Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-20 / 248. szám
1976. október 20. ^PÚJSÁG 3 Mire az álamból valóság lesz Nem új kémiai eljárásról van szó Gázból - szabad idő Az ember megáll a kirakat előtt. Elnézegeti a kirakott árukat. Az árcédula láttán — akár hümmög, akár a fejét csóválja — leginkább csak arra tud gondolni, hány munkaóra ment rá a termékre, milyen drága volt az alapanyag, mennyit formálták a munkáskezek. Pedig ezt a munkát megelőzi, sőt megteremti egy másfajta munkafolyamat. A tervezését — a konstrukció gyárthatóságának papírra álmodott megteremtése. * Nehezen indul a beszélgetés. Partnereim Márkus István, a Szekszárdi Bútoripari Vállalat főmérnöke és Petőfi László üzemvezető. A beszélgetés apropóját — többek közt — az adja, hogy alig telik el esztendő anélkül, hogy a vállalat valami új sikertermékkel ne rukkoljon ki a piacra. A szobában a falon oklevelek, mind megannyi bizonyítéka, hogy ezek a gyártmányok nemcsak a közönség körében, de a szakemberek szemében is gyakran kapják meg a dicséretes jelzőt. Vajon hogy születik meg egy új bútortípus, milyen utat jár meg az ötlet, amíg bútor lesz belőle. Hogy aztán már a kirakat előtt hüm- mögjünk, vagy csóváljuk a fejünket hozzá... Először Márkus István vág bele a téma közepébe: — Nekünk nincs saját tervezőgárdánk. A vállalatunk nem akkora, hogy ezt elbírná. ötleteink — szerencsére — azért akadnak. Meg elképzeléseink is. És akkor megkeresünk egy iparművészt, formatervező szakembert, ö az eljövendő típus esztétikai „mérnöke”. — Aztán indulhat is a gyártás, ha már papíron vannak a tervek? Elnéző mosoly mindkettőjük arcán. 1972-ben jelent meg a kormányprogram, melyben rövid és hosszú távon meghatározták a szarvasmarhaágazat fejlesztésének irányát. A célkitűzések továbbra is érvényesek: az ötödik ötéves tervben egyaránt növelni kell a tej- és hústermelést. Az utóbbi időben javult a tenyésztői kedv, és növekedett az állomány is. Ezt abból is lemérhetjük, hogy az AGRO- BER Tolna megyei kirendeltsége különösen ez év második felétől számos megbízást kap a mezőgazdasági üzemekből. A Tamási Állami Gazdaság 1200 férőhelyes kötetlen tar- tású tehenészeti telepének előkészítése már korábban megtörtént. A MÉM az alapokmányt jóváhagyta; jelenleg a kiviteli tervet készítik, a tereprendezést még ebben az évben megkezdik. Beruházást megalapozó javaslatot dolgoznak ki a bátaszéki termelőszövetkezet részére, ahol ötszázhúsz férőhelyes AG- ROKOMPLEX rendszerű tehenészeti telepet kívánnak létrehozni. Nagydorogon, a 300 férőhelyes tehenészeti te— Akkor kezdődik csak az igazi tervezési konstrukciós munka — kapcsolódik a beszélgetésbe Petőfi László. Egész kis munkakollektíva ül össze, dolgozik azon, hogy az iparművész „álmait” gyártható tervekké formálja. — Mérnökök, technikusok, szakemberek, jó néhány száz munkaórája megy rá, amíg a gyártmánytervek elkészülnek — veszi vissza a szót Márkus István. Persze mindezt így elmondani könnyebb — sóhajt össze a két ember, akik már ugyancsak kivették a részüket az effajta összmunkából. — No és aztán? Ezután már a gépeké, a szakmunkásoké a szó? A laikus türelmetlenségemet egyáltalán nem fogadják zord érthetetlenséggel. Hiába egy kívülálló... — Szó sincs róla. Mielőtt a a nullszéria elkészül, csinálunk a tervek alapján egy „fantomot”. Függetlenül attól, hogy a tervek milyen anyagot jelölnek meg, elkészítjük fából a modellt. Afféle nyers formát. Azért, hogy a tervek, az elképzelések kilépjenek a papír síkjából a háromdimenziós valóságba — magyarázza Petőfi László, valami olyanfajta türelemmel, mint gondolom lent az üzemben egy kezdő dolgozónak magyarázná az alapfogásokat. — Ezt a „fantomot” aztán újra a formatervezőtől a technológusig az egész kis munkacsoport kivesézi. Mert ezután már tényleg a gyártás következik — mondja megnyugtatólag Márkus István. Nehogy esetleg azt képzeljem, hogy felesleges pepelep Ka-Tej rendszerben működik majd; a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán készül a beruházás programja. A szövetkezet részben, új istállókat épít, részben átalakítja a meglévő férőhelyeket. A tehenészeti telep mellett hízómarha-istálló is épül, de háromszáz férőhelyes juh. hodály építését is tervezik. A mőcsényi Völgység Népe Tsz háromszáz férőhelyes hízómarha-telep építéséhez kért az AGROBER-től javaslatot. A szarvasmarhaprogram mellett kiemelt feladat a sertéstenyésztés és -hizlalás. Az elmúlt években kevés helyen készültek sertéstartási épületek, pedig a központi intézkedések ehhez kedvezőek: többek között kialakították a bázisgazdaságok hálózatát. Az utóbbi hónapokban tapasztalható, hogy egyre több üzemben kívánják bővíteni a sertéságazatot. Tevelen 600 férőhelyes hizlalda, kocaszállás, fiaztató épül, Nakon felújítják a meglévő sertéstelepet; jelenleg egy ISV rendszerű malacnevelő kiviteli tervei készülnek. Kocsolán a sertéstelep recselésről van szó, megmutatja legújabb típusú „Pillének” az előzetes dokumentációját. Hát szó ami szó, a Márkus István paksaméta beválna egy tízéves bírósági per aktaköte- gének. Lesétálunk az üzembe. A jókora gép „markában” éppen formálódik a Pille műanyag betétje. Néhány perc és a munkások kiemelik a készre sajtolt habkönnyű, kecses formájú ülőalkalmatosságot. Ennyi az egész. A bonyolult technológiai folyamatok valósággal leegyszerűsödnek itt a gép mellett, ha felidézem magamban a tervezés tekervényes útjait. A tervezés „álmodozó” időszakát. Nem könnyű dolog, mire az álomból valóság lesz... GYŐRI VARGA GYÖRGY Foto: Gottvald konstrukcióját tervezik, Regszemcsén bővítik a sertéstelepet, átalakítják a hizlaldát. A mözsi termelőszövetkezet nyolcvan férőhelyes fiaztatót, a gerjeni tsz pedig hizlaldát szándékozik építeni. A Szekszárdi, a Paksi és a Hőgyészi Állami Gazdaságban felújítják a meglévő sertéstelepeket. Jó néhány termelőszövetkezet épít szárítóüzemet és gabonatárolót. A Tamási Állami Gazdaság részére most készül a Skjold rendszerű takarmánykeverő telep kiviteli terve. A bogyiszlói Duna Gyöngye Termelőszövetkezet szakemberei két, egyenként hatszáz férőhelyes juhhodály tervének elkészítését kérték az AG- ROBER-től. A fentiekből is kitűnik, hogy időszakos megtorpanás után a mezőgazdasági üzemekben az állattartó épületek száma, s ezzel együtt a tej- és hústermelés a jövőben megnövekszik. A beruházások megvalósulása után a felvásárló és feldolgozó üzemeken a sor; időben átvenni és fogadni a több és jobb minőségű állati termékeket. HŰVÖSEK a hajnalok, az esték; itt a fűtési szezon. Még pár évvel ezelőtt is, ilyenkor városon, falun egyaránt a háztartások túlnyomó részében számba kellett venni, mit is rejt a pince, a kamra: bent van-e már a szén, a fa, s kitart-e majd tavaszig. Azután télutóig a legfőbb háztartási teendők közé számított az aprófa- készítés, a tüzelőhordás, a kályhatisztítás, tűzgyújtás, s az éber felügyelet: mikor kell lezárni a kályhát... Ma már mindez, a háztartások százezreiben csupán * csak emlék. A városi és a falusi életmód, életvitel, különösen az utóbbi két ötéves tervidőszakban rengeteget változott: korszerűbb, kényelmesebb — „komfortosabb” lett. A sokféle és csaknem egyenrangú változások — motorizáció, a háztartási gépek terjedése, kövesút-, villany-, vízvezeték-építés — közé tartozik például a korszerű fűtésre családok milliói számára megnyíló lehetőség is: az olaj- és főként a gázfűtés terjedése, a földgáz kényelmes felhasználását szolgáló eszközök — fűtőtestek, etázskazánok, vízmelegítők, infra-gázhősugárzók — tömeges megjelenése. A 60-as években összeállított gázprogram tervszerű végrehajtása során tavaly már 45 város és 62 kisebb- nagyobb település háztartásai használhattak vezetékes földgázt. A földgázkitermelés számottevő növelése (a hazai termelés tavaly csaknem 5 milliárd köbméter volt, 50 százalékkal több, mint 1970- ben) tette lehetővé az úgynevezett palackos gáz fogyasztói táborának bővítését is. Számuk öt év alatt több mint másfél millióra nőtt. Igaz, ma már több háztartásban is A szekszárdi Városi Tanács egyik vb-tagjának (és bizonyára nemcsak neki) különös megfigyelésre nyílt alkalma. A megyeszékhely egyik legforgalmasabb útvonalán szerencsétlenség történt. Autó ütött el egy macskát. A tettes a segítségadás legkisebb szándéka nélkül továbbhajtott. A kevéssé épületes látványt nyújtó tetem a helyszínen maradt. Nem takarította el senki. Se a környező házak gazdáinak valamelyike egy lapát segítségével, se a naponta arra járó Kuka-gépkocsi segédmunkásai, se a megfigyelő. Utóbbi nem jár lapáttal. A macska további sorsa ismeretlen és talán felesleges is lenne utánajárni. Nem ismeretlenek és nem egyedülállók viszont az esetből levont következtetések. Az, hogy hajlamosak vagyunk mástól (szervtől, hatóságtól, a csupa nagybetűs Illetékestől, vagy személyesen az atyaúristentől) várni, tegyen meg sok mindent helyettünk, amit különösebb erőfeszítés nélkül magunk is megtehetnénk. Kedves fiatalasszony ismerősünk nemszívesen használnának propán-bután gázt, ám a palacktöltő állomások, gáztárolók, szállítótartályok kivitelezési és beszerzési költségeinek emelkedése miatt több, a „pébé”-gázellátás fejlesztését szolgáló beruházás a jelenlegi ötéves tervidőszakra húzódott át. A „pébé”-gáz iránti kereslet és az árualap várhatóan 1979—1980-ra kerül összhangba. A tervek szerint ekkorra a palackosgázfogyasztók száma kétmillióra emelkedik. A gázprogram eredményeként a háztartások 66—67 százalékában már vezetékes vagy palackos gázt használhatnak. A vezetékes gázzal ellátott 707 ezer lakásból 350 ezerben földgáz van, háromszorta több háztartásban, mint 5 évvel ezelőtt. Földgáz- tüzelésű hőközpontokból pedig napjainkban már több mint 100 ezer lakást fűtenek. A növekvő gázfelhasználás gyökeresen átalakította az emberek életét. A gázkonvektorok pillanatok alatt felmelegítik a lakást, tiszta, szagtalan a fűtés. A gázégőkkel újjászületett a hagyományos cserépkálya. Elgedettek vele — stabil fűtőértéke miatt — a háziasszonyok. S mindenütt: kályhában, tűzhelyben, bojlerben — gombnyomásra lobban a gáz. A levegőt egy- tized annyira sem szennyezi, mint a szén, sokkal tisztább a fafűtésnél, sőt az olajtüzelésnél is. A hagyományos tüzelőanyagokat használó családokban a háztartási teendők általában napi í,5—2 órával több időt igényelnek, mint azokban, ahol gázzal, olajjal, villannyal számolhatnak. Ez a napi másfél-két óra megtakarítás nagyon nagy lépés a háztartási munka nyűge alóli teljes szabadulás felé, s ez nemcsak a régiben részt vett — nem fiatal minőségében — munkahelye ifjúsági parlamentjén. A fiatalok egyik óhajtása az volt, hogy a munkahely teremtsen lehetőséget számukra faliújság készítéséhez. A megfigyelőnek erről kollégista kora jutott eszébe, és az, hogy akkoriban ilyesmit, mindenféle központi támogatás nélkül és természetesen saját maguk csináltak. Nem önvigasztalás, de szerencsére jobb példákkal is lehet szolgálni. A képünkön látható simontornyai lakásszövetkezeti házakról utoljára épültekor készítettünk felvételt. Most már lakók élnek mindegyikben, fiatal családok. A fénykép napsugaras, de ez csak az időjárás átmeneti udvariasságának köszönhető. Az oda látogató kedve attól lesz napsugaras, hogy a járdától kezdve minden apróságig kiterjedően érződik a közös munka, a különösebb sürgetés, noszogatás nélküli társadalmi összefogás ereje. Más. Ha az Illetékesek nem is mindig (lásd a szekszárdi Kálvária-domb oldanőket, a családok valameny- nyi tagját érinti. Még egy szempont szól a földgáz mellett — népgazdasági szinten. Nevezetesen, hogy a legpazarlóbb fogyasztói csoport a lakosság, hiszen a saját háztartásában senkit sem az vezérel, hogy mindenképpen a legkorszerűbb, tüzeléstechnikai elvek szerint járjon el. Következésképpen olyan berendezéseket és fűtőanyagot kell az állampolgá. rok kezére adni, hogy a tüzelési hatásfok alakulásához a legkevesebb köze legyen. Erre a legtöbb lehetőséget, a villanyt nem számítva, a zárt rendszerben „közlekedő”, elégő gáz nyújtja. Tehát ennek valóban takarékos felhasználását lehet a leginkább „központilag” kézben tartani. A TÁVLATI FÖLDGÁZPROGRAM végrehajtás' tovább folyik, ennek során a következő öt évben, az előzőhöz képest mintegy 70 százalékkal több földgáz kerülhet felhasználásra. 1980-ban a mai 5—5,5 milliárd köbméter helyett már 10 milliárd köbméter lesz a felhasználás. Ennek 40 százaléka import lesz, a „Testvériség” gázvezetéken érkezik majd a Szovjetunióból. Ebből a nagyobb alapból több jut majd az iparnak — energia és nyersanyagként egyaránt — ám sokkal több a háztartásoknak is. 1980-ban a 2 millió „pé- bé”-gázfogyasztó mellett 615 ezer család használhat majd vezetékes földgázt, városi gázt. így együtt csaknem 3 millió család élvezheti majd e korszerű tüzelőanyag előnyeit, a sok milliónyi óra többlet szabad időt. lát), de akad városi polgár, aki féltő szeretettel „tájtervezésben gondolkodik”. P. bácsi, a nyolcadik X-et taposó öreg barátom egy várostervező megszállottságával magyarázta, miközben a Benedek-szurdik feletti gerincről élveztük Szekszárd panorámáját; — Szép, csakugyan szép ez a város, de tudja, nekem mindig az jut az eszembe, hogy olyan, mint egy szegetlen keszkenő! — Ugyan miért? — Képzelje, milyen szépet láthatna az esti szemlélődő, ha itt az út hosszán égő lámpák sora zárná le a várost! Csakugyan szépet, meg mellékesen az itteni pincegazdák is villanyhoz jutnának, de ezen a feltételezett hátsó gondolaton most nem akarok kajánkodni. Maradjunk Szekszárdnál, mert az is előfordult már, hogy valaki felvette, pontosabban kihúzta a macskát. Az örffy-kút néven ismert vízforrásba még a tavasszal valahogy macskatetem került. Aki észrevette, nyomban elvégezte a kiemelés műveletét. Ezután saját kezűleg táblát készített, megfelelő figyelmeztető szöveggel és kiakasztotta a kútra. Maga pedig beballagott a KÖJÁL-nak a városi tanács épületében székelő kirendeltségére és jelentette az esetet. Tanúbizonyságául annak, hogy időnként önmagunk is teszünk önmagunkért valamit. Bizonyára kevesebbet, mint tehetnénk, de azért olykor erről is érdemes szót ejteni. Bárcsak többször tehetnénk. Ordas Iván Fotó: Bakó Jenő AGROBER Beruházások a mezőgazdaságban GERENCSÉR FERENC Magunknak tesszük
