Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-03 / 260. szám
1976. november 3. Képújság 5 ; Három műszakban A FOLYAMATOS munkarendben dolgozók helyzetét megkülönböztetett figyelemmel kíséri a Textilipari Dolgozók Szakszervezete. Ezzel foglalkozott legutóbbi ülésén a szakszervezet elnöksége is. A hét vállalat 46 ezer dolgozóját — az ipari létszám 36 százalékát — felmérő vizsgálat értékes tapasztalatokkal szolgált. Mindenekelőtt jelezte, hogy a további feladatokat a meglehetősen változatos képihez kell igazítani. Érdekes például; hogy a három műszakban dolgozók aránya is mennyire eltérő : a pamutipari vállalatoknál 50— 65, a kötszövőiparban viszont csak 12—'15 százalék. Nem egyforma a heti munkaidő sem. A felmérés fontos megállapítása, hogy a több műszakban dolgozók kimagasló arányban működnek közre a szocialista brigádmozgalom- ban. Ezek a munkások, illetve jobbára munkásnők viszonylag kedvezőtlen munkabeosztásuk miatt megkülönböztetett figyelmet érdemelnek, és általában kapnak is. Ez elsősorban bérükben nyilvánul meg, főképpen a 32 százalékos éjszakai pótlékban. Bizonyos azonban, hogy a sorozatos intézkedések eredményei ellenére, még mindig nem megfelelő tevékenységük, terheik anyagi elismerése. Hogyan festenek szociális juttatásaik? Idetartozik a munkaközi szünet, frissítő-, kávé-, tea juttatás a gépeken dolgozóknak; többgyermekes, illetve egyedülálló anyák mentesítése az éjszakai munka alól; 50—53 éves kortól a törzsgárdatagok bérkiegészítése, előny az üdüléshez. Ami az utóbbit illeti, ismét vegyes a kép. Néhol valóban élvezik az előnyt, néhol azonban elgondolkoztatóan kevés beutaló jut a három műszakban dolgozóknak. LOGIKUSAN következik a megállapításokból, hogy a szakszervezetnek is bőséggel jut tennivaló a három műszakban dolgozók helyzetének további javításában. Mind a megfelelő anyagi megbecsülés további szorgalmazásában, mind a munka- körülmények javításában, nem utolsósorban pedig a szociális juttatások méltányo- sabb elosztásában. L. M. Szocialista szerződés a Szekszárdi Húskombinát felépítésére (Folytatás az 1. oldalról) egy részmunka ne akadályozza az egész megvalósítását. Hajek Árpád, a KGM véleményét tolmácsolta, eszerint a minisztérium fontosságának megfelelően kezeli a szekszárdi beruházást. Császár József tanácselnökhelyettes elmondotta, hogy a beruházás megvalósítását a jövőben is, mint eddig, a tanácsi szervek a lehetséges módokon támogatják. így a járulékos-kapcsolódó beruházások megvalósítását is. Felhívta a beruházó az ÁHT vezetőinek figyelmét, _ hogy a szocialista szerződésbe vonják be a Vízgépészeti Vállalatot és az OVH-t is, hiszen e két szerv jelentős munkát végez majd a beruházás során. Dr. Gyugyi János elmondotta, hogy a megyei pártvezetés kiemelt fontosságú kérdésként kezelte eddig is és a jövőben is figyeli, segíti a beruházást. A rövid határidő megkívánja, hogy a vállalatok, intézetek jól együtt működjenek. A szocialista szerződésben vállalt kötelezettségek is biztosítékai annak, hogy a beruházás a tervezett időre elkészüljön. Elmondotta: a kivitelezők, a beruházók, gondjaik enyhítésére a párt- bizottság mindig kész segítséget nyújtani, ugyanakkor megfelelő módon ellenőrzik a nagy jelentőségű beruházás megvalósítását. Kovács Sándor miniszterhelyettes felszólalásában megállapította, hogy a húsiparnak igen jó gyakorlata van a nagy beruházások lebonyolításában, a munkában részt vevőknek pedig a kivitelezésben. A gyulai üzem építésének példája és más jelentős munkák azt tanúsítják, hogy ilyen jelentős beruházást, mint a szekszárdi, sikerül a háromévi, rövid kivitelezési idő alatt elkészíteni. Az értekezlet végén a szocialista szerződést a következő vállalatok, intézmények vezetői, párttitkárai írták alá: Élelmezésipari Tervező Vállalat, Építésgazdasági és Szervezési Intézet, Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat, MEZÖGÉPTRÖSZT, MEZŐGÉP Vállalat Monor, Komplex Nagyberuházások Import- Export Vállalat, Diósgyőri Gépgyár, Állami Fejlesztési Bánk, Állami Fejlesztési Bank területi irodája, megyei húsipari vállalat. Aláírták a szocialista szerződést a megyei és a városi párt- bizottság, illetőleg a tanácsok, valamint a KISZ képviselői. Az értekezlet végén Szabó Berény, az ÁHT vezérigazgató-helyettese mondott pohárköszöntőt, kívánt sikereket a beruházás megvalósításában részt vevőknek. Pálkovács Jenő Fotó: Gk. Szakály Kiss József főmérnök tájékoztatja a beruházásban részt vevő vállalatok képviselőit az építkezés színhelyén Megint fisz van N em úszik az ökörnyál; a másodvetésű zöldbab kőkeményre fagyott, mint a mirelit zacskós áru. A kukoricaszedők fölött kányák köröznek. Az emberek ujjaik hegyét gyakran leheletükkel melegítik. Ősz van. Hideg, mint november végén, pedig még csak az elején vagyunk. A rádió esőkről beszél, az öregasszonyok nagy telet jósolnak: a kukorica felöltözött, sok rajta a csuma, s ez azt jelenti, hogy hideg tél lesz. Meg hosszú is. Ezt a kányák körözéséből lehet következtetni, meg abljól, hogy mindent megesznek; magot, kukoricát, egeret, kecskerágó bogyóját és a fákon aszott szilvát. Az ősz itt van a nyakunkon, érezzük súlyát-gondját, s egyre halljuk a jó híreket: befejezték a kukoricatörést itt, a búza vetésén túl vannak amott. Jó hírek ezek: az ember fel tudja mérni az évi munkát, s számítón a jövőt alapozza vetéssel, mélyszántással. A mezőgazdaság-ipar mind kevesebbet van kitéve az időjárásnak, esőnek, viharnak. Tavasszal nehéz volt a kezdés, később aszály, majd túlságosan sok csapadék aka- dályozta-hátráltatta a munkákat. Nem annyira azonban, hogy a kalászosok ápolása tavasz táján ne történt volna meg pontosan, rendben, ahogy a technológia előírta. Volt kemikália a fejtrágyázásra, a gyomirtáshoz. A búzát, a kenyérnek valót szépen, kapkodás nélkül magtárba küldtük. A termés megyénkben jobb volt, mint az országos átlag, még jobb lehetne, ha a munkát mindenütt fegyelmezettebben végeznék, ha nem lennének egy szövetkezetben ötvenöt, meg huszonöt mázsát adó búzatáblák, ha mindig a legjobb földbe tudnánk tenni a - magot. De itt az ősz, a tanulságok összegezése is elkezdődhet. Azt például mérlegre kell tenni: miért fordul elő Né- metkéren és Belecskán, hogy egy tehéntől évente a másfél ezer liter tejet nem tudják kifejni, amikor a paksi gazdaságban a négyezer litert közelítgetik. Gondolatokat ébresztő termelési adatokat, másutt is hall az ember: például a szekszárdi szőlőhegyen nem volt ritka az olyan nyolc-tíz éves rizlingszilvánitelepítés, amely 189 mázsát adott, és mikor állítanak munkába a hegyen szőlőkombájnt, hogy ne kelljen veszteséggel, hosszú idő alatt betakarítani a termést. Fontos, hogy minden termény legnagyobb része magtárba kerüljön. Nemcsak a szemnek rossz, ha a tarlón úgy zöldell a kombájn-hagy- ta-szórta magtól a föld, mintha vetették volna, hanem a pénztárca is megérzi ezt. Veszteség mindenütt előfordulhat, csökkenteni azonban lehet. Figyelmesebb munkával beállítható a kombájn, a jó munkaszervezéssel a szüret gyorsítható. S az olykor felvetődő javaslatok megvalósításán is fáradozni kellene, egyengetni az útját például Szekszárdon, a termelőszövetkezeti szőlőfeldolgozó üzem létesítésének. Az Állami Pincegazdaság bizonyos mennyiséget — ezerötszáz mázsát általában — képes naponta feldolgozni. A szedést e kapacitáshoz igazítani szükséges — azonban nem valószínű, hogy ez a leggazdaságosabb. Gondoljuk csak meg: a termelőszövetkezetektől nyolc-tíz forintért vásárolják meg a szőlőt. A bornak az árát mindenki ismeri. Azon túl, hogy Szekszárdon, a hegyekben-völ- gyekben termett bort nem lehet kapni. Ami szőlőt itt megvásárolnak, abból Pécsett csinálják a bort. A kadarkát, az oportót, a szekszárdi bikavért. Az ősz hozza a megnyugtató híreket. Tudjuk, hogy az évek óta húzódó ügy Tamásiban rendeződött: a VEPEX-et átvette a PHY- LAXIA. Átvehette volna előbb is, s nem íródott volna ennek a jobb sorsra érdemes vállalkozásnak rovására néhány termelőszövetkezet gyengülése-mérleghiá- nya. Jó hír az is, hogy néhány termelőszövetkezeti egyesülés jól sikerült, öröm arról hallani, hogy idén ősszel közel száz közepes és nagy traktort vásároltak a termelőszövetkezetek... Gondjainkon, nagy munkáinkon túl még nem vagyunk. Ez a hét még erős munkát kíván: a vetést befejezik Tolna megyében. Földbe, jó időbe, jó magágyba kerül a jövő évi kenyér. Megint ősz van, egy évvel öregebbek lettünk, sok tapasztalattal gazdagabbak, okosabbak. A Tolna megyei élelmiszergazdaság munkásai, vezetői feladatuknak eleget tettek. T egnap borús reggelre ébredtünk. Csöpögött az eső, a traktorok után fénylett a frissen hasított barázda. A kukoricaszárítók gőzfelhőbe burkolóztak; a borospincékből jó borok illata húzódott a városba. Megint ősz van. PÁLKOVÁCS JENŐ Visszhang Van vetőmag A Népújság 1976. október 1-i számában az „Olvastam” rovatban írás jelent meg „256, 183, 60” címmel. A cikk szerzője azt írja, hogy Somogy megyében 256, Baranya megyében 183, Tolna megyében 60 boltban árusítanak a kiskertek gazdáinak tasakolt vetőmagot és Tolna megyében mindössze 390 ezer tasak magot adtak el, közel egymillióval kevesebbet, mint a szomszédos Somogybán. Az újságcikkben leírt, Tolna megyére vonatkozó adatok tévesek. Megyénkben az ÁFÉSZ-ek és a TOLNAKER 261 boltban árusítanak tasakolt vetőmagot. Az újságcikk rangsorolása nem megfelelő, mert a három- megye — Somogy, Baranya, Tolna — közül nálunk vásárolható a legtöbb boltban vetőmag. 18 szövetkezet, illetve szövetkezeti közös vállalat közül például a dombóvári ÁFÉSZ 32 helyen, a bonyhádi 26, a szekszárdi 20, a paksi 20 helyen árul vetőmagot. Vagy a kisebb szövetkezetek; a nagydorogi 18, a tolnai 15, a teveli ÁFÉSZ 7 boltban biztosít vetőmagot a vásárlóknak. Ha a három megyében a települések számát tekintjük, akkor megint Tolna megyében legjobb a helyzet. Megyénkben átlagosan minden településen legalább 2 helyen árusítanak vetőmagot, Somogybán 1 helyen, Baranya megyében pedig nem is található minden településen vetőmagot árusító bolt. Téves az újságcikknek az az adata is, amely az értékesített mennyiségre vonatkozik. 1976. I. félévében a szövetkezeti kiskereskedelem — beleértve a TOLNAKER-t is — 1,1 millió tasak és 310 mázsa lédig vetőmagot értékesített. Végül a magok visszaküldéséről. A boltokból csak azok a vetőmagvak kerültek vissza- áruzásra, melyeknek lejárt a szavatossági ideje. A visszaküldött magok pótlását a boltok pótrendelésekkel biztosították. Egyébként az a tény, hogy ebben az évben viszonylag nagyobb mennyiségű vetőmag került visszaáruzásra, azt bizonyítja, hogy a szövetkezetek komolyan vették a háztáji és kisegítő gazdaságok segítésére kiadott kormány- programot, nagy mennyiségeket készleteztek, hogy folyamatosan biztosítani tudják a vetőmagellátást. A visszaáru- zás a szövetkezeteknek egyáltalán nem előnyös. Mivel az október 1-i Népújságban megjelent írás a szeptember 30-i számban közölt „Több korai búzát vetnek az idén” című újságcikk alapján készült, úgy gondoljuk, a tévedés ott történt, hogy az újságíró a Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat adatait vette alapul. A szövetkezeti kiskereskedelemnek p>edig nem ez a vállalat a legnagyobb számítója, hanem a HERMES ÁFÉSZ. Még annyit; mint az adatok is mutatják, nincs mit szégyenkeznünk. Tolna megye fogyasztási szövetkezetei eddig és ezután is mindent megtesznek a háztáji és kisegítő gazdaságok vetőmagvakkal történő ellátása érdekében. Seres Antal főelőadó MÉSZÖV Pihenőben A Dutra nem hintaszék. Egyik kerék egész nap a barázdában gurul, másik fent. A vezető szinte féloldalt ül egész nap. Fárasztó mesterség a traktorosság. Most ősszel, mélyszántásak - vetések idején sokat beszélünk róluk. Nem úgy azonban, mint évtizede, másfél évtizede, amikor a traktorokon még nem volt vezetőfülke, és fűteni sem lehetett. A döbröközi Zöld Mező Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben dolgozik Dávid Ferenc traktoros. 1949-ben ült először traktorra. Azóta tucatnyi gépet nyúzott el, tarlóhántás és mélyszántás, vetőszántás és tárcsázás tízezer holdjai-hektárjai maradtak mögötte. Hozzá hasonló traktorosok százai dolgoznak most a földeken, hogy időben földbe kerüljön a vetőmag, magtárakba kerüljön a termény. Táblaváltás közben találkoztunk a döbröközi traktorossal. Amíg egyik helyről a másikra hajtott, elfogyasztotta a tízórait, s utána negyedórát pihent a gyenge őszi napsütésben. —P—
