Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-15 / 244. szám

2 Í^PÚJSÁG 1976. október 15. Megkezdődött az erszággyülés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) ország helyzetéről és jövő­jéről. Igaz és ezért meggyő­ző képet kaptunk eredmé­nyeinkről, a fejlődésünket kísérő ellentmondásokról. De nem adhattak választ életünk, társadalmi fejlődé­sünk valamennyi gondjára, kérdésére. Éppen az a dol­gunk, hogy továljbi konkrét vizsgálódást folytassunk tár­sadalmunk minden fontos területén. Ezt tesszük most a kulturális területen. Ha külső, belső, vagy egyéb okokból rövid időre felhal­mozódnak a feszültségek, a megoldást nem segíti a hely­zet takargatása, hanem csak a még jobb, a valóságnak még inkább megfelelő tár­sadalmi önismeret. Ehhez pedig torzulásoktól mentes nyilvánosságra és nyíltságra van szükség. Arra, hogy az ellentmondások és a hibák ellen felgyülemlett, tisztes­séges indítékból származó indulatokat a szocializmust, tehát a társadalmi haladást szolgáló energiává lehessen változtatni. Az ilyen magatartásnak azonban nagyon fontos elő­feltétele, hogy vívmányain­kon, társadalmunk elért szo­cialista egységének megtar­tásán, az egység további erő­sítésén kell alapulnia. Min­den kérdés feltevőjének, ku­tatójának tisztában kell len­nie azzal az óriási felelős­séggel, amellyel ezért a gi­gászi küzdelmekben kivívott társadalmi egységért tarto­zik. Tisztában kell lennie azzal, hogy a munkásosz­tály, következésképpen az egész társadalom érdekeit kockáztatja, aki túlhaladott helyzetek akkor esetleg he­lyénvaló teóriáit és gyakor­latát akarja normaként al­kalmazni mai problémák megoldására. Tudjuk persze, hogy egy­ségünk, benne a kultúra egysége, nem idilli. Tele van feszítő, szükségszerűen léte­ző ellentmondásokkal. De mégis valóságos szocialista alapokon álló reális egység, amelyben minden ellent­mondást úgy kell megolda­ni, hogy az további haladá­sunkat szolgálja. Az egy­ségnek ez a szemlélete meg­engedi, sőt, kívánatosnak tartja a fő kérdésekben ki­alakult egyetértés alapján a tisztázó vitákat. Csakis azok képesek belátni a különböző megközelítési módokat hor­dozó viták szükségességét, akik komolyan veszik az egység követelményeit és realitásait. Elutasítjuk az elvont ideálok mércéjét. A miniszter ezután az elis­merés, tisztelet hangján szólt a közművelődésnek elkötele­zett, munkájukat embersége­sen, hozzáértően, jól végző hivatásos népművelőkről. Azokról, akik gyakran rossz környezeti feltételek és ne­héz személyes körülmények között végzik munkájukat. Akik nélkül, bármennyire egyetemes üggyé válik is a művelődés, nincs kulturális élet hazánkban, akiknek adó­sai vagyunk a nagyobb, megérdemelt megbecsüléssel, anyagi helyzetük javításával, jobb képzési és továbbképzé­si feltételek megteremtésé­vel. Ezeket az adósságokat a közművelődési törvény elfoga­dása után teljesítőképessé­günk arányában el kell kez­deni törleszteni. Tisztelt országgyűlés! A Minisztertanács nevé­ben azzal a meggyőződéssel terjesztem a törvényhozók elé a közművelődési tör­vényről szóló javasla­tot, hogy elfogadása után sikeresen folytatódik az a munka, amely az 1974-es közművelődési határozattal elkezdődött. A népszuvereni­tást megtestesítő országgyű­lés tekintélyével nagy támo­gatást adhat ennek az ügy­nek, a képviselők pedig vá­lasztókerületi tevékenységük egyik szép oldalának tekint­hetik a művelődés helyi gondjainak megoldásában való részvételt. Azt tartják, hogy egy nem­zet süllyedésének jele, ha tagjai semmibe veszik a tör­vényeket. Nagy írónk szavai szerint mi „emelkedő nem­zet” vagyunk. Akkor pedig önbecsülésünkhöz hozzá tar­tozik közakarattal hozott törvényeink tisztelete azzal mindenekelőtt, hogy követ­kezetesen végrehajtjuk azo­kat. Ezért, amikor ismételten arra kérem a kormány nevé­ben a tisztelt országgyűlést, hogy fogadja el javaslatun­kat, egyszersmind azt kérem a képviselőktől, hogy a tör­vény végrehajtásának támo­gatásával ébresszenek tiszte­letet az állampolgárokban az itt megfogalmazott célok iránt. Pozsgay Imre expozéja után megkezdődött a törvény- javaslat vitája. A vitában fel­szólalt Győri Imre, az MSZMP KB titkára Győri Imre beszéde Tisztelt országgyűlés, ked­ves elvtársak! Voltak értékes kezdemé­nyezések a közművelődési jogalkotás területén már ko­rábban is, de most — a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1974. márciusi határozata és XI. kongresszusának állásfoglalá­sa nyomán — vált időszerű­vé mindannak részletesebb kifejtése, külön törvénybe ik­tatása, amit alkotmányunk a köziművelődésről leszögezett. Időszerűségén azt értem: eredményeink most tették le­hetővé, feladataink pedig szükségessé, hogy a közmű­velődés ügyét legfelsőbb ál­lamhatalmi szervünk, a tisz­telt országgyűlés törvény megalkotásával is segítse. A közművelődés ügyének előtérbe kerülésében társa­dalmunk — s általában a szocialista társadalmaknak — egy mélyebb, általánosabb törvényszerűsége jut kifeje­zésre. Az a felismerés tükrö­ződik benne, hogy a szocia­lizmus felépítésének egész történeti folyamata elválaszt­hatatlan a lenini kulturális forradalomtól. Népünk kul­turális színvonalának emelé­se politikai, gazdasági, társa­dalmi céljaink megvalósítá­sának eddig is szerves, nél­külözhetetlen része volt. A kulturális forradalom továb­bi kibontakoztatása még foko­zottabb jelentőségre tesz szert a fejlett szocialista társada­lom építésében, népünk nagy, hosszú távú nemzeti program­jának valóra váltásában. Társadalmi fejlődésünk eredményeként joggal álla­píthatta meg a párt XI. kongresszusán elfogadott Győri Imre programnyilatkozat, hogy „A szocialista állam feladatai kö­zül előtérbe került a gazda­sági szervező és irányító, va­lamint a kulturális és neve­lő tevékenység”. Az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely megszabja a közművelődés­nek, ennek a sokrétű és tár­sadalmunk egészére kiható tevékenységnek tartalmát és kereteit, egyben méltóképpen kifejezésre juttatja, hogy szo­cialista államunk betölti kul­turális és nevelő funkcióját is. Szólt azokról a különbsé­gekről, amelyek a szocialista és a tőkés társadalmi rend­szer kultúrája között van­nak. Méltatta Bessenyei, Csokonai, Széchenyi, Eötvös, Petőfi, Ady, a Magyar Ta­nácsköztársaság társadalmi haladást és a magyar nép művelődését előmozdító sze­repét, majd így folytatta: Tisztelt országgyűlés! Ked­ves elvtársak! Az, hogy a közművelődési törvény megalkotására most került sor, szorosan össze­függ társadalmunk fejlettsé­gi szintjével. Az eddig elért politikai, gazdasági, társadal­mi, kulturális eredményekkel éppúgy, mint azoknak a fel­adatoknak a természetével, amelyeket a Magyar Szocia­lista Munkáspárt program- nyilatkozata nemrég körvo­nalazott. Győri Imre beszélt a fel- szabadulás óta elért ered­ményekről, történelmi fejlő­désünkről, majd — többek között — ezeket mondotta: Kedves elvtársak ! Tisztelt országgyűlés ! A közművelődés kategóriá­ja — és így szerepel ez az előttünk fekvő törvényterve­zetben is: összekapcsolja a kulturális élet különböző ol­dalait, egységbe foglalja a politikai, az ideológiai, a szakmai és az általános mű­veltséget, kiegészítőén és tel­jes joggal idekapcsolva a szocialista erkölcs, életmód, életforma, a szocialista fo­gyasztás kultúráját is. Ezt összekapcsolja a termeléssel, a közösségi élettel, a közélet­tel, a szocialista demokratiz­mussal, az örökölt társadalmi feltételkülönbségek, egyen­lőtlenségek, a fizikai és szel­lemi munka közti különbsé­gek csökkentésének társada­lompolitikai gyakorlatával. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ma már nem csupán népművelésről van szó, hogy ma már a tömegek tudatos, önkéntes aktív tevékenysége, művelődése mint történelmi­leg újszerű tényező lépett a továbbra is szükséges és fej­lesztendő kultúraterjesztés és -befogadás mellé. A közművelődésnek erről az újszerű értelméről, kor­szerű tartalmáról szólva azonban nemcsak azt szüksé­ges hangsúlyozni, hogy az mennyire épül az eddigi eredményekre, de legalább ennyire azt is, hogy miként szolgálja a jövőt. Ha az MSZMP programnyilatkoza­tának csak a termelési, gaz­dasági célkitűzéseit, ha csak az életszínvonal-emelkedés tervezett elemi mutatóit is nézzük — nyilvánvaló, hogy a kulturális forradalom, ezen belül a közművelődés továb­bi kibontakoztatása mennyire elengedhetetlen. És ezt ép­pen a közművelődés széles értelmű, gazdag tartalma, a társadalmi gyakorlathoz kö­tött jelentése teszi félreért­hetetlenül világossá. Ezért egész társadalmunk fejlődésének egyik kulcskér­dése és nélkülözhetetlen fel­tétele a tudati viszonyok gyor­sabb, erőteljesebb változása. a szocialista erkölcs és élet­mód általánossá válása... A szocialista társadalom bővü­lő lehetőségeket teremt a személyiség sokoldalú fejlő­déséhez. A művelődés az egyén fejlődésének, közössé­gi kapcsolatainak nélkülöz, hetetlen tényezője, közösség­teremtő erő. A fejlett szocia­lista társadalom építése szük­ségessé teszi az egyes embe­rek és a közösségek sokolda­lú továbbképzését szolgáló közművelődési rendszer szer­vezeti és eszmei erősítését... El kell érni, hogy az önmű­velés, a kultúra öröme a társadalom minden tagjának személyes és állandó szük­ségletévé váljék. Tisztelt országgyűlés! Ked­ves elvtársak! Egy ilyen törvény elfoga­dása során felelős mérlege­lésre van szükség. Az elmon­dottak alapján úgy vélem — meggyőződésem —, hogy ezt a törvényjavaslatot alátá­masztják eddigi eredménye­ink, és elfogadását megkí­vánják holnapi feladataink. A munkásmövelődésről Tisztelt országgyűlés! Kép­viselőtársaim ! Kérem, engedjék meg, hogy a közművelődési törvényter­vezet rendkívül szerteágazó vonatkozásai közül a mun­kásművelődés — meggyőző­désem szerint — központi je­lentőségű kérdésére hívjam fel a figyelmet. A munkás­művelődés ügye szorosan vett politikai kérdés is, összefügg a munkásosztály társadalmi vezető szerepével. A tudás : hatalom. Tudásra éppúgy el­engedhetetlenül szüksége volt a munkásosztálynak a hata­lom megszerzéséért folyta­tott harcban, mint ma a ha­talom gyakorlásához. Ha szemügyre vesszük a közmű­velődés tényezőit, a terme­léssel, a politikai, ideológiai, közösségi élettel, az erkölcs­csel összefüggő tényezőit — látnunk kell, hogy mindezek kibontakoztatásában ma is elsősorban a munkásosztály érdekelt. Ezt az érdeket nap­jainkban is a munkásosztály legfejlettebb rétegei ismerik fel és képviselik a legöntu- datosabban. Ez mindenek­előtt a munkásság 60 száza­lékát felölelő szocialista bri­gádmozgalomban, annak hár­mas jelszavában és társadal­mi méretű gyakorlatában fe­jeződik ki. Ez a mozgalom teszi kézzelfoghatóvá, hogy a művelődés a közösség — el­sősorban a munkához kap­csolódó közösség — révén terjed ki a termelő, a tanuló, a közéletet élő, a szórakozó ember egész tevékenységére, mégpedig úgy, hogy egyben az adott közösséget is erősí­ti. S a szocialista brigád­mozgalom egyben azt is ki­fejezi, hogy a munkásműve­lődés legfőbb bázisa, ereje maga a munkásosztály. A munkásművelődés ügyét ép­pen ezért csakis vele együtt, kezdeményezéseire, igényei­re építve lehet előbbre vinni. (Mindemellett az, hogy a munkásosztály számszerűleg is a legnépesebb osztálya tár­sadalmunknak, ugyancsak nyilvánvalóvá teszi a mun­kásművelődés központi je­lentőségét.) Amit azonban — tisztelt országgyűlés — hangsúlyozni szeretnék, az, hogy a mun­kásosztály műveltsége meg­határozó érvénnyel bír kul­turális életünk, a közműve­lődés tartalmának egészére is. Ahogyan a munkásosz­tálynak történelmi hivatása, hogy a többi dolgozó osztály- lyal, réteggel szövetségben az ő érdekeiket is szolgáló szo­cialista társadalom felépíté­sét vezesse, ugyanúgy kultú­rájának kibontakoztatása is az egész társadalom kulturá­lis fejlődésének záloga. Ép­pen ezért a közművelődés egész tartalmát a munkás- osztály ideológiai, erkölcsi ér­tékeinek, a nagyüzemi ter­meléssel összefüggő kollektív szellemének kell áthatnia, hogy társadalmunkban álta­lánossá váljanak azok a vo­nások, amelyek a munkás- osztályt történelmi szerepé­nek betöltésére teszik hiva­tottá. A Központi Bizottság tit­kára szólt azokról a nehézsé­gekről, szemléleti, szervezeti, anyagi problémákról, ame­lyekkel a közművelődés küsz­ködik, majd a következőkkel fejezte be beszédét: Tudom, hogy e törvény megszavazásával maradékta­lan megvalósításának nem kis gondját is vállaljuk. Nyu­godtan állíthatom, ennek is megvan a fedezete. S van egy tényező — nem az illú­ziók — hanem a tudás, a meggyőződés, a hit, ami ed­dig is reális segítőnk volt. Munkásosztályunk, paraszt­ságunk, értelmiségünk, egész népünk hite, meggyőződése abban, hogy a szocialista tár­sadalom nemcsak a tegnapi ból a mába, de a mából a holnapba is biztosan vezet. Mindezek alapján a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében a benyújtott törvényterveze­tet elfogadom és a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra javaslom. * A törvénytervezet vitájá­ban Salamon Hugóné (Ko­márom m. 3. vk.), a Komá­rom megyei pártbizottság titkára, az országgyűlés kul­turális, valamint jogi, igazga­tási és igazságügyi bizottsá­ga megbízásából elfogadásra ajánlotta a közművelődésről szóló törvényjavaslatot. Fel­szólalt még a csütörtöki ülé­sen Somogyi József (Buda­pest 50. vk.), a Magyar Kép­zőművészeti Főiskola rekto­ra, Tarjányi Béláné (Pest m. 17. vk.), pedagógus, Úszta Gyula (Heves m. 6. vk.), Kis­köre, a Magyar Partizán Szö­vetség főtitkára, Szurgyi Ist­vánná (Szolnok m. 3. vk.), a Rákóczifalvi Ált. Isk. igaz­gatója, Petrovics Emil (Bu­dapest 16. vk.), zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti né dr. (Szabolcs m. 20. vk.), Főiskola tanára, Gulyás Emil- a HNF megyei bizottságá­nak titkára, dr. Guba Sándor (Somogy m. 3. vk.), a Kapos­vári Mezőgazdasági Főiskola főigazgatója, Mándics Mihály (Bács-Kiskun m. 15. vk.), a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára, Hargitai Ágnes (Borsod-Abaúj-Zemplén m. 6. vk.), a Diósgyőri Gépgyár gyártmánytervezője, Varga Zsigmond (Békés m. 11. vk), általános iskolai igazgató, Deutsch Erzsébet (Baranya m. 2. vk), a Pécsi Kesztyű­gyár varrónője és Horváth Miklós (Vas m. 2. vk.), a szombathelyi városi párt- bizottság első titkára. Ezzel a parlament csütör­töki ülése — amelyen Apró Antal mellett felváltva elnö­költ Inokai János, Péter Já­nos és Raffai Sarolta — vé­get ért. Pénteken délelőtt 10 órakor a közművelődési tör­vénytervezet fölötti vitával folytatja munkáját az ország­gyűlés. Losonczi Pál befejezte limai tárgyalásait Miután Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Cuzco és környékén tett kétnapos látogatásáról visszatért Li­mába, újöbb megbeszélést tartott Francisco Morales Bermudez perui elnökkel. A két államférfi ez alkalommal áttekintette a magas szintű találkozó és a szakértők ta­nácskozásainak eddigi ered­ményeit. Ezt követően az elnöki pa­lota dísztermében, a sajtó és a televízió munkatársainak jelenlétében, ünnepélyes kül­sőségek között írták alá a magyar—perui közös nyilat­kozatot. Morales Bermudez elnök magyar kitüntetésével, majd ezt követően a perui elnök tiszteletére adott díszvacso­rával véget ért Losonczi Pál ötnapos, élményekben gaz­dag perui látogatása. (MTI) LAPZÁRTA BUDAPEST Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke táviratban üd­vözölte Thorbjörn Fälldint, a Svéd Királyság új miniszter- elnökét. Púja Frigyes kül­ügyminiszter Karin Söder külügyminiszternek küldött üdvözlő táviratot. BERLIN Az NDK kormánya csütör­tökön kiadott rendelete alap­ján 3 nap kiegészítő szabad­ságot kapnak a két és há­rom műszakban, illetve folya­matos műszakban dolgozók. Hosszabb pótszabadságot kapnak a súlyosan fogyaté­kos gyermeket nevelő anyák és havi egy napot a 40 évnél idősebb egyedülálló nők is. Az újabb szociális intézke­dések — az október elsején életbe lépett béremelésekkel együtt — a foglalkoztatottak egyharmadát érintik. BANGKOK A thaiföldi „nemzeti re­formtanács” elrendelte az or-? szág elemi és középiskoláinak október 31-ig tartó bezárását. Az intézkedés okát nem kö­zölték. Thanin Kraivicsien, kineve­zett miniszterelnök szerdán este rádió- és televízióbeszé­det mondott, s ebben kijelen­tette, hogy az új kormány­zat 12 év alatt szándékozik „visszatérni a demokráciá­hoz”. MOSZKVA A Kremlben szerdán át­nyújtották a Lenin-rendet és másodízben a Sarló és Kala­pács arany érdemrendet Andrej Kirilenkónak, az SZKP KB Politikai Bizottsá­ga tagjának, a Központi Bi­zottság titkárának. Andrej Kirilenko az SZKP-nak és a szovjet államnak tett nagy szolgálataiért és 70. születés­napja alkalmából kapta a magas kitüntetéseket. A kitüntetések átnyújtásá- nál jelen volt Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára, valamint a párt. és az állam több más vezetője. TOKIÓ Koszaka Zentaro külügy­miniszter a japán—kínai bé­ke és barátsági szerződés megkötésének esélyeiről nyi­latkozott a parlament külügyi bizottságában. Kijelentette, változatlanul az a szándéka, hogy az 1972-es japán—kínai közös nyilatkozat alapján állapodik meg a kínaiakkal a béke és barátsági szerző­dés megkötésének kérdésé­ben. Tekintettel azonban a kínai belső helyzet alakulá­sára, a tárgyalások újrakez­dése bizonyos késedelmet szenvedhet. RÓMA Aldo Morót választották meg az Olasz Keresztény­demokrata Párt elnökévé. Előde, Amintore Fanfani a parlament elnökévé történt megválasztása miatt mondott le tisztségéről. Huszár István, Aczél György és Kádár János az ülésszak szünetében. (Képtávírónkon érkezett.)

Next

/
Thumbnails
Contents