára az ener­giát nyilvánvalóan sugároz­ni kell, és ha ez technikailag megoldható, a rakétán üzem­anyag helyett csak egy fel­fogó berendezést kell elhe­lyezni. A sugárzással viszont jól meg kell „célozni” a rakétát, hiszen ha például minden irányban egyenletesen su­gárzó adóállomásra gondol­nánk (mint pl. egy közönsé­ges rádióadó), a rakétára — távolodásának mértékében — egyre kevesebb energia jut­na és az energia túlnyomó részét fölöslegesen sugároz­nánk a világűrbe. Minthogy a lézerek aránylag tökélete­sen párhuzamos, szét nem szóródó sugárzást bocsáta­nak ki, a „célzás” problémá­ja megoldhatónak látszik — kérdés azonban, hogyan le­het a rakétára érkező lézer­fénnyel rakétahajtóművet üzemeltetni ? A legutóbbi években vető­dött fel ezzel kapcsolatban egy ötlet; vigyen a rakéta magával hőre erősen párolgó anyagot, ezt a Földről érke­ző lézersugárral megvilágít­va hevesen, robbanásszerűen párolgó felületet hozhatunk létre, ami az ellenkező irány­ba, azaz előre gyorsítja a ra­kétát. Bár a rakétának így is vinnie kell magával valami „fogyóeszközt”, aminek el­lenkező irányba áramlása a gyorsító hatást kifejti — en­nek tömege már sokkal ki­sebb, mintha az égéshez szükséges üzemanyagot is magával vinné. Sajnos ilyen hajtómű meg­valósításához olyan „szuper­lézerre” van szükség, mely folyamatosan egymilliárd watt (!) teljesítménnyel bo- csátaná ki jól fókuszált su­gárzását — ilyen egyelőre nem létezik. A. M. Prohorov professzor és munkatársai a moszkvai Lebegyev Intézet fizikusai most, szerényebb, de könnyebben megvalósítható hajtóművet javasolnak. Sze­rényebbet, mert a javasolt hajtómű éppúgy csak a Föld atmoszféráján belül működ­ne, mint a közönséges turbo- reaktív repülőgépmotor. A rakétahajtómű is ez utóbbit utánozná, azzal az alapvető újítással, hogy benne a leve­gő felhevítését nem a kémiai energiát hasznosító égő haj­tóanyag — hanem a földi ál­lomáson elhelyezett lézer vé­gezné. A rakéta végén e cél­ból a javaslat szerint para­bolatükröt kell elhelyezni, mely a párhuzamos nyalábot egy pontra fókuszálva a leve­gőben gázkisülést hoz létre, ennek begyulladását robba­násszerű nyomáshullám, ún. lökéshullám kíséri, ez jut el a turbina lapátjaira. A gáz­kisülésnek ezután ki kell aludnia, hogy az égéstérbe hideg levegő áramolhassák, amit a lézerfény következő impulzusa gyújt be, hogy lét­rehozza a következő lökés­hullámot. A számítások mel­lett a Lebegyev Intézetben kísérletek is folynak ilyen tí­pusú hajtóművel. Egy tíz­millió wattos átlagteljesítmé­nyű széndioxidlézer impulzu­sait alkalmazzák energiafor­rásként. Egy-egy impulzus egymilliomod másodpercig tart és közöttük néhány ez- zedmásodperc szünet van. A KÍSÉRLETEK most már arra irányulnak, hogy olyan hatásfokú hajtóművet hozza­nak létre, amely gazdaságos- sági szempontból is verseny- képes legyen a jelenlegi ra­kétamotorokkal. A közművelődésről szól az 1976. évi V. számú törvény, melynek célja, hogy „meghatározza azo­kat az alapvető jo­gokat és kötelezettségeket, amelyek elősegítik a fejlett szocialista társadalmat tuda­tosan építő, műveltségüket és szakmai képzettségüket folyamatosan tökéletesítő, szocialista világnézetű és ma- gatartású személyiségek és közösségek létrejöttét, az ál­lampolgárok művelődési igé­nyeinek felkeltését, tovább­fejlesztését és kielégítését.” A törvény rögzíti a közmű­velődési tevékenység alap­elveit, meghatározza a köz- művelődési feladatok meg­valósításának szabályait, az oktatási-nevelési, valamint a közművelődést szolgáló in­tézmények feladatait, ren­delkezik a közművelődés irányításáról és feltételeiről. A fenti törvénnyel egy időben jelent meg a kultu­rális és a munkaügyi mi­niszter 6/1976. (X. 26.) KM —MüM számú együttes ren­deleté egyes közművelődési tevékenységek díjazásáról. A jogszabály meghatározza, hogy e rendelet alkalmazá­sában kit kell kulturális dolgozónak tekinteni, a ren­delet melléklete pedig a foglalkozásokért járó díjté­teleket tartalmazza. Kihang­súlyozzuk, hogy a művészeti oktatóval, szakkörvezetővel és klubvezetővel a feladat ellátására kötött szerződés­ben meg kell határozni a próbák vagy foglalkozások óraszámát és az azokra való felkészülési időt, ez utóbbi pedig a foglalkozások óra­számának mértékén nem terjedhet túl. A közművelődésről szóló törvényben megjelölt célo­kat szolgálja az egyes köz- művelődési tevékenységeket végzők szakképesítéséről és foglalkoztatásáról szóló, a kulturális miniszter által ki­adott 5/1976. (X. 26.) KM számú rendelet is, amelynek melléklete megjelöli a mű­kedvelő csoport- (szakkör-, kör-) -vezetők, a segédokta­tók, hangszeres kísérők, művelődési ügyvezetők, könyvkölcsönzők szakképe­sítési kategóriáit és e kate­góriákba történő sorolás fel­tételeit. A fenti valamennyi jog­szabály a Magyar Közlöny ez évi 79. számában jelent meg, és 1976. évi október hó 26. napján hatályba lépett. Indokoltnak tartjuk fel­hívni a figyelmet a Keres­kedelmi Értesítő f. évi 29. számában megjelent arra a közleményre, amely a közegészségügyi előírások érvényesülésének a tanácsi élelmiszer-kiskereskedelem­ben történt vizsgálatával foglalkozik, és amely arra hívja fel az élelmiszerek árusításával foglalkozó vál­lalatokat és szövetkezeteket, hogy „következetesebben lépjenek fel a szállítókkal szemben a gondatlan áruke­zelés és áruszállítás miatt, ugyanis az áruszállítás okoz­ta szennyeződések alapve­tően a szállítómunkások gondatlanságából adódtak”, „fordítsanak nagyobb gon­dot az önkiszolgáló egysé­gekben a kosarak tisztán tartására”, „az üzletvezetők fokozottabban ügyeljenek az egészségügyi könyvek érvé­nyesítésére”, stb. Dr. Deák Konrád a TIT szekszárdi szervezetének elnöke Üj „leltáa A leningrádi geofizikai ob­szervatórium tudósai — akik a viharfelhők ''tevé­kenységét értékelték, s vet­ték számba — a Föld lég­körét gigászi természetes áramfejlesztőhöz hasonlí­tották. Kiszámították, hogy minden másodpercben átla­gosan 1800 vihar tombol Földünkön. A hosszú évek során vég­zett kutatómunka adatainak alapján a leningrádi geo­fizikusok a légkörben, a ten­geren és a szárazföldön el­helyezett igen érzékeny be­rendezések segítségével ki­dolgozták a globális vihar­tevékenység modelljét. Az így nyert adatok alapján Földünk hatalmas szférikus kondenzátornak tekinthető, zivatarokról amelyben bolygónk felülete negatív töltésű, a légkör külső ionizált rétege pedig pozitív töltésű. Az ilyen elektromos sűrítő kondenzá­tor fegyverzetének poten­ciálkülönbsége eléri a 250— 300 ezer voltot. Azt is meg­állapították, hogy a legtöbb zivatar a greenwichi idő szerint 18 és 19 óra között tör ki. A szakemberek véleménye szerint a kutatások eredmé­nyei igen értékesek a lég­köri elektromosság sajátos­ságának megismeréséhez. Annak a problémának meg­oldásában is segítenek, hogy a különböző létesítményeket megvédjék a viharoktól, és garantálják a légiközlekedés biztonságát. Régi korok növényei Elhagyott 'bányák környé­kén vagy nagyobb méretű földkitermelésnél, ún. feltá­rásnál gyakran találhatjuk ősnövények maradványait. Az őslénytan kutatói számára so­kat elárulnak ezek a marad­ványok: mikor, hol, miből és hogyan alakult ki a mai nö­vényzet, milyen volt a rég­múlt idők növényvilága? Az őslénytan kutatóin kívül a geológusoknak is sokat elárul­nak ezek a maradványok a régi korokról: mikor, milyen körülmények között kerültek ezek a növények a föld mé­lyebb rétegébe, milyen átala­kuláson mentek át, milyen volt a múlt környezete, ég­hajlata, hasznosulhat-e a nö­vénymaradvány, mint nyers­anyag? Előfordulhat — szerencsés körülmények között —, hogy az ősnövénynek az alakja és az anyaga is megmaradt a mélybe temetve, sőt olyan eset is ismeretes, amikor az ősnövényeknek még a zöld festékanyaga, a klorofil is fennmaradt. Más esetben csak a növény alakja maradt meg lenyomat formájában, mint például a képen látható ős­páfrány esetében. Viszonylag gyakori, hogy csak a növény anyaga marad meg, ilyen pél­dául a kőszén. Ahhoz, hogy az ősnövény valamilyen formában fenn­maradhatott, belső és külső tényezők szerencsés találko­zására van szükség. A belső tényező a növény anyagára vonatkozik, a külső pedig a betemetődés körülményeire, hiszen a betemetődés védheti meg a növényt a biológiai, ké­miai és fizikai pusztító erők­től.

Next

/
Thumbnails
Contents