Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-24 / 252. szám

A ^PÚJSÁG 1976. október 24. magazin magazin magazin A fák védelmében A borászat kémiája ÚJ ENERGIAFORRÁS A fáknak két nagy ellen­sége van a városokban: az építőtevékenység és a köz­lekedés. A fák életműködé­sének a megzavarása súlyos következményekkel jár. Az építőtevékenységgel össze­függő legbrutálisabb csele­kedet a fák válogatás nél­küli kivágása, ami szeren­csére ma már egyre ritkáb­ban fordul elő. Annál gya­koribbak azok a közvetett kártevések, amelyek hosz- szab idő elteltével idézik csak elő a fák tömeges pusz­tulását. Építési területeken talajtömörülést okoznak például a nehéz szállítóesz­közök és munkagépek, igya talaj vízfelvevő képessége csökken, s a csapadékvíz nem jut kellő mennyiségben a gyökerekhez. Ugyanez a veszély jelentkezik akkor is, ha a fák környezetében aszfalttal, betonnal, salakkal burkolják a talajt. Előfor­dulhat az is, hogy a termő­talaj lehordása miatt kevés tápanyagot kapnak a gyö­kerek. Munkagödrök kiásá­sánál a gyökérzet részbeni A bajor belügyminisztéri­um és a müncheni közleke­dési felügyelőség szúrópróba­szerű akciót hajtott végre „Csak zöldnél — a gyerekek megsemmisítése, megsértése nemcsak a fa nedvszívó képességét csökkenti, hanem lehorgonyzását, stabilitását is meggyengíti, így az első erősebb szélvihar kidönti. A talaj olajos és maró folya­dékokkal — gázolaj, ben­zin, cementlé, stb. — való szennyeződése mérgező ha­tással van a fákra (különö­sen veszélyesek ilyen vo­natkozásban a téli jég. és hóoldó szerek). Gyakoriak a lombkorona sérülései is, me­lyeket a tüzelésből szárma­zó füstgázok és a daruk mozgási területének biztosí­tására végzett csonkítások okoznak. Felülről, a lomb­korona irányából kezdi meg lassú pusztítását a jármű- kipufogógáz is. Végezetül, de nem utolsósorban meg kell még említeni azokat a törzs­sérüléseket is, melyeket jár­művek, munkagépek, anyag- depóniák, sodronykötél- és vezeték-felerősítések okoz­hatnak. Annak elkerülésére, hogy ilyen törzssérülések ne fordulhassanak elő, több or­szágban a képen látható megoldást választják. miatt” mottóval. Az ered­mény: a vizsgált időben és helyeken a gyerekek 3,7, a felnőttek 9,2 százaléka nem vette figyelembe a közleke­dési lámpa tilos jelzését. Mialatt a szőlőmust borrá érlelődik, a kémiai folyama­tok egész sora játszódik le benne. Ezeket csak a leg­utóbbi időkben sikerült töké­letesen megismerniük a ku­tatóknak. A végbemenő je­lenségek megértése lehetővé teszi a pontosan reprodukál­ható minőségű borfajták elő­állítását, a borok „betegsé- -geinek” megelőzését, hibái­nak és hamisításának feltá­rását, megakadályozását. ÉLESZTŐGOMBÁK ÉS BAKTÉRIUMOK A szőlőmust literenként 150—200 gramm erjeszthető cukrot — glukózt és levulózt — tartalmaz. A természetes erjedési folyamatot azok az élesztőgombák indítják meg, amelyek a szőlőszemek héjá­ról kerülnek a mustba. Az erjesztés ideális hő­mérséklete 20 Celsius fok kö­rül van. Ezt igen nehéz be­tartani, mivel az erjedési re­akció során igen tetemes hő­mennyiség szabadul fel, ami káros hatású lehet, ha 40 Celsius fok fölé emeli a for­rásban lévő bor hőfokát. Az erjedés során etilalko­hol keletkezik és tekintélyes mennyiségű széndioxid sza­badul fel (egy évenként 50 ezer hektoliter bort termelő pincében például kb. 400 tonna széndioxid távozik a levegőbe.) Az élesztőgombák kisebb mennyiségben boros­tyánkősavat, ecetsavat és bu- tadiolt is létrehoznak. A sző­lőlében lévő nitrogéntartal­mú anyagokból aminósavak és fehérjék keletkeznek. Az aminósavak — ugyancsak az élesztőgombák hatására — magasabbrendű alkoholokká alakulhatnak át (például a leucinból izoamil alkohol lesz.) Az elmondottakból követ­kezően az ősz kedvelt gyü­mölcslevét, a mustot a gom­bákat és baktériumokat egy­aránt pusztító hőkezeléssel (pasztőrözéssel) lehet úgy tartósítani, hogy erjedésmen­tesen hosszabb ideig elálljon. A „MINDENTUDÓ” KÉN Fontos kémiai folyamatok játszódnak le a mustban, il­letve a borban a kénnel való kezelés során is. Ha a must­hoz, abban jól elkeverve, kénsavat adagolnak, a feldol­gozás idejére ún. redukált ál­lapot jön létre, így elkerül­hető, hogy illat- és zamat- anyag-veszteségeket, szín­anyag-károsodásokat idézzen elő az oxigén. Ahol szüretkor megfelelően kénezik a hordókat, keve­sebb a gond, kevesebb a be­teg bor. Az úgynevezett bar­natörésre hajlamos bort fel­tétlenül alá kell vetni kénes kezelésnek (barnatörésre az a bor hajlamos, amely szoba­levegőn tartva elveszti szí­nét, néhány nap alatt bar- nulásnak indul.) A kezelést kéntabletták hozzáadásával lehet elvégezni. Ezt kell ten­ni akkor is, ha a bor kelle­metlen szagú és penészes ízű. Ha a zavaros bor kénezés után egy-két hét alatt nem tisztul le, kívánatos a derí­tést is elvégezni. A derítésre a csersavas-zselatinos mód­szer a legjobb (kistermelők tojásfehérjével, illetve so­ványtejjel is elvégezhetik ezt a műveletet.) KORSZERŰ VIZSGALATI MÓDOK A kémiai vizsgálatokkal pontosan nyomon lehet kö­vetni a bor érlelődése során lejátszódó folyamatokat. Az ún. papírkromatográfia az utóbbi évtizedben a borászat egyik legelterjedtebb ellen­őrzési módszerévé vált. Se­gítségével elemezni lehet a bor szerves savait, meg lehet állapítani a bor származási helyét, le lehet leplezni a ke­vert borokat. A bor aromájáért felelős illő anyagok meghatározását gázkromatográfiás készülé­kekben végzik. Ennek a vizs­gálati módnak az alapja az, hogy a különböző komponen­sek különbözőképpen oldód­nak egy hosszú oszlopban el­helyezett, különféle szilárd halmazállapotú rétegekben. Kémiai analízissel azt is meg lehet állapítani, hogy a bort mely évben termelték. Még­pedig azon az alapon, hogy a különféle évjáratú szőlők ra­dioaktivitásának szintje el­térő. B. I. Két folyó hőmérséklet­különbségét energiaforrás­ként lehet felhasználni: Bra­zíliában az Amazonas menti Manaus városban az am- móniákgáz-előállító üzem mellett működik egy olyan erőmű, amely a folyók hő­A világon évről évre vé­gigsöprő influenzajárványok szinte azt sejtetik, hogy az ember tehetetlen ezzel a kellemetlen betegséggel szemben. Ennek az az oka, hogy kórokozója, az influ­enzavírus, rendkívül válto­zékony, minduntalan új vál­tozatai jelennek meg. Az elmúlt évben alaposan megrettentette az Amerikai Egyesült Államok egészség- ügyi kormányzatát az a jár­vány, amely egy városban több mint 500 embert érin­tett, többen meg is haltak. Az egészségügyi szakembe­rek arra gyanakodnak, hogy új sertésinfluenza típusú törzs tűnt fel ismét, és nem sokat tudtak tenni ellene. A kongresszus ezért 135 mil­lió dollárt utalt ki a Ford- kormány kérésére, hogy ku­tatással és oltóanyag-ter­meléssel elejét vegyék a jár­vány idei kibontakozásának. A tervek szerint kb. 200 millió adag oltóanyagot gyártanak, hogy minél több amerikai megkaphassa a vé­dőoltást. mérsékletkülönbségét hasz­nosítja. A hőmérséklet­különbség következtében elegendő energia keletkezik ahhoz, hogy meghajtsa a turbinákat. Az erőmű kapa­citása 20 millió kilowattóra. Az influenzavírusos fertő­zésen átesett ember vagy állat vérében megvannak a vírussal szembeni ellen­anyagok, ezen alapszik az ellene való védekezés is. Az oltóanyag termelé­sére kiválóan alkalmas a tyúktojás. Az USA-ban, West Point-ben a Merck Sharp és Dohme intézetben folyik az ellenanyag terme­lése. vírussal, két napig tenyész­tik, majd lehűtve tárolják a nyers vakcinát. A tisztított sertésinfluen- za-vakcinát kis mintaüve­gekben juttatják el rendel­tetési helyére, miután elő­ször laboratóriumban anali­zálták tisztaságát és kipró­bálták hatóerejét. Jelenleg ez a típusú vakcina még kí­sérleti stádiumban van, de az orvosok már több éve kísérleteznek hasonló típusú vakcinával. Harc az influenza ellen Miután a tojásokat be­oltották a sertésinfluenza­M ondd, féltél te már? De úgy, hogy a legszíve­sebben bebújtál volna bélnek a ceruzába? Nekem, amúgy igazából még sohasem reszketett a lábam, és azt hit­tem, hogy erre, mifelénk most nincs is igazi félelem. De hát van! Rájöttem, hogy van. Igaz, nem olyan, mint ami­lyet mondjuk egy tarkón lőtt kémény alatt érezhették, akik alatta álltak; másfajta féle­lem — de semmiképp sem kisebb. Csak csúnyább, becs­telenebb. Oesmányabb! Ez a témám is dróton jött — a jó témák mindig dróton jönnek —: az izé izékéje szólt át a művelődésről, hogy fe­gyelmi tárgyalás lesz ekkor meg itt; ha gondolom, menjek -el velük. Fegyelmi tárgyalás... Végig­ültem már egyet-kettőt. Ki mondta kinek, hogy ne ezt, hanem amazt csinálja, de mert az mégis azt csinálta, hát ilyen meg olyan lett az a miittudoménmi. Fegyelmi tárgyalás... De hát ez most másnak ígérke­zett! Egy pedagógusról — hogy pontosabban mondjam, egy kollégiumi nevelőtanár­ról — volt szó, aki ugyan hétköznap is, vasárnap is ki­tűnően nevelgetett, csak hát nem annyira azokat, akik az emeletes ágyak sodronyait rugdossák, hanem inkább azokat, akiknek legfőbb gond­juk, hogy fejestől, nyakastól, szárnyastól, lábastól kibújja­nak bizonyos egyéb sodronyo­kon. Akik? Amik: csirkék, tyúkok — egy baromfifarm ezren fölüli lakossága. Érted, ugye, érted? Egy ilyen pénzkaparó janikáról volt szó, aki összekalapált egy tyúktenyészetet — persze az anyja házában, az anyja nevén —, s akinek igen szé­pen termelt is az a tenyészet — a kollégiumi konyha étel­maradékaiból, a kollégiumi gyerekek hajlongásai nyo­mán. Hát ennek akart utánajárni a mi kis brigádocskánk! Volt egy feljelentő papírunk, pon­tos címmel, jól megkanyarí- tott aláírással; egy-két név­telen levél; meg néhány tele­fonszám, hogy honnan, s ki­ket riaszthatunk, ha ebben a kínosnak ígérkező igen-nem játékban megszorulnánk. Igazgatói iroda, piros terí- tős asztal, szalvétával letakart vizeskancsó, papírok, indi­gók a gépbe fűzve — már ahogy az lenni szokott. Kézfogások — „Hogy eddig fajult ez az ügy!” —; kávé­zás — „Pedig van érzéke a gyerekekhez!” —; aztán az igazgatói sóhaj, hogy telik az idő, kezdjük. Kezdték. „Jegyzőkönyv, amely...”, „...képviseletében jelen vannak...”, „...'bejelenté­se szerint...” — Szóljanak ki neki! Gondoltam, valami gumi­csizmás, bársony kabátos, flanellingébe beleizzadt, agyas-fejes valaki nyitja majd ki az ajtót. De nem! Egy harminc körüli úr, borbély­nál szárított hajhullámokkal, őzbőrzakóban — ő lépett elénk. Fejbiccentés — „Szabad tudnom, mi esett kifogás alá?” — szelíd fejcsóválás — „Ké­rem szépen, én azt belégekkel tudom bizonyítani!” —; apró legyintés — „Egyszer kérték, hárman, mivelhogy tanyai gyerekek...” Akácz László : Fegyelmi És így tovább, és így to­vább. De hogy ő akkor előze­tesen, amakkor meg — tanúi vannak — városon kívül, és különben is az adóztatás sze­rint és tulajdonjogilag... Nemcsak azok izzadtak meg, akik faggatták, de még azok is, akiknek csak hallgatniuk kellett. Eltelt vagy másfél óra; a gépírónő egyre hosszabban tornáztatta az ujjait, amikor papírt cserélt — és még egyet­len egyszer sem hangzott el, hogy na, akkor az egyszer, igen... Egyik tanú, másik tanú; egyik telefon, másik telefon. Hiába. A vége az lett, hogy a vizsgálat vezetője bejelentet­te: újabb tárgyalásra lesz szükség. Különben is, indul a busz, a viszontlátásra! Az őzbőrzakós a búcsúzás­nál is őzbőrzakós maradt. Sorban odalépett mindenki­hez — előbb az idősebb, majd a fiatalabb nőkhöz —, és kéz­fogással, apró fejbiccentéssel elköszönt. Kezét csókolom, jó éjszakát! Csak épp azt nem mondta, hogy volt sze­rencsém. tárgyalás Amikor odaért hozzám, azok a borbélynál szárított hullámok egy kicsit jobban meglibbentek: — Ugye mi még nem is­merjük egymást? Szintén megyéről, vagy talán a mi­nisztérium... Ismerhetsz: nem rángatom elő az igazolványomat, ha a túrós tésztámon kevés a pőre, és a meccsekre is pénzért já­rok. De most bizonyára nem tartottam vissza a kezem: tessék, ez meg ez vagyok a megyei lap képviseletében. Berezonáltak ám azok a hullámok! Hát még alattuk az a nemrég még oly sima arc: hegyek, völgyek támad­tak rajta, s köztük csak szür­kült, szürkült az imént még tágan és szelíden kéklő szem. — Minek jött ide? — Azt csak bízza rám! — Ki értesítetté? — Nem magára tartozik! — És írni akar rólam? — Ha úgy látom jónak! — Ne tegye! Könyörgöm, ne tegye! És tényleg könyörögni kez­dett. Még azt a két finom ke­zét is összerakta, s úgy haj­togatta, hogy nem, nem, ezt azért nem tehetik meg vele, hiszen mások nem így, és nem ennyit..., és különben is, ő most, ebben a percben haj­landó mindent, de mindent... Jegyzőkönyvbe is vehetik, az állását is fölmondhatják, visszaadja akár a diplomáját, csak a neve az újságban... Nem, ezt nem lehet vele meg­tenni! Fölkabátoltunk, elköszön­tünk, indultunk. Akár a haj­tásra rendelt kutya, úgy jött szorosan mellettem; fogta a táskám, húzott vissza, ránga­tott. Amikor egy kicsit le­maradtunk, azt mondta: fi­zet, készpénzzel fizet; mond­jam meg, mennyit kérek, és ő adja, adja, csak a nevét az újságban..., azt ne! A buszba úgy rángattak föl a többiek. Ahogy az ablakból visszanéztem, láttam, lohol utánunk; úgy lohol, mint a hajtásra rendelt kutya... Tudom, most arra vagy kí­váncsi : végül is lett-e cikk az ügyből? Megnyugtatlak: lett. Előbb egy újabb vizsgálat lett, majd egy újabb tárgyalás, és aztán, amikor minden szépen ki­kerekedett — mosléklopás, diákdolgoztatás meg még egy rakás jogtalanság, törvényte­lenség —, megírtam az ügyet. Előbb felfüggesztették, aztán elbocsátották. El is tűnt a környékről pár hónap alatt. De nem is ez az érdekes! Sokkal inkább az, hogy meg­értettem: most is lehet még félelmekkel találkozni. Nagy félelmekkel'. Nagyon nagy fé­lelmekkel. Csakhogy ezek a félelmek csúnyák, becstele­nek. Ocsmányak. És nem a tarkón lőtt kémények alatt születnek, és nem is a szár­nyakkal, lábakkal feszegetett sodronyok körül, hanem ak­kor, amikor kiderül, hogy mi­ből tollasodnak azok a szár­nyak, lábak. Kiderül, s úgy tűnik: nemcsak a szomszédba jut el a híre. F élelmek, itteni, mosta­ni félelmek... Tudja­nak csak róluk minél többen — így kevesebb lesz belőlük talán...

Next

/
Thumbnails
Contents