Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-23 / 251. szám
1976. október 23. Képújság 3 ogynak a naptár lapjai, s ahogy közelebb kerül az esztendő vége, úgy cseng egyre sűrűbben a telefon, érkezik a levél, a látogató, kérést közvetítve: segítsetek... Nemcsak a termelés, hanem az élet sok más területén is nemes hagyománya van annak, amit elvtársi segítségnek nevezünk. Való igaz, a hirtelen beütött baj, a géptörés, a szélvihar megbontotta óvodatető, a késve érkező importszállítmány nehéz helyzetbe hozhat egy-egy közösséget. Ilyenkor szinte természetes a kérés, segítsen a partnercég, az óvodát patronáló üzem, a külkereskedelmi vállalat. Az összefogás szép példáit nyújtják a KISZ-esek védnökségvállalásai, mindazok a megmozdulások, amelyek a szocialista módon gondolkodó ■és cselekvő ember önzetlenségéről, kollektív felelősségérzetéről tanúskodnak. Vannak azonban másfajta igénylői is a segítségnek. Olyanok, akik csigatempóban teszik a dolgukat, majd kapkodnak, s •összekevernek mindent, amikor pedig körmükre ég a teendő, megmentőért kiabálnak. Nyersen fogalmazva: jó néhány esetben a mulasztó kér — követel! — segítséget, magyarán azt, hogy kötelességét mások teljesítsék. Mivel ő nem, vagy gyatrán szervezett, „hajtson rá” a kooperáló vállalat, mozgósítsa a szocialista brigádokat, fizessen túlórát, ő pedig küld majd egy hálás hangú köszönőlevelet. Persze, leegyszerűsítettük azt, ahogyan az ilyesmi történni szokott. Mert szebb a csomagolás, ám a lényeg mégis ez. Az sem ritkaság, amikor gyáron belül szólal meg a harci kürt, s lelkes társadalmi aktivisták buzgólkodnak annak elérése érdekében, amit kötelességeként emberek bizonyos csoportja nem tett meg. Tavaly az esztendő utolsó negyedében háromszor akkora pénzösszeget fizettek ki beruházásokra, mint az előző három hónapban. A szocialista ipar értékesítette áruk 66 milliárd forintot tettek ki decemberben, 18 mil- liárddal többet, mint novemberben. Különösen szembetűnő az ilyenfajta rekord- döntögetés a külkereskedelmi szállításoknál, s bár vannak ennek objektív — pénzügyi, elszámolási mechanizmusbeli — okai, alapvetően mégis másról van szó. Arról, hogy végül is meglesz az, aminek el kell készülnie, de rengeteg idegesség, többlet- költség és munka árán. Egészségesnek, elfogadhatónak tartjuk-e — egyetlen tényt kiragadva a sajnos sok lehetséges közül —, hogy az év tizenkét hónapjának átlagához mérve a műszeripar termelése 1975. decemberében 165 százalékot tett ki? Ez a „mindent bele” időszaka, ilyenkor mindenki a „gáton” áll. Ami adósságként egész esztendőben fölhalmozódott, azt törleszteni kell, kerül, amibe kerül. Ha csupán az esztendő végén tapasztalhatnék némely termelői közösség, egynéhány beruházó segítség utáni fut- kosását, talán beletörődhetnénk, mint kivételes, nem jellemző esetbe. Valójában azonban arról van szó, hogy az esztendő utolsó hónapjaiban szembeszökő lesz az, ami év közben belekeveredik a mindennapok sodrásába, már-már észrevétlenül. S itt a baj, hogy már-már észrevétlen, mert sűrű, természetesnek látszó a mulasztók segítése, kihúzása a bajból. Meglehet, olykor ezt diktálják a népgazdasági, össztársadalmi érdekek, s ilyenkor, akinek módjában áll a segítségnyújtás, ne tétovázzon. Amikor azonban befejeződött — ahogyan az üzemi szóhasználat jelöli — a tűzoltás, ne hagyják feledésbe merülni a történteket. Igenis, kérdezzék, firtassák, kik miben, hol mulasztottak, miért szükségeltetett segítség ahhoz, aminek kötelességsze- rűen, fizetett munka teljesítéseként kellett volna lezaj- lania. Verítékezik az egyik, hálálkodik a másik, mondta a fődiszpécser, jellemezve a mulasztók miatti munkamegosztást. Ez sem jó, ám az még kevésbé, hogy akadnak, akik rászoknak a támaszra* akik betervezik a partner megértését, önzetlenségét. Mivel azt tapasztalták, hogy gyorsan jön a segítség, már eleve számítanak arra, dolgozgatnak ugyan, de nem tépik az istrángot. így történhet meg, hogy azonos értékű — öt-, hétmilliós, tehát kisebb — beruházásoknál, megegyező rendeltetésű épületeknél 10—15 hónapos eltéréseket mutat a kivitelezési idő. (Például ABC-áruházak- nál, mezőgazdasági létesítményeknél, nehogy csak ipari példára gondoljunk.) Az egyik helyen tisztességgel tették a dolgukat, a másikon késedelemmel, mások igyekezetével. Tartható, tűrhető ez? Azt mondták apáink: ha magad bordájából kitelik, ne kérj mástól. öles intés. Mert először, meg másodszor is azt kellene nézni, mire futja saját erőből, szorgalomból, becsületből. Baj még akkor is lehet, ám más az, mint annak a „baja” aki tétlenkedett, te- hetetlenkedett. Ezért az elvtársi segítség rangját, értékét védik, növelik, ha a mulasztókkal következetesen megértetik: az összefogás lendítő ereje csak annak jár, aki megtett már mindent, ami a maga bordájából kitelt. LÁZÁR GÁBOR Fiatal utazók Működése óta eddig egyetlen éviben sem utaztatott any- nyi fiatalt az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Tolna megyei kirendeltsége, mint az idén. Andoika Sándor 'kirendeltségvezetőtől tudtuk meg, hogy az év eddig eltelt időszakában megyénk fiataljai közül 73 csoportban 2200- an utaztak testvéri szocialista államokba. A legtöbben az NDK-ba látogattak, több mint hétszázan. Útjuk során elsősorban városokkal : Lipcsével, Drezdával, Berlinnel ismerkedtek. Népszerűek voltak a Szovjetunióba, Bulgáriába és Lengyelországba szervezett utak. A Szovjetunióba közel félezren utaztak a Moszkva—Kijev—Leningrád útvonalon. Bulgáriában a Fekete-tenger partjára, Várnába, Albenába látogattak fiataljaink. Eddig a csoportos utazókról szóltunk. Rajtuk kívül azonban évről évre növekvő számban indulnak az országhatáron túlra egyénileg utazó fiatalok. összesen 476-an töltöttek egy-két hetet szocialista államokban, akiknek szállásáról, programjáról az Expressz iroda gondoskodott. örvendetes, hogy az idei évben jelentősen nőtt a belföldi turizmus. Hazánk nevezetesebb tájaira, legszebb kirándulóhelyeire közel 11 ezer Tolna megyei fiatal utazott. Aimi az év hátralévő részét illeti, most már a szilveszteri programokat szervezik az irodánál. Lengyelországban három, Csehszlovákiában, az NDK-ban és a Szovjetunióban egy-egy csoport Tolna megyei fiatal búcsúzik az óévtől. Parlagföldek hasznosítása Kertszövetkezetet alakít a dunaföldvári ÁFÉSZ Zöldségtermesztő kertszövetkezetet akar létrehozni Dunaföldváron az ÁFÉSZ. A tsz-ektől kibérel olyan parlagterületeket, amelyek nagyüzemileg nem művel- hetők és használatba adja különböző foglalkozású embereknek. Nagy az igény a zöldségparcellák művelésére, hiszen Dunaföldváron sincs mindenkinek kertje. A szervezés megkezdődött, és először 20—25 taggal alakítanak kertszövetkezetet. Később természetesen mód lesz majd a terület és a létszám növelésére. Kerti traktort fog vásárolni az ÁFÉSZ, megfelelő munkagépekkel. Kedvezményesen bocsátja rendelkezésre a parcellák megműveléséhez, olyan módon, hogy a gépet mindig ugyanaz vezeti, hozzáértéssel és felelősséget vállalva a komoly értékért. Ezenkívül vetőmagot, palántát, műtrágyát is beszerez a ker- tészkedők részére. A családi szükségleten felül megmaradó termést megveszi, értékesítéséről gondoskodik. Hasznos lesz tehát annak a 20—25 embernek, illetve családnak a tevékenysége a nagyközség piaci ellátása szempontjából is. Egyébként nem ez az első próbálkozása a dunaföldvári ÁFÉSZ-nek a parlagok művelésbe vonására. Tavaly mintakertet létesített 4 ezer négyszögölön, az Anna- hegyen. Szőlőt és csonthéjas gyümölcsöst telepítettek a szépen előkészített területen, azzal a céllal, hogy ennek művelése valóban mintaszerű lesz, megnézhetik a házikert-tulajdonosok, figyelemmel kísérhetik a gondozását, növényvédelmi és egyéb munkáit. Tavasszal már a kertszö- vetkezetben is lesz példa- mutatás arra, hogy az elhanyagolt területeket szépen lehet hasznosítani, csak akarat és egy kis szorgalom kell hozzá. Mi van a tervezik asztaláé? Pakson tanácsház - Dombóváron üzemcsarnok - Szekszárdon szakszervezeti székház A szakszervezeti székház makettje Nap mint nap megméretik annak a száztíz termelő műszaki embernek a munkája, aki a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál dolgozik. Bármerre járunk a megyében, alkotó tevékenységüket korszerű üzemcsarnokok, lakótelepek, középületek jelzik. Ebben az évben 128 különböző tervezői feladatra kaptak szerződést és csaknem hatvan újabb megbízásról folynak tárgyalásoka tervezőintézet és a különböző beruházók között. Munkájuk egészéről felsorolásszerűen beszámolni lehetetlen. S bár a rajztáblákra feszülő papíron formálódó valamennyi munka közérdeklődésre tarthat számot — hisz megvalósulásuk után változtatnak, alakítanak azon a környezeten, ahol élünk, dolgozunk, mégis, csak néhányat említhetünk meg, mintegy ízelítőül a vállalat tevékenységéből. A paksi tanácsház — a majdani város központjának egyik korszerű, modern —, de nem hivalkodó — középülete lesz. A tervek szerint a több szintes épület jól illeszkedik majd a megváltozott arculatú település képéhez. Harmincnégymillió forint értékűre tervezték annak az új telephelynek a megvalósítását, amelyet a megyei gyógyszertári központ építtet majd Palánkon. A létesítmény az igényes raktározási megoldásokon túl magában foglal százfős szociális létesítményt, laboratóriumokat, irodákat. A tervezők már dolgoznak azon az ütemterven, amely a BHG szekszárdi gyárának további fejlesztéséhez húszmillió forint értékű gyarapodását jelenti. Uj készáruraktár, üzemi konyha, étterem vár ugyanitt megvalósításra. A 2600 négyzetméter alap- területű, kéthajós, daruzott üzemcsarnok majdani képe még csak most bontakozik ki a tervezők asztalán. A kivitelezés után a Láng Gépgyár dombóvári gyáregysége bűvül e korszerű üzemcsarnokkal, amihez természetesen a megfelelő szociális létesítmények sem hiányoznak majd. Az építés tervezett költsége: 60 millió forint. A mostani és az elkövetkező tervidőszakban — együttműködve a kivitelezőkkel — ezer lakás terveit kell elkészíteni a tervezőknek, figyelembe véve a legkorszerűbb és a leggazdaságosabb technológiákat. A megyeszékhely arculatának külső formálásában nem kis feladat hárul a tervező vállalatra. Hisz nem elég figyelembe venniük a tervezésnél a dolgok szükségszerűség diktálta oldalát (gazdaságosság, takarékosság, stb.), de tekintettel kell lenni arra is, hogy munkájuk nyomán milyenné alakul, változik a megyeszékhely arculata. A belváros egységes képének kialakítása megköveteli, hogy az üres területek, a régi omladozó házak helyére környezetünket szebbé formáló épületek kerüljenek. Ilyen lesz a modern megoldásokkal tervezett KÖJÁL-központ, és a Korzó Áruház mellett felépülő szakszervezeti székház is. Nem véletlenül nem írtuk le a fenti tervek megvalósulásának várható idejét, ugyanis ez — elsősorban már nem a tervező vállalat dolgozóinak munkájától függ... — gyvgy — Változatos szakma, változatos emberek A belépő most nem vásárolni készül a bonyhádi ABC- áruházban, hanem kérdezősködni. Éppen ezért előbb körülnéz. Nyüzsgés, vevők szinte minden pultnál, árubemutató asztalnál. Tárgyakat vesznek fel, tesznek vissza, kérdezősködnek, fizetnek, vagy az utolsó pillanatban meggondolják és elmennek. Az eladók (régebben boltosok, kereskedők) állnak, mozognak, topognak, magyaráznak, mosolyognak, estére valószínűleg alig érzik a lábukat. Ki választja manapság ezt a szakmát, miért és érdemes-e egyáltalán? Amma László áruház-igazgató percig sem tétovázik, amikor arra kérjük, vonjon el tíz percre valakit a pult mögül, aki fiatal, nemrég kezdte a szakmát, jól végzi és éppen ezért valószínűleg nem is készül pályát cserélni. — Fülöp Laci az! Fülöp László 22 éves, 1971- ben végzett Szekszárdon a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézetben. — Miért ment oda? Mosolyog : — Gyenge fizikumú voltam, azt hittem ide nem kell sok erő... — És kell? — De még mennyire! Rakodni, emelgetni, folyton talpon lenni... — Meg birkózni az emberekkel, ugye? — Türelem nélkül ez nem megy. — Fárasztó lehet! — Fárasztó is, de épp ez a szép benne. Szórakoztató, hogy milyen sokfélék az emberek. — És nem mindig udvariasak... — Nem mindig. — A szórakozás mellett azonban pénzt is kell keresni. Mennyit kap egy fiatal kereskedő? Kijavítja a meghatározást: — Híradástechnikai-cikk eladó vagyok, ezen a szakon végeztem. 1300 forint az alapbérem, amihez havi 900—1000 forgalmi jutalék jön. Lehetne több is. — És mikor lesz? — Ha továbbképzőm magam. Most vagyok harmadéves a szekszárdi Kereskedelmi Szakközépiskolában. Ha van az embernek szakmája, tovább is kell tanulni benne... O. I. Foto: B. J.
