Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-17 / 246. szám

U ^PÜJSÁG 1976. október 17. magazin magazin magazin Hány millió évesek vagyunk? I ïfiii Beszélgetés Kiszely professzorral A rra kértük dr. Kiszely György tanszékvezető egyetemi tanárt, hogy az emberré válás kezdetét bi­zonyító rudabányai leletek jelentőségéről beszéljen. Ki­szely professzor természete­sen Darwinnal kezdte: — Darwin elmélete a ma­ga korában óriási vihart ka­vart fel mind szakmai, mind ideológus körökben. Mindkét vonalon élesen és a realitá­son túlmenő érvekkel és módszerekkel dolgoztak. Ma már tudjuk, hogy tulajdon­képpen azok is sokat ártottak, akik védték ezeket a tanokat, mert vulgarizáltak, szélsősé­gesen egyszerűsítettek. Miat­tuk tartja magát máig is so­kakban a tévhit, hogy Dar­win azt állította: az ember a majomtól származik. Holott Darwin ilyet soha sem mon­dott. A rokonságot bizonyító hasonlóságok mellett hang­súlyozta a különbözőségeket is. A rokonság azonban — mint tudjuk — nem jelent leszármazottságot... — A mai tankönyvek vilá­gosak és pontosak a témában. Úgy tanítják, hogy az em­beri faj a főemlősök rendjé­ből származik, amelynek fő jellemzője, hogy fejlődése párhuzamosan haladt az em­berszabású majmok fejlődé­sével. Ám míg az embersza­bású majmok ezen a fejlődé­si vonalon biológiai értelem­ben tovább jutottak, az em­ber másfajta fejlődési vonal­ra állt. Az idegrendszeri fej­lődés alakította ki készségét az eszközök tökéletesítésére, a beszédre, amelyek révén tár­sadalmi lénnyé változhatott. Régi és izgalmas kérdése az emberrel, az ember törté­netével foglalkozó tudo­mányágak művelőinek: mi­kor és hol, melyik földrészen élt az „emberős”? — A mai tankönyvek szerint az ember, mint faj 900 ezer, illetve egymillió-két­százezer éves. Erről évtizede­kig vita folyt, mígnem az ol- duvai Leaky-házaspár leletei fel nem tűntek. Ezek bizo­nyították, hogy kétmillió év­vel ezelőtt már emberelődök éltek Afrikában. A tudomány tehát elfogadta az eddig cá- folatlan tények alapján: az ember Afrikából származik és kétmillió éves. És most, a rudabányai ércbányában ta­lált őslelet hatalmasat cáfol. A szakembereket megdöb­bentette. Mert időben és he­lyileg megváltoztatta a néze­teiket az ember származásá­ról. ötvennél több őslelet ke­rült eddig elő a rudai bá­nyafejtésből. A rendkívül gazdagnak számító anyag le­letei — amelyekre á bánya főgeológusa hívta fel a figyel­met 1967-ben — nem embe­riek ugyan, de pontosan mu­tatják a mai ember felé ve­zető vonalat. — Korukat a szakemberek 4—10 millió évre becsülik. Alaki sajátosságukban és az időben jól mutatják azt az átmenetet, amely a kb. 28 millió évvel ezelőtt élt fő­emlőstől — amely őse volt a mai emberszabású majomnak és az embernek is — a mai ember és a mai majom ki­alakulásához vezetett. Az egészben az a legizgalma­sabb ugyanis, hogy három fejlődési irányt mutató lele­teket találtak. A mai ember és a mai majom őseit és egy, a fejlődés zsákutcájába jutott lény, az úgynevezett giganto pitacusét. A gazdag lelet ak­kora bizonyító erőt képvisel, hogy amikor a kutatást irá­nyító dr. Kretzói Miklós pro­fesszor a yalei egyetemen bemutatta a tudományág leg­nevesebb szakembereinek, vita nélkül fogadták el: az ember Eurázsiából szárma­zik. Tévedés ne essék: nem Ru- dabányáról, bár itt találták meg a bizonyító erejű csont­leleteket, vele együtt 80-nál több gerinces álatfaj marad­ványát, s ugyancsak 80-nál több növényfajt, amelyek a lelet korának meghatározásá­ban is nagy segítséget nyúj­tanak tudósainknak. C sontok csak kedvező talaj- és klímaviszo­nyok között marad­hatnak meg millió évekig. Rudabányán 4—10 millió év­vel ezelőtt tőzegmocsaras volt a terület, szubtrópusi a klíma. Halban és vadban gazdag vidék lehetett, nem véletlenül éltek itt ember­elődök. Hiszem, hogy szük­ségszerűen meg fogják találni szakembereink a táborhelyü­ket, esetleg barlangjukat, s talán használati eszközeiket is. Mert jelenleg még csak a kezdet kezdeténél tartunk. Az igazi jelentősége még szinte beláthatatlan ennek a lelet­nek! — búcsúzott Kiszely professzor, a szegedi Orvos­biológiai Intézet tanszékveze­tője. R. É. Korszerű gumiabroncsok Az autók gyorsasága évről évre növekszik. Ezzel párhu­zamosan folyik az új autó­gumi-típusok fejlesztése is. Jobb minőségű nyersanyago­kat alkalmaznak a gyártás­ban, különféle műkaucsuko- kat, nagy kopásállóságot biz­tosító adalékokat, nagy szi­lárdságú és a mechanikai fá­radást jól bíró műselyem kordokat, poliamid műszála­kat és öregedésgátló anyago­kat. Fontos követelmény a biztonság, hiszen a gépkocsi épsége, de mindenekelőtt az utasok élete lényegében az úttestre felfekvő négy, nem nagy területű gumifelülettől függ. A gumiabroncs szilárdsá­gát köpenyének szövetváza biztosítja. A szövetváz gumi­zott kordszövetből készül — egy ennek gyártására szolgá­ló gép látható a képen —, de vetülékfonalak nélkül ; nagy szilárdságú kordcérnákból áll. Legújabban a gumiabron­csok vázanyagaként már acélkordot is használnak, mi­után sikerült megoldani az acél megbízható ragasztását a gumihoz. Acélkordbetétes ab­roncsokat egyelőre főleg na­gyobb méretű kivitelben — teherautókhoz, kamionokhoz, munkagépekhez — készíte­nek. líj ipari ártalom: a lézersugár! Az iparban egyre szélesebb körben használják a lézer­sugarakat, éspedig nemcsak kísérleti célra, hanem fémek megmunkálására (kis átmé­rőjű lyukak készítése lézer­olvasztással stb.) is. A sugár­hatás megfigyelése ipari ár­talmat okozhat — természe­tesen a szemen. A lézerhatás direkt megfigyelésekor né­hány esetben súlyos égési sé­rüléseket szenvedett a meg­figyelő retinája, a következ­mény néhány esetben vak­ság lett. Fémmegmunkálás robbantással Részben technológiai, részben energiatakarékossági okok­ból egyre inkább előtérbe kerül a robbantással való fémmeg­munkálás. A robbantás ugyanis a legnagyobb teljesítményű présgépeknél is jóval nagyobb nyomást hozhat létre a kör­nyezetében, másrészt pedig ennek az energiaigénye jóval ki­sebb. A robbantásos fémátalakításkor erősen romboló, alak­változtató hatású anyagot robbantanak fel, és ennek energiá­ját az esetek többségében valamilyen közeg, általában víz közvetíti a süllyesztékbe helyezett fémlemezre. Magát a töl­tetet közvetlenül a víz színe alatt függesztik fel, és robbantás­kor az általa gerjesztett lökéshullámok sajtolják az alakítan­dó lemezt a süllyesztékbe. A robbantásos fémmegmunkálás fejlődését elősegítette a rakétatechnika kibontakozása. A rakéták égéskamráinak és fúvókéinak a készítéséhez hatalmas méretű szerszámokra volt szükség. De a legdrágább szerszámokkal is csak néhány munkadarab készülhetett el a rakéták állandó és gyors fej­lődése következtében. Robbantással ezeket a sokszor hatal­mas munkadarabokat is sokkal olcsóbban lehetett megmun­kálni. Képünkön a robbantás után elkészült munkadarab ki­emelése látható a süllyesztékből. A veszettség újra veszély az Egészségügyi Világ- szervezet szakértőbizottságá­nak jelentése szerint a ve­szettség elterjedtsége tekinte­tében valószínűleg rosszabb helyzetben vagyunk jelenleg, mint az elmúlt száz eszten­dőben bármikor. A múlt év­ben — 97 ország jelentése alapján — 1453 ember halt meg veszettségben és mintegy félmillió beteget kellett vé­dőoltásokkal kezelni. A be­tegség terjesztői főleg vadon élő állatok: a róka, a sakál, a farkas, a coyote, a szkunksz, a monguz, a menyét és a de­nevér. Palotomuzeum Lengyelország délkeleti ré­szén helyezkedik el az ország egyik legszebb barokk kasté­lya, amelyet ősfákban gazdag park vesz körül. A palotamú­zeumnak berendezett kastély­ban — amely Lengyelország egyik legszebb és leghíresebb műemléke — képzőművészeti és kézművesipari galéria te­kinthető meg, s egyik leg­szebb látnivalója a hatalmas, gazdag könyvtár. A lancuti palota másik nevezetessége a hintómúzeum. Akinek kedve támad rá, régi hintón vagy bricskán bejárhatja az óriási parkot. VITA A MLWKA'RÓL VITA AZ ELiDET&ENEDÉSRŐL

Next

/
Thumbnails
Contents