Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-01 / 232. szám

a Képújság 1976. október 1. A közművelődés kérdései lllepmlluelök — képesítés nélkül Tolna megyében százötvennégy főhivatású népművelő dolgozik a különböző művelődési intézményekben. Közü­lük hatvanhatan képesítés nélküliek, azaz sem egyetemet, sem főiskolát nem végeztek. Köztük van, aki négy pol­gárit vagy nyolc általánost járt, többségük azonban érett­ségizett fiatal. Helyzetük legtöbbször ne­héz. A képesítés nélküli pe­dagógusok tantestületben dolgoznak, tapasztalt kollé­gák között. És a népműve­lők? A megyei művelődési központ kivételével két- három népművelő dolgozik együtt, köztük nemegyszer egyik sincs elméletileg, ta­pasztalatokkal felvértezve. Az sem ritka, hogy a képesítés nélküli népművelő egy sze­mélyben az igazgató, előadó és gazdasági ügyintéző, ami­kor munkába áll. Egyedül és elsőnek Faragó Irén Zombán az első függetlenített népműve­lő. Huszonegy esztendős, a napokban lesz egy éve, hogy megbízta a községi tanács a művelődési ház vezetésével. Szekszárdon érettségizett, volt árukönyvelő és paradi­csompusztai nevelő, mielőtt igazgatónő lett. A községi tanács vezetői választották ki a feladatra, mert rátermettnek vélték: a községi KISZ-ben ő volt a kultúrfelelős, szívvel-lélek- kel végezte dolgát, néhány­szor megfordult a tanácson is — így azután megbízták a húszéves lányt a nagy fel­adattal. — öt éven keresztül csak bál volt a művelődési ház­ban, a község kulturális éle­tében más esemény nem tör­t Faragó Irén tént. Volt néhány szakkör, de csak tengődtek. Nagy len­dülettel láttam neki, hogy te­vékenykedjek, de sok csaló­dás ért — mondja, miközben végigjárjuk „birodalmát”. A látványhoz nem kell kommentár. Kevés ilyen el­hanyagolt állapotban lévő nagytermet láttam a megyé­ben: betonpadló, koszos fa­lak, lógó függöny, nyikorgó iskolai székek. Ember le­gyen a talpán, aki ide csábít­ja a község lakosságát! A külön épületben lévő KISZ-klub, tv-terem valami­vel jobb állapotban van — hála a fiatalok társadalmi munkájának — de annak meg gazdája nincs. így az­tán a tv-szoba mennyezetén nagy lyukon folyik be a víz — a megcsinál tatást senki sem vállalja... — Próbálkoztam a helyi gazdasági szerveknél segít­séget kérni. A termelőszövet­kezet kifestette társadalmi munkában az öltözőket, de ennél többet nem is ígértek — mondja csüggedten. A körülmények nyilván nehezítik a munkát, de még nehezebbé teszi Faragó Irén tapasztalatlansága. Nemcsak a módszereket nem ismeri, de a maga kárán tanulgatja a gazdasági ügyintézést is. „Segédkönyvei” — ezeket örökölte az irodával —, át­lagban húszesztendősek, szaklap a művelődési házba nem jár. (Másmilyen sem.) Irén ennek ellenére nem adta fel: idén nem vették fel a főiskolára, ismét megpró­bálja a felvételit — arra szá­mít, hogy a tanulás majd se­gít. Napi munkájában a KISZ-tagokra támaszkodik: — ők ugyanúgy kívánják a változást, mint én — állít­ja; A diszkós A tolnai művelődési ház­ban mindig van képesítés nélküli népművelő, és van néhány jó népművelő a me­gyében, akit Tolnán „ne­veltek”. Most Imre László az új előadó, néhány hónapja hagyta ott a nyomdai fény­képezést. Huszonhárom éves, úgy ismerik a fiatalok, mint „diszkóst”, vagyis lemezmű­sorok vezetőjét. 1972 óta rendszeresen jár a művelődési házba, már korábban is szóba került, hogy ide jön dolgozni. Jól ér­zi magát, mert a napi fel­adatok mellett sokat foglal­kozhat a lemezekkel és má­sik hobbijával, a fényképe­zéssel is. Életprogramja: jól élni a mának... — Olyan foglalkozást ke­resek, ahol olyasmit csinál­hatok, amit szeretek. Hama­rosan be fogok vonulni, utá­na talán Pestre megyek, va­lami jó helyre — mondja és nem zavarja, hogy tervét igaz­gatója is hallja, hiszen a mű­velődési ház sorkatona elő­adóját helyettesíti, s ha az leszerel, neki más helyet kell néznie. Imre László Községi munkát, egyszemé­lyes művelődési házat nem ajánlanék neki, de ilyen terv­ről szó sincs... Hivatásra talált Dobó Katalin huszonegy éves, a legtehetségesebb fia­tal népművelők között emle­getik. Ő is képesítés nélküli, de nem sokáig. Jelenleg má­sodéves főiskolai hallgató, levelező tagozaton. Vegyipari szakközépiskolát végzett hu­mán érdeklődése ellenére, de már érettségi előtt elhatároz­ta, hogy népművelő lesz. — Nem akartam úgy jár­ni, mint a szakközépiskolá­ban, ahol kiderült, hogy nem lennék jő vegyész. Nem is jelentkeztem nappali tago­zatra, állást kerestem. Hadd derüljön ki, rátermett va­gyok-e erre, vagy sem — mondja. Páriba való, szerencséjére éppen volt hely a tamási mű­velődési központban. Azóta itt dolgozik, művészeti elő­adó. — Valószínűleg szeren­csém van, hogy az első mun­kahelyemen máris megtalál­tam mindazt, amit elképzel­tem: segítő munkatársakat és igazgatót, lehetőséget rá, hogy annyit tevékenykedjek, amennyit csak bírok. Ha van valami elképzelésem, tervem, megvalósíthatom, és az ered­ményeknek velem együtt örülnek munkatársaim. Dobó Katalin Nemcsak a művelődési házban érzi jól magát, szere­ti a községet is. Huszonegy éves, ma már az idősebb községi vezetők is tárgyalópartnernak tekintik. * A képesítés nélküli nép­művelők közül viszonylag kevesen maradnak a pályán, igen nagy a fluktuáció. A látszatra könnyű, kellemes munka nehéznek, roppant fe­lelősségteljesnek bizonyul és ezt sokan nem vállalják. A megyei tanács közművelődési csoportja óva inti a fiatalokat, hogy olyan helyen kezdjék a hivatást, ahol egymagukban dolgoznak, a legtöbben azok közül hagyják el a pályát, akik „magányosak”. A pályára alkalmas ké­pesítés nélkülieket beiskolázzák főiskolára, a megyében fizetésük kétezer forint körül van. A többi aztán rajtuk múlik. VIRÁG F. É. 11 Pécsi Filharmonikus Zenekar fieethoven-estje Kicsinek bizonyult a me­gyei művelődési központ színházterme az évad első hangversenye alkalmával. Sokan állva hallgatták végig a műsort, Beethoven III. Leonóra-nyitányát és a IX. szimfóniát. A „Kilencedik”- et, azt a hatalmas alkotást, melyet az európai kultúra legnagyobb kincsei között tartanak számon. Ez a michelangelói méretű, dan­tei mélységű mű, amely az emberi küzdelem pokoljá­rásától a szeretet, az öröm himnuszáig ível, hatalmas erőpróba elé állítja a zene­kart, énekkart, szólistákat és a karmestert. A pécsi filharmonikus ze­nekar ezúttal eléggé sze­zon eleji színvonalon muzsi­kált. Úgy tűnt, ez a zenekar ehhez a műhöz kevés. Szó­lamai nem kiegyenlítettek. Kitűnőek a fúvósaik, de a vonóskar korántsem egysé­ges és nem eléggé telt, sok­szor szegényes. A karmester, Erdélyi Miklós, imponáló felkészültséggel, partitúra nélkül vezényelte végig a koncertet. Szépen formálta a szimfónia első és második tételét. Kevésbé éreztette azonban a lassú tétel meg­rendítő, áhitatos szépségét. Az előadás a szólisták és az énekkar belépésével jutott el az igazi beethoveni ma­gaslatra. Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Fülöp Attila és Só­lyom Nagy Sándor gyönyö­rű hangkvalitásukkal, kul­turált, átélt muzikalitással, egymásnak valóban egyen­rangú partnereiként világ- színvonalon énekeltek. Szár­nyaló előadásukban átforró­sodott a mű minden szép­sége. A szólistáknak méltó társa volt a KISZ Központi Művészegyüttes egyetemi kórusa. A nagyszerű finálé méltán aratott nagy közön­ségsikert és nyújtott zenei élményt. Húr TnMEOBCKflJI npcroaa Az elmúlt tanévben Tam­bov megyében 109 népi egyetem működött. A részt­vevők száma 42 ezer volt. Kiváló előadókon keresztül ismerkedtek meg a hallga­tók a legkülönbözőbb témák­kal. Az előadók között voltak tudósok, gazdasági vezetők, művelődési szakemberek, pe­dagógusok, orvosok, jogá­szok. Az idén is megkezdő­dött a népi egyetemek szer. vezése. A Petrovszkij járás­ban négy új népi egyetem indul. Az itt működő népi egyetemeken sokféle témá­val ismerkednek meg a hall­gatók. ízelítőt kapnak a me­zőgazdasági termelés előtt álló konkrét feladatokból, az egészségügy és pedagógia legújabb eredményeiből és feladataiból. A Morsanszki járásban nyolc népi egyetemet szer­veznek. Közülük a legnépe­sebb a szülők részére szer­vezett egyetem. Hatszáz hall­gatója lesz ennek a kurzus­nak, amelyen a legjobb ne­velők adnak tanácsokat a szülőknek. Külön egyetemet szerveztek azok számára, akik a fiatalok nevelésével foglalkoznak. Tambovban is szélesítik a népi egyetemek témakörét. A városi tanács az egyetem­mel közösen irodalmi, mű­vészeti, pedagógiai és pszichológiai, valamint kül­politikai kérdésekkel fog­lalkozó fakultást szervez. Dunántúlt napló A Dunántúli Napló rész­letesen elemzi a dél-dunán­túli népművészeti hét ren­dezvénysorozatának záró­estéjét: Baranya, Tolna, So­mogy és Zala folklóregyüt­teseinek fellépését. Már a cím is sokat mond: „Folk­lórműsor — hibákkal.” „... a péntek és szombat esti be­mutató-sorozat a valóban gyönyörködtető, szép részle­tek ellenére is bizony keserű szájízt hagyott bennünk” — állapítja meg a cikk szerző­je, majd így folytatja: „Az utóbbiakat hagynánk a, vé­gére. A négy megye közös tájjellegű dalait, zenéjét; vi­seletének csodálatos színeit és a táncaikat bemutató műsorokból, úgy gondolom, a legtárgyilagosabban is Tolna és Baranya számai emelkedtek ki színvonaluk­nál fogva. Itt tükröződött a legegységesebben a magyar, a telepes székely és a nem­zetiségi (német és különböző délszláv) kultúra egységes élete, kézfogása. A hatalmas ömlesztett műsorból valóban csak egy-egy emlékkép és helységnév kiragadására vállalkozhatunk. Sok gyö­nyörűséget lelhettünk Dom­bóvár, őcsény, Decs, Sió- agárd együtteseiben; továb­bá a bogyiszlói, izményi és szekszárdi népi együttesek hatalmas és gazdag színvilá- gú összképében...” FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Szeptember 29-i számában közli a Fejér megyei Hírlap: „Huszonötezer autóbusz Szé­kesfehérvárról” című tudósí­tását. Tegnap délután egy órakor néhány percre meg­állt a munka az Ikarus székesfehérvári gyárában. Egy piros-fehér színű, 255-ös típusú Ikarus oldalára kis táblát ragasztottak, elkészült a huszonötezredik autóbusz Székesfehérváron. A kocsi — csakúgy, mint 1967-ben az első, ami exportra ment a fehérvári gyárból — ez­úttal is az NDK megrende­lésére készült. 1967-ben kezdődött a buszgyártás Székesfehérvá­ron. A fejlődést jól érzékel­teti két adat is: 1970-ben negyven híján kétezer autó­buszt gyártottak itt, az idei terv pedig 5500 gyártását írja elő. Az utóbbi három évben az új típusból, a 200- as jelű család tagjaiból mintegy tizenötezret gyártot­tak. Az új gyártmány, az SKD jelű, alkatrészekben szállított kocsi, ebből az idén 250 autóbuszt szerelnek össze Irakban. A gyár leg­nagyobb vevője a Szovjet­unió: eddig csaknem nyolc­ezer Ikarust vásárolt Szé­kesfehérvárról. Az NDK is sok kocsit rendel minden évben, idén 800 újabb Ika­rust állítanak forgalomba a szocialista Németország út­jain. PETŐFI NÉPE A Kecskeméti Megyei Kór­ház, valamint Kecskemét vá­ros Tanácsa között — az egészségügyi munka folya­matban lévő integrációja ke­retében — együttműködési megállapodás jött létre. Alap­vető célja: Kecskemét lakos­sága egészségügyi ellátásá­nak javítása, az egészségügyi munka szervezettségének és hatékonyságának jobbá té­tele. A megállapodásban a kórház egyebek közt vállalja, hogy a szabadságon, tovább­képzésen levő vagy katonai szolgálatukat töltő körzeti orvosokat a lehetőség szerint helyettesíti ; szakelőadókról gondoskodik a továbbképzés­hez; lehetőséget teremt az egészségügy dolgozóinak to­vábbképzéséhez a kórházi osztályokon; az egészségügyi felvilágosítás kiterjesztése és színvonalának emelése érde­kében előadókat jelöl ki... A városi tanács többek között vállalja, hogy a kórházi to­vábbképzésen levő körzeti orvos aktívan bekapcsolódik az adott osztály munkájába; a kórház vezetőségével éven­te orvostalálkozókat szervez; segítséget nyújt a kórház ügyeinek a tanácsi hatósá­gokkal történő soron kívüli, illetve gyors intézéséhez. Somogy Néplap A Kaposvári Villamossági Gyár tervszerűen, folyamato­san feltárja a munkaerő-tar­talékokat, elősegíti a munka- időalap növelését. Az üzem a kölcsönös érdekek alapján feladatának tekinti, hogy a nyugdíjasok, illetve a nyug­díjazás előtt álló dolgozók to­vábbra is vállaljanak mun­kát. A munkaügyi osztály felmérést végzett nemrég az idősebb dolgozók körében. Arra voltak kíváncsiak, hogy a nyugdíjkorhatárt elérve vállalnak-e munkát később is. A kiküldött 121 kérdőív­ből 102 érkezett vissza. Ezek­ből kiderült: a megkérdezet­tek a nyugdíjkorhatár eléré­se után is szeretnék fenntar­tani a kapcsolatot a munka­helyükkel. Erre megfelelő­nek tartják az évenként ren­dezett nyugdíjas-találkozókat. A dolgozók kisebb része kí­ván még tovább dolgozni az ösztönző pótlék hatására. A válaszadók döntő többsége nyugdíjasként eredeti mun­kahelyén könnyebb fizikai munkát szándékozik vállal­ni. A nyugdíjazás közeledté­vel új igények is ébrednek az emberekben: előadásokat szeretnének hallani a tanács, szociálpolitikai feladatairól, az öregek napközi otthoná­nak működéséről. A fölmé­résből az is megállapítható, hogy az idősebbek igénylik a fokozottabb anyagi és erköl­csi megbecsülést a gyár ré­széről... — írja a Somogyi Néplap. Tárt kapuval ... a simontornyai várban

Next

/
Thumbnails
Contents