Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-08 / 238. szám
1976. október 8. U KÉPÚJSÁG A közművelődés kérdései H közönséget tisztelni kell Hakn i morál A rendteremtést — hakni táján — meg kellene kezdeni a művelődési házakban és mindenhol, ahol mód kínálkozik. A szónak tagadhatatlanul pejoratív értelme van, pedig amit ez a kifejezés takar, lehetne fontos, hasznos, érdekes is. Mert a vidéki fellépésekre igény van, közönségük nagy. Neves művészekre, színpadi műsorra a legkisebb községben is kíváncsiak az emberek, örülnek, hogy ha valamelyik televízióból, rádióból, újságokból ismert színész megtiszteli őket személyes jelenlétével. Ezek a műsorok a falvakban, mint „nagybetűs” kulturális események szerepelnek — éppen ettől válnak fontos közművelődési tényezővé. A művelődési házak „virágnyelve” megkülönböztet haknit és haknit. Ha sem a szervezéssel, sem a műsorral nincs baj „vendégszereplésről” beszélnek, ha van: haknisokról. .. Mostanában megszaporodtak a haknik. HA NEM MEGY RENDJÉN A megyei tanács népművelési csoportjának főelőadó, ja, Fertőszögi Béláné foglalkozik műsorok engedélyeztetésével, ám a „maszek” előadóművészi társulásoknak ilyen engedélyt tőle nem kell kérni. Egy-egy előadás híre akkor jut el a megyei tanácsra, ha valami nem ment rendjén. — A művelődési házak ilyen előadásokra felkérhetnek az ORI-n keresztül művészeket, vagy megállapodhatnak azzal, aki megkeresi őket ajánlatával. Ezek a szervezők maguk is közreműködnek a műsorban, zongorakísérőként, műsorvezetőként, működési engedélyük is erre szól. De ők azok, akik szereplési lehetőséget teremtenek, létrehozzák az előadást, megkímélik a híres művészeket az ezzel járó munkától. Mindez sokat jelenthet, mert úgy hallottam, némelyikük valósággal sakkban tartja a művészeket — mondja Fertőszögi Béláné, majd így folytatja: — Működésük szinte ellenőrizhetetlen, s ezt jól tudják, ahogy azt is, hogy szükség van a műsoraikra, amelyek jóval olcsóbbak, mint az ŐRI szervezésűek. Másképp szinte meg sem oldható az igények kielégítése. A Déryné Színház sem tud a kisebb színpadokon játszani, teherbírásuk is véges. Tolna megyében jóval több Déryné-előadást fogadnánk, ha tudnának rá vállalkozni. A konjunktúra furcsa ese^ teket szül. Megjárták a haknisokkal Decsen, Györköny- ben, Hőgyészen, egy szedres! ügy még a mai napig sem ért véget... SZEDRESBEN Litke Mária művelődési ház igazgató izgatott lesz, amikor megtudja, miért keressük. Az első néhány dühös mondat után azonban mégis a lelkünkre köti: ne általánosítsunk, van néhány olyan szervező, akivel jól lehet dolgozni. — Állítom, hogy lehet velük boldogulni, bár ajánlatos a műsor végén fizetni. — Miért? — Előfordult, hogy kifizettem a tiszteletdíjat szünetben, és a műsor második részét úgy összecsapták, hogy én szégyelltem a közönség előtt. Aztán — már higgadtan — elmondja az „ügyet”. íme, dióhéjban: Idén, május 30-án esztrádműsort rendeztek Szedresen, a művelődési házban. A műsor kezdését hét órára hirdették. Negyed nyolcra érkezett meg néhány szereplő, köztük olyanok, akikkel Litke Mária nem is kötött szerződést. Az egyik fiatalember — ismeretlen művész — rögtön az első szám után kérte az Litke Mária egész csoport honoráriumát. Az igazgatónő hivatkozott a szabályokra — ezek szerint csak a műsor végén lehet fizetni. (A józan ész is ezt diktálja.) Ekkor már izgatott volt — ugyanis az est szervezője és zongorakísérője, D. István és az egyik művésznő egyre késett. Fél kilenckor érkeztek meg, nagy sietve szerepeltek, majd D. jött is a pénzért. Az igazgatónő ragaszkodott hozzá, hogy az előadás végén fizet, szabályszerűen. — Erre D. István — műsor közben — kiment a közönség elé, kijelentette, tekintsék az eddigieket a fellépők részéről társadalmi munkának... — D. István felháborító hangneme utólag nem is bosszant annyira, de nagyon nehéz volt az eset következményeit kiheverni. Az emberek nem értették, hogy miért szedtem én belépőt, ha társadalmi munkában szerepeltek a művészek, és miért ilyen kurtán-furcsán ért véget a műsor. Szedresen a következő előadás plakátját letépték. Május 30-án este 9-kor a művészcsoport egyébként Nagydorogon is fellépett. SZERVEZÉS, SZERVEZGETÉS A szedresi ügy iratai most egy dossziéban gyülekeznek a megyei tanácson. Litke Mária nem hagyta annyiban a dolgot. Az erkölcsi elégtétel mellett szeretné kifizetni azoknak a tiszteletdíját, akik szerepeltek azon a furcsa végű estén. Az utolsó szót D. ügyében az ORI-nak kéne kimondani — de ez egyre késik. Közben még egy furcsa eset híre Tolnáról. Rész Antal művelődési ház igazgató: — Augusztusban írt D. István egy levelet:. „F. évi szeptember hó folyamán egy különleges — igen ritkán előforduló — műsorlehetőség kihasználását javasoljuk — az alábbiak szerint: .Imádok megnősülni !’ zenés kabaré két változatban.” Mi a második változatot választottuk, és megállapodtunk szeptember 19-ben. A jegyek elkeltek. D. szeptember 14-én telefonált, hogy mégsem tudnak jönni. Ajánlotta, 27-én este 9-kor jönnének. Nem velem beszélt, munkatársam adta át üzenetét. Nagyon mérges lettem, hiszen legalább egy héttel előbb kötelesek lennének bejelenteni, ha lemondják az előadást. Az új időpontnak sem örültem, mert nem véletlenül kértem a vasárnapi előadást, az új időpont hétfő estére esett. Ráadásul Szekszárdon, a megyei művelődési központban megtudtam, hogy aznap Dombóváron is fellépnek, délután 5-kor és este 8-kor... Lemondtam a műsort, ilyenbe mi nem megyünk bele. De a tolnaiaknak, akik jegyet vettek, nem mondhatom el külön-külön, hogy mi történt, sokan maradnak majd el a következő műsorokról emiatt. Nyolcvan jegyet vissza sem váltottak... DOMBÓVÁRON Csíkos Antal, a művelődési ház igazgatóhelyettese tud a tolnai kellemetlenségről, találkozott Rész Antallal. — Itt az előadások 5-kor és 7-kor kezdődnek — mondja — az első megállapodás szól este 8 órára, a plakátokra még ezt írtuk ki. — Szerintem odaértek volna Tolnára egy kis késéssel — számolgatja a kilométereket. — Aki befejezte a szereplést, az indul is a következő helyre. Dombóváron megnéztük a műsort. A fellépő művészek hírüket nem rontották, ők nem tehettek róla, hogy a szerkesztetlen műsorszámokból nem kerekedett ki igazi műsor és arról sem, hogy az előadás kétszeresen is félrevezető beharangozást kapott. Egyrészt — nem volt „zenés kabaré”, ahogy D. ígérte levelében a művelődési házaknak, másrészt nem Bodrogi— Voith előadói est volt, ahogy a plakátok hirdették, hiszen a neves művészházaspár mindössze egy műsorblokkban szerepelt. (Tegyük hozzá, megérdemelt sikerrel.) Minderről szívesen beszéltünk volna D. Istvánnal, szívesen hallottuk volna a „másik felet” is, akár a szedresi, akár az utóbbi ügyről. D. István nem óhajtott élni ezzel a lehetőséggel — visszautasította kérdéseinket. Talán a nagy sietség miatt, hiszen 8 órára már Döbrököz- ben várták műsorát... A MI SZEMSZÖGÜNK A hakni-ügyeknek is két oldaluk van. A „másikról” is eleget olvashatunk: az élvonalbeli művészek így egészítik ki a fizetésüket, az utazások számukra is fárasz- tóak. Ezért — és hogy anyagilag megérje — egyeznek bele a szervezők kínálta lehetőségekbe, ezért rohannak végig gyakran három községen is egyetlen este, kockáztatva, hogy elkésnek, kapkodniuk kell. — De — engedtessék meg —, akármelyik kiváló színész érdeke sem lehet olyan fontos, mint a falvak, kisvárosok közönsége. Ez a közönség nem elsősorban á pénzéért, a bizalmáért várja azt, hogy időben megtartott, jól összeállított előadást lásson, és ne kelljen tudomásul vennie, hogy faluját csak feltételes megállóhelynek tekintik. Intézkedést sürget a visz- szás esetek sora mellett a művelődési ház igazgatók sok helyen tapasztalható félelme — nem merik elmondani, de jelenteni sem a furcsa jelenségeket, attól tartva, hogy az utazó művész- csoportok szervezői bojkot- tálni fogják őket. Szükség lenne rá — akár megyei megvalósításban, stencilen sokszorosítva —, hogv jogtudó szakértő fogalmazzon meg szerződésmintákat, jogi érvényű megállapodást a művelődési házak igazgatói számára, ilyen alkalmakra. A művelődési házak dolgozói nem járatosak a jogi fogalmak körében, sokszor járnak pórul, mert hiányos szövegű vagy érdekeiket sértő megállapodásról szóló papírt írnak alá. Nagy szükség lenne egy szemlére azok felett a szóró- papírok, plakátok felett, amelyek közül nem egy ízléstelen. A „maszek,” szín- társulatok működését is megkérdőjelezik produkcióik. VIRÁG F. ÉVA Foto: K. Z. Hakni: „vidéki fellépéssorozat, amikor ugyanazt a műsort több helyen is előadják.” (Idegen szavak szótára.) A koronázás dátuma: 1092 Bizánci pénzek -1 Bulgáriában LÁNYOK, ASSZONYOK A Bolgár Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének sumeni részlegébe megérkezett az a régi pénzekből álló lelet, amelyet a Targoviste megyei Draganovec falu közelében találtak. A több mint 4000 darabból álló réz- pénzlelet a XI—XII. századból való. Az érmék bizánci császárok képeit ábrázolják. A pénzeket jelenleg Ivan Jordanov numizmatikus vezetésével tanulmányozzák. A pénzérmék egyikén — a ritkán előforduló domború pénzdarabon — a II. Komnenosz János koronázását ábrázoló kép látható. Ezen az említett bizánci császár atyjának képe is kivehető, s a koronázás dátuma: 1092 szeptembere. Az effajta keltezés különleges értéket kölcsönöz a pénzérmének. (BUDAPRESS—SOFIAPRESS) Foto: Drescher Attila Szovjet lapokból Igor Bgancev Dovzsenko- díjas filmoperatőr többször járt Vietnamban. Élményeiről a „Történet az első tavaszról” és az „A háború véget ért, a harc tovább tart” című dokumentumfilmekben számolt be, közülük az elsőt a lipcsei nemzetközi film- fesztivál fődíjával jutalmazták. Vietnamban töltött hónapokról szól a „Vietnam fölött tiszta az égbolt” című cikke,1 amely a képes folyóirat októberi számában olvasható. Nagyezsda Krupszkajára, a forradalmárra, Lenin feleségére és harcostársára, a kommunista párt és a szovjet állam kiemelkedő személyiségére emlékezik vissza kortársának a lapban megjelent cikke. A Győri Richards Finomposztógyár és a kupavnai posztógyár évek óta szoros, baráti kapcsolatot tart fenn. Most az együttműködés új formája született: három kupavnai munkásnő, egy művezető és helyettese egy hónapon át dolgozott a Richards Finomposztógyár műhelyeiben. Ezt követően a győriek látogattak el testvérgyárukba. Élményeikről számol be a „Nincsenek távolságok” című írás. Az idén negyedszer rendezték meg Taskentben a nemzetközi filmfesztivált. Ez alkalommal 75 ország filmgyártásának képviselői mentek el a seregszemlére. A lap színes képekkel illusztrált beszámolót közöl a filmfesztiválról. „Csak a tudomány és a technika gyorsított fejlesztése alapján oldhatjuk meg a társadalmi forradalom végső célját, a kommunista társadalom felépítését” — mondotta Leonyid Brezsnyev, az SZKP XXV. kongresszusán. Hogyan veszik ki részüket a tudományos és műszaki haladás céljainak eléréséből a szovjet nők? — erről számol be a Lányok, Asszonyok Oktober^ számának riportsorozata. SZOVJET IRODALOM „Csak a végső tehetetlenség és a tökéletes reménytelenség idéz elő halálvágyat. Az öregségtől végképp meg- roskadva és elgyengülve is Nyikolaj Nyikolajevicsnek még megvolt a reménysége, s fiatalosan égető vágya arra, hogy ez a reménység beteljesüljön. Szerette volna megérni a tavaszt. Szerette volna még egyszer látni az asztalon a virágzó orgonát, hallani a tavaszi madárcsicsergést, szerette volna látni a zöld édent — a nyirfalige- tet, amely csaknem szobája ablakánál kezdődött ” — írja Alekszandr Vampilov Az utolsó kívánság című elbeszélésében. A nálunk is jól ismert szovjet író két elbeszélését közli a folyóirat októberi száma Szentmihályi Szabó Péter fordításában. Gavriil Trojepolszkij Fekete fülű, fehér Bim című regényének második, befejező része is e számban olvasható. Trojepolszkij lírai történetéhez Szeberényi Lehel írt utószót. Makszud Ibragimbekov S nem volt jobb testvér nála című kisregényét a folyóirat Próza rovata közli. A két nyelven rovatban Vlagyimir Ligyin elbeszélése olvasható Makai Imre fordításában. szputnyik A Szputnyik című folyóirat októberi száma visszaemlékező írást közöl a nürnbergi per eseményeiről, az ítélethozatal körülményeiről. A képes folyóirat évek óta sorra veszi a Szovjetunió köztársaságait, tájegységeit. Ezúttal a Moszkvától mintegy ötezer kilométerre fekvő burját területet mutatja be, beszámol a burját nép történetéről, gazdasági életéről és sokszínű kultúrájáról. — „A hősök nem halnak meg. Szergo emlékezeteként fennmaradtak nehéziparunk gigászai, a traktorok százezrei, amelyek hazánk széles térségét szántják, hogy szárba zökkenjenek a nemes forradalmi humanizmus mag- vai, amelyek az ő szívéből fakadtak...” Alekszej Tolsztoj emlékezik ezekkel a szavakkal Ordzsonikidzére. A nagy forradalmár életútját mutatja be a zsebkönyv egyik érdekes írása. Korunk egyik legnagyobb zeneszerzőjével, Aram Ha- csaturjánnal ismerkedhetnek meg többek között az olvasók a Szputnyik októberi számából. Érdekes műszaki megoldást ismertet a „Repülőgép kesztyűben” című írás, amely a 65 méter hosszú, a hangsebességnél gyorsabban repülő hatalmas utasszállító repülőgépet, a TU—144-est mutatja be. Az egyik legnépszerűbb magyar nyelvű szovjet lapnak most egy olyan számát van módúnkban ismertetni, amelyik néhány nap múlva kerül az olvasókhoz. Az október 10-én megjelenő 19.-szám írásai zömmel a kárpáton túli terület és Szabolcs-Szatmár megye baráti kapcsolatairól szólnak. A Szovjetunióval határos magyar megyéről, a huszti tanítóképzőről, az orenburgi magyar építőkről a lap korábbi számaiban már közölt riportsorozatot. Az olvasók most ismerkedhetnek a külkereskedelmi forgalom lebonyolításában fontos szerepet játszó Csop és Záhony állomások életével, a szovjet terület és a magyar megye között kialakult tapasztalatcserék módszerével, a szovjet kárpátontúli terület eredményeivel. A riport megismerteti az olvasókat többek között a rahói papírkombinát műkedvelő együttesével, a terület híres gyógyfürdőivel. Rész Antal
