Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-01 / 232. szám

1976. október 1.

KÉPÚJSÁG 5

Maprerszáf Miete - tíz kötetben

könyvhét alkalmával került a könyvesboltokba egy vaskos kötet, címoldalán a felírással: Magyarország története 1918—1945. Aki fellapozta a belső címlapot is, láthatta, hogy a terjedelmes, sárga borítóval ellátott kötet egy sorozat első köteteként látott napvilágot, hiszen a címoldal mellett ott állt: Magyarország története tíz kötetben. Ilyen terjedelmes, részletező, s mégis az ország történetét egységbe fogó összefoglalás hosszú idő óta nem jelent meg Magyarországon. Ha valaki gazdagon illusztrált kézikönyvet keresett, amelyben az őt érdeklő kérdésre választ találhatott, csak régi, szemléletében és anyagában elavult munkák között válogathatott.

Még a múlt század végén, a millennium alkalmával látott napvilágot az akkori reprezentatív összefoglalás, az ugyancsak tízkötetés Magyar Nemzet Története. Ez a mai napig legrészletezőbb összefoglalás kora tudományos színvonalán, s nem utolsósorban az igényeket messzemenően kielégítő, szép kiállításban, gazdagon illusztrálva, aranyozott kötéssel ellátva látott napvilágot. Szerzői akkori történetírásunk legjobb szakértői voltak. Felesleges mondanunk hogy az azóta eltelt nyolcvan esztendő során mennyi mindenben előrelépett a történetírás, mennyi újat tártak fel, mennyi mindent másként ítélünk meg, másként magyarázunk, mint akkoriban.

A Horthy-korszak történet- írása is megalkotta a maga reprezentatív összefoglalását. Az öt, illetve nyolc kötetben is kiadott Magyar Történet mindössze két szerző műve volt, Hóman Bálinté és Szekfű Gyuláé, s mai napig is mint „a Hóman-Szek- fű” említtetik a történeti köztudatban. Feldolgozásuk 1918-ig követte történelmünket, a korszak uralkodó, ellenforradalmi szemléletének megfelelő beállításban. Magyarázó elvül az eszmék változása, fejlődése szolgált — elvonatkoztattak a társadalom reális életétől, gazdasági alapzatától, vagyis ún. „szellemtörténeti” beállításban elemezték a múlt eseményeit.

A felszabadulás után persze jó néhány rövidebb összefoglaló feldolgozás látott napvilágot, de a nagy, reprezentatív összefoglalás mégis három évtizedig váratott magára. S ez nem véletlen, hiszen a feladat nem az volt, hogy egyszerűen eltérő értékelési szempontok alapján „újraírják” a történelmet, (mint sokan hiszik), hanem az, hogy gazdagítsák, elmélyítsék a múltról alkotott ismereteinket. A felszabadulás után földesúri és egyházi levéltárak egész sora vált hozzáférhetővé, gazdagodtak a források megközelítésének módszerei, s ennek nyomán újabb és újabb eredmények születtek. Csak mostanra érett meg annak a lehetősége, hogy az elért eredményeket új szintézisbe, együttes feldolgozásba egyesítsék.

Mit fog tartalmazni az új Magyarország története? Már címében is eltér elődeitől. A múlt századi Magyar Nemzet Története az állítólag örökké létező nemzet múltjáról kíván beszámolni. (Ma már tudjuk, hogy a nemzet történeti képződmény, csak az újkorban alakult ki nálunk is, másutt is.) A Magyar Történet a változó világban mindig változatlanul maradó „magyarság” útját követte volna nyomon. De a történelemben ilyen változatlanul maradó sajátságokat sem lehet felfedezni. Még maga a változatlannak gondolt nyelv is alakul, fejlődik. A Magyarország története, mint címével is kifejezi, az ország, vagyis az állammá szerveződött társadalom életét kíséri nyomon. (Első kötetében bemutatja persze a honfoglalás előtti történetet, de beszámol a Kárpát-medence honfoglalás előtti történetéről is.) A történeti elemzések tehát nemcsak a magyarságra, hanem a velünk együtt élő nemzetiségekre is kiterjednek. Magától értetődik, hogy a feldolgozás a nemzetközi ösz- szefüggésekre, az egyetemes történet eseményeire is kiterjed. A most megjelent kötet, a történeti valóságnak megfelelően, a mai országterülettel egyező Horthy-kori Magyarország történetét mutatja be.

A tízkötetes sorozat egyes kötetei az elkészülés sorrendjében látnak majd napvilágot. Már beszerezhető, mint említettük, az 1918—1945 közötti történelemről szóló, talán a legnagyobb érdeklődésre számot tartó, gazdagon illusztrált kötet. Jövőre jelenik meg az 1848—1918 közötti korszakot tárgyaló két újabb kötet, majd feltehetőleg az évtized végére az 1790 —1848 közötti, más szóval a reformkori kötet. A tervezett korszakbeosztás szerint a kezdetektől 1526-ig két, 1526- tól 1790-ig újabb két kötet mutatja be az eseményeket, összesen tehát nyolc kötet jelenik meg majd, amely a felszabadulásig egységes ívben vázolja fel történelmünket. Az 1945 utáni korszakkal a kilencedik kötet foglalkozik. Végezetül a befejező, tizedik kötet a történetírás történetét és a tárgy- és névmutatókat tartalmazza majd.

A hatalmas, évek óta készülő, s csak hosszú évek múlva beteljesedő vállalkozásban történészek tucatjai vesznek részt. (A munkálatokat a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete fogja össze.)

Ki fogja majd ezt a tíz kötetet egyvégtében elolvasni ? — teszik fel sokszor a kérdést, helytelenül.

több ezer oldalas összefoglalás nyilvánvalóan nem azzal a céllal készül, hogy minden művelődni kívánó ember végigolvassa. Kézikönyv lesz, amely azt a célt szolgálja, hogy mindazok, akik valamely esemény, adat, vagy történeti korszak iránt érdeklődnek, könnyen találjanak pontos, megbízható, tudományos színvonalú adatbázisra és ábrázolásra.

GERGELY ANDRÁS

A felújított út buszmegálló előtti szakasza.

(Fotó: Magyarszéki Endre.)

A napokban adták át a forgalomnak a 61-es fő közlekedési út Dombóváron áthaladó szakaszát. A közel másfél kilométer hosszúságú útszakasz felújítási munkálatait a Kaposvári Közúti Építő Vállalat szakemberei végzik, az eredetileg tervezett kivitelezési idő fele alatt, jó minőségben. A tervekben 426 nap szerepelt, ezzel szemben a KÉV dolgozói 218 nap alatt befejezték be az út felújítását. Ezzel a dombóvári úthálózat felújításának első szakasza befejeződött. Második ütemként az építők megkezdték a vasúti felüljáróhoz vezető út

alapozását, amelyet várhatóan egy év múlva adnak át.

Ami a most felújított útszakaszt illeti, a Tolna megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztálya a közlekedés biztonsága érdekében javasolta, hogy néhány jelzőtáblát cseréljenek ki.

Az új útszakaszon megindult a forgalom és ezzel egy időben változás történt Dombóvár belső forgalmában, amire a balesetek elkerülése érdekében különösen figyelniük kell a városba érkezőknek.

Október 31-ig kerül sor a fogyasztási szövetkezeteknél is az ifjúsági parlamentek megtartására. E jelentős eseményt nagy készülődés előzi meg. Készülődnek a szövetkezetek választott vezetői, hogy számos adhassanak arról, hogyan valósították meg az ifjúsági törvényben megjelent feladatokat, de készülődnek a fiatalok is. A fogyasztási szövetkezeteknél a tagság több mint egyharmada 30 éven aluli fiatal.

Az első ÁFÉSZ ifjúsági parlamentet a gyönki szövetkezet szervezte. Erdész Károly, az igazgatóság elnöke a

minden fiatalnak megküldött írásbeli beszámolóban adott számot az ifjúsági törvény végrehajtásának helyzetéről.

Az írásbeli beszámoló és a szóbeli vitaindító alapján a kérdések sokaságával halmozták el a fiatalok a gazdasági vezetőket. A nyitva tartási idő szabályozása, a fiatalok bérezése, a fiatalok társadalmi munkájának teljesítése, a kereskedelmi munka lehetőségei, a fiatal házasok lakásépítésének gondjai éppúgy terítékre kerültek, mint a KISZ—ÁFÉSZ együttműködési megállapodásban rögzített feladatok teljesítése.

Falugyűlésen felvetett kérés alapján fontos közegészségügyi szerepű épület készül Zombán: boncolóteremmel és orvosi szobával ellátott ravatalozó. A munkálatokat — a szakipari munka kivételével — társadalmi összefogással végzik a helybéliek. Az építkezés befejezését november elsejére tervezik.

Községi összefogással

Gumimalac es pénztárca

— Kié ez a gumijáték? ...Az öné? ...Talán a kisbaba ejtette ki a kocsiból? — mutogatja a sípoló gumimalackát egy férfi Szekszárdon, az Augusz-ház előtt. A kismamák sorra nemmel válaszolnak és mennek tovább. Egy zöldkendős idős asszony lép a malackát tartogató férfihez.

— Én vesztettem el — mondja és máris elsüllyeszti bevásárlószatyrába a játékot. Azután a Korzóba siet.

Ott egy anyuka nyugtatgatja kicsijét, aki egyre követeli elveszett malackáját. A zöldkendős asszony elsomfordál mellettük. Közben egy fiatal nő, aki látta az Augusz-ház előtti esetet, rámutat a zöldkendős nőre és közli az anyukával, hogy az az asz- szony vette „pártfogásába” a malackát. Azon nyomban

mellé is lépnek és kérik vissza a gyerek játékát. A zöldkendős először visszautasítja a „gyanúsítást”, de a gyereksírásra köréjük gyűlt tömeg jobb belátásra bírja.

— Jó lett volna az unokámnak is — kíséretében odadobja a síró gyereknek malackáját, s mint a kámfor, eltűnik...

*

Ezen a reggelen is a megszokott kép fogad a szekszárdi postán. A felek helyén lévő asztal körül állnak a vállalatok, hivatalok, üzemek kézbesítőnői és válogatják a cégüknek érkezett leveleket. Már csak néhányan vannak, amikor egyikük megszólal :

— Ott egy pénztárca — mutat az asztal közepére. Eddig a sok levéltől nem látszott. Az asztal körül állók

közül nem akad gazdája a tömött tárcának, így beadják a kisablakon a kezelőnőnek. Még két perc sem telik el, egy alacsony, kövérkés, bőszoknyás asszony lép az ablakhoz.

— Az enyém a buksza — mondja. A postásnő oda is adja neki. (Persze, a reggeli forgalomban elfelejtette megkérdezni, ugyan mi is van a pénztárcában, vagy van-e ismertetőjele.) Közben az idős nő fürge léptekkel távozik.

A kézbesítőasszonyok végeznek munkájukkal és vagy négyen elindulnak a központ felé. Szembe jön velük egy kolléganőjük. Nagyon sír.

— Nem találtátok meg a tárcámat? — kérdezi és rohan tovább. A többiek nyomban kapcsolnak. Futnak utána. Együtt indulnak a tárcatolvaj keresésére. Szerencséjük van. Az asszony a piacon sétálgat.

— Legyen szíves visszaadni a pénztárcámat! Maga vitte el a postáról... — és pontosan elmondja a kézbesítőnő, hogy milyen kívülről, milyen belülről a buksza. Hosszas huza-vona után visszakapja. Amikor kinyitja, rémülten sikít föl. — Nincs benne a kis tárca, amiben a lottópénzt tartottam. Háromezer forintot. - Most már az öregasszony há- borog és sértettet játszva megpróbál elvonulni. Az asszonyok nem engedik. Amikor joggal fenyegetik, hogy elviszik a rendőrségre, a tolvaj elébük dobja a kis pénztárcát is.

És fut, ahogy a lába bírja.

V. HORVÁTH MÁRIA

Szekszárdi hadnagy Rákóczi seregében

Alighogy átértem Hades kapuján, megláttam és meghallottam Cerberust. Bőszült ugatással tépte a láncát. A szép boltívű kapu, a belül acsarkodó eb Szekszárdon, a Babits Mihály utcában volt. Itt él dr. Kun Lajos, aki kiderítette a Cseri család és Rákóczi ma már múltba merült kapcsolatát.

A nyolcvanéves nyugdíjast munkában találtam. Több mint négyszázoldalas tanulmányának végéhez közeledik. A lakásban is minden a múltat idézi. A szépen faragott bútorok, a régi könyvek, lexikonok hangulata is azt sugallja, hogy itt egy múlttal foglalkozó ember él. Talán ezért jutott eszembe az udvaron hangos ugatással fogadó farkaskutyáról is Hades és félelmetes külsejű őrizője, Cerberus.

— Gyermekkoromban sok mendemondát hallottam arról, hogy a környékünkön élő Cseri családnak egyik fia, János, valamikor Rákóczi hadnagyaként szolgált — kezdi a beszélgetést dr. Kun Lajos. — Persze, akkor erről még semmi írott bizonyítékunk nem volt. De én hittem a mondában. Nagyon jól ismertem Cseri Pistát, aki most már a család utolsó férfisarja. Nyugodt, mégis erőt, határozottságot sugárzó ember volt egész életében. Valahogy így képzeltem el kuruc elődjét is.

— Mikor kezdett el tüzetesen foglalkozni a Rákóczi- korral?

— Már nyugdíjas voltam, amikor az időm engedte, hogy kedvenc területemmel, a történelemmel foglalkozhassak. Köztudott, hogy a szekszárdi Mérey apát nagy kurucpárti volt. ö, aki a százötven éves török uralom után szinte új honalapítóként rendbe hozta, betelepítette a várost, amikor

szükség volt rá, meghirdette, hogy ő Rákóczival tart, aki akar, kövesse. Jelentékeny számú lovascsapat jelentkezett a szekszárdiak közül. A csapat elindult az ónodi országgyűlésre. A Duna túlsó partján mentek, mert akkor a Dunántúlon nagyobb Habsburg-csapatok ólálkodtak. Mérey apátot Rákóczi fejedelem is nagyon szerette, hiszen csapatában ösz- szesen két főpap volt. Egyikük Mérey. Később a sereg kincstárnokává is megtette.

— A Rákóczi-szabadságharc leverése után Cseri János is visszatért Szekszárdra. Később megnősült. Mérey apát akkor már nem volt Szekszárdon. Nevével mégis találkoztam a szekszárdi plébániahivatal levéltárában. Cseri János Éva nevű leányát jött el megkeresztelni, 1714. június 28-án. A Cseri család kálvinista volt. A kislányt mégis a katolikus templomban keresztelték meg, azért, hogy az édesapja nagy barátja, Mérey apát keresztelhesse. Az apátot ekkor látták utoljára Szekszárdon. A plébániakönyvbe tett bejegyzése viszont azt tanúsítja, hogy kedves barátjának leányát jött keresztelni, akivel a fejedelem seregében együtt szolgáltak, és aki a kurucok között hadnagyi rendfokozatig vitte.

— Mivel Mérey apát is később Béri Balogh Ádám szárnyához tartozott, feltehető, hogy Cseri János és Béri Balogh Ádám seregével került vissza Szekszárd környékére. Azóta nevéből utcanév lett. Szép, modern lakótelep egyik utcája, ahol gyerekek játszanak, tanulják a történelmet az iskolában és talán nem is sejtik, hogy utcájuk névadójának milyen sok köze volt az iskolában tanult történelemleckéhez.

TAMÁSI