Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-07 / 237. szám
A ^PÜJSÁG 1976. október 7. A SZÉP ŐSZI IDŐJÁRÁS VASÁRNAP KICSALOGATTA A SÖTÉTVÖLGYI PARKERDŐBE A KÖRNYÉKBELI KIRÁNDULÓKAT. IGAZ, TÖBBSÉGÜK AUTÓVAL ÉRKEZETT, GÉPKOCSIJA MELLETT LETELEPEDETT. ONNAN NÉZTE A TÁJAT... HIÁBA, MÉG TANULNI KELL A PARKERDŐ ÉLVEZETÉT... Komáromi Zoltán képriportja [ Csoportos séta a lombok alatt Szabadtéri uzsonnázok Sütkérezés a fűben Juhász Júlia: Híradás a Dzsumbujról A magyar irodalom egyik legérdekesebb sajátossága a szociográfia gazdagsága. Amit más országokban szociológusok, társadalomtudósok, demográfusok vállaltak — a valóság feltárását — az Magyarországon már évtizedek óta az írók kedvelt munkaterülete. Ahány szerző, annyiféle módszer. Kezdve a klasszikusokon: Kodolányi János Baranyai utazásán, Féja, Darvas, Erdei munkáin, Illyés Gyula Puszták népén, Nagy Lajos utolérhetetlen Kiskunhalomján és folytatva az újabbakon, Moldován, Végh Antalon, Lázár Istvánon, László- Bencsik Sándoron, Tüskés Tiboron és a legújabbon, Juhász Júlián. Idáig a szociográfia nem volt írónők munkaterülete. Ez a kis Kossuth-kiadású könyv is bizonyítja, hogy milyen kár. Más érzékenységgel, szemléletmóddal, de a „nagyokhoz” hasonló szenvedélyességgel dolgozik Juhász Júlia is, nem maradva el senkitől. Szociográfiát bármilyen közösségről lehet írni, nagyról és kicsiről egyaránt. A „Dzsumbuj” három bérkaszárnya a főváros IX. kerületében, a cseppet sem illatos Illatos úton és a Gubacsi út sarkán. Napjainkban is emberalatti életforma, szoba-konyhás lakásokba zsúfolt tíz-tizenöt, olykor húsz lakóval. Kialakult közösség, ahol a nyomornak, a prostitúciónak, az alkoholizmusnak éppúgy hagyományai vannak, mint az összetartásnak, a nem is mindig ellenszenves zsivány- becsületnek. Évek munkájába telhetett, amíg a szerző közel került ehhez a zárkózott és elzárt közösséghez, amíg eljutott oda, hogy emberi arcképek, kisriportok sorában tudja bemutatni az itt lakókat. A jóra való restséget éppúgy, mint a kiemelkedés vágyát, a bukásokat és sikereket egyaránt. Ha van könyv, amivel kapcsolatban jogosnak érzem használni a „nem lehet letenni” kifejezést, akkor a „Híradás a Dzsumbujról” feltétlenül az. Sok mindenre figyelmeztet. Arra is, hogy a hazai valóságnak mindig lesznek feltáratlan, de feltárásra érdemes területei. Arra éppúgy, hogy a segíteni akaró tollforgató előtt Magyarországon nincsenek tabu alá eső témák, csak érteni kell a megmutatásukhoz. Ahogyan Juhász Júlia ért, akinek — ez lehet műveltségbeli hiba — még soha nem hallottam a nevét, de akiét könyve elolvasása után már bajos elfelejteni. (ordas) Könyvújdonságok A Kossuth Könyvkiadó újdonságai közül első helyen kell említenünk a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusának most megjelent rövidített jegyzőkönyvét. Ez tartalmazza egyebek közt Leonyid Brezs. nyev és Alekszej Koszigin előadói beszédét, az SZKP politikai bizottsági tagjainak, s a külföldi küldöttségek vezetőinek — köztük Kádár Jánosnak — a felszólalását, a kongresszus határozatait, továbbá az SZKP újonnan megválasztott vezető szerveinek összetételét. A Nők a történelemben sorozatban látott napvilágot Ke-- len Jolán érdekes visszaemlékezéseinek kötete, az El- iramlik az élet... Bognár Ferenc hasonló témájú könyve És vándorbotot vettem a kezembe címmel jelent meg. Gazdaságpolitikánk tapasztalatai és tanulsága 1957— 1960. címmel hasznos tanulmánykötet jelent meg. (A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadóval közös gondozásban.) Gergely Ferenc és Kiss György munkája a Horthy leventéi, amely a leventeintézmény történetét ismerteti. Hézagpótló kézikönyv a most megjelentetett Munkaügyi Kislexikon, sok hasznos elméleti és főleg gyakorlati tudnivalóval. A Közgazdasági ismeretek sorozatban jelentette meg a kiadó Harry Nick kis tanulmányát a tudományos-technikai forradalomról. Új magyar képtár Végleges otthonra lelt a magyar képzőművészet múzeuma, midőn beköltözött az egykori királyi palotába, s ezzel több mint száz esztendős „előtörténete” is befejeződött. Az ünnepi alkalomból a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata nagy gonddal előállított könyvvel lepte meg a festészet barátait, az Uj magyar képtár című kötettel, amely 127 színes reprodukció mellett 544 kisméretű fekete-fehér képen mutatja be nemzeti képtárunk legjelentősebb munkáit. A könyvhöz Pogány ö. Gábor, a Galéria főigazgatója írt szép tanulmányt, melyben nemcsak a képtár történetén visz végig, hanem a modern magyar művészet történetén is. „A Nemzeti Galéria létrejötte kereteket biztosított ahhoz, hogy új módszer fejlődjék ki Magyarországon a képző- művészeti gyűjtemények muzeológiájában — írja. — A külföldi festészet, szobrászat, grafika gyűjtése, feldolgozása, bemutatása más eljárásokat követel, mint a hazai termésé.” Ennék a fontos nemzeti feladatnak áll szolgálatában ez a könyv is, bizonyítva, hogy „a Galéria dolgozói különösen átérzik muzeológusi, művészettörténészi feladataik felelősségét, tudományos és köz- művelődési tennivalóik jelentőségét”. Az olvasó pedig úgy érzi, kezében a könyvvel, hogy egyre otthonosabban mozog az újkori magyar művészet világában, s egyben arról is meggyőződhet, hogy milyen kimeríthetetlenül gazdag világba jutott ennek az ünnepi kiadványnak segítségével. cs. A legvidámabb kirándulók a gyerekek Hahóóóü!
