Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-19 / 247. szám
1976. október 19. ^PÜJSÁG 3 C saknem teljes létszámmal tartotta meg a dombóvári MÁV vontatási főnökség „utazó”- pártalapszervezete a taggyűlést. Csak néhány igazolt hiányzó volt — beteg, szabadságon, üdülőben lévő — munkaköri elfoglaltság miatt senki sem maradt távol. Amikor ezen meglepődtem, kissé méltatlankodva magyarázta Rajna Józsefné, az alapszervezet titkára : miért kell ezen csodálkozni? Hiszen az a természetes, hogy a taggyűlésen itt vannak a párttagok. Nem, nem a fontos napirend miatt, hanem azért, mert ezt már évek óta így szoktuk meg. A fűtőház három alapszervezetéből a miénk az utazószemélyzeté, a párttagok zöme mozdonyvezető, akik bizony utaznak, nem is keveset. De azért van a féléves munkaterv, benne a taggyűlések, a politikai oktatások időpontja, hogy a vezényléseknél ezt figyelembe vegyük. Most, ezekben az órákban pártonkívüliek viszik a vonatokat. De ez nem jelenti azt, hogy a párttagokra kevesebb szolgálat jut, sőt! És ezt már nem a taggyűlés megkezdése előtt mondja el részletesen a párttitkár asszony, hanem a beszámolóból és a vitából tudom meg: jelentékeny az a plusz, amit az „utazó” párttagok vállalnak, kezdve ez esetben a téli felkészülés ellenőrzésétől a példamutatáson keresztül, a fiatal mozdonyvezetők patronálá- sáig. A taggyűlésre hetek óta készült a vezetőség. Párt- csoport-értekezleten vitatták meg a tennivalókat, majd a taggyűlést megelőző héten — a műhelyi alapszervezettel közösen — vezetőségi ülést tartottak. Ezen részt vettek a párt- csoportbizalmiak is. Itt számolt be a gazdasági-műszaki vezetés a felkészülésről, az intézkedési terv végrehajtásáról. — Nem akarjuk átvállalni a szakmai vezetés funkcióját — mondta most a taggyűlés beszámolójában a párttitkár —, de nem is nézzük külső szemlélőként a dolgok alakulását. A vezetőség pontról pontra elemezte az intézkedési tervet és néhány feladatnál megállapította, hogy azok nem valósultak meg. Azóta is már történtek intézkedések, így elmondhatjuk, hogy a téli felkészülés megfelel a követelményeknek. M ind a beszámolóból, mind a vitából kitűnt, hogy a téli forgalom komoly erőpróba lesz ismét. Télen a zord időjárás — kód, jegesedés, hófúvás — nehezíti a forgalmat, fűteni kell a személyvonatokat és a mozdonyok vezetőfülkéjét. A feladatok meghatározásánál egyrészt ezekből az általános tennivalókból indultak ki, másrészt, az elmúlt tél, illetve telek tapasztalataiból. Az előfűtő- telep elkészült — ebben sokat segítettek a szocialista brigádok —, ezzel a tárgyi feltételek megvannak ahhoz, hogy az induló személyvonatok fűtötten várják az utasokat. Ám korábban előfordult, hogy a személyzet hibájából volt elégtelen a fűtés. Tehát meg kell szigorítani az ellenőrzést és fokozni a meggyőzőmunkát. A kommunisták érezzék elsősorban felelősnek magukat a kulturált utazás eme feltételének betartásáért. Egyes mozdonyokon rosszak a vezetőállás főtűtestjei. Legyen szabály, hogy a hazatérő mozdonyszemélyzet amikor jelentést tesz a gép állapotáról, jelezze a fűtőberendezés esetleges hibáit is. Nem lehet elfogadni azt az álláspontot, hogy ha a motor, a futómű, a fékberendezés, a világítás jó, akkor mehet a mozdony.' Nem szabad kiengedni hibás fűtőberendezéssel. Megoldódott az energia- hordozók tárolása, többet * tudnak tartalékolni, mint tavaly. A hőközpont — aminek már ezen a télen „szolgálnia” kellétt volna a terv szerint, nem készült el, így továbbra is hagyományos módon — gőzmozdonnyal — kell fűteni a körfűtőházat, a műhelyeket, irodákat. Gyakori probléma: késve áll ki a mozdony, és ezzel elindít egy késéssorozatot. Néha semmi elfogadható indok nincs a késésre. A téli hónapokban különösen ügyelni kell arra, hogy időben menetkészek legyenek a mozdonyok. Pár éve bevett szokás, hogy az „első teles” mozdonyvezetőket idősebb szaktársaik patronálják. Most — mint a taggyűlésen ez különös hangsúlyt kapott —, ez sokkal fontosabb, mint eddig, ugyanis harmincnégy első teles mozdonyvezető van. Közel húsz egykori fűtő a napokban teszi le a Diesel-segédkezelőí vizsgát, így az „első telesek” aránya minden eddiginél nagyobb. Ez egy kis vitát is keltett a taggyűlésen. Abban mindenki egyetértett, hogy jó, ha mindegyik fiatal mozdonyvezető kap egy olyan „patrónust”, aki már húsz-harminc telet végigcsinált, jó az is, hogyha egyszerre vannak beosztva oktatásra, ám az egyik fiatal feleslegesnek tartotta, hogy a patronáló néha el is kísérje az útra. M eggyőzték: a tél sok váratlan meglepetést tartogat. Vannak a mozdonyvezetésnek is olyan szakmai fogásai, amit csak a gyakorlatban, nehéz körülmények között lehet megmutatni. És erre a tapasztalt szakember képes, aki ismeri a gépet, sokszor végigjárta téli fagyban, ködben, hófúvásban is a pályát, ismeri annak veszélyes pontjait. Természetes, hogy mindenekelőtt a kommunista mozdonyvezetők vállalják a patronálást. Ellenőrizni, példát mutatni, tanítani, nevelni. így fogalmazódott meg általában — és konkrétan is, a téli forgalom feladataira — a taggyűlésen a párttagság tennivalója. J. J. Sajttájékoztató H Mackóból Medve lett Harmincöt vagonnyi sajtot rejtenek a Tolna megyei Tejipari Vállalat szekszárdi sajtérlelő pincéjének labirintusai. Képünkön Fábián Józsefné és László Antalné a trappistát osztályozza. Nyolc sört megittam, két fél pálinkával az este... — hangzik az indoklásnak szánt, és időnként annak elfogadott tényközlés az ismerőstől, vagy munkatárstól, és máris hajlamosak vagyunk a másnapos hangulat, a gyengébb teljesítmény elnézésére. Tehát számoljuk a mennyiséget, legalábbis szesz tekintetében. Azt viszont még soha nem hallottam, hogy valakj mondaná, mennyi tejet ivott. Segítségünkre siet a statisztika; az egy főre jutó tej- (és tejtermékfogyasztás, literre átszámolva) 128,1 liter. A Tejipari Tröszt sajtó- tájékoztatóján az elmondott adatok szerint a tavalyihoz viszonyítva öt százalékkal emelkedett a tejtermelés és a -felvásárlás az év első kilenc hónapjában. Azért érdekes ez a szám, mert közben a fejt tehénállomány csökkent. Ez a tsz-eknél a tejet nem adó improduktív tehenek selejtezéséből adódott. A százötven-százhetven literes tehenenkénti tej- hozam-növekedés a meglévő állomány gondos kezelésének és jobb takarmányozásának köszönhető. Egyértelműen negatív jelenség viszont, hogy a kistermelők tehénállománya már évek óta folyamatosan csökken. Ez figyelemre méltó, mivel a tej 33 százaléka az ő istállójukból került felvásárlásra, ezért támogatásukra továbbra is szükség van. A túró keresett cikk lett, a tejtermékek közül kimagasló, 20 fölötti százalékkal nőtt a fogyasztása. A fölös kilók csökkentésére összeállított diétás étrendek állandó összetevője lett. A tejipar ez évben — bár fő célja a választék további országos kiterjesztése volt — új cikkekkel is jelentkezett. A Mackó „felnőtt’ lett, és Medve néven új dobozos ömlesztett sajt került forgalomba, mely három hónapig eltartható, fogyasztható. Igény szerinti a szállítás az eddig hiánycikk, tubusos, sűrített tejből. A lágysajt- választék növekedett a BNV-n díjat nyert Szekszárdi Csemege sajttal. Két új íz; a fokhagymás és a csípős paprikás, tubusos Boci sajt. Szocialista árucsere-megállapodás útján is nő a választék. A vállalat fontosnak tartja az iskolai tej- és kakaóellátást. Hiszen a fiatal nemzedék a jelen és a jövő fogyasztója, így már most fel kell kelteni a figyelmüket, meg kell szerettetni velük a fejlődésük, egészséges táplálkozásuk szempontjából kiemelkedően fontos tejet. A tröszt beruházásainak egy része új termékcsaládok előállítását célozza. Steiner Száz közül az első Szovjet szövőgépeket szerelnek fel Tolnán Tolnán a PATEX üzemében újabb jelentős technikai fejlesztés várható a következő négy-öt évben. A gyár régi, lassú járatú szövőgépeit lecserélik, nagy teljesítményű SZTB típusú szovjet gépekre. Az első gépet Bajáról hozták és a hét végén kezdték felszerelni a tolnai üzem kísérleti műhelyében. Ezekkel a gépekkel 216 centi széles kelmét lehet szőni, s azt tervezik, hogy a tolnai hagyományos termékeket — törlőket, egyéb háztartási ruhákat — mind szovjet gépeken gyártják majd. A hagyományos gépek helyett száz szovjet masinát állítanak majd fel, s az SZTBüzem 1980-ban kezdi a munkát. A jövő hét elején egy újabb szovjet gépet hoznak, ezt már Győrből, és teljesen új lesz. így két gépet tudnak a kísérleti műhelyben járatni, s ez alkalmas lesz arra, hogy a majdani üzem művezetői, a segédművezetők, majd a dolgozók megismerkedjenek a nagy teljesítményű szövőgépekkel. Eredménye majd jövőre látható A fuzárium — első számú közellenség A vetésforgó jó megválasztása a legjobb védekezés? NEM KELL BIZONYÍTANI: a fuzáriummal fertőzött gabona semmire nem használható. Esetleg a brikettgyárban, csiriznek. Az emberi táplálék — a liszt, a kenyér — csak egészséges búzából készíthető. Sajnos, egyre több helyről halljuk a panaszt: a búza búza után vetett termése nem fogyasztható. Még az állatok sem eszik meg. Sőt, ha netán valamely szarvasmarhának vagy kocának a tápjába keverik, előfordulhat, hogy a megtermékenyített állat elvetél. így évről évre egyik legjobban szidott növényi betegség lett a fuzárium. Védekezni ellene szinte alig lehet. A gazdaságok többségében egyre kísérletezgetnek: a helyi tapasztalatok közül a legjobbat választják a következő évi munkához: tehát, ha egy évben a növényvédelem valamely szerrel bevált, akkor a következő évben azt használják. Előfordul, hogy éppen a tavalyi szer idén már semmit sem ér. Azt mondják erre: szinte hizlalja a kórokozót. Mit lehet mégis tenni, a mérgezést hogyan lehet megelőzni ? Az eddigi tapasztalatok szerint a legbiztosabb védekezés, ha kapásnövény után vetik ősszel a kalászost. Ezt azonban nem lehet minden gazdaságban alkalmazni. (Legtöbb helyen nincs olyan gépi kapacitás, amely gyorsan végezni tudna az őszi termények betakarításával.) Például olyan helyen nem, ahol a kapások — tehát napraforgó, répa, kukorica, stb. — területe nem akkora, hogy a kalászosoknak elég legyen. Az egyik Dombóvár környéki termelőszövetkezetben idén érdekes kísérletbe fognak: csak kapásnövény után vetik az őszi gabonát. Kapásnövénynek mondjuk a kukoricát, répát, napraforgót, pedig vegyszerrel irtják benne a gyomot, nem kapával, mégis a fuzárium nem szereti a sok mozgatást, levegős növényeket, és még nem tudni, melyik kapásra jó, de gabonára káros vegyszert. A termelőszövetkezet vezetősége úgy határozott, hogy csökkenti a kenyérgabona vetésterületét, így csak kapás után vetnek kalászost, az idei búzaföldekbe jövőre kukorica, burgonya meg répa kerül. Érdemes azonban kicsit közelebbről megnézni a szóban forgó termelőszövetkezet tervét. TAVALY ELVETETTEK 710 hektáron búzát, az átlagtermés 40,2 mázsa volt, ösz- szesen 28 542 mázsa termést takarítottak be, ezenkívül 380 hektáron árpát vetettek, hektáronként 42 mázsa volt az átlagtermés, összesen 44 502 mázsa szemes termést takarítottak be. A búzavetésterület kilencven hektárján huszonhat mázsás átlagtermés volt, egy másik negyvenhektáros táblán 36 mázsás. Tehát a fuzáriumos terület gyenge termést adott. Az árpa viszont az összes területen szinte kilóra azonos termést adott hektáronként. Most úgy tervezik, hogy őszszel 580 hektáron termesztenek búzát, ezt a kapások után tudják vetni, ahol az 52—55 mázsás átlagtermés elérhető. Tehát gyakorlatilag az 580 hektáron több búzát takarítanak be, mint a nagyobb területről. Az árpa vetésterületét azzal növelik, amit a búzától vettek el. így a 26 és 36 mázsás átlagtermés helyett a negyvenet is meghaladják — árpából. Ez azzal az előnnyel jár, többek között, hogy nem kell a búzát takarmányként feletetni, ugyanakkor a jobb minőségű búzából legalább annyit, ha nem többet tudnak eladni a gabonafelvásárlónak, jobb áron. Tehát adott az eset: a szövetkezet vezetősége alapos számítgatás után kockáztat: a két-hároméves fuzáriumos tapasztalatokat használva, csökkentik a búza vetésterületét, de ezzel egy időben nő a búza mennyisége, ugyanakkor a kalászosok területe nem csökken, de több lesz — lehet — a takarmány, árpából, amely — miután a fuzárium az árpát még nem bántja — jobban hasznosítható az állattenyésztésben. Érdekes a vállalkozásnak az a tanulsága is, hogy a szövetkezet vezetői bebizonyították: a kései, tehát a kapások utáni vetés jobb termést hozott az elmúlt években, mint a korai. Ez ugyan ellentmond egy sor vizsgálatnak, de higgyük el, az adott területen ezt tapasztalták. Mondani sem kell, hogy a szóban forgó kísérlet nem talált mindenütt egységes támogatásra, sőt „hadakozni” is kellett, bizonygatni, hogy a búzavetés-terület csökkenése ellenére nem adnak el kevesebbet az államnak... Nem tartjuk fontosnak most megnevezni, melyik közös gazdaságban tervezik a fuzárium elleni harcot ezzel a módszerrel. A jövő évi betakarításkor azonban visszatérünk a kísérletre. MI IS ABBAN BÍZUNK, mint a szövetkezet vezetői: lesz árubúza is, jó minőségben és elegendő, ugyanakkor takarmánygabonából többet tudnak termeszteni, s végül a kapások termőterülete, termésátlaga sem csökken. Szeretnénk hinni, hogy a veszedelmes „közellenség” elleni ilyen támadás sikerrel fejeződik majd be, s akkor más gazdaságokban is próbálkoznak ezzel a módszerrel, vagy azzal, amelyik a sajátos helyzetben a legjobban megfelel. PÁLKOVÁCS JENŐ PáRTTAGGYtó A TÉLI FGR6AL0M afin Pálfi Rezső és Schubert László művezetők a bajai gépet szerelik össze.
