Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-15 / 218. szám
1916. szeptember 15. Képújság 3 Tíz hónappal a KB határozata után em kell építőipari, beruházási szakembernek lenni annak, aki időnként ellátogat a paksi atomerőmű-építkezésre, hogy megállapítsa: gyors tempóban folyik a munka, szinte hónapról hónapra változik a kép. Ám az 1980-as esztendő már nincs messze, amikor áramot kell hogy adjon az erőmű az országos hálózatba. Addig pedig még igen sokat kell építeni, szerelni, sok gondra, nehézségre kell megoldást találni. Az atomerőmű-építkezés pártvezetősége, hétfői kibővített ülésén a Központi Bizottság 1975 novemberi határozata végrehajtásának helyzetét tárgyalta meg, számoltatta be a beruházás műszaki-gazdasági vezetőit. Sok tennivalót irányoznak elő a Központi Bizottság és a megyei pártbizottság határozata nyomán készült cselekvési programok. A lényeg: ütem- szerűen megvalósítani a beruházást, az előírt minőségi követelményeket teljesíteni és takarékoskodni a beruházási költségekkel. A beruházás első félévi előirányzatát teljesítették a kivitelezők. Bár akadtak problémák, a mai napig olyan lemaradás, kiesés, ami veszélyeztetné az üzembe helyezési határidő betartását, nincs. Ám olyan jelek igenis vannak, hogy egyik-másik kivitelező nem veszi eléggé komolyan feladatát, nem törekszik kezdettől fogva az egyenletes ütemtartásra. A pártvezetőség állást foglalt, hogy nem szabad e téren engedményeket tenni, mert ha ma 1—2 százalékos lemaradás keletkezik, az holnapra tíz százalékra nőhet. Megengedhetetlen, hogy egy-egy — több milliós értékű — munkán hetekig, hónapokig alig lézeng egy-két ember, majd amikor közeleg a határidő, „rávernek” és ide koncentrálnak minden erőt. Az ilyen „tervteljesítésért” nem elismerés, hanem elmarasztalás jár. Vannak olyan jelek is, hogy a kivitelező a technológiai előírásoknál próbál engedményeket elérni, a tervezett megoldás helyett egyszerűbbet ajánl, mondván : objektív akadályok miatt nem képes az eredetileg tervezett technológia alkalmazására. A pártvezetőség határozott álláspontja: a minőségnél nincs alku, nincs engedmény. Mind a részhatáridők, mind az építési-szerelési technológia terén tett engedmény veszedelmes precedenst teremtene. Márpedig 1977-ben kezdődik a beruházás „csúcsidőszaka”, az idén tulajdonképpen — sportnyelven szólva — edzéssel kell felkészülni erre. Találóan jegyezte meg az egyik felszólaló: ezt az erőművet nem lehet hagyományos módszerekkel, még kevésbé hagyományos mentalitással felépíteni. És ha ma a kelleténél nagyobb hangsúlyt kapnak a hibák — tulajdonképpen csak látszólag kapnak nagyobb hangsúlyt —, ez azt szolgálja, hogy hozzászokjon mindenki: itt a szokásosnál jobban, pontosabban kell dolgozni. Megelégedéssel vette tudomásul a pártvezetőség, hogy sokat javult a munkafegyelem, a szervezettség, jobban kihasználják mindenütt a munkaidőt, mint akár csak fél esztendővel ezelőtt. Ám vannak még laza normák, előfordul szervezetlenség. Nem elegendő a munkásszállító buszok indulását-érkezé- sét pontosan meghatározni és betartani, kialakítani a lépcsőzetes munkakezdést, hanem amikor munkaidő van, legyen munkája mindenkinek. A dolgozók szociális ellátottsága megfelel a követelményeknek, de hónapok óta üresen áll az üzemorvosi rendelő, üres a felajánlott orvoslakás is. A lakótelepen lévő szolgáltatóház üzemeltetőinek többsége alkalmazkodik az építők-szerelők munkaidejéhez, de például a posta, a Patyolat, az ABC-áruház akkor van nyitva, amikor mindenki dolgozik. A pártvezetőségnek nem könnyű a dolga, hiszen itt sok olyan problémával találkozik, ami „elüt” nemcsak a gyári pártmunka gyakorlatától, hanem például egy építőipari vállalat pártszervezetének, pártbizottságának bevált munkamódszerétől. És most, ezekben a hónapokban alakulnak ki, születnek az új módszerek. Nyilván lesz, amelyik beválik, lesz, ami nem. Hogyan kell a kapcsolatot kialakítani pártvezetőségi vagy pártbizottsági szinten a kivitelezőkkel, illetve a kivitelezőknek, tervezőknek egymás között, mily módon működjenek együtt az építkezésen dolgozó pártalapszer- vezetek. Elhangzott egy javaslat — a vezetőség pedig határozattá emelte —, hogy az építkezésen működő párt- alapszervezetek munkaterveit összesítse a pártvezetőség, sokszorosítsa és juttassa el minden alapszervezetnek. Legyen kimondva, hogy bármelyik alapszervezet vezetőségi ülésére, taggyűlésére meghívottnak tekintendők a többi alapszervezet képviselői is. Ha például a 22-es építők kommunistái taggyűlésükön olyan témát tárgyalnak, ami érdekli a 26-osokat, vagy a tervezőket — hiszen itt sok a közös téma —, minden külön meghívás nélkül részt vehessen a titkár, vagy valamelyik vezetőségi tag a taggyűlésen. paksi atomerőműberuházás tartja a tervezett ütemet. A pártvezetőség irányításával készülnek a kommunisták a még nagyobb feladatokra, az 1977—78-as „csúcs”-ra. A hibákat már keletkezésükkor felfedni, előrelátóan számba venni a várható nehézségeket és megtenni a pártmunka sajátos eszközeivel az intézkedéseket, ezt szolgálta a beruházás vezetőinek beszámoltatása. J. J. A dunakömlődi Szabadság Tsz-ben naponta 25—30 hek. táron végzik el a műtrágyázást az őszi búzavetéshez. Szuperfoszfátból öt, nitrogéntartalmúból két mázsát adnak a búza alá hektáronként és még felhasználnak 2,5 mázsa karbamidot is. A munka két RCW—3—A típusú műtrágyaszóróval tör. ténik. Egyiket Kiss József traktoros vezeti. A szórógép megtöltésében Katona István és Szuiovccz István a segítőtárs. Képünkön ők láthatók,, amint áttörik egy rostán a karbamidot, hogy egyenlete, sen jusson ki a talajra a tápanyag. Hosszú a munkanapjuk, reggel hat órától este ötig tart. Igyekezni kell, hogy a búzavetés optimális idejére készen álljon a föld. Fotó: G. K. Az örök csend birodalmában . • ■ • •• : • • .. ."■■■ • Anita beszélni tanul. ANITÁT nem tudom elfeledni. A szőke, kékszemű, tündérarcú kislány előttem tanulta meg kimondani a szót: fa. Négyéves múlt, beszélni tanították. Nyiladozó értelmére többszörös terhet rótt, hogy szájról szájra kellett leolvasnia a szó kiejtését. Születése óta egyetlen hangot sem hallott. * A kaposvári Siketek Általános Iskoláját 1897-ben alapították. Négy dunántúli megye — Somogy, Tolna, Baranya és Zala — siketen született vagy később azzá lett gyermekeit tanítják itt beszélni. A közhiedelem szerint a siketség együttjár a némasággal, holott a legtöbb esetben csak siketségről van szó. A némaság az előbbi következménye. A gyerek nem hall, nincs hangélménye. Hogyan képezzen akkor ő hangot? Pedig képes rá. Ezt az iskola, fennállásának hetvenkilenc éve alatt fényesen bebizonyította. A siketség nem betegség, hanem állapot. Gyógyítani sem lehet, viszont oktatni, beszédre tanítani lehet és kell a siketeket is. A beszédre tanítás speciális pedagógiai munka. Végezni csak az erre képzett pedagógusok tudják ilyen rendeltetésű iskolában. Oktatási törvényünk egyértelműen kimondja, hogy testi, szellemi, érzékszervi adottságának megfelelő iskolába kell járatni minden tanköteles gyereket. Azonban az iskoláztatási törvényt nem hajtják mindenhol következetesen végre. Ezért adhatunk számot arról a szomorú adatról, hogy napjainkban a tanköteles korú gyerekek közel tíz százaléka elkallódik. Nagy százalékuk a valamilyen fogyatékosságban szenvedők közül kerül ki. Nem jutnak el soha abba az iskolába, ahol megfelelően képezhetnék őket. Nem jutnak el, mert az általános iskola, ahova jártak, nem orientálta őket oda, mert néhány orvos hitegette a szülőket, hogy van remény a gyógyításra, mert a szülők túlzott szeretetből, tudatlanságból vagy tájékozatlanságból nem vagy csak későn viszik el őket a siketek általános iskolájába. * — Légy szíves mondd meg, merre van az igazgatói iroda! A megszólított fiú némán elhalad mellettem. Az egyik társa látja a jelenetet és oldalba böki, majd mutat néki valamit. — Mit kérdezett? — néz rám a fiú tágra nyílt szemmel. — Hogy hol van az igazgatói iroda. — Itt a folyosó végén — mondja. Hangjában alig érződik valami furcsa zönge. „Nem hallja, amit beszél” — jutok el a felismerésig. Zavartan mondok köszönetét. * A frissen aszfaltozott sportpálya mellett körben virágágyások. Arrébb a fű zöldjét itt-ott töri meg néhány fa, bokor. Az udvar túlsó oldalán áll az óvoda. Hároméves kortól tanulják itt a gyerekek a beszédet. A legkorszerűbb technikai eszközök segítik a nevelők munkáját. A küzdelem azonban így is sziszifuszi. A legkisebb eredmény is hatalmas munka gyümölcse. Végigjártuk az oktató-, játszó-, hálótermeket. A nyolcszemélyes hálókban rend, tisztaság. Az ágy- terítők, a falburkolat, a festés a kaposvári üzemek, vállalatok és intézmények dolgozóinak társadalmi munkáját dicséri. A nevelők hallatlan nyugalommal, türelemmel és akarással tanítanak meg minden egyes szót a gyerekeknek. Látszik, hogy nemcsak munkahelyük az óvoda. Itt csak az marad meg, akinek igazán szívügye a siket gyermekek tanítása. * — Minden emberi, technikai és anyagi feltételünk megvan ahhoz, hogy eredményesen dolgozzunk —. mondja Galambos Sándor, az intézet igazgatója. — Nagyon jó, lelkiismeretes, hivatásszerető munkatársaim vannak. Az iskola több mint száz dolgozója közül ötven- heten tanárok, nevelők vagy gyermekfelügyelők. Nem egy pedagógusunknak két, sőt három diplomája van. Mindannyian közös célért dolgozunk, azért, hogy amit a tanítványainktól elvett az élet, azt mi szeretettel, gyógypedagógiai munkával megpróbáljuk kompenzálni, részben visszaadni. — Elérhető, hogy az általános iskola befejezése után a tanulók épp olyan tájékozottak legyenek, mint a halló nyolcadikosok? — Igen. Akik már az óvodát is nálunk kezdték, azok nyolcadikos korukra megközelítően azonos tudásanyaggal rendelkeznek, mint az egészséges gyerekek. így lehetőségük van továbbtanulásra. Az intézetből kikerülőket is figyelemmel kísérjük. Nem egy közülük később szakmunkásvizsgát tett, de vannak érettségizettek is volt növendékeink között. — Mennyibe kerül a szülőknek, ha ide járatják gyermeküket ? — Úgyszólván semmibe. Hatvantól kétszáznyolcvan forintig terjednek kollégiumi díjaink, de az állam magasabb összegű családi pótlékot ad azoknak a szülőknek, akiknek a gyerekei nálunk tanulnak. * A jövőről tervrajzok beszélnek. Még ebben az ötéves tervben elkészül egy új, húsz tantermes épület, ahol Oktatás a tanteremben. Márta néni mesél. két tanműhely, tornaterem és egyéb kiszolgálóhelyiségek biztosítják a zavartalan oktatást. Ha az kész lesz, a jelenlegi iskolaépületet kollégiummá alakítják, így a felső tagozatosok is nyolcszemélyes hálókban lakhatnak — javulnak életkörülményeik, amiről egyébként most sem tudnánk rosszat leírni. A mosdókban hideg-meleg víz, tiszta, világos tanuló- és játékszobák biztosítják a zavartalan tanulást és hasznos kikapcsolódást. Végezetül a pedagógusok munkájáról kellene írnom. Az itt tanítókról, akik félretéve magánéletük apró-cseprő ügyeit, gondjait, minden energiájukkal a tanítást szolgálják. Rájuk gondolva Radó Lili verssorai zsonga- nak a fülemben: „Kézen fogott és megmutatta, hogy milyen szép a mi világunk, Az ő szemével kezdtünk nézni, s ma már a magunkéval látunk.” TAMÁSI JÁNOS S/obor a parkban. Búza alá műtrágyáznak
