Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-03 / 260. szám
1916. november 3. ^PÚJSÁG 3 Milyenek a vezetők? Ezer ember véleménye Belvízrendezés Bátán A bátai határban bel vízlevezető csatornákat építenek, a meglévőket tisztítják, szélesítik. A képen látható csatornán — amely a Sárvízbe torkollik — a Szekszárd—paksi Vízitársulat brigádja épít átjárót, hogy a bátai tsz traktorai, munkagépei könnyebben megközelíthessék a táblákat. Foto: Gottvald Két tsz gépeket cserélt 1954-BEN még jóakarattal se lehetett volna az „iparváros” jelzőt ráfogni Szek- szárdra. A statisztika tanú- bizonysága szerint mindössze 1278 volt az iparban foglalkoztatottak száma. 1973-ban 6368 és azóta még több, de most egyelőre maradjunk ennél a számnál, mert ez kapcsolódik legjobban egy tanulmányhoz, melyről szó lesz. 1974-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pécsi tagozatának vállalatgazdasági tanszéke hosszabb tanulmányt készített. Ennek során kereken 1000 (pontosan 991) szekszárdi ipari foglalkoztatottat kérdeztek meg különböző problémákról. Ezeket nyugodtan lehet közérdekűnek mondani. 1000 ember véleménye még akkor is figyelmet érdemel, ha tudjuk, hogy ilyen felméréssel bizonyos hibaszázalékot óhatatlanul figyelembe kell venni. A válaszadónak gátlásai vannak, nem őszinte, esetleg átsiklik -egyik-másik kérdés felett, vagy nincs véleménye róla. AZ ELSŐ meglepetés, hogy úgy tűnik, mintha a kétlaki- ság kötődéseit túlbecsülnénk egy kissé. Szőlőtermesztő és jó mezőgazdasági környékű városunkban a megkérdezettek közül csak 146-nak volt ilyen forrásból mellékjövedelme. Igaz, hogy további 182-en szívesen vállalnák, csak éppen módjuk nincs rá. Kit, mi köt a városhoz? A megkérdezettek túlnyomó többségét, az idősebbeket korosztályról korosztályra egyre nagyobb arányban a munkahely. Az ezer embernek van véleménye a város vezetéséről is. A túlnyomó többségnek (702) az, hogy az jó vagy Tanácsülés Bátaszéken Tudósítónktól. A bátaszéki Nagyközségi Közös Tanács ülésén három napirend szerepelt. Az első napirenden az Állami Biztosító és a takarékszövetkezet tájékoztatta a tanácstagokat a helyi biztosítási tevékenységükről. A nagyközség területén a magánszemélyek személy- és vagyonbiztosításainak kezelését, biztosítások szerzését, a díjak beszedését, a károk rendezését a biztosító megbízásából a takarék- szövetkezet végzi. A takarék- szövetkezet e tevékenysége a nagyközségen kívül kiterjed még a szekszárdi járás Szekszárd tói délre eső községeire, valamint a Szekszárdi Állami Gazdaság sárközi és szőlészeti kerületére is. A takarékszövetkezet ellen a körzetben 7028 biztosítást tartott nyilván 1976 augusztusában. A takarékszövetkezet biztosítási tevékenységét jól végzi, mint ezt a közös tájékoztató és a tanácstagság is megállapította. Ezután a nagyközségi közös tanács szakigazgatási szerve hatósági tevékenységéről adott számot. A tanácsülés megállapította, hogy a szakigazgatási szerv dolgozói a megnövekedett feladatokat jól látják el. A jó munkavégzést elősegítette, hogy a fiatal apparátus a szakmai és politikai továbbképzés terén is eredményeket könyvelhet el. A harmadik beszámoló az 1973. évi jelölő gyűléseken elhangzott javaslatok megvalósításáról, valamint a tanácsüléseken elhangzott interpellációk intézéséről adott tájékoztatást. Végül három önkéntes rendőr kapott munkája elismeréséül jutalmat. Kovács Gyula Bátaszék nagyon jó. 269 szerint többet is tehetnének a városért, a többiek nem feleltek a kérdésre. HA A VAROSHOZ a munkahely köt, mi köt a munkahelyhez? Az értékelhető feleletek rangsorában: 1. a korábbinál jobb munkakörülmények, 2. családi és lakás- viszonyok, 3. a szakmai fejlődés lehetősége, 4. a jó kereset lehetősége. 118-an úgy vélik, hogy a munkahely gazdasági vezetői kiemelkedő képességűek, a többség szerint elég jók vagy közepesek. Sok kifogást csak ötven- heten emeltek ellenük. Ez az értékelés éppúgy, mint a korábbi rangsor, biztatóan jónak tűnik. Két másik kérdésre adott válaszokon azonban feltétlenül érdemes lenne töprengeniük a töprengésre hivatottaknak. „A munkakör megfelelő lehetőséget biztosít-e a képességek kibontakoztatásához?” Ijesztően sokan (285) mondták, hogy ritkán, még többen (288) azt, hogy soha. Aki ezt vagy amazt megállapítja, az kifogásol, tehát elárulja azt az óhajtását, hogy szeretné, ha más lenne a helyzet. Legalább ennyire fejbe ütők a válaszok egy másik kérdésre. „Kapott-e a munkahelyén a fizetésen kívül anyagi és erkölcsi elismerést?” A MEGKÉRDEZETTEK majdnem hetven százaléka a „ritkán”, vagy „soha” rovatot töltötte ki. A 25 évesnél fiatalabb ipari foglalkoztatottak 75,8 százaléka vélekedett úgy, hogy a fizetésén kívül semmilyen anyagi vagy erkölcsi elismerésben még soha nem részesült. Az anyagi elismerés természetesen pénzt jelent. ' Az erkölcsi esetleg Cikón, a Petőfi utcai vegyesbolt áruellátása mindig az időjárástól függően változott. Mivel az utcában földút volt, sáros, esős időben gépjárművel nem tudtak behajtani a boltig. Az utcában lakók személygépkocsijaikat csak szép időben használhatták. Tavaly aztán elkezdődött valami. Az utca burkolásának terveit a Szekszárd—paksi Vízitársulat dolgozói társadalmi munkában készítették el. Az út jövőre készül el, de a tervezett hatszáz méteres hosszúságból már mintegy 250 méter elkészült. A Petőfi utca lakói társadalmi munkával járulnak hozzá, hogy utcájukban szilárd burkolat A z orvos hátradőlt a széken. Néhány mély lélegzettel nyugalmat parancsolt magára. A következő beteg semmit sem vehet észre rajta. Az asszisztensnő — 'tapasztalt ember — felmérte a helyzetet és szándékolt lassúsággal rendezgette az amúgy is helyükön lévő műszereket, dobozokat. — Folytassuk — szólalt meg az orvos, és mire a behívott beteg leült a fehér íróasztal melletti székre, már mosolygott. Nyoma sem maradt arcán az előző jelenetnek. Csak az összekapódott gyomra emlékeztette, hogy megint itt járt egy — azok közül, akik hetenként két- három alkalommal szinte a végsőkig feszítik az idegeit. És mindig ugyanazok. Alázatosan, szinte kéztördelve lépnek be a rendelőbe. Elmondják a panaszukat, engedelmesen nyújtják vizsgálatra a karjukat, mondják a „nagy ááá-t”, sóhajtanák, köhögnek, majdhogynem élvezik az alapos vizsgálatot. Készséggé! adják át az ingyenes gyógyszerre jogosító — többnyire megviselt — rózsaszínű igazolványukat, egy kézfogást, hátba verege- tést, olyasmit, hogy „szaki- kám, ezt jól csinálta! Belevaló ember maga!” 283-an vélekedtek úgy, hogy amabból vagy ebből gyakran, sőt rendszeresen kijutott nekik. Szinte egybehangzóak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy a jó munkatársi közösség, a megfelelő kollektíva léte rendkívül fontos. (906 válasz). Ugyanebből az okból érthetően fontos a közvetlen munkahelyi vezető, művezető, brigádvezető megítélése is, ami szakmai és emberi tulajdonságain alapszik. A megkérdezettek túlnyomó többségének jó vagy éppen kiváló véleménye volt legközelebbi feletteseinek szakmai képességeiről. Ez fontos és ugyanannyira örvendetes is. Emberi tulajdonságaikról már jobban megoszlottak a nézetek. Hiszen más az, ha valaki „határozott, igazságos” (478 vélemény), vagy „jó” ugyan, de „indulatos” (298). Még kevésbé hízelgő az, ha valaki jó ember ugyan, „de csak szűk kötelességét teljesíti” (59). SZEKSZÁRD jelenlegi és jövő fejlődésének vitathatatlan alapja az iparosodás, a születőben lévő vagy már meg is született munkássága. A városnak vonzóereje van, ezt lélekszám-gyarapodás bizonyítja. A Szekszárdhoz kötődésről észrevehető összefüggés mutatható ki aszerint, hogy valakinek helyben van-e már az állandó lakása, vagy az ingázók nem köny- nyen szerzett kenyerét eszi. A kötődésre vall, hogy előbbiek 62 százaléka úgy véli, hogy ha gyereke önálló lesz, feltétlenül Szekszárdon él és dolgozik majd. legyen. A kiviteli költségek mintegy húsz százalékát — nehéz fizikai munkát végezve — az utca lakói adják. Segítséget kaptak a cikói- ak a MÁV-tól is. Az elhagyott vasúti nyomvonalból a község lakói kitermelték a zúzalék követ és azzal töltötték fel a kiásott úttükröt. Az utca alatt nem lesz külön vízelvezető csatorna, mert az utat úgy tervezték, hogy az vezeti el a vizet is. A Petőfi utca burkolása jövőre fejeződik be, de a ci- kóiaknak már új terveik vannak. Az Arany János utcaiak is erőteljesen szorgalmazzák utcájuk pormentes burkolását. vagy nagy bűntudattal közük: megint elrámolta valamelyik gyerek, de bizonyisten megvan és a gyereket megveri, amiért elhányta... A gyógyszerhasználatra vonatkozó orvosi tanácsot meg figyelmesen várják: — Ebből a tablettából... — ám a folytatás már nem érdekli őket. Vége az alázatossággal leplezett jó modornak. Megemelik a hangjukat. Nem kérdeznek, felelősségre vonnak: — Hát nem injekció? Mé’ n em azt ad nekem ? Ezt ki se veszem, ez nekem nem kell! Injekciót adjon! Ettől a ponttól kezdve nincs érv, ami lecsillapíthatná őket. Minden szó lepereg, mindenre az injekció mind élesebb követelése a válasz. Mindegy, hogy milyen, csak injekció legyen. — Jogom van hozzá! — felkiáltással és vakolathullató ajtócsapással távozik, van aki Az előző években semmiféle kapcsolata nem volt a si- montornyai és a várdombi termelőszövetkezetnek. Messze vannak egymástól. Egy növény hozta össze őket, a kender. Mindkét gazdaság csatlakozott a szegedi kendertermelési rendszerhez, előbb Simontomya, majd Várdomb. A simontornyaiak mindjárt egyenesen az orvost bepanaszolta. A panaszt vizsgálat követi, de arra még nem volt példa, hogy a bepanaszolt eljárásában a legkisebb mulasztást derítették volna ki. A vád, hogy „csak” tablettát írt fel, nem volt alap a felelősségre vonásra. A panaszt tevő legfőbb érve pedig, hogy „a sógor injekciót kapott” — enyhén szólva nélkülözi az orvostudomány mai állása szerint a gyógyszerrendelés szokásos alapját. Mint ahogyan az is, hogy „jogom van hozzá”. P edig ez igaz. Minden magyar állampolgárnak már a születése előtt joga van az ingyenes orvosi ellátásra. Sőt egyeseknek — függetlenül attól, hogy vitathatóan vagy teljesen jogosan hozott egyéni elbírálás révén kiadott határozat birtokában — a gyógyszer is ingyenes. Az a gyógyszer, amelynek rendelése az orvos gépesítették is a kender betakarítását, megvásárolták a rendelkezésre álló legjobb gépsort. A három községre kiterjedő várdombi közös gazdaság igyekszik minden lehetőséget megragadni a területi adottságok kihasználásához, mert két évvel ezelőtt szanálni dolga. Az orvosé, aki teljes felelősséggel dönt arról, hogy mit rendel, akit esküje kötelez a gyógyításra, aki a törvény előtt felel a tévedéséért, akit semmilyen körülmény nem ment, há hibázott, ha mulasztást követett el. Az orvosé, akinek összeszorított fogakkal kell nyugalmat parancsolnia magára, akkor is, ha a sógorra hivatkozó, ajtót csapkodó, teli szájjal jogait üvöltő pácienséről tudja, hogy nem fogja kiváltani a felírt tablettát és két vagy három nap múlva minden kezdődik vele — vagy a hozzá hasonlóval — elölről, hiszen a következő beteg semmiről nem tehet, teljes bizalommal jött a rendelőbe, amit tovább kell táplálni 'benne, mosolyogva, jó szóval, türelemmel. A törvény jogot biztosít, de nem ír elő kötelességet. Nem mondja — hiszen nem is teheti —, hogy minden magyar állampolgárnak kötelessége kellett a szövetkezetét és az új vezetőgárda jó eredményeket akar elérni — a tagsággal együtt. Érthető tehát, hogy megfelelő tájékozódás után, a termelési rendszerhez csatlakozva, kendert is vetettek a sárpilisi határba, ahol a kendernek nagyon jó a talaj. Sikerült a próbálkozás, mégpedig a lehető legjobban: a termés 97 százaléka első osztályú. Igen ám, de a betakarításhoz gépekre volt szükség és a bajokból kilábaló tsz az idén nem tudta volna megvásárolni a betakarító gépsort. Segítséget kértek Szegedtől. Azt a tanácsot kapták, forduljanak Simontornyához. A segítségnyújtás olyan könnyen, gyorsan történt, mintha régi barátok lennének: a sirnon- tornyai szövetkezet átadta a betakarítógépeket, cserébe egy nagy teljesítményű erőgép használatáért. Aztán mivel a várdombi szakemberek, gépkezelők még nem ismerték a kenderbetakarítás gépeit és nem boldogultak vele az első napokban, Simontornyáról megkapták a szakmai segítséget is, a betanítást. Utána már simán ment minden. gyógyszer kiváltása és előírás szerinti alkalmazása. Az sincs benne — de miért is lenne —, hogy miként kell az orvosi rendelőben viselkedni. Ez utóbbit más normák szabályozzák. A tanúk hamar elfelejtik, legfeljebb egy epizód marad bennük ideig-óráig. Különben is betegek. Senki nem vetheti a szemükre, hogy el vannak foglalva a saját bajukkal. Legfeljebb riadtan pislognak, amíg a váróból kimegy a „majd én megmutafom”-ot kiabáló sértett, ö az „erős ember”, akinek semmi baja nem lehet mások zaklatásáért — még akkor sem, ha valóban panaszt tesz. Mert ml történik? A vizsgálatra fordított — jobb sorsra érdemes — idő elveszett, volt aki feleslegesen dolgozott, volt akit feleslegesen zaklattak, a másokat megriasztót pedig értesítik az eredményről. Legközelebb ismét megjelenik a ren- ~ delőben és kezdődik elölről. Mert joga van. Joga van? FEJES ISTVÁN ORDAS IVÁN Cikó Nem lesz por a Petőfi utcában Bejáratják az új Zetor 120 Crystal traktort a várdombi tsz-ben G. J. „Majd én meg az orvos utasításának betartása. így egyebek között a