Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-07 / 237. szám
1976. október 7. Képújság 5 Munka közben Gyönkön (2.) Ilyen a gyönki határ. A pártvezetőség titkára azt mondja, hogy januárban a nulláról indultak. Elhihetiük a szakembereknek, a régieknek, újaknak is: sokéves mulasztások, laza gazdasági vezetés után kezdeni, az embereket bevezetni a szigorúbb gazdálkodási feltételek közé és fegyelmezett munkát követelni mindenütt — nem könnyű dolog. Akkor így fogalmazták meg a tennivalókat: „Egyedül a munkaerő hasznos kihasználása a bajokból a kivezető forrásunk, a fegyelem megszilárdítása a legfontosabb tennivalónk. Anyagi lehetőségeink korlátozottak, csak az üzemszervezés területén, a munkagépek és emberek jó mozgatásán tudunk előbbre lépni. És alaposan megfontolt tervek készítése, ezek végrehajtása a felemelkedés útja. A vezetőség a tagok szorgalmas munkája nélkül nem tud semmit tenni, ha tesz is, az időleges, és csak a tüzet oltogatja, de a probléma gyökeréig nem hatolhat.” És hozzá is fogtak ezek szellemében a munka szervezéséhez. Takarmányt vásároltak elsősorban, hogy legyen a jószágnak mit adni. Elrendelték az ősszel „lejelentett”, de fel nem szántott földek mélyszántását. Intézkedtek vetőmagvásárlás-ügy- ben. Megszervezték a brigádokat : az állattenyésztési telepeken előírták a technológiát, amelynek betartását szigorúan megkövetelték. A gépműhelyben a javításokért felelős személyekkel külön beszélgettek, majd az egész műhelyszemélyzettel. Kérték, mindenki úgy dolgozzon, ahogy elvárható ma egy szocialista üzem munkásaitól. A kérésnek néhányan nem tettek eleget, elmentek a gyönki Petőfiből. A többség maradt és az eltelt nyolc hónap, a több sikeres kampány azt bizonyítja, hogy a felemelkedés elkezdődött. Nézzük azonban a tényeket. A vetéssel, annak ellenére, hogy tavasszal mélyszántott talajban dolgoztak, időben végeztek, a kukorica ápolása a technológiának megfelelően történt. És ha nem is kimagasló, de jó eredmény várható. Az év folyamán kétszer vásároltak műtrágyát. Amit a múlt évben kellett volna kiszórni, ez év tavaszán végezték el, és beszerezték az őszi bemuiikálásra váró hatóanyagot is, hogy a jövő évi termést megalapozzák. Tavasszal kényszerűségből elvetették az olajlent, mert megvolt a vetőmag. (Különben ebben a térségben nem jó növény az olajlen: a régi adósságot azonban kötelesség teljesíteni, a gyár számít a nyersanyagra. Megtermelték az olajlent.) Kétszáztizenhét hektáron termesztenek napraforgót. A terményforgalmi, a vetőmag vállalat és a szekszárdi ÁFÉSZ osztozik a termésen. Sokan állítják, hogy úgy biztonságos, ha a termést három felé kötik le. Még többen azt mondják: jobb egy megbízható céggel dolgozni, szerződésben lenni. A nagy olaj- tartalmú magot — két cégnek is — a társulati szárítóban dolgozzák fel, tehát mindenképpen indokolt volna egy termeltetővel szerződéses viszonyban lenni. Már csak azért is, hogy ne egyik a másikától a helyszínen, a szárítónál vegye át a terményt — ki tudja tsz-berkek- ben felderíteni, hogy milyen áron, haszonnal! Az állattenyésztésnél a következő volt a helyzet az év elején: a silót Varsádról, a lucernaszénát Diósberényből, a szalmát (!) Alsópélről vették. Negyven szűz üszőt eladtak, olyan állatok voltak ezek, amelyekről a felügyelőség is megállapította, hogy nem érdemes tenyésztésben tartani. Volt ezek között még 1972-es születésű is! Az udvari istállót úgy hívták az emberek, hogy azt újságban nem lehet leírni. A traktorosok tavasszal a járásban elsőként végeztek az összes munkával. 270 nor- málholdnyi teljesítménnyel többet dolgoztak fejenként, mint a megelőző évben. Szebb lett a gyönk—szárazd—udvari határ. Az őszi vetéseket — gyenge állapotuk miatt — a normális fejtrágyázás után, még kétszer ’ombtrágyázták, sőt a gyönki határban először, helikopterrel védekeztek, és a gabonát lisztharmat ellen is megvédték. A termésátlag 32,59 mázsa volt hektáronként búzából, jobb mint bármikor. A kenyérgabonát a járásban az elsők között takarították be, annak ellenére, hogy a három éven át épített szárító csak az aratás utolsó negyedében volt használható. Az aratás utáni ötödik napon a szalmát betakarították, a nyolcadik napon végeztek a tarlóval is. Igaz: ide segített Varsád is, de a gyönki munka után mentek a kombájnosok Sárszentlő- rincre. Az aratással egy időben repcét, lóbabot, napraforgót vetettek — takarmányozási célra. A silózást — igen jó terméseredménnyel és jó minőségben — befejezték. Száz- huszonnégy hektár termését raktározták el az állat- tenyésztési telepek mellett Olyan helyekre rakták a silót, hogy télen ne kelljen sokat szállítani. 3472 tonna jó minőségű takarmány bőven elég az újig. Amikor a napraforgó beérett, szintén kiadták a jelszót: a legrövidebb idő alatt, a legkisebb veszteséggel kell a termést betakarítani, öt nap alatt végeztek a munkával. Korábban is befejezhették volna, sajnos azonban, amikor a közös szárítót készítették, a DÉDÁSZ-tól nem kértek csúcsidőre áramot, így a gép csak szakaszosan, fél teljesítménnyel működhet. (Folytatjuk)-Pj—Lgy— termékszerkezet- váltás nem kampány, nem is lehet az. Ha a korábbi években vagy eddig bármikor is nem folyt volna gyártmány- fejlesztés, nem lett volna folyamatos a termékek korszerűsítése (ami elvileg is abszurdum), akkor hazánk nem állhatna azon a szinten, ahova eljutott: az iparilag fejletlen országok csoportjából a közepes fejlettségűek felső szintjéig. A hazai iparban folyt gyártmányfejlesztés és ennek következtében a termékválaszték cserélődése még azokban a gyárakban is, amelyek különben, a mai mérce szerint is hagyományos termékcsoporttal rendelkeznek. Végtére is tehát az előállított termékek, alighanem szinte kivétel nélkül, műszakilag elfogadhatók, kielégítők valamennyi ágazatban és vállalatnál. Legyen szó akár gépekről,' járművekről, tartályokról, kazánokról, műszerekről, vegyi vagy fogyasztási cikkekről. Vagyis bizonyos használati értékkel bírnak, szükséges funkciókat és igényeket elégítenek ki, nagyjából tisztességes minőségben. A hazai ipar által előállított termékek túlnyomó részét, csak ezen az alapon, tehát a műszaki jellemzőikért, tulajdonképp nehéz is lenne kritizálni. Mégha — egy-két kivételtől eltekintve — általában nem is az élenjáró nemzetközi műszaki színvonalat testesítik meg. Hiszen erre már eleve mentség, reális és objektív indok, éppen az, hogy a hazai ipar nagyobb része, adottságainál fogva, úgynevezett „követő” ipar, tehát csak egy két ágazatban, termékcsoportban tűzheti ki azt a célt, reálisan, hogy a nemzetközi élvonalhoz tartozzon. (A vegyiparban, a műszeripar egy részében, a híradástechnikában, az élelmiszeriparban, az autóbuszgyártásban. A szelektív iparfejlesztésnek éppen ez a meggondolás az alapja : oda összpontosítani az erőket, ahol az élenjáró nemzetközi műszaki színvonallal képesek állni a versenyt.) Mindezek után, akkor mi az, amiben a vállalati termékszerkezet-váltás programja új feladatot fogalmazott? Ha ugyanis korszerűsítés eddig is folyt, illetve a gyártmány és műszaki fejlesztés ezek után sem torpant volna meg. Nos, alighanem a termékszerkezet-váltás feladatában az az új vonás — mintegy szigorított norma a vállalatok számára — hogy ebben, végsősorban, nem a műszaki követelmények a hangsúlyosak: nem a pusztán műszaki szempontok szerint megtervezett és kivitelezett fejlesztés a fontos, hanem, hogy az eddiginél jelentősen nagyobb gazdasági eredmény szülessen. Tehát a gyártmányfejlesztés ebben a programban nem cél, hanem eszköz. Ezért a termékösszetételváltoztatás csak részben, és nem fő részt, a konstruktőrök, technológusok dolga, hanem a közgazdászoké. Még mindig elég gyakran és elég sok vállalatnál hangoztatják, hogy termékeik műszakilag kielégítőek. Csakhogy napjainkban, s a következő években, évtizedekben most már mindvégig — a gyártmányoknak gazdaságilag szükséges kielégítőnek lenniök. Műszakilag kiváló lehet egy termék, gyártói mégis könnyen tönkremehetnek. Hiszen a gyártmány például annyira kiváló is lehet, hogy széles körű fel- használásához még nincsenek meg a feltételek, s ezért nem akad vevője, nem lesz rá igény. Vagy annyira drága az előállítása, hogy a túl magas ár riasztja el a fogyasztókat és így tovább. Vagyis nem fe)tétlenül a műszakilag legkiválóbbat kell gyártani, hanem azt, ami a legnagyobb eredményt hozza. Ez persze általában korszerű termék, de korántsem okvetlenül a legkorszerűbb. Az a termék hozhatja a legtöbbet vállalatnak, népgazdaságnak egyaránt, amelynek gyártása maradéktalanul összhangban áll a vállalat számára rendelkezésre álló anyagi-műszaki bázissal, a gyártók hozzáértésével, s jelentős iránta a kereslet itt. hon és külföldön is. B ehát a termékszerkezet-váltással az a cél, hogy ne általában és műszakilag korszerű, hanem gazdaságosan gyártható, értékesíthető termékek szerepeljenek minden vállalat termelési programjában. Hogy ehhez egy-egy gyártmány esetében a szükséges feltételek összhangja létezik-e, megteremthető-e és hogyan, azt a gazdasági szakembereknek kell vizsgálniok, megállapítaniok — sok komponensből álló információk alapján, amelyek között csupán egy a technikai információk köre. A gazdasági és műszaki szempontok együttes érvényesítése hozhatja csak meg a szükséges hatásfokjavulást a vállalati gazdálkodásban, és ennek általánossá válásával a népgazdaságban. GERENCSÉR FERENC 8600 Ikarus Az Ikarus-gyár futószalagjairól az év első kilenc hónapjában több mint 8600 autóbusz gördült le — mintegy 400-zal több a tervezettnél, jórészt a szocialista brigádok munkaverseny-fel- ajánlásainak teljesítése nyomán. A kész buszok nagy részét már értékesítették. A Szovjetunióba sok száz Ikarus-t szállítottak határidő előtt, köztük az orenbur- gi gázvezeték építéséhez speciális munkásszállító buszokat. Az Ikarus az év végéig még körülbelül 2500—3000 autóbuszt állít elő. 1980-ig — a vállalat ötéves terve szerint — 60 000 autóbusz gördül ki a gyár kapuin. (MTI). Fontosságuknak megfelelő helyet kaptak a munkaruhák. A Tolna megyei Népbolt Vállalat a korábbi bőrés szőrmeüzlet helyén munkaruhaüzletet nyitott. De legyünk egészen pontosak : az üzlet október 1. előtt is értékesített védőfelszereléseket, -ruházatot, de csak kis részben, mivel a fő profil a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat termékeinek értékesítése volt. Az egyre növekvő igények miatt döntött úgy a Népbolt vezetősége, hogy a szőrme- és bőrárukat a Korzó Áruházban értékesítik a jövőben, s a munkaruhákat a Kölcsey lakótelepen lévő üzlethelyiségben. Az árukészletek feltöltése, a beszerzés jó ütemben halad. Jelenleg közel félmillió forint értékű munkaruha várja a vásárlókat. Mit lehet kapni? Tulajdonképpen mindent, amit a munka megkíván. Van itt gumicsizma, bakancs, férfi-, női köpeny, vattakabát, péknadrág, henteskötény. Persze, hiánycikkek máris akadnak. Keveslik a bolt eladói az esőkabátokat. Különösen most, az őszi esős idő beköszöntésével kellene még több ebből az árucikkből. A háziasszonyokra is gondoltak a kereskedők. Különféle kötényeket, otthonkákat is beszereztek. Az eddigi forgalom — annak ellenére, hogy a vevők még alig-alig tudnak az új üzletről — jó. Igaz, nem az egyéni, hanem a közületi vásárlók keresik fel elsősorban. Volt rá példa, hogy valamelyik hivatal nődolgozói együtt jöttek a boltba, s választották ki a legmegfelelőbb munkaköpenyeket. A napokban futott be az a fehér színű gumicsizma-szállítmány is, amelyet az Alsó- tengelici Kísérleti Gazdaság tehenészeti telepén dolgozóknak rendeltek meg. S a közületeknél maradva érdemes megemlíteni a legnagyobb vételeket lebonyolító partnereket. A kőműveseknek, ácsoknak, állványozóknak, vasbetonszerelőknek, s ki tudja még hányféle szakma művelőinek itt vásárolja az erős bőrből készült bakancsokat, védőkesztyűket a TOTÉV. A jellegzetes, rikító színű munkaruhát, a vöröses-sárgás nadrágot, kabátot itt szerzik be a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozóinak. Ami a terveket illeti, meg. tudtuk, hogy a bolt áruellátását, a folyamatos szállítást a Budapesti Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat végzi majd. A tervek között szerepel, hogy január 1-től a mostani árukészlet háromszorosával, legalább másfél- millió forint értékű munka- és védőruhával várja a vásárlókat a bolt. Addig is, amíg a budapesti vállalat megkezdi a szállítást, viszonylag jó árukészletet tudnak biztosítani a Textil Nagykereskedelmi Vállalat Tolna megyei kirendeltségétől és a Tolna megyei AG- ROKER-től. A gerenyási borjúnevelőben már csak az épület a régi. A jószágok szebbek, ápoltabbak.
