Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-17 / 246. szám
1976. október 17. KÉPÚJSÁG 3 A cselekvési program nyomán A KÖZPONTI BIZOTTSÁG 1975. november 27—28-i határozata alapján — az 1976-os termelési, gazdálkodási feladatok eredményes megvalósítása érdekében cselekvési programokat készítettek az év elején a pártszervek, köztük az üzemi pártvezetőségek. Hogyan valósul meg e program a tolnai selyemgyárban — erről beszélgettünk Schmelcz Lajossal, az üzemi pártvezetőség titkárával. — Schmelcz elvtárs, mit tartalmaz a vezetőség cselekvési programja? — Azt hiszem, felesleges lenne most pontról pontra felolvasni, felsorolni, mi mindenre vállalkoztunk ez évben mi és az alapszervezetek. A lényeg az, hogy az erőket az idei feladatok jó ellátására koncentráljuk és új módon nyúlunk a termelési, gazdálkodási kérdésekhez. Nem elégszünk meg azzal, amivel korábban — bár cselekvési programunk ezt is tartalmazza —, hogy időnként tájékoztatást kérünk a tervek teljesítéséről, hanem az alapszervezeti vezetőségek és mi is időnként egy-egy gondosan kiválasztott részletkérdést vitatunk meg és hozunk határozatot. Ezzel a korábbinál mondhatnám, magasabb színvonalon valósítjuk meg a termelés, a gazdálkodás pártellenőrzését. Cselekvési programunkban szerepel a tervteljesítés, a szocialista verseny negyedévenkénti értékelése, napirendre tűzzük nemcsak pártvezetőségi ülésen, hanem műszaki értekezleten, szocialista brigádvezetői megbeszélésen is. Ez is fontos. Ám sokat segíthet, ha időnként a gazdasági munka egy-egy oldalát elemezzük. — Például? — PROGRAMUNKNAK megfelelően a tavasszal beszámoltattuk a gyárvezetőséget a termelőeszköz-ellátottságról, a termelőeszközök kihasználtságáról. Kiderült sok minden, amiről korábban nem tudtunk, vagy nem olyan formában, mint most. Az eszközkihasználással a terjedelmesítőben különösebb probléma nincs, ám a szövődé akkor rendeléshiánnyal küszködött. Ügy határozott a vezetőség, hogy ki kell szélesíteni a piackutatást, és addig is, amíg lesz munkájuk a gé_ peknek-embereknek, a dolgozók közt átcsoportosítást kell végrehajtani. Ez nemcsak szervezeti, hanem politikai munkát is igényelt, egyrészt: gondoskodni arról, hogy senki se járjon rosszabbul' új munkahelyén, másrészt: meggyőzni az érdekelteket arról, hogy ez az átcsoportosítás szükséges. Nem volt könnyű, hiszen néhány szövőnek átmenetileg a vállalat fővárosi üzemeiben kellett dolgoznia, itthon is az üvegszövet helyett műselymet szőni. Volt idő, amikor az üvegszövetre való áttéréshez kellett a meggyőző munka. Most meg a műselyemhez. Ugyanis olyan helyzet állott elő, hogy egyik-másik szövő már a takácscsomót se tudta megkötni, amivel tulajdonképpen a szakma tanulását kezdik a szövők. Nem volt szükségük rá, mert az elszakadt üvegszálat nem csomózni, hanem ragasztani kell, elfelejtették. Közben sikerült megfelelő exportpiacot találni, ma már a korszerű, nagy teljesítményű Rowing gépeink is le vannak terhelve, üvegszövetből is teljesíteni tudjuk tervünket. — Ennél a napirendi pontnál hoztunk arra is határozatot, hogy meg kell javítani a karbantartók termelőeszköz-ellátását, gondoskodni arról is, hogy a különféle alkatrészek közül minél többet import helyett itthon szerezzünk be, vagy állítsunk elő. — Tehát a pártvezetőség nemcsak ellenőriz, hanem mozgósít is ... — Igen. Például megállapítottuk, hogy alacsony a teljesítménybéresek aránya a terjedelmesítőben. Nem eléggé ösztönöz az ottani bérrendszer az egyéni teljesítmények fokozására. Nehéz mérni az egyéni teljesítményt. Álláspontunk az, hogy meg kell találni a módját a teljesítmények mérésének és ennek eredményeképpen ösztönzőbb bérrendszert kell bevezetni. A gazdasági-műszaki vezetés erre pályázatot írt ki, alapszervezeteink taggyűlésein pedig a párttagok figyelmét hívtuk fel eme intézkedés segítésére, támogatására. Hasonlóképpen foglalkoztunk és foglalkozunk a terjedelmesítőben a technológia- és a gyártmányfejlesztéssel. — Nemrég napirendre tűztük a vezetés színvonalát, a vezetők alkalmasságának megvizsgálását. Huszonhat felső és középvezető munkájával, magatartásával foglalkoztunk, állapítottuk meg alkalmasságukat vagy alkalmatlanságukat. Kiderült, hogy nincs mindenütt — ahol közeleg a vezető nyugdíjba vonulása — megszervezve a „második vonal”, nincs még elgondolás, ki legyen az utód. Ennek pótlására felhívtuk a gyárvezetés figyelmét. — A tolnai selyemgyár tehát teljesíteni fogja idén a feladatait? — ÜGY HISZEM, igen. És ebben nem kis szerepe van a gyári kommunisták cselekvési programjának, annak, hogy rendszeresen elővesszük és végrehajtjuk, amit a program előír. J. J. Az elmúlt egy-két évben új házsor nőtt ki a földből Hőgyész szélén. Az építési költségek megnövekedése a tervezéstől a kivitelezés befejezéséig napjainkban — sajnos — mindennapos jelenség. Ennek ellenkezőjét valósítják meg a közeljövőben Pakson, az épülő 36 tantermes iskolához tartozó konyha és étterem építésénél. A Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat és az erőmű beruházói között kialakult jó együttműködés gyümölcseként megoldhatják úgy is a kisdiákok étkeztetését, hogy a már elkészült Márvány-étte- remiben készítik elő a főzéshez az alapanyagokat, s így az iskola konyhájában csak a befejező főzést kell elvégezni. így az atamváros iskolájának konyháját és éttermét a tervezett több mint 30 millió forint helyett ennek feléből lehet felépíteni. Korszerű gépsor A Paksi Konzervgyárban megkezdték y a második steriiizálósor alapozásának előkészítését. A korszerű gépsor a jövő évben, a borsószezonban kezdi meg a működést. Üzembe állításával húsz ember nehéz fizikai munkája válik feleslegessé. Jelenleg a régi sterilizáló üstöknél dolgozóknak naponta nyolcvan mázsányi konzervet kell megemelni. A Bajkál-tó (mongol nevén Dalai-Nor = a Szent Tó) 34 200 négyzetkilométer területű. Hossza 640, szélessége 30—85 kilométer. Legmélyebb pontját 1521 méternyire lehet meglelni a víztükör alatt. Tehát, ha valaki a Bajkál partjáról érkezik Siófokra, teljes joggal érezheti a mi magyar tengerünket közepes kacsaúsztatónak. Az arányok megítélésében nem téved. Másban esetleg igen és épp a tévedésnek ez a lehetősége vezérelt bennünket arra, hogy beszélgessünk Róza Budajeva Ivanovnával, akit a szekszárdi Garay Gimnáziumban mind közönségesen csak Róza néninek becéznek, személyi igazolványában pedig a Kiss Imréné név áll. Kissék nemrég jöttek haza egy kis atya- fiságos látogatásról, a Bajkál mentéről. — Asszonyom! Legyünk pontosak. A távolságot egy jobb földgömbön is lehet mérni. A világ összeszűkült. Szekszárdon például él egy szovjet menyecske, magyar férje oldalán, aki még messzebbről jött, mint ön: Szahalin szigetén született. Nem a távolság érdekel bennünket, ami elválaszt, hanem az, ami összeköt. Mit tudott rólunk, mielőtt Kiss Imréné lett és csak a nekünk mókásan ismerősen csengő „Budajeva” nevet viselte ? — Majdnem semmit. Megértheti, hogy Ulan-ude-ben, a Burját Autonóm Köztársaságban, ahol az alkalmazott fizikusi szakon végeztem, nem volt mindennapi beszédtéma Magyar- ország. — Ezen nehéz lenne csodálkozni. Miután megismerte a férjét, hogyan kezdett el a magyarokkal ismerkedni? — Nekiláttam Petőfit olvasni. Puskinnal rokon lelket érzek benne és Puskint nagyon szeretem. Most már Petőfit is. — Petőfi nagy költőnk, de attól félek, az élő beszéd nem egészen olyan, mint az ő verseinek stílusa... — Csakugyan nem! Amikor 1963-ban leszálltam a Keleti pályaudvaron; valósággal megrémültem, hogy itt milyen gyorsan beszélnek az emberek. Akár a géppuskaropogás. Ilyen sok mondanivalójuk van? — Nem biztos... Más sajátságunkra nem figyelt fel? — De igen! Arra, hogy borravalóznak. Pénzt adnak olyan munkáért, amiért valaki egyszer már fizetést kap, tehát kötelessége elvégezni. Ez sokáig nem fért a fejembe. — Most már belefér? — Tulajdonképpen nem, de az ember természetesen igyekszik alkalmazkodni. — Sikerült? — ügy hiszem, igen. Az emberek mindenhol emberek, ki- sebb-nagyobb gondokkal, örömökkel. Eleinte persze voltak nehéz óráim. Akkoriban még hetente kétszer vitte a posta a leveleimet haza, testvéreimhez, Ljubához és Tamarához. — Mostanában? — Ritkábban, de persze mennek. Évente felváltva látogatjuk egymást. — Álmodik olykor a Bajkálról? — Igen, főleg az otthoni hegyekről. De álmodtam már a Balatonról is. — Két gyereke van, jól kereső férje, szép lakása. Nem gondolt arra, hogy itthon marad és csak háziasszonykodik ! (A beszélgetés egyetlen pillanata, amikor a kérdezett arcán őszinte felháborodás tükröződik.) — Egy pillanatig se jutott eszembe! Tanár vagyok és szeretek tanítani. Tolnán kezdtem, vicces emlékeket őrzök abból az időből, amikor még a buszjegy váltása is gondot okozott. — A Bajkál mindettől függetlenül messze van... — ügy 7000 kilométernyire lehet. De azt hiszem mégis közel. Az emberek tudnak és akarnak közel kerülni egymáshoz... ORDAS IVÁN Génbank Eladás csak állatkerteknek A ficánkoló Wales póni neve Grál lovag. Kihalóban lévő állatfajok, mint az európai bölény vagy a kerecsensólyom; a különbség csak annyi, hogy háziállatról van szó. Az Országos Állattenyésztési Felügyelőség Bezzeg-pusztai telepén két ilyen kihalóban lévő állatfajt tartanak fenn, tenyésztenek: az egyik a cikta, a másik a szalontai sertés. A cikta juhot a német telepesek hozták hazánkba, a szalontai sertés Erdélyből került hozzánk. Mindkét fajra jellemző, hogy jól bírják az extenzív körülményeket, igénytelenek az elhelyezésre éppúgy, mint a takarmányozásra. Ezzel az előnnyel az a hátrány párosul — ami miatt „kikoptak” a tenyésztésből —, hogy a szalontai sertés a mai hibrid sertésekkel szemben kínos lassúsággal növekszik (rossz a súlygyarapodása) és túl zsíros, a jelenlegi igényeknek nem megfelelő. A cikta juh kevesebb gyapjút termel durvább szálfinomság mellett, mint például a merinó. Köztenyésztésük megszűnt, értéktelenségük miatt. Hogy a Bezzeg-pusztai telepen tartják és tenyésztik ezeket a fajokat, annak két oka van. Az egyik: a fajta kipusztulásának megakadályozása. A jelenlegi állományt is darabonként kutatták fel és vásárolták (a sertések zömét Romániából). A ritkaságot az is mutatja, hogy vásárlóként csak az állatkertek jelentkeznek. A másik ok: ezek az állatok részei az úgynevezett génbanknak. Az ivarsejtekben lévő gének az örökletes, fajtára jellemző tulajdonságok hordozói. A tenyésztési feladat, hogy megfelelő szelekcióval a 200 darabos cikta és a 20 tenyészállatból álló szalontai sertésállományt egységesebbé, "egyöntetűvé tegyék. A gének — az örökletes alap — nagy biztonsággal öröklődő fajtatulajdonságok hordozói. Előfordulhat, hogy később, évek, évtizedek múlva ez az örökletes anyag nagy érték lesz egy fajtaátalakító, vagy új fajtát előállító keresztezés számára. Tehát a rezervátum tenyészcélokat is szolgálhat. Van a telepen szőke mangalica is (a szalontai sertéshez hasonló sorsra jutott). Folyik a pusztán a 20 tenyészállatból álló shatland póni tenyésztése. A képen látható almásderes Wales póni csődört az angol királynő ménesében tenyésztették, szép állat, ott jártunkkor éppen szállításra várt; kiállításra vitték. Szabó Ferenc utoljára még egyszer megfuttatta a „hazai” levegőn. — Steiner — Fotó: Gottvald A szalontai sertés kocák rőt vörös színűek.
