Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-15 / 218. szám

2 KÉPÚJSÁG 1976. szeptember 15. Elmaradt a BT-ülés Hz USA uetoja Ésszerű kompromisszum, vagy az ország feldarabolása Ford elnök és William Scranton, a világszervezet ameri­kai fődelegátusa, aki a vétó tervét az elnökkel folytatott megbeszélés után jelentette be. (Képtávírónkon érkezett). A Biztonsági Tanács tag- felvételi bizottsága nem tar­totta meg kedd délutánra tervezett ülését, miután Scranton amerikai nagykö­vet hétfőn bejelentette, hogy Ford elnök utasítására vétó­val fogja megakadályozni a Vietnami Szocialista Köztár­saság felvételét a nemzet­közi szervezetbe. A Bizton­sági Tanács diplomatái már kedden reggel megkezdték a nem hivatalos konzultációkat a megváltozott helyzetről. Az el nem kötelezett orszá­gok ENSZ-képviselői nyi­latkozatban jelentették ki, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaság felvételének megakadályozása jogilag és erkölcsileg egyaránt elfogad­hatatlan, igazságtalan és in­dokolhatatlan. így nyilatko­zott Rasid Kikhia líbiai nagykövet, a BT elnöke is. Földrengés után Friuliban Az olasz kormány újból rendkívüli állapotot rendelt el Friuli tartományra a szombati földrengés követ­keztében ismét súlyosabbá vált helyzet miatt. A földrengés sújtotta kör­zetben szinte teljesen meg­semmisültek az építmények, 45 ezer embernek kell sürgő­sen fedelet biztosítani, mivel a közelgő tél miatt nem ma­radhatnak tovább sátorban. Az újjáépítést a szombati erősebb rengés miatt szinte teljesen elölről kell kezdeni. A lakosság egy részében teljes lemondás és kétségbe­esés lett úrrá. Egyesek nem viselnek el maguk fölött semmiféle fedelet, mások el­költöznek Friuliból, bár ed­dig makacsul ragaszkodtak földjükhöz. A helyszínre utazott egy parlamenti küldöttség is, amely visszatérte után javas­latokat tesz a kormánynak, milyen intézkedésekre lenne szükség. Szovjet vélemény a Vlagyimir Szimonov, a No- vosztyi szovjet sajtóügynök­ség (APN) politikai hírma­gyarázója a palesztinaiak helyzetével foglalkozva egye­bek között figyelmeztet: A palesztinaiak száma mindössze 3 millió és Li­banonban élő csoportjaik megsemmisítése túlságosan emlékeztet a fajirtásra. Sen­ki sem számolta meg, hogy a libanoni városok utcáin összeszedett 40 000 holttest között mennyi volt a Palesz­tinái, de minden jel szetint ők voltak többségben. Mind világosabbá válik, hogy a libanoni háború el­vonja az arabokat az Izrael­lel fennálló konfliktusok ren­dezésétől. Az imperialista erők és az arab reakció össze­esküvésének másik, nem ke­vésbé fontos célja: a felsza­badító mozgalom palesztin osztagának fizikai megsem­misítése. „Addig tart a hábo­rú, amíg libanoni földön meg nem öljük az utolsó Palesz­tináit is!” — ez a fajirtó felhívás a „cédrusok őrzői” elnevezésű jobboldali keresz­tény szervezet egyik vezető­jétől származik. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a palesztinaiak gyilkosai egyes arab orszá­gokból közvetlen katonai és pénzügyi segítséget kapnak. Ebben a sötét ügyben nem­csak Szaúd-Arábia vesz részt. A palesztinai ellenállás en­gesztelhetetlen az izraeli ag­resszió következményeinek felszámolása ügyében. Ez nem felel meg azoknak az arab köröknek, amelyek az összarab érdekek rovására a kétes kompromisszumok felé akarják irányítani a helyze­tet. így jön létre az ideológiai alap a jelenlegi libanoni ösz- szeesküvés mögött álló kvar­tett — az imperializmus, Iz­rael, a libanoni jobboldaliak és a külső arab reakció — számára. Az arab kollaboránsok és a Nyugat egyidejűleg nyomást Lengyel légelhárító a Pajzs-76-on Akcióban egy lengyel légelhárító egység a Varsói Szer­ződés fegyveres erőinek „Pajzs—76” fedőnevű hadgya­korlatán. (Telefotó — CAF—MTI—KS) Hosszú, fárasztó körút és a dél-afrikai fajvédő re­zsim főnökével, Vorsterrel folytatott zürichi megbeszé­lés után Kissinger amerikai külügyminiszter vissza­utazott Washingtonba. Aztán újra útnak indult Afri­kába. Hasonlóképpen az emlékezetes „közel-keleti in­gázó diplomáciához” — megkísérli Amerikának ked­vező megoldást kicsikarni a fekete földrészen. Milyen érdekei fűződnek az Egyesült Államoknak ehhez a tér­séghez? — erre válaszol írásunk. AMÍG NEM KÉSŐ Történelmi szempontból a kilátások nem különösebben kedvezőek. Ma már világos, hogy a portugál gyarmat- birodalom összeomlása, s ezen túlmenően az, hogy An­golában és Mozambikban im­perialistaellenes, sőt a fejlő­dés kapitalista útját is eluta­sító rendszerek kerültek ha­talomra — döntően megvál­toztatta fekete Afrika erő­viszonyait. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Szaharától délre lévő országokat ne gyengítenék a törzsi és a gyarmati múltban gyökerező ellentmondások. Elegendő emlékeztetni arra: amikor az angolai polgár- háborúban a támogatást ille­tően választani kellett a ha­ladó és törvényes Neto- kormány meg a nyugati zsol­dosok és a dél-afrikai rezsim hadserege által támogatott szakadár erők között — ak­kor az Afrikai Egységszerve­zet fele-fele arányban vok­solt! Nem lehet figyelmen kí­vül hagyni azt sem, hogy az afrikai földrész jelenlegi leg­szilárdabb reakciós rendsze­re, a fajüldöző dél-afrikai re­zsim egyben gazdasági közép- hatalom is. Fekete Afrika jó néhány országa kiterjedt gaz­dasági és kereskedelmi kap­csolatot tart fenn a Vorster- rezsimmel. Nyilvánvaló, hogy Kissin­ger az amerikai diplomácia élén éppen ezekbe a lehető­ségekbe kapaszkodik, hogy az amerikai gazdasági és straté­giai érdekek számára elfo­gadható megállapodást érjen el — amíg nem késő! Felvetődik természetesen a kérdés: miért olyan lényeges Washington számára, hogy az elnökválasztási harc célegye­nesében diplomáciai energiá­jának egy részét fekete Afri­kára összpontosítsa — amikor két vagy három évvel ezelőtt ez az egész térség még ötöd- rendű volt az amerikai kül­politikai rangsorban. A válasz: Mozambik és An­gola után e földrészen az ese­mények erőteljesen felgyor­sultak és mindenekelőtt Rho­desiában a felszabadító moz­galom áradata bármelyik pil­lanatban áttörheti a fajvédő Smith-rezsim gátjait. Ráadá­sul ebben a kérdésben fekete Afrika országai jóval egysé­gesebbek, mint Angola ügyé­ben, nem szólván arról, hogy ma már az európai tőkés hatalmak nagy része sem vál­lalkozhat a Smith-rezsim po­litikai támogatására! Rhodesia azonban egyben a Dél-afrikai Köztársaság elő­retolt bástyája is. Ha Rhode­siában megvalósul a többség uralma a fehér telepes kisebb­ség felett, akkor a Dél-afrikai Köztársaság teljesen elszige­telődik és a Vorster-rezsim helyzete előbb-utóbb tartha­tatlanná válik. Az óriási fe­szítőerőket világosan mutatta az, hogy Rhodesiában Smith brutális katonai és rendőr­terrorja ellenére növekszik a felszabadító mozgalom nyo­mása. Magában a „fehér fő­erődben”, Dél-Afrikában a sortüzek rövid idő alatt há­romszáz halottat követeltek; a lavina megindult és lassan arról beszélhetünk, hogy ki­alakulnak egy fegyveres harc politikai feltételei. A TŐKÉS VILÄG ARANYBANYÁJA A helyzet tehát rendkívüli gyorsasággal vált kritikussá. Washingtonnak ezért lépnie kellett. Vagy legalábbis kel­lene. A lépéskényszert indokol­ják az amerikaiak stratégiai és gazdasági érdekei is. Azon a hivatalosan hangoztatott amerikai érven lehet vitat­kozni, hogy a Vorster-rend- szer bukása veszélyezteti-e az Afrika körüli hajóforgalmat — arról azonban már nem, hogy az amerikai flotta le­hetséges támaszpontkikötőket veszítene. Még kevésbé vitat­ható, hogy fekete Afrika fel­mérhetetlen ásványi kincsei­nek egyértelmű ellenőrzése kicsúsznék az amerikai trösz­tök kezéből. Ezen belül kü­lönleges jelentősége van an­nak, hogy Dél-Afrika a tőkés­világ legnagyobb aranyter­melője és a Vorster-rendszer bukása beláthatatlan bonyo­dalmakat okozna az egyéb­ként is ingatag nemzetközi tőkés pénzpiacon. Ezért hát a sietség. Ezért találkozott Kissinger Zürich­ben, „semleges pályán” Vors­terrel. Az amerikai külügy­miniszter terve egyszerű — de végrehajtani bonyolult. Kissinger azt kívánja Vors- tertől : gyakoroljon nyomást az elsősorban és közvetlenül fenyegetett rhodesiai Smith- rezsimre, hogy rövid időn be­lül adja át a hatalmat a több­ségnek, lehetőleg persze a Washington számára elfogad­ható „mérsékeltebb” szárny­nak. Ez nem kevesebb, mint azt kívánni Smithtől, hogy a magasabb rendű amerikai stratégiai és gazdasági érde­kek szolgálatában távozzék a politikai színpadról. VARAKOZÓ állásponton Kissinger nyilvánvalóan azt reméli, hogy Rhodesia felál­dozásával a feszültség egy időre megenyhül, a Vorster- re nehezedő nyomás csökken és Washington időt nyer arra, hogy egy tartósabb megoldást dolgozzon ki. A zürichi zárt ajtók mögül ki- szivárgott hírek szerint Vors- ter az ostromlott erődből másképpen látja a helyzetet, mint Kissinger a biztonságos Washingtonból. A jelek sze­rint elutasította azt a kérést, hogy megadásra kényszerítse saját rendszerének előretolt hadállását, Rhodesiát. Ezért utazott el Kissinger Washingtonból egy újabb af­rikai körútra. Vállalkozásá­nak presztízskockázata nagy, várható eredménye annál kisebb.-i-e libanoni válságról gyakorol a palesztinok termé­szetes szövetségesére — Szí­riára, hogy feladja a palesz­tinok hű védelmezőjének ha­gyományos pozícióját. A Szí­riái csapatok Libanonba való irányítása az arab reakció kezére játszott. A megfi éve­lők — egyebek között Moszk­vában —, arra a véleményre jutnak, hogy a libanoni poli­tikai rendezés kivihetetlen a szíriai csapatok kivonása nél­kül — mutat rá a hírmagya­rázó. Damaszkusz most kijelenti, minden intézkedést megtesz, hogy szeptember 23-ig, Szár- kisz elnök hivatalba lépésé­nek napjáig véget vessen a libanoni vérengzésnek. A ha­ladó arab világ miközben üd­vözli ezt a szándékot, felhív­ja a figyelmet arra, hogy az utóbbi napokban Damasz- kuszban mindenkivel konzul­táltak, csupán a Palesztinai Felszabadítási Szervezet fele­lős képviselőivel nem. A szí­riai fővárosba özönlöttek a jobboldali libanoni vezetők, köztük Pierre Gemajel, a fa- langisták vezetője. Az arab szövetségeseknek az izraeli agresszió ellen foly­tatott közös harcban fel kell ismerniök az előttük álló di­lemma teljes komolyságát. Vagy feldarabolják Libanont, Izrael megszállja Libanon déli részét és búcsút mond­hatnak a mielőbbi közel- keleti rendezéshez fűződő re­ményeknek, vagy ésszerű po­litikai kompromisszumot köt­nek. Moszkva figyelmeztet egy másik véglet veszélyére is. A palesztinai ellenálláson belül tevékenykedő szélsőséges ele­mek csupán az ellenséget se­gítik, ha eleve elvetnek min­den békés javaslatot — hang­súlyozza végül a hírmagya­rázó. LAPZÁRTA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke fogadta dr. Németh Józsefet, hazánk Kanadába akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. FELMENTÉS — KINEVEZÉS Az Elnöki Tanács dr. Házi Vencel rendkívüli és megha­talmazott nagykövetet — ér­demei elismerése mellett — felmentette a Magyar Nép- köztársaság londoni nagykö­vetségének vezetésére kapott megbízatása alól. A kormány dr. Házi Ven­celt kinevezte külügyminisz­ter-helyettessé. BEJRÜT Eliasz Szárkisz, Libanon megválasztott elnöke, Jasszer Arafat, a Palesztinai Felsza­badítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke és Ka- lafavi szíriai miniszterelnök szerdán a Bejrúttól 45 kilo­méterre keletre lévő, határ menti Stur városában talál­kozót tart. A politikusok fel­tehetően a július 29-én kötött palesztin—szíriai megállapo­dás életbe léptetéséről cserél­nek majd véleményt. BRÜSSZEL Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnököt, aki hivata­los látogatáson tartózkodik Belgiumban, kedden fogadta Baudouin belga király. A lengyel kormányfő kedden folytatta hivatalos tárgyalá­sait Leo Tindemans belga miniszterelnökkel. A tárgya­lások fő témája a két ország gazdasági kapcsolatainak fej­lesztése és elmélyítése volt. Szeptember 17-én és 18-án parlamenti választások lesz­nek Máltában. Képünkön Dom Mintoff szocialista párti miniszterelnök választási be­szédet mond. BUDAPEST Kedden Budapesten a XXII. kerületi (Budafok) Bartók Béla úti új lakótele­pen az építés alatt lévő isko- ■ Iában eddig ismeretlen okból gázrobbanás történt. A rob­banás következtében tűz ke­letkezett. A robbanás következtében öt személy súlyos, öt könnyű sérülést szenvedett. A men­tők valamennyiüket kórházba szállították. MTK-VM—SPARTA PRÄGA 3:1 (1:1) Hungária körút, 2000 néző. Vezette: Maenning (NDK). Góllövők: Kunszt, Kovács, Borsó, illetve Csermák. Szófiában megkezdődtek a bolgár—osztrák államfői tár­gyalások. A képen (jobboldalt) Todor Zsivkov, a bolgár államtanács elnöke és Rudolf Kirchschläger osztrák szö­vetségi elnök. (Telefotó — BTA—MTI—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents