Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-15 / 244. szám
1976. október 15. “Képújság 3 A megyei pártbizottságon dr. Király Ernő fogadta a testvérmegyei művészeti együttes tagjait. A magyar—NDK barátsági hét keretében — amint arról már hírt adtunk — Karl- Marx-Stadtból művészeti együttes érkezett megyénkbe. Az együttes már eddig is több helységben szerepelt, további fellépéseire számíthatunk. Tegnap délelőtt, a megyei pártbizottságon dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára fogadta a testvér- megyei kulturális delegációt, élén Werner Müllerrel, az NSZEP Kari-Marx-Stadt megyei bizottságának osztály- vezetőjével. A megyei pártbizottság titkára szívélyes beszélgetést folytatott a vendégekkel. Délelőtt 10 órakor Tamásiban, a járás és a nagyközség társadalmi, gazdasági vezetői számára a járási művelődési központban Dieter Henze, az NDK Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatója előadást tartott a Német Szocialista Egységpárt IX. kongresszusáról. A járási művelődési központban délben ugyancsak Dieter Henze nyitotta meg a „Berlini múzeumok” című kiállítást. Este német vendégeink Iregszemcsére látogattak. A helybeli szervek magyar— NDK barátsági estet rendeztek a művelődési otthonban. Előadó volt Czank József, a megyei béke- és barátsági bizottság elnöke. Felszólalt a barátsági esten Werner Müller, az NSZEP Karl-Marx- Stadt megyei bizottságának osztályvezetője is. Az est keretében fellépett és nagy sikert aratott az NDK-beli testvérmegye művészeti együttese. Emberarcok - közelről Horváth Jánosné, a megyei kórház fertőzőosztályának ápolónője a kórház fennállásának 175. évfordulóján kapta meg az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. Horváth Jánosnénak két neve van. A hozzá hasonló „régi bútordarabok” Mariskának, Mariskámnak szólítják. A betegek Mária nővérnek. Akár egyik, akár másik hangzik, szeretet cseng benne, mely nincs híján a tiszteletnek sem. Mária nővér háromszoros nagymama, s nyugdíjba mehetett volna az idén. Marasztották, maradt. Könnyen előfordul, hogy nyugalomba vonulás után ő is elkezd majd abban a cipőben járni, amiben a férje, aki több évtizedig istentudja hány tonna kenyeret sütött meg a kórház pékségében. Horváth János hiresen jó pék hírében állott és buzgón visszajár. Rendszerint késő este riasztják, amikor kiderül, hogy nem jött meg valaki a műszakba. Ha otthon van a feleség, valahányszor gyöngéd civódás kezdődik a féltés jogán, s rendszerint ezzel az ismerős mondattal: „Nem való már neked az éjszakázás, jobb lenne, ha kímélnéd magad!” A közjáték persze mindig azzal végződik, hogy Horváth János öltözik, indul és nem sokkal ezutáín már ott van az any- nyira ismerős falak között, abban a meghitt melegben, amire szüksége van lisztnek, tésztának ahhoz, hogy jó íze miatt áldott kenyér legyen. — Hiába, nem tudom megkötni — sóhajtja megértést remélőén Mária nővér, aki nem is titokban büszke a férjére, amiként az is őreá. A hűséget régóta tisztelem az embernek olyan képességeként, amit tanítani kellene, s valahányszor régi kórházi dolgozókkal találkozom, vagy más munkahelyeken gyökeret vert emberekkel, akaratlanul is vallatni kezdem őket. Itt van ez a nyílt tekintetű, galambősz fejű asszony, aki elkerülte már 55. évét. Megélt, látott a jó mellett rengeteg rosszat. Lehetne kedvszegően fáradt is. Nem az. Ha csak azt számolom, hogy 17 éve betegágy mellett szolgálja embertársait, nem éppen a legköny- nyebb helyen, nem tudom mi tartotta itt, mi kötötte ide. Csak a hűség, vagy a munka fölismert fontossága is? Mihelyt megbetegedünk, még a legfegyelmezettebb, legkomolyabb ember is nyűgös, nemritkán infantilis gyerekké változik. Mondja az orvos, figyelmeztet a nővér, hogy ezt vagy amazt ne tegyük. Tesszük. A végig sem gondolt, éppen ezért nem is tudatos ellenállás mindenütt veszedelmes. A fertőzőosztályon kiváltképpen az. — Nem nehéz a betegekkel boldogulni ? — Előfordul, hogy nehéz. Nemrég például egy bácsika keltett a társai körében nyugtalanságot azt kifogásolva, hogy rács van az ablakon, holott ez kórház és nem börtön. Türelmesen megmagyaráztam neki, hogy miért van szükség a rácsokra, meg azt is, hogy nincs az a szigorúság nálunk, ami nem azt szolgálná, hogy minél hamarabb visszakapják a betegek egészségüket. — Abbahagyta a lázongást? — Később még ő segített a friss jövevények meggyőzésében. — Úgy hallottam Mária nővér, hogy előbb a belosztá- lyon volt, majd a sebészeten, de a legtöbb időt itt töltötte a fertőzőn. Mi hozta ide? — Bevallom, hogy a veszélyességi pótlék. Három lányunk van, akkor még tanultak és mindenki tudja ezt, akinek tanuló gyerekei vannak, sok helye volt a pénznek. — Most már unokái vannak, a család iskoláztatással összefüggő megterhelése véget ért. Nem jutott eszébe könnyebb beosztásba menni? — Nem. S ennek két oka van. Az egyik, hogy megszerettem ezt az osztályt, a többitől sokban eltérő életével, a munkatársaimmal egyetemben. Aztán meg, az én korombéliek már nem szeretik a jövést-menést. Jól ismerjük egymást, tudjuk kinek mikor, miben kell segíteni. Jó itt. És hadd mondjak még valamit. Szerintem jól szolgálni az ügyet, csak egyhuzamban, egy helyen lehet. Feljegyezte: LÁSZLÓ IBOLYA Parlagföldek bérelhetők A SZEKSZÁRDI Városi Tanács termelés- és ellátásfelügyeleti osztálya levélben értesítette nemrég a város üzemeit és intézményeit arról, hogy a város határában földterületek bérelhetők. Ti- zenketten — zömmel fiatal házasok — kötöttek öt-tíz éves szerződést ezután. A földterületek nem haladják meg a négyszáz négyszögölet, ezért adót sem kell fizetni utána. Az évi bérleti díj, ötven forint. Sokakat tart vissza a parlagföldbérlettől az, hogy a szőlő- vagy gyümölcstelepítéshez nem jelent elég termelési biztonságot a maximum tizenöt évre köthető szerződés. Bizonnyal megszületik majd a rendelkezés, ami meghosszabbítja a bérleti időt, de addig is van azért termelési biztonság. A városi tanács termelés- és ellátásfelügyeleti osztályán megtudtuk ugyanis, hogy a bérleti szerződést csak állami érdekből, de akkor is csak bírósági úton lehet felbontani, és ilyen esetben teljes kártérítés jár a bérlőnek. Állami érdek lehet például a lakótelep-kialakítás vagy útépítés. A KIADOTT földek a Malomvölgyben és Hidaspetrén vannak. Ezeken a területeken talán soha nem lesz lakásépítés. Ut meg van már, s a parcellák éppen a műút közelében helyezkednek el. A szerződés meghosszabbítása is kötelessége a tanácsnak, kivéve, ha a bérlő nem műveli a földet. A Víz- és Csatornaművek jelezte, hogy 25 dolgozójuk munkáskerteket szeretne kialakítani. A kisállattenyésztők szövetkezetétől is szóltak, hogy körülbelül tíz parcellát szeretnének béreim, lehetőleg egymás közelében. Úttöröparlamentek Uttörőparlamentet rendeztek tegnap délelőtt Szekszárdim, Dombóváron, a bonyhádi és a tamási járásban. A tanácskozásokon az úttörők és kisdobosok-képviselői felelősséggel vitatták meg a legutóbbi úttörőparlament óta eltelt időszak eseményeit, és döntöttek a soron következő feladatokról. Szekszárdon az úttörőházban rendezték meg a városi úttörőparlamentet. A tanácskozáson megjelent dr. Rúzsa János, az MSZMP városi bizottság első titkára és Gu- bicza Lajosné megyei úttörőelnök. Halász János, a városi úttörőtanács titkára köszöntötte a parlament résztvevőit, majd helyettesével, Tolnai Zsuzsával együtt megtartották az elmúlt két év munkájáról szóló beszámolót. Szóltak arról, hogy az eltelt időszakban sok és hasznos ajándékot kaptak a város úttörői, kisdobosai. Ebben , az időszakban volt az úttörőszövetség megalakulásának harmincadik évfordulója és a KISZ IX. kongresszusa is. Elkészült a szekszárdi úttörő- ház, a sötétvölgyi parkerdei tábor és a dombori városi napközis tábor. A beszámolóban felhívták a figyelmet arra, hogy a majdan megválasztandó úttörőtanács-tagok kérjék a képzés mind hatékonyabbá tételét és hogy iktassanak be a képzésük programjába több játék- és daltanulást is. A beszámoló után Vaszari Tibor, a Volán 11. számú Vállalat KlSZ-bizott- ságának titkára köszöntötte a tanácskozást, majd a KISZ és az úttörők kapcsolatáról beszélt. A tanácskozásokat Szekszárdon és a járási székhelyeken is több szekcióban rendezték meg. A szekcióülések Törvényeink szellemében, Otthonunk az iskola, Űttörőtetteink, A közösség szolgálatában, Játsszunk együtt és Menjünk a szabadba témakörökben folytak. Ezeken a csöveken viszik majd a vizet a reaktor hűtéséhez Az erőműhöz sok víz kell. A reaktor hűtéséhez any- nyi — folyamatosan —, mint amennyi a Sióban folyik, jó közepes vízállásnál. Ezt a vizet a Dunából kell kiemelni és elvinni a reaktorhoz. Az erőműépítéssel egy időben tehát vízműveket is kell építeni. Megírtuk már, hogy elkészült az erőműig a Duna-mederből vizet adó csatorna. Ez a felszíni víz a tisztítóig, illetőleg a vízkiemelőig ér. Itt nagy teljesítményű szivattyúkkal emelik és továbbítják. A vizet azonban megfelelően tisztítani is kell, egy más célra pedig lágyítani. Képeinken a vízművek építését mutatjuk be. A négy hatalmas cső szerelése nagy munka, hiszen nemcsak a pontos munkára kell figyelni, hanem a különleges darukkal dolgozni olyan átmérőjű csövekkel, amelyekbe a Trabant gépkocsi könnyűszerrel behajthat. Veszélyes is — ha nem kellő figyelemmel végzik a munkát. Természetesen a két képen nem lehet bemutatni, miként kapcsolódnak a csövek a kiemelő gépházhoz, illetve a nyílt vízi csatornához. így madártávlatból nézve azonban a laikus is elképzelheti, milyen nagy munka a reaktorhoz tartozó egységek építése is. Paks Vízművek az erőműnél Karl-marX'Stadtiak a megyei pártbizottságon A vízlágyító gépházának csarnoka már áll
