Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-28 / 255. szám
U KÉPÚJSÁG 1976. október 29. „SZERETETT FÖLDIEIM ! íme áttérünk a mezőgazdaságnak ama fontos ágára, melytől egész tartományok, s országrészék anyagi jóléte, s fennmaradása függ.” így ír a szőlőművelésről egy 1853-beli szakkönyv, majd egy ma is megszívlelendő tanáccsal folytatja: „A szőlőművelés által olyan italra tehetni szert, mi a szellemi és testi erőket gyarapítja... a szegény, mint a gazdag vidor kedvre derül éldelete által; de ellenben gyakran veszekedés — s véres tusákra is alkalmat nyújt, és sok ezer embert vezetett már kora sírjába a mérsékletien bor- ivás.” Véget ért a szüret, a szőlőket már néhol 'bekapálták. A pincék megteltek illatokkal, surrogó, pezsgő hangokkal, gyertyafénnyel. Széndioxidos, édeskés szag árulkodik a forrásról. Erjedéskor bonyolult kémiai folyamatok zajlanak a mustban, melynek során a cukor alkohollá alakul. Ennyit tud róla a gazda, és még annyit, mit, mikor, hogyan. Mindenkinek saját módszerei vannak a borcsinálásíhoz. És a tanítások így kezdődnek; a régi öregek azt mondták... mit is? Például azt, hogy a bor kényesebb a tejnél. A ledarált szőlőbe rovarok, levél, sárdarab is kerülhet. Aggodalomra nincs ok, majd kiforrja magát, letisztul. A sűrű, zavaros félig bor félig must „majomtej” ereje közepes kábítószerével vetekszik. De a gyakori kóstolgatás szükséges; napról napra alakul az íz, a szín. Erről így ír a régi szakkönyv : „Ha a szorgalmas gazda must- és borral megtöltötte pinczéjét, itt minden nap utána kell néznie, nem szivárog-e egyik vagy másik hordó, nem pattant-e te abroncs st. eff. Gondosság által gyakran tetemes károknak lehet eleit venni.” A kémény nélküli faluban, a pincesoron ilyenkor naponta lehet látni a nyitott ajtókról; itt a tulaj. A gyertya fényében mozgó emberek felnagyított árnyékot vetnek a pince falára. A tanya előtt kimosott boredények száradnak a gyenge őszi napon. Benn megforrt a bor, le van szűrve, a törköly kipréselve, a hordó tömör, tompa hanggal felel a kíváncsiskodó kopogtatásra. Elő a poharat, lehet vallatni a bort; milyen a színe, tüze, illata. Közben netán felvillan néhány emlék a hétköznapokból ; a lángoló déli nap vörösre marja a rend fölé hajló hátat, estefelé gyakrabban megnézted a kapát, mintha egyre több föld tapadna hozzá, ami húzza, nehezíti; tompa zsibbogás a váltakon a permetezőgéptől... MOST MÁR mindegy, itt az eredmény; a pohárban lomhán ring, súlyosan mozdul a bor. Nézd, milyen vörös, kóstold meg, s talán eszedbe jut valami az agyagtól vöröslő földről, vagy a vörös Napról. Igyál egy kortyot és megérzed erejét a földet szorító gyökérnek. (Steiner) Fotó: Gottvald Színházi esték Dániel az övéi között Illyés Gyula magyar komédiája Micsoda virágzás Illyés Gyula ősze! Klasszikus veretű versek, kitűnő tanulmányok kerülnek ki fáradhatatlan tolla alól, s minden évben egy új dráma kavarja fel a színházi világot. Mint most a Dániel az övéi között című „eredendő magyar komédia.” A szekszárdi bemutatónak telt ház tapsolt, s a sikernek a kitűnő előadáson kívül elsődleges oka, hogy a Dániel remekmű, s a hatalmas Ily- lyés-i életműben is kivételes hely illeti meg mindenképpen. Valami olyasmit valósít meg tökéletes sikerrel, ami a világirodalomban is párját ritkítja: egy alapjában véve humoros alaphelyzetet emel a nagy nemzeti gondolat magasába, s miközben mindvégig megőrzi könnyed, játékos hangját, szinte észrevétlenül visz át egy magasabb szférába, ahol a helytállás, az emberség gondolata életformává válik. Történelmi játék, de ez a történelem voltaképpen ezer évet fog át, gondolatilag mindenképp, ha konkrétan — ki is mondják a darabban — Pázmány korában játszódik. De akár hatalmas verse, A reformáció genfi emlékműve előtt címűnek egy sorát is írhatta volna mottóként a darab fölé: Elmondom. Épp, mert nékem is keserves. — Majd valamivel alább, az idő múlására utalva: Okosan, türelmesen, s némi humorral. Természetesen mégsem a protestántizmus vagy akár a lelkiismereti szabadság kérdése körül forog a darab, a versben említett „okosság, türelem és némi humor” a mai nézőnek szól, hogy derűvel és megértéssel nézze a múltat, önmagát sem feledve, azt a természetes kötelességet, hogy az övéi közt egyedül maradt Dániel pontosan tudja a helyét, s a megígért jólét és biztonság helyett a helytállást választja, akkor is, ha az utolsó pillanatban meghiúsulnak legszebb reményei. De mindebben sehol akár csipetnyi didaktikus magyarázkodás, mert mindent felold az a magasabb rendű derű, ami csak a nagy művek sajátja, s ezért neveztük a Dánielt olyan remekműnek, ami sajátos magaslatot jelent Illyés Gyula színpadi alkotásai között. A Pécsi Nemzeti Színház, amely évek óta abban a kivételezett helyzetben van, hogy otthont adhat az új Illyés-drámáknak, ezt is példamutató előadásban hozta színre. A szerepek bármily hálásak is, a szövegmondás nagy próbatételt jelent, Illyés klasszikus veretű mondatait csak hibátlanul lehet mondani. Höl'1 István kipróbált Illyés-színész, ezúttal is remekelt, pedig a nagyobb terhet végig neki kell viselnie. Mellette Sir Katalin és Vári Évi játékára emlékszünk szívesen, de a többiek is, ifj. Kőmíves Sándor, Pákozdy János, Dávid Kiss Ferenc, Petényi Ilona, Györgyfalvay Péter, méltán osztoztak a sikerben. Sík Ferenc, aki nem először rendezett Illyés-darabol, nemcsak hatásos keretet talált az egészhez, hanem olyan tempót diktált, ami érzékeltetni tudta a darab minden erényét. A Dániel a színházi évad kezdetét jelenti. Jó kezdet volt, kitűnő darabot láttunk, kitűnő előadásban. Csányi László Fotó: Komáromi Zoltán Jelenet az előadásból: ifj. Kőmíves Sándor, Sir Katalin és Holl István Uj könyvek A Kossuth Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot a Napjaink kérdései sorozatban Herczeg Ferenc: Az MSZMP nemzetiségi politikája című munkája. A Horthy leventéi című kötet a leventeintézmény történetével ismertet meg, két szerző, Gergely Ferenc és Kiss György tollából. A hetvenes évek című kötet a szovjet kritikai irodalomból készült válogatás; e munkát E. Fehér Pál végezte, s ugyancsak ő írt az érdekes kötet elé bevezetést is. A polgári ideológia és a revizionizmus bírálata című sorozatban látott napvilágot Kiril D. Darkovszki: Az ideológia vége, vagy a vég ideológiája című tanulmánykötet. Tíz érdekes tévéinterjú szövegét közli a Magyar tudósportrék, szerzője Kardos István. A Gondolat Könyvkiadónál látott napvilágot a Szemtől szembe című, népszerű sorozatban Bernáth Mária Rippl-Rónai Józsefről írt kötete. A József Attila-kom- mentárok Török Gábor munkája. Ezekben a hetekben különösen nagy érdeklődésre tarthat számot a Világjárók- sorozatban most újabb kiadásban megjelentetett A Fal mögött: Kína című könyv, a Pekingben több évig tudósítóként működött Baracs Dénes tollából. Pápua Uj-Guineát mutatja be Balázs Dénes érdekes útileírása. A szép emberi környezet Pogány Frigyes munkája, sok illusztrációval. A Társadalomtudományi Könyvtár új kötete Polányi Károly tollából jelent meg. Az archaikus társadalom és -a gazdasági szemlélet címmel.
