Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-31 / 258. szám
2 ^PÚJSÁG 1976. október 31. EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN A brit Munkáspárt meghívására magas rangú szovjet pártmunkásküldöttség érkezett hatnapos látogatásra Londonba. A képen: Borisz Ponomarjov, az SZKP Központi Bizottságának titkára (jobboldalt), akit megbeszélésen fogadott James Callaghan miniszterelnök. (Telefotó — AP — MTI — KS) A hét legnagyobb nemzetközi visszhangot keltett eseménye kétségtelenül Leonyid Brezsnyev moszkvai beszéde volt. Hozzájárult egy formai elem is: most először fordult elő, hogy, a főtitkár által a Központi Bizottság ülésén elmondottakat még aznap nyilvánosságra hozták. Ez azonban mindjárt a lényegre utalt: arra, hogy a külvilág a legilletékesebb forrásból — valóban első kézből — értesülhetett így róla, merre tart a Szovjetunió, s hogyan ítélik meg e hatalmas ország kormányzó pártjának legfelső vezető testületében a pártkongresszus óta eltelt hónapok belső és nemzetközi fejlődését, milyennek látják a holnap távlatait. A kép mindkét vonatkozásban reális és biztató. A Brezsnyev-beszéd — és a szovjet parlamentben időközben törvényerőre emelt tizedik ötéves terv — az eddigi fejlődés eredményeire építve, s tanulságait is elemezve nagyszabású, ugyanakkor a növekedés belső, hatékonysági és minőségi tartalékait előtérbe állító gazdasági és szociális fejlesztési programot adott. (Emlékeztetőül érdemes megemlíteni, hogy a nemzeti jövedelem 26, az ipari termelés 36, a mezőgazdasági termelés — évi átlagban — 16 százalékkal növekszik; a gyarapodást 90 százalékban éppen a termelékenység javításával fogják elérni. A reáljövedelmek 21 százalékkal emelkednek; ez természetesen egyetlen adat csupán az életszínvonalprogram számsorából.) A célok még hangsúlyosabbá teszik, hogy a szocialista nagyhatalom a legközvetlenebbül érdekelt a békében, az építőmunka kedvező külső feltételeinek tartósításában. „Az egész világ láthatja, hogy a Szovjetunió a béke és a békés együttműködés útját járja, és az egész világnak tudnia kell, hogy továbbra is ezen az úton haladunk!” — ez a Brezsnyev-beszéd egyik kulcsmondata. A szovjet vezetés természetesen látja az enyhülést fékező tényezőket is, amelyeket az amerikai választási hadjárat mostani finisében különösen jól lehetett érzékelni. Felmérte azt az általánosabb irányzatot is, amelyből joggal vonja le a következtetést, hogy — az Egyesült Államok példájánál maradva — bárki kerüljön is a Fehér Házba a kedden esedékes elnök- választások eredményeként, Washingtonnak a jövőben is számolnia kell a világon ténylegesen kialakult erőviszonyokkal, hiszen eddig is éppen az erőarányok késztették az amerikai vezető köröket arra, hogy keressék a megállapodásokat a világszocializmussal. A szemléletnek és a politikai gyakorlatnak e józan magabiztossága mellé helyezve szembeötlő az Egyesült Államokban az, hogy a belső, pártpolitikai versengés kiéleződésével mennyi a rögtönzés és a kapkodás, mégpedig korántsem csak a kortesek fellépésében. Erről talán mindennél többet mond, hogy a héten Kissinger külügyminiszter is kénytelen volt elismerni; az amerikai választási előkészületek bizonytalansági elemeket vittek a nemzetközi politikába. Ugyanakkor ezek az elemek korántsem vittek bizonyosságot a választások kimenetelébe (holott nemegyszer éppen a szavazathódítás lett volna a céljuk). A keddi amerikai választás, amelyen nemcsak az elnök és az alelnök személyéről, hanem 435 képviselőházi tagságról, 33 szenátusi helyről és 14 kormányzói posztról is döntenek, teljesen nyílt esélyekkel zajlik majd. Kiszámíthatatlan ugyanis, hányán lesznek, akik úgy érzik: sem a köz- társasági párti Gerald Ford, sem a demokrata párti Jimmy Carter programja nem ad igazi választ az ország előtt álló égető belpolitikai, mindenekelőtt gazdasági kérdésekre (egyedül a munkanélküliek száma több mint hétmillió!). Az idei amerikai választások nagy kérdőjele ezért a közönyösök, a nemszavazók tömbje, amelynek arányait talán emberközelbe hozza egy példa. Egy dallasi olajipari vállalkozó, L. E. Klein telőbb szabadnapot ígért minden alkalmazottjának, aki hajlandó elmenni a keddi voksolásra. Aztán készpénzt ajánlott. Huszonöt dollárra kellett felsrófolnia a taksát, hogy emberei végre kötélnek álljanak ... Abel Muzorewa püspök, aki a rhodesiai őslakosságot képviseli az ország jövőjéről október 28-án kezdődött konferencián, Géniben nyilatkozik a sajtónak. (Telefotó — AP — MTI — KS) Közlemény Lázár György hivatalos, baráti látogatásáról Jugoszláviában Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Dzsemal Bi- jedicsnek, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsa elnökének a meghívására 1976. október 28—30. között hivatalos, baráti látogatást tett a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke belgrádi tartózkodása során látogatást tett Vidoje Zsarko. vicsnál, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökségének alelnökénél, valamint Sztane Dolancnál, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége KB Elnöksége Végrehajtó Bizottságának titkáránál és baráti eszmecserét folytatott velük. A magyar kormányfő és a kíséretében lévő személyiségek találkoztak a Szerb Szocialista Köztársaság kormányának képviselőivel, majd ellátogattak Újvidékre is, ahol megbeszéléseket folytattak a Vajdasági Szocialista Autonóm Tartomány képviselőivel a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről. A két kormányelnök, Lázár György és Dzsemal Bije- dics baráti munkalégkörben széles körű eszmecserét folytatott a két ország kapcsolatairól, azok továbbfejlesztésének lehetőségeiről, valamint az időszerű nemzetközi kérdésekről. A két kormányelnök elismeréssel méltatta a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság együttműködésé, nek fejlődését. Kiemelték, hogy az előrehaladás a két ország kormányai és népei közös törekvésének az eredménye, amely arra irányult, hogy az adott lehetőségek kihasználásával minél eredményesebben alakuljon a jószomszédi viszony. A két ország kapcsolatai az egyenjogúság, a kölcsönös bizalom és a megértés, valamint a két ország nemzetközi helyzete és belső fejlődése sajátosságai tiszteletének szellemében fejlődnek. Megállapították, hogy a kapcsolatok sikeres előrehaladásában jelentős szerepet játszottak a legfelsőbb párt- és állami vezetők találkozói, a társadalmi, a politikai szervezetek és más intézmények rendszeres kapcsolata. A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság baráti kapcsolatainak elmélyítésében nagy szerepet játszik a magyarországi horvát, szlovén, szerb nemzetiség', és a jugoszláviai magyar nemzetiség, amelyek a megértés tényezői a két ország között és szoros összekötő kapcsot alkotnak a baráti együttműködésben. A két kormányfő kifejezve megelégedését a kapcsolatok és az együttműködés eredményei felett, további közös erőfeszítést tartott kívánatosnak, hogy a jövőben is folytatódjék a jószomszédi viszony erősödése. A megbeszélések során a két kormány elnöke különös figyelmet szentelt a magyar —jugoszláv kapcsolatok fejlődésének. Hangsúlyozva, hogy a nemzetközi gazdasági folyamatok nehézségei ellenére sikeresen megvalósult a tervezett árucsere-forgalom, kiemelték, hogy kétoldalú erőfeszítések szükségesek az árucsere-forgalom további növelésére, a növekedést gátló tényezők elhárítására. A gazdasági együttműködés fejlődésében jelentős szerepet játszik az 1976—80-as időszakra szóló ötéves árucsere-forgalmi megállapodás. Eredményes volt az áttérés a szabad devizás elszámolásra. A két ország gazdasága eredményesen működik együtt az olyan nagy objektumok létrehozásában, mint az adriai kőolajvezeték, a közös vegyipari beruházások, Duna—Tisza csatorna létesítményei, a timföldipari együttműködés és mások. A két kormányelnök meghatározta a gazdasági kapcsolatok további kibővítésének irányelveit, előtérbe helyezve a termelési szakosodást és a kooperációt mint a gazdasági kapcsolatok tartós és egyenletes fejlődésének biztosítékait; támogatta az olyan korszerű formák alkalmazását is, mint ipari létesítmények építésének közös finanszírozása, kölcsönös hitelezés és közös beruházás. A kél kormány intézkedéseket tesz, hogy a magyar— jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság és a két ország illetékes szervei következetesen munkálkodjanak az elfogadott irányelvek valóra váltásán. Lázár György és Dzsemal Eijedics széles körű eszmecserét folytatott a nemzetközi kérdésekről, amelyek keretében szó volt a nemzetközi helyzet enyhüléséről és a világ válsággócairól, az európai helyzetről és az európai biztonsági konferencia záróokmányának megvalósításáról, ezzel összefüggésben az 1977. évi belgrádi értekezlet előkészítéséről, valamint a colombói konferencia és az el nem kötelezett országok tevékenységéről, a leszereléssel kapcsolatos problémákról, a nemzetközi gazdasági helyzetről. az ENSZ szerepéről és más kérdésekről. Megelégedéssel állapították meg, hogy az áttekintett kérdésekben álláspontjaik megegyeznek, vagy közel állnak egymáshoz. Ez alkalommal is hangsúlyozták, hog/ a Magyar Nép- köztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság jószomszédi viszonya, annak további fejlődése nemcsak a két ország érdekeit, hanem a béke és biztonság erősítését is szolgálja a világ e térségében. A két kormányelnök meggyőződését fejezte ki, hogy a széles körű eszmecsere, az áttekintett kérdésekben létrejött egyetértés hasznos volt és hozzájárult egymás álláspontjának jobb megértéséhez, a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság barátságának és együttműködésének további erősítéséhez. A magyar kormányfő magyarországi látogatásra hívta meg Dzsemal Bijedicset, a JSZSZK Szövetségi Végrehajtó Tanácsának elnökét, aki a meghívást örömmel elfogadta. (MTI) Üdvözlő táviratok az NDK vezetőinek Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke táviratban köszöntötte Erich Ho- neckert, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnökévé; Lázár György, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának elnöke Willi Stoph-ot, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökévé és Apró Antal, a Magyar Népköztársaság ország- gyűlésének elnöke Horst Sin- dermannt, a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarájának elnökévé történt- megválasztása alkalmából. (MTI) Megkezdődött az MSZBT országos értekezlete (Folytatás az 1. oldalról) A magyar—szovjet barátság mélyen gyökerezik népünk érzés- és gondolatvilágában. Ez a barátság érdekeink, eszméink és céljaink közösségén nyugvó politikai alapelvünk. A szovjet nép hatalmas áldozatokat vállal' a népek nyugodt jövőjéért, a világ békéjének biztosításáért. Rendkívül fontos tehát, hogy a jövőben erőteljesebben vegyük fel a harcot az antikommu- nizmus, a szovjetellenesség minden megnyilvánulásával szemben, s erősítsük a mai szovjet valóság propagandáját, a Szovjetunió életét valóságosan tükröző információk terjesztését. A magyar—szovjet barátság elmélyítése ma elsősorban azt követeli tőlünk, hogy következetesen és eredményesen dolgozzunk hazánk szocialista felemelkedésén, a szocializmus építésén. A fejlett szocialista társadalom építésének eredményei, társadalmi rendszerünk erejének növelése a legnagyobb hozzájárulás barátságunk elmélyítéséhez. — Mozgalmunk, amely több mint három évtizedre tekinthet vissza, tág lehetőségeket kínál mindazoknak, akik tenni akarnak nemes céljaink megvalósításáért. Nemcsak az évtizedes hagyományokat kell őrizni, hanem tovább kell lépnünk és ebben szükség van minden kezdeményezésre, alÓvári Miklós: kotóerőre, amely egyben a barátságért folytatott munka, a mozgalom továbbfejlesztését, gazdagítását szolgálja — hangoztatta a főtitkár. Ezután megkezdődött a vita az országos elnökség írásos beszámolója, valamint a főtitkár szóbeli kiegészítője felett. A vitában felszólalt Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Nagyra értékeljük az HSZBT munkáját A Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos értekezlete eredményes munkáról, sikeres öt esztendőről adhat számot — hangsúlyozta bevezetőben, majd többek között a ’következőket mondotta: — Minden jelenlévő azzal a jó érzéssel vehet részt a tanácskozáson, hogy eredményes és hasznos munkát végzek, jó ügyet szolgált, hozzájárult a magyar—szovjet barátság erősödéséhez, s ezzel egyaránt segítette a béke és a szocializmus nemzetközi ügyét, s hazánk, népünk leg- sajátabb érdekeit. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság tevékenysége tehát szervesen illeszkedik a párt-, a kormány politikájához, amelynek egyik sarkalatos elve a magyar—szovjet barátság ápolása és erősítése. Óvári Miklós ezután részletesen szolt a két nép barátságának mély történelmi gyökeredről, s arról, hogy e barátságnak új korszaka kezdődött 1944—45 fordulóján. A szovjet hadsereg felszabadító harcai lehetővé tették, hogy népünk ismét saját kezébe vegye sorsa irányítását. S ahogy élni tudtunk ezzel a lehetőséggel, ahogy előbbre jutottunk a szocializmus építésében, úgy újult meg, bővült ki a szövetség és az együttműködés a Szovjetunióval. Az elmúlt több mint három évtized történelmének nagy tanulsága, hogy hazánkban a szocializmus ügye és a Szovjelunióhoz fűződő barátság és szövetség egymástól elválaszthatatlan — folytatta, majd rámutatott: a magyar— szovjet barátság nemcsak a közös harcban, hanem a közös munkában is kovácsoló- dott. Ezt a barátságot nemcsak a hazánkban elesett felszabadító szovjet harcosok és a Szovjetunióban eltemetett magyar internacionalisták sírhantjai jelképezik, ez a barátság nemcsak emlékművekben él. A közös munka alkotásai körülveszik, gazdagítják és megszépítik mindennapi életünket. Népeink barátságában és együttműködésében kiemelkedő szerepe van a világ békéjéért és biztonságáért a többi szocialista országgal Óvári Miklós együtt vállalt közös felelősségünknek. A Varsói Szerződés keretében megvalósuló együttműködés népünk békéjének, biztonságának, függetlenségének megbízható támasza. Az SZKP XXIV. kongresz- szusán meghirdetett békeprogram, amit a XXV. kongresszus továbbfejlesztett, s az SZKP Központi Bizottságának legutóbbi ülésén Brezsnyev elvtárs beszéde ismételten megerősített és számos fontos kérdésben konkretizált, népünk teljes egyetértésével és támogatásával találkozik. Kedves elvtársak ! A magyar—szovjet barátság erősítése a Magyar Nép- köztársaság hivatalos politikájának alappillére. E cél érdekében dolgoznak állami szerveink, tömegszervezetek, az MSZBT-n kívül más társadalmi mozgalmak és szervezetek is. A magyar—szovjet barátság több tízezer társadalmi munkását őszinte köszönet illeti lelkes munkájukért. Megragadom ezt az alkalmat, hogy külön és hangsúlyozottan megköszönjem mindazoknak az elvtársaknak és párton kívüli barátainknak odaadó munkáját, akik ezt az egész népünk számára jelentős és fontos ügyet szolgálják — mondotta a többi közt Óvári Miklós. Az értekezlet ma folytatja munkáját.
