Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-29 / 256. szám

2 KÉPÚJSÁG 1976. október 29. Lázár György Belgrádba érkezett PANORÁMA Nairobi UNESCO-ÉRTEKEZLET (Folytatás a 1. oldalról.) szórót helyezett el az Isme­retlen Katona emlékművén és beírta nevét az emlék­könyvbe. A magyar—jugoszláv hi­vatalos tárgyalások a késő délutáni órákban kezdődtek meg. * A csütörtöki jugoszláv la­pok belgrádi, illetve buda­pesti Tanjug-jelentés alap­ján adtak hírt Lázár György csütörtökön kezdődött jugo­szláviai látogatásáról és ar­ról, hogy a Magyar Nép- köztársaság kormányának elnökét, aki szerdán este in­dult el Belgrádba, Budapes­ten ünnepélyesen búcsúztat­ták. A Borba csütörtöki szá­mában „Jó alkalom” cím­mel belső vezércikkben mél­tatja a most kezdődő láto­gatás jelentőségét. „A ta­pasztalat tanúsítja, hogy a szilárd magyar—jugoszláv kapcsolatokban, függetlenül attól, hogy azt nem terhelik vitás problémák, általában minden véleménycsere új, értékes alkalmat nyújt a két szomszédos szocialista or­szág együttműködésének előmozdítására. A két or­szág ugyanis természetsze­rűleg egymásra utalt és köl­csönösen felismerte a biza­lom erősítésének és megszi. lárdításának értékét. Ez a bizalom egyébként az egy­más iránti megbecsülésen, Tegnap folytatta munkáját a moszkvai Kremlben a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának ülésszaka. A képvise­lők a Szovjetunió 1976—80-as ötéves népgazdaság-fejleszté­si tervéről, valamint az 1977. évi terv és költségvetés ter­vezeteiről folytatták a vitát. A felszólalók egyöntetűen aláhúzták, hogy ezek a ter­vek megfelelnek a szovjet nép alapvető érdekeinek, s ugyanakkor figyelembe ve­szik minden egyes szövetségi és autonóm köztársaság sajá­mindkét ország sajátosságai­nak tiszteletben tartásán és azon a közös készségen ala­pul és fejlődik, hogy min­den kérdést nyugodtan és józanul vitatnak meg, s eb­ből rendszeresen új, minő­ségi eredmények születnek, amelyek Jugoszlávia és Ma­gyarország egymáshoz fűző­dő kapcsolatait mindig új, konkrét tartalommal gazda­gítják” — emeli ki bevezető soraiban az írás, majd hoz­záfűzi, hogy Lázár György most kezdődő hivatalos és baráti látogatása is ilyen al­kalom, amely kétségkívül nagy lehetőségeket nyújt a bilaterális kapcsolatok sok­oldalú megvitatásához és a nemzetközi események átte­kintéséhez. A Borba ezután utal a két ország fejlődésének je­lentős eredményeire, majd megemlíti, jóllehet, Jugo­szlávia külpolitikájának alapját az el nem kötele­zettség, Magyarországét pe­dig a Varsói Szerződéshez való tartozás képezi, mégis a „két ország külpolitikai tevékenysége az enyhülés folyamatának meggyorsítá­sára, az európai kontinens békéjének megszilárdítására irányul”. A cikk ezután megemlíti a két ország együttműködésének ered­ményeit, majd hangsúlyoz­za, hogy a Magyarország és Jugoszlávia területén élő „kisebbségek az együttmű­tosságait és szükségleteit, biz­tosítják e köztársaságok har­monikus fejlődését. Ligyija Likova, az OSZSZSZK minisztertanácsá­nak elnökhelyettese a többi között rámutatott, hogy a Szovjetunió legnagyobb köz­társaságának ipara sikeresen tel jesítette a kilenchavi tervet a termékek értékesítésében, az ipari termékgyarapodás pedig 4,6 százalékot ért el. Szabir Nyijazbekov, a Ka- zah Legfelsőbb Tanács elnök­ködés és a megértés igazi hidjai a két szomszédos or­szág között”. A jugoszláv lap a gazda­sági kapcsolatokról szólva megállapítja, hogy évekig tartó állandó fellendülés után „az utóbbi időben részben a nemzetközi gazda­sági folyamatok miatt, rész­ben pedig a konvertibilis elszámolásra való áttérés kö­vetkeztében bizonyos stag­nálás jeleit mutatják” — majd hozzáfűzi — „Bizo­nyos, hogy nagyon sok, még kihasználatlan lehetőség van, amelyeknek kiaknázá­sával a stagnálás és a pil­lanatnyi visszaesés, kölcsö­nös erőfeszítésekkel leküzd­hető”. A Borba belső vezér­cikke befejezésül megálla­pítja : „Nyugodtan elmond­hatjuk, hogy a most kezdő­dő jugoszláv—magyar pár­beszéd jelentős hatást gya­korol majd a két ország kapcsolatainak — amelyet a barátság és megértés jelle­mez — további alakulásá­hoz és e kapcsolatok úgy fejlődnek majd, ahogyan az Jugoszlávia és Magyaror­szág népeinek megfelel”. Lázár György jugoszláviai látogatásának £lső napja ün­nepi vacsorával zárult, ame­lyet Dzsemal Bijedics, a szö­vetségi végrehajtó tanács el­nöke adott vendége tisztele­tére. A vacsorán a két kor­mányfő pohárköszöntőt mon­dott. ségének elnöke elmondotta, hogy Kazahsztán az idén 1190 millió púd gabonát adott az államnak. GálimuUa Aszhadulíin, a kazányi repülőgépgyár szak­munkása bejelentette, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszak­ban a légi úton történő szállí­tások jelentős részét az üzem­ben gyártott IL—62 típusú repülőgépek fogják lebonyo­lítani. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka pénte­ken folytatja munkáját. BELGRAD A jugoszláv sajtó jelentése szerint Giscard d’Estaing francia államfő üzenetváltás keretében megállapodott Jo- szip Broz Tito jugoszláv el­nökkel, hogy a francia köz- társasági elnök december el­ső felében hivatalos látoga­tást tesz Jugoszláviában. Is­meretes, hogy a látogatást eredetileg szeptember köze­pére tervezték, de azt Tito el­nök betegsége miatt elhalasz­tották. LONDON Az Angol Munkáspárt Or­szágos Végrehajtó Bizottságá­nak meghívására csütörtökön szovjet pártküldöttség érke­zett Londonba. A küldöttsé­get Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a kb titkára vezeti. Tagjai között van N. N. Inozemcev profesz- szor, az akadémia világgazda­sági és nemzetközi kapcsola­tok intézetének elnöke és V. G. Afanaszjev, a Pravda fő- szerkesztője. A szovjet dele­gáció a munkáspárt küldött­ségének három évvel ezelőtt tett moszkvai látogatását vi­szonozza. BUDAPEST Csütörtökön Vaszilij Mihaj- lovies Sztriganovnak, a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság első elnökhelyettesének, az OSZSZSZK kulturális mi­niszterhelyettesének vezeté­sével szovjet küldöttség érke­zett Budapestre, hogy részt vegyen a Magyar—Szovjet Baráti Társaság szombaton kezdődő VI. országos értekez­letén. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Nagy Mária, az MSZBT főtitkára és Sebes­tyén Jenő, a Külügyminisz­térium főosztályvezetője fo­gadta. Jelen volt I. V. Szali- mon, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarorszá­gi képviselője. A szovjet parlament csütörtöki ülése A genfi Rhodesia-tárgya lások Csütörtökön Genfben meg­kezdődtek a Rhodesia- tárgyalások, amelyeken Ivor Richard brit ENSZ-nagykövet elnökletével az afrikai ország nemzeti felszabadító mozgal­mainak képviselői, köztük az egységfrontban fellépő Joshua Nkomo és Robert Mugabe vesznek részt, továbbá a fe- hértelepes-rendszer vezetői, közülük a legismertebb lan Smith miniszterelnök. A sokat látott genfi kon­ferenciaváros most meglehe­tősen szokatlan eszmecsere színhelye lesz. Az Afrika dél­keleti szöglétében elterülő Rhodesia (népének nyelvén: Zimbabwe) forma szerint mindmáig brit gyarmat, ténylegesen azonban több mint egy évtizede független állam. A genfi tárgyalások témája mégis az, hogyan ad­ják át a hatalmat az ország őslakosságának. Rhodesia ne­gyedmillió fehértelepese — még 1965 novemberében — azért szakadt el a brit anya­országtól, hogy ne kelljen át­adnia a kormányrudat a hat­millió afrikainak, amikor a gyarmat elkerülhetetlen fel- szabadulásának pillanatában bevonják az angol zászlót. Ezért mondják most igen lo­gikusan az őslakosság már Genfben tartózkodó képvise­lői, hogy nekik nem Smith- ékkel, nem a telepesekkel van tisztáznivalójuk, az ő tár­gyaló partnerük csak Anglia lehet. A tárgyalások másik külön­legessége az, hogy a kerék­asztalra — amerikai csomag­tervet tettek, amelyet Henry Kissinger külügyminiszter dolgozott ki. Az Egyesült Ál­lamok ugyanis tart tőle: a portugál gyarmatbirodalom összeomlását követően a nem­zeti felszabadító mozgalom Angolában és Mozambikban diadalmasan végigsöpört hul­láma átcsaphat a szomszédos Rhodesiára, sőt a Dél-afrikai Köztársaságra is. Ez egyszer­re veszélyeztetné a tőkés vi­lággazdaság szempontjából létfontosságú nyersanyag- forrásokat, s lényeges hadá­szati érdekeket — mindenek­előtt az Atlanti- és az Indiai- óceánt összekötő tengeri utak szárazföldi támaszpontháló­zatát. Washington diplomá­ciai közbelépése mögött az a törekvés húzódik meg, hogy megpróbálja az amerikai ha­talmi és gazdasági érdekek szempontjából minél fáj­dalommentesebbé tenni — a felszabadító mozgalom nyo­mása közepette sokáig már el nem odázható — rhodesiai hatalomváltást. Lássuk tehát, mi van az amerikai „csomagban”! A pontokból álló tervezet (ezért is nevezik csomagtervnek) azzal számol, hogy a fehér- telepesek kisebbsége kétéves átmeneti időszak alatt adná át az ország irányítását az afrikai többségnek. Az átme­net idején formailag egyenlő összetételű, valójában telepes- többségű testületek vezetnék az országot: egy államtanács és egy minisztertanács. Az államtanács felerész­ben fehér, felerészben afrikai politikusokból alakulna, de elnöke fehértelepes lenne; maga az államtanács dolgoz­ná ki az új alkotmányt, s fel­ügyelné a kormányt, sőt vétó­joga lenne, ami azt jelenti, hogy megsemmisíthetné a minisztertanács döntéseit. A minisztertanács tehát annyira alárendelt szerepet játszana, hogy csak elméleti értéke van az elképzelésnek, amely szerint ebben a testü­letben a tagok többsége és az elnök afrikai lenne. A tényleges hatalom szempont­jából kulcsfontosságú had­ügyi és belügyi tárcát a fehér- telepeseknek tartanák fenn. A „csomagot” kibontva iga­zán nem váratlan, hogy a Genfbe érkezett afrikai poli­tikusok elutasítják a terveze­tet, mert az sokkal inkább Smithék időnyerési lehetősé­ge, semmint a tényleges ha­talomátadás programja. Ki­vált, hogy azt is előirányoz­za: az átmeneti kormány megalakulásával fel kell ol­dani a Rhodesiával szemben meghirdetett nemzetközi gaz­dasági vesztegzárat és fel kell hagyni a fegyveres partizán­harccal. Ez pedig egyértelmű lenne azzal, hogy a Smithék számára kiskaput nyitó kor­mányzati forma kialakítása közepette lemondanának azokról az eszközökről, ame­lyekkel a telepeseket egyálta­lán bármilyen megállapodás betartására lehet szorítani. S. P. AZ UNESCO az ENSZ ne­velési, tudományos és kultu­rális szervezete 19. általános értekezlete csütörtökön ple­náris ülést tartott. Ezen be­szédet mondott Amadou- Mahtar M’Bow, az UNES­CO főigazgatója. Beszédében kijelentette, hogy a jövőben az UNES- CO-nak sokkal jobban együtt kell működnie a legfonto­sabb világproblémák megol­dásában, és hozzá kell járul­nia az új nemzetközi gazda­sági rend kialakításában. M’Bow utalt arra a fontos együttműködési akcióra, amelynek keretében az ENSZ menekültügyi szervezetével közösen 590 iskolát létesíte­nek mintegy 300 ezer Pa­lesztinái menekült gyermeke számára. Az UNESCO főigaz­gatója kérte a szervezet tag­országait, hogy járuljanak hozzá anyagilag a program- hoz, segítve annak megvaló­sítását. Az UNESCO főigazgatója az általános értekezlet elé terjesztette a szervezet pénz­ügyi helyzetével foglalkozó jelentését. A jelentés utal ar­ra, hogy az infláció pénzügyi problémákat idéz elő. Egyes országok, mint például az Egyesült Államok nem já­rulnak hozzá az UNESCO ki­adásaihoz. M’Bow ezenkívül ismertet­te a Szahara déli részének országait érintő vízügyi kéi- déseket, s a rhodesiai hely­zetet. L A P Z Á R TA BEFEJEZTE MUNKÁJÁT AZ IPARI SZÖVETKEZETEK VII. KONGRESSZUSA Csütörtökön befejezte mun­káját az ipari szövetkezetek VII. kongresszusa. A tanács­kozás második napján részt vett Havasi Ferenc, a kor­mány elnökhelyettese, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari minisz­ter, ott voltak az or­szágos főhatóságok, a hazai szövetkezeti mozgalom társ­ágazatainak vezetői, valamint a társadalmi és tömegszer­vezetek vezető képviselői is. A kongresszus mindvégig nagy érdeklődést kiváltó vi­tájában csaknem 40 küldött vett részt, további 14-en pe­dig — idő hiányában — írás­ban adták be hozzászólásuk kát. A felszólalásokra Rév La­jos válaszolt. Végezetül az új országos tanács — amelynek 101 tag­ját a kongresszust megelőző közgyűléseken, további 21 tagját pedig csütörtökön a kongresszus zárt ülésén vá­lasztották meg — megtar­totta első ülését, s megvá­lasztotta a tisztségviselőket. Az országos tanács (OKISZ) elnöke ismét Rév Lajos. Az ipari szövetkezetek VII. kongresszusa Rév La­jos zárszavával ért véget. HELSINKI A helsinki „Finnlandia- ház”-ban tartja 4. ülésszakát a KGST és Finnország együtt­működési bizottsága. A há­romnapos ülésszak munkájá­ban Finnország és a KGST 'kilenc országának (Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Len­gyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demok­ratikus Köztársaság, Romá­nia és a Szovjetunió) képvise­lői vesznek részt és megvitat­ják a bizottság előző, az el­múlt évben Budapesten meg­tartott ülésszakán elfogadott ajánlások és határozatok tel­jesítésének menetét. BUDAPEST Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnök- helyettese csütörtökön egész napos látogatást tett Győ­rött. * Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának főtitkára csütörtökön Heves megyébe látogatott, ahol részt vett és felszólalt a megyei pártbi­zottság Egerben tartott ki­bővített ülésén. DAMASZKUSZ Damaszkuszi palesztin for­rásokból csütörtökön közöl­ték, hogy a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet Végre­hajtó Bizottsága a napokban — hozzávetőlegesen egy év szünet után— ismét ülést tart a szíriai fővárosban. Az ülé­sen Arafat, a PFSZ V. B. ve­zetője elnököl majd. BUDAPEST Dr. Gergely István állam­titkárnak, az Országos Víz­ügyi Hivatal elnökének veze­tésével csütörtökön magyar küldöttség utazott az Algériai Demokratikus és Népi Köz­társaságba Abdellah Arbaoui vízügyi államtitkár meghívá­sára. A küldöttség tárgyalá­sokat folytat a magyar—algé­riai vízügyi együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről. TOKAJ Csütörtökön Tokajban tar­totta ülését az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. A tanácskozáson ott voltak a tokaj-hegyaljai borvidék fej­lesztésében érdekelt intézmé­nyek képviselői is. A szőlő- és a bortermelés helyzetével, ötödik ötéves tervidőszakra szóló fejlesztési célkitűzései­vel foglalkozó ülés vitájában huszonnégyen szólaltak fel.

Next

/
Thumbnails
Contents