Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-15 / 218. szám
2 KÉPÚJSÁG 1976. szeptember 15. Elmaradt a BT-ülés Hz USA uetoja Ésszerű kompromisszum, vagy az ország feldarabolása Ford elnök és William Scranton, a világszervezet amerikai fődelegátusa, aki a vétó tervét az elnökkel folytatott megbeszélés után jelentette be. (Képtávírónkon érkezett). A Biztonsági Tanács tag- felvételi bizottsága nem tartotta meg kedd délutánra tervezett ülését, miután Scranton amerikai nagykövet hétfőn bejelentette, hogy Ford elnök utasítására vétóval fogja megakadályozni a Vietnami Szocialista Köztársaság felvételét a nemzetközi szervezetbe. A Biztonsági Tanács diplomatái már kedden reggel megkezdték a nem hivatalos konzultációkat a megváltozott helyzetről. Az el nem kötelezett országok ENSZ-képviselői nyilatkozatban jelentették ki, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaság felvételének megakadályozása jogilag és erkölcsileg egyaránt elfogadhatatlan, igazságtalan és indokolhatatlan. így nyilatkozott Rasid Kikhia líbiai nagykövet, a BT elnöke is. Földrengés után Friuliban Az olasz kormány újból rendkívüli állapotot rendelt el Friuli tartományra a szombati földrengés következtében ismét súlyosabbá vált helyzet miatt. A földrengés sújtotta körzetben szinte teljesen megsemmisültek az építmények, 45 ezer embernek kell sürgősen fedelet biztosítani, mivel a közelgő tél miatt nem maradhatnak tovább sátorban. Az újjáépítést a szombati erősebb rengés miatt szinte teljesen elölről kell kezdeni. A lakosság egy részében teljes lemondás és kétségbeesés lett úrrá. Egyesek nem viselnek el maguk fölött semmiféle fedelet, mások elköltöznek Friuliból, bár eddig makacsul ragaszkodtak földjükhöz. A helyszínre utazott egy parlamenti küldöttség is, amely visszatérte után javaslatokat tesz a kormánynak, milyen intézkedésekre lenne szükség. Szovjet vélemény a Vlagyimir Szimonov, a No- vosztyi szovjet sajtóügynökség (APN) politikai hírmagyarázója a palesztinaiak helyzetével foglalkozva egyebek között figyelmeztet: A palesztinaiak száma mindössze 3 millió és Libanonban élő csoportjaik megsemmisítése túlságosan emlékeztet a fajirtásra. Senki sem számolta meg, hogy a libanoni városok utcáin összeszedett 40 000 holttest között mennyi volt a Palesztinái, de minden jel szetint ők voltak többségben. Mind világosabbá válik, hogy a libanoni háború elvonja az arabokat az Izraellel fennálló konfliktusok rendezésétől. Az imperialista erők és az arab reakció összeesküvésének másik, nem kevésbé fontos célja: a felszabadító mozgalom palesztin osztagának fizikai megsemmisítése. „Addig tart a háború, amíg libanoni földön meg nem öljük az utolsó Palesztináit is!” — ez a fajirtó felhívás a „cédrusok őrzői” elnevezésű jobboldali keresztény szervezet egyik vezetőjétől származik. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a palesztinaiak gyilkosai egyes arab országokból közvetlen katonai és pénzügyi segítséget kapnak. Ebben a sötét ügyben nemcsak Szaúd-Arábia vesz részt. A palesztinai ellenállás engesztelhetetlen az izraeli agresszió következményeinek felszámolása ügyében. Ez nem felel meg azoknak az arab köröknek, amelyek az összarab érdekek rovására a kétes kompromisszumok felé akarják irányítani a helyzetet. így jön létre az ideológiai alap a jelenlegi libanoni ösz- szeesküvés mögött álló kvartett — az imperializmus, Izrael, a libanoni jobboldaliak és a külső arab reakció — számára. Az arab kollaboránsok és a Nyugat egyidejűleg nyomást Lengyel légelhárító a Pajzs-76-on Akcióban egy lengyel légelhárító egység a Varsói Szerződés fegyveres erőinek „Pajzs—76” fedőnevű hadgyakorlatán. (Telefotó — CAF—MTI—KS) Hosszú, fárasztó körút és a dél-afrikai fajvédő rezsim főnökével, Vorsterrel folytatott zürichi megbeszélés után Kissinger amerikai külügyminiszter visszautazott Washingtonba. Aztán újra útnak indult Afrikába. Hasonlóképpen az emlékezetes „közel-keleti ingázó diplomáciához” — megkísérli Amerikának kedvező megoldást kicsikarni a fekete földrészen. Milyen érdekei fűződnek az Egyesült Államoknak ehhez a térséghez? — erre válaszol írásunk. AMÍG NEM KÉSŐ Történelmi szempontból a kilátások nem különösebben kedvezőek. Ma már világos, hogy a portugál gyarmat- birodalom összeomlása, s ezen túlmenően az, hogy Angolában és Mozambikban imperialistaellenes, sőt a fejlődés kapitalista útját is elutasító rendszerek kerültek hatalomra — döntően megváltoztatta fekete Afrika erőviszonyait. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Szaharától délre lévő országokat ne gyengítenék a törzsi és a gyarmati múltban gyökerező ellentmondások. Elegendő emlékeztetni arra: amikor az angolai polgár- háborúban a támogatást illetően választani kellett a haladó és törvényes Neto- kormány meg a nyugati zsoldosok és a dél-afrikai rezsim hadserege által támogatott szakadár erők között — akkor az Afrikai Egységszervezet fele-fele arányban voksolt! Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az afrikai földrész jelenlegi legszilárdabb reakciós rendszere, a fajüldöző dél-afrikai rezsim egyben gazdasági közép- hatalom is. Fekete Afrika jó néhány országa kiterjedt gazdasági és kereskedelmi kapcsolatot tart fenn a Vorster- rezsimmel. Nyilvánvaló, hogy Kissinger az amerikai diplomácia élén éppen ezekbe a lehetőségekbe kapaszkodik, hogy az amerikai gazdasági és stratégiai érdekek számára elfogadható megállapodást érjen el — amíg nem késő! Felvetődik természetesen a kérdés: miért olyan lényeges Washington számára, hogy az elnökválasztási harc célegyenesében diplomáciai energiájának egy részét fekete Afrikára összpontosítsa — amikor két vagy három évvel ezelőtt ez az egész térség még ötöd- rendű volt az amerikai külpolitikai rangsorban. A válasz: Mozambik és Angola után e földrészen az események erőteljesen felgyorsultak és mindenekelőtt Rhodesiában a felszabadító mozgalom áradata bármelyik pillanatban áttörheti a fajvédő Smith-rezsim gátjait. Ráadásul ebben a kérdésben fekete Afrika országai jóval egységesebbek, mint Angola ügyében, nem szólván arról, hogy ma már az európai tőkés hatalmak nagy része sem vállalkozhat a Smith-rezsim politikai támogatására! Rhodesia azonban egyben a Dél-afrikai Köztársaság előretolt bástyája is. Ha Rhodesiában megvalósul a többség uralma a fehér telepes kisebbség felett, akkor a Dél-afrikai Köztársaság teljesen elszigetelődik és a Vorster-rezsim helyzete előbb-utóbb tarthatatlanná válik. Az óriási feszítőerőket világosan mutatta az, hogy Rhodesiában Smith brutális katonai és rendőrterrorja ellenére növekszik a felszabadító mozgalom nyomása. Magában a „fehér főerődben”, Dél-Afrikában a sortüzek rövid idő alatt háromszáz halottat követeltek; a lavina megindult és lassan arról beszélhetünk, hogy kialakulnak egy fegyveres harc politikai feltételei. A TŐKÉS VILÄG ARANYBANYÁJA A helyzet tehát rendkívüli gyorsasággal vált kritikussá. Washingtonnak ezért lépnie kellett. Vagy legalábbis kellene. A lépéskényszert indokolják az amerikaiak stratégiai és gazdasági érdekei is. Azon a hivatalosan hangoztatott amerikai érven lehet vitatkozni, hogy a Vorster-rend- szer bukása veszélyezteti-e az Afrika körüli hajóforgalmat — arról azonban már nem, hogy az amerikai flotta lehetséges támaszpontkikötőket veszítene. Még kevésbé vitatható, hogy fekete Afrika felmérhetetlen ásványi kincseinek egyértelmű ellenőrzése kicsúsznék az amerikai trösztök kezéből. Ezen belül különleges jelentősége van annak, hogy Dél-Afrika a tőkésvilág legnagyobb aranytermelője és a Vorster-rendszer bukása beláthatatlan bonyodalmakat okozna az egyébként is ingatag nemzetközi tőkés pénzpiacon. Ezért hát a sietség. Ezért találkozott Kissinger Zürichben, „semleges pályán” Vorsterrel. Az amerikai külügyminiszter terve egyszerű — de végrehajtani bonyolult. Kissinger azt kívánja Vors- tertől : gyakoroljon nyomást az elsősorban és közvetlenül fenyegetett rhodesiai Smith- rezsimre, hogy rövid időn belül adja át a hatalmat a többségnek, lehetőleg persze a Washington számára elfogadható „mérsékeltebb” szárnynak. Ez nem kevesebb, mint azt kívánni Smithtől, hogy a magasabb rendű amerikai stratégiai és gazdasági érdekek szolgálatában távozzék a politikai színpadról. VARAKOZÓ állásponton Kissinger nyilvánvalóan azt reméli, hogy Rhodesia feláldozásával a feszültség egy időre megenyhül, a Vorster- re nehezedő nyomás csökken és Washington időt nyer arra, hogy egy tartósabb megoldást dolgozzon ki. A zürichi zárt ajtók mögül ki- szivárgott hírek szerint Vors- ter az ostromlott erődből másképpen látja a helyzetet, mint Kissinger a biztonságos Washingtonból. A jelek szerint elutasította azt a kérést, hogy megadásra kényszerítse saját rendszerének előretolt hadállását, Rhodesiát. Ezért utazott el Kissinger Washingtonból egy újabb afrikai körútra. Vállalkozásának presztízskockázata nagy, várható eredménye annál kisebb.-i-e libanoni válságról gyakorol a palesztinok természetes szövetségesére — Szíriára, hogy feladja a palesztinok hű védelmezőjének hagyományos pozícióját. A Szíriái csapatok Libanonba való irányítása az arab reakció kezére játszott. A megfi évelők — egyebek között Moszkvában —, arra a véleményre jutnak, hogy a libanoni politikai rendezés kivihetetlen a szíriai csapatok kivonása nélkül — mutat rá a hírmagyarázó. Damaszkusz most kijelenti, minden intézkedést megtesz, hogy szeptember 23-ig, Szár- kisz elnök hivatalba lépésének napjáig véget vessen a libanoni vérengzésnek. A haladó arab világ miközben üdvözli ezt a szándékot, felhívja a figyelmet arra, hogy az utóbbi napokban Damasz- kuszban mindenkivel konzultáltak, csupán a Palesztinai Felszabadítási Szervezet felelős képviselőivel nem. A szíriai fővárosba özönlöttek a jobboldali libanoni vezetők, köztük Pierre Gemajel, a fa- langisták vezetője. Az arab szövetségeseknek az izraeli agresszió ellen folytatott közös harcban fel kell ismerniök az előttük álló dilemma teljes komolyságát. Vagy feldarabolják Libanont, Izrael megszállja Libanon déli részét és búcsút mondhatnak a mielőbbi közel- keleti rendezéshez fűződő reményeknek, vagy ésszerű politikai kompromisszumot kötnek. Moszkva figyelmeztet egy másik véglet veszélyére is. A palesztinai ellenálláson belül tevékenykedő szélsőséges elemek csupán az ellenséget segítik, ha eleve elvetnek minden békés javaslatot — hangsúlyozza végül a hírmagyarázó. LAPZÁRTA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke fogadta dr. Németh Józsefet, hazánk Kanadába akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. FELMENTÉS — KINEVEZÉS Az Elnöki Tanács dr. Házi Vencel rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet — érdemei elismerése mellett — felmentette a Magyar Nép- köztársaság londoni nagykövetségének vezetésére kapott megbízatása alól. A kormány dr. Házi Vencelt kinevezte külügyminiszter-helyettessé. BEJRÜT Eliasz Szárkisz, Libanon megválasztott elnöke, Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke és Ka- lafavi szíriai miniszterelnök szerdán a Bejrúttól 45 kilométerre keletre lévő, határ menti Stur városában találkozót tart. A politikusok feltehetően a július 29-én kötött palesztin—szíriai megállapodás életbe léptetéséről cserélnek majd véleményt. BRÜSSZEL Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnököt, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Belgiumban, kedden fogadta Baudouin belga király. A lengyel kormányfő kedden folytatta hivatalos tárgyalásait Leo Tindemans belga miniszterelnökkel. A tárgyalások fő témája a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztése és elmélyítése volt. Szeptember 17-én és 18-án parlamenti választások lesznek Máltában. Képünkön Dom Mintoff szocialista párti miniszterelnök választási beszédet mond. BUDAPEST Kedden Budapesten a XXII. kerületi (Budafok) Bartók Béla úti új lakótelepen az építés alatt lévő isko- ■ Iában eddig ismeretlen okból gázrobbanás történt. A robbanás következtében tűz keletkezett. A robbanás következtében öt személy súlyos, öt könnyű sérülést szenvedett. A mentők valamennyiüket kórházba szállították. MTK-VM—SPARTA PRÄGA 3:1 (1:1) Hungária körút, 2000 néző. Vezette: Maenning (NDK). Góllövők: Kunszt, Kovács, Borsó, illetve Csermák. Szófiában megkezdődtek a bolgár—osztrák államfői tárgyalások. A képen (jobboldalt) Todor Zsivkov, a bolgár államtanács elnöke és Rudolf Kirchschläger osztrák szövetségi elnök. (Telefotó — BTA—MTI—KS)
