Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-14 / 217. szám
1976. szeptember 14. ^PÚJSÁG 3 Több a hétköznap, mint az ünnep Beszélgetés az országgyűlési képviselők munkájáról Hetven egynéhány éves bácsika ballagdál kifelé Bony- hádon a járási pártbizottság épületéből. Azt mondja, Daradics Ferenc országgyűlési képviselőnél járt, fontos ügyben. — Fogadónapja van Daradics elvtárs? — Dehogy. Nem is lehet beszabályozni, hogy az országgyűlési képviselő csak fogadóórákban közelíthető meg. Akkor fogadjuk a választóinkat, amikor jönnek és egyéb elfoglaltságunk — mert valahányunknak van munkahelyünk — megengedi a fogadásukat. Talán emlékezik, a legutóbbi országgyűlési képviselő-választásokat követően, amikor megalakult képviselőcsoportunk, szó volt arról, hogy a fogadóórák elveszítették régi jelentőségüket. Képviselő társaimmal együtt sokat vagyunk ezért a területen, azaz kint a körzeteinkben és ezek az inkább munka-, mint ünnepi jellegű tanácskozások módot adnák az információcserére, a helyi közérdekű gondok, tervek megismerésére. — Mikor évekkel ezelőtt utoljára beszélgettünk a Tolna megyei képviselőcsoport munkájáról, általános tapasztalatként summázta, hogy saját körzetében és a megye valahány választókörzetében sok a képviselőkhöz magánpanaszokkal kopogtatók száma. — Hogy mondjam? Kinőttük ezt a korszakot, s ezt én azzal magyarázom elsősorban, hogy lakosságunk beletanult a szocialista demokrácia gyakorlásába. Amikor képviselőjével találkozik a választó, illetve a képviselt, tájékozódni akar arról a munkáról, amit a képviselők a parlamentben, vagy a kisebb haza megfelelő fórumain fejtenek ki. — Tudomáson szerint a korábbi években nem vett annyi országgyűlési képviselő részt a falugyűléseken, különféle rétegtalálkozókon, megyei tanácskozásokon, mint mostanában. Véleménye szerint erősödött a választók és képviselők kapcsolata? — Bátran állítom, hogy erősödött, valahogy meghittebbé is vált, de ez nem jelenti azt, hogy nagyon elégedettek vagyunk a tevékenységünkkel. Még többet szeretnénk mozogni a területünkön, de ehhez az kell, hogy többször hívjanak bennünket, több helyen legyenek kíváncsiak a számadásunkra. Különben jó, hogy ez szóba került. Képviselő társaimmal együtt gyakran kapunk elkésett meghívásokat. Arra gondolok, hogy itt van pl. az asztalomon egy meghívó a Hőgyészi Állami Gazdaságban megtartandó kihelyezett tanácsülésre, hogy ide elvárnának. Nem tudok elmenni, mert heti munkámat korábban úgy osztottam be, hogy erről a kötelezettségről nem tudtam, ezért nem is számolhattam vele. — Elnézést a netán naív kérdés miatt. Könnyebb lett képviselőink munkája, vagy nehezebb? — Lehetetlen tőmondatban válaszolni, mert a képviselő munkája pontosan a szocialista demokrácia gyakorlása, a közéleti érdeklődés kiszélesedése miatt vált bonyolultabbá. Van képviselő társam, aki ma már anekdo- tázva mesél arról, hogy valamikor ha valami fontos építkezésen elfogyott a cement, jöttek hozzá, hogy adjuram- isten, de mindjárt, segítsen szerezni. — Segített? — Nem zárkózott el. Tekintélyének teljes súlyát latba vetve segített a hiányzó cement beszerzésében. Ma nagyon is jól tudják az emberek, hogy a képviselő nem anyag-, lakás- és egyéb beszerző, hanem olyan valaki, aki az ország sorsának irányításában őket képviseli. — Szabad úgynevezett kényes kérdéseket is (eltenni? — Nem tudom, miért ne szabadna. Látja, épp azért jó a választókerületben sokszor megfordulni, mert képviselő társaimmal együtt azt tapasztaljuk, hogy tűnőiéiben van az a bátortalanság, mely a „kényes kérdések” dolgában hallgatást parancsolt régebben sok használni akaró, jó szándékú embernek. — Ezt engedelmével biztatásnak veszem. Előfordul-e, hogy országgyűlési képviselőinket államigazgatási szerveinknél, vagy más fórumokon nem a támogatás, segítés szándékával fogadják? — Ma már nem fordul elő, korábban ha ritkán is, előfordult. Ezért születtek azok az új jogszabályok, melyek az eredményes képviselői munkát hivatottak elősegíteni, s olyan meggondolásból, hogy a képviselő hivatást gyakorol, amikor választóinak közérdekű ügyeiben az államigazgatási szerveknél eljár, tájékoztatást, vagy intézkedést kér. Szeretném megjegyezni, hogy nekem személy szerint megyebeli szervekkel ilyen vonatkozásban nem voltak problémáim. Csoporttársaim se kényszerültek túl gyakran nyitott kapuk döngetésére. — Es a központi szervek? — Sejtettem, hogy ez lesz a folytatás. Ne vegye rossz néven, ha a kérdés jogán személyes példát mondok. A parlament építési és közlekedési bizottságának tagja vagyok. Egyébként majd mindegyik képviselő társam tagja az országgyűlés valamely bizottságának. Bizottsági ülésen vetettem fel a településeinken áthaladó KPM- utak helyzetét, aminek természetesen nemcsak bonyhádi vonatkozásai vannak. Az utak megfelelő karbantartása igen költséges dolog, a tárca segítsége nélkül nem megy. öt év alatt mégsem tudtam elérni, hogy a bonyhádi Perczel utca rekonstrukciója megtörténjék. Vizsgálat vizsgálatot követett, mire elismerték, hogy a kérés jogos, de ezzel nem ért véget a kötélhúzás. A KPM ígért támogatásának összege 500 000 forintra zsugorodott, az út most folyó átépítése kb 3 millióba kerül. Az egész útkeretünket elviszi a korszerűsítés. — Szolgálhatnának ilyen példákkal a képviselőcsoport többi tagjai is? — Szerencsére nem és meggyőződésem, hogy ilyen példa egyre kevesebb lesz, hiszen éppen az említett jogszabály biztosítja, hogy a képviselői bejelentés, javaslat tárgyában soron kívül, érdemben kell válaszolni, illetve a hatályos jogszabályok keretei között intézkedni. Az általunk képviseltek ügyeit csak akkor tekinthetjük lezártnak, ha abban érdemi intézkedés történt. — Képviselőink értünk végzett munkája ezek szerint nem nélkülözi az izgalmakat sem. — így van. De hozzáteszem mindjárt, hogy szükségesek, hasznosak az ilyen természetű izgalmak, s azt hiszem, aki olyan bizalmat élvez, mint az országgyűlési képviselő, soha nem sajnálhatja sem az időt, sem az energiát arra, hogy megbízatásának eleget tegyen. — Miről szólhatnánk még befejezésül? — Talán arról, hogy az utóbbi időben sokszor kapok leveleket más Tolna megyei körzetekből, s ezek a levelek azt árulják el, hogy a képviselőcsoporton belül nem tudom miért, valamiféle „főnöknek” gondolnak az emberek. Nem vagyok felettes, a csoporton belül kinek-kinek azonos nagyságúak a feladatai, a felelőssége. Nekem legföljebb abban jut több, hogy a csoport vezetőjeként folyamatosan tájékozódom képviselőtársaim munkájáról is és együtt készülünk fel a soros országgyűlésre, s ezenkívül évente jelentést készítek a csoport tevékenységéről. Szóval, egyenrangú, kö- telességű és felelősségű társak vagyunk abban a munkában, amire a választók bizalma érdemesített bennünket. — Köszönjük a beszélgetést! LÁSZLÓ IBOLYA A faddi Lenin Tsz-ben a múlt hét közepén hozzáláttak a napraforgó betakarításához. Szovjet és NDK-gyárt- mányú kombájnok aratják 230 hektáron a termést. Hétfőig végeztek a leggyorsabban beért Csakinszki fajta betakarításával. Tegnap már a szállítást is megkezdték, hatszáz mázsa olajos magot raktak vagonokba. Most a krasznodárit vágják a gépek, s napokon belül megkezdik a talajmunkákat. Képünk a betakarítás egy ritka mozzanatát ábrázolja. Egyszerre telt meg két kombájnnak a magtartálya, s egy időben töltik át a termést a teherautóra. Önműködő kocsikapcsolás az európai vasutakon Európa vasútjai — követve más kontinenseket — áttérnek a vagonok önműködő összekapcsolására. A kérdésről hétfőn nyolcnapos szakértői tanácskozás kezdődött Szombathelyen az európai szocialista országok képviselőinek részvételével. Az értekezleten ismertetik az önműködő vonó- és ütközőkészülékekkel eddig végzett kísérleteket. Ez év végére ugyanis az érdekelt országoknak át kell adniok az NDK ügyvezető minisztériumának azokat a rajzokat, amelyek alapján majd gyártják e készülékeket. Valamennyi ország részt vállal a munkából, s a kapcsoló gyártását KGST-kooperációban végzik. A MÁV és a Villamosipari Kutató Intézet egy elektromos biztonsági berendezést konstruált a programhoz és azt ismertetik a szakemberekkel. A 40 vasúti és ipari mérnök elkészíti az átállás előkészítésének jövő évi munka- programját is. Évente átlagosan húszezer vasutas közül egy meghal és 30 megsérül kocsikapcsolásnál Európában. Ez az egyik legveszélyesebb munka, érthető, hogy mind nehezebben kapnak a vasutak kocsirendezőket. A kérdés megoldására, továbbá a vonatok terhelésének fokozására — 2500 helyett 6000 tonnával megrakható egy-egy szerelvény — állnak át a vasutak az önműködő kocsikapcsolásra. Nem kell így beállni a vagonok közé a vasutasoknak, hanem gombnyomásra össze. és szétszerelhetők a kocsik. Később az automatizálás előrehaladtával a mozdonyok vezérlőasztaláról automatikusan szétbonthatok a szerelvények a rendező pályaudvarokon. Az önműködő készülékek felszerelése igen költséges: a beruházás körülbelül 20 év alatt térül csak meg. Ennek ellenére elhatározták bevezetésüket, mert a hagyományos módszer fékezné a gazdaságiműszaki fejlődést. (MTI) Több es Jobb takarmány — több tej AZ MSZMP Tolna megyei Bizottságának kezdeményezésére még a múlt év végén felmértük a megye takarmánytermesztésének helyzetét azzal a céllal, hogy a tények ismeretében konkrét javaslatokat tegyünk a takarmánytermesztés és -felhasználás fejlesztésére, különös tekintettel a tejtermelés növelésére. Az üzemekben szerzett helyszíni tapasztalatok, valamint a begyűjtött tetemes adatanyag elemzésekor hamarosan felismertük, hogy az értékeléshez az egyetlen reális kiindulási alap a megye tejtermelésének, illetve a felvásárolt tej mennyiségének havonkénti, évenkénti alakulása. A rendelkezésre álló adatokból kitűnt, hogy a tavaszi, nyári zöldtakarmány- felhasználási időszakban a tejtermelés egyes üzemekben olykor 10—20 százalékkal is nagyobb a téli félév termeléséhez viszonyítva. önként adódik tehát a gondolat: az üzemek jó szervezéssel minél hosszabbra nyújtsák meg ezt az időszakot, akár gyepgazdálkodással, akár szántóföldi takarmánytermesztéssel. Figyelembe véve tehén- állományunk fajtaösszetételét, a még általánosan ismert tartásmódokat, jelenleg — és valószínűleg hosszú időn át — ez a módszer ígéri a leggyorsabb és egyben a legtartósabb eredményt. Ezt bizonyítják egyébként azoknak az üzemeknek figyelemre méltó eredményei is, amelyek már korábban intézetünk takarmánytermelési rendszerének néhány — adottságaik közé legjobban illő — elemét ügyesen, okosan alkalmazták. JAVASLATAINK előterjesztése és széles körű megvitatása óta eltelt fél év, így módunkban áll azokat az előző évekkel összehasonlítani. Az év első három hónapját, a tejtermelés fokozása érdekében tett erőfeszítések ellenére is — az előző évihez képest — csak egy gyenge mínusszal tudtuk zárni. Az első három zöld hónap — május, június, július — tejtermelése azonban már biztatóan kedvező képet mutat. Ezen időszakban kereken 1 300 000 literrel, 6,7 százalékkal több tejet termeltünk, mint az előző évben. Az augusztusi tejtermelés pedig — éppen a zöldetetési lehetőségek kedvező alakulása következtében — további 13,3 százalékos rekord többlettel zárult. Ez kétségtelenül — a gondosabb, körültekintőbb munka mellett — főként a zöldetetésre való jobb felkészülésnek köszönhető, hiszen a fő vetésű takarmánytermő terület az előző évihez képest csak kis mértékben nőtt. Ezzel el is érkeztünk az „örökzöld” témához, a nyári zöldetetés oly sokak által vitatott kérdéséhez. Amit a folyamatos zöldetetés ellen leggyakrabban felhoznak; a nagy tömegek permanens beszállítása, esős időben esetleg több napos kimaradás, egyes gyorsan vénülő keverékek nem kellő hasznosíthatósága — valóban mind igaz. Mégis elgondolkoztató, hogy mindezek ellenére éppen ebben a periódusban legnagyobb a tejtermelés és a többlet gyakran felér egy téli hónap alatt fejt tej menynyiségével. Meg kell kockáztatnunk a kérdést, nem len- nénk-e már lényegesen előbbre, ha csak fele annyi hévvel és energiával az ismert problémák megoldásán fáradoznánk, mint amilyen hévvel azokat unos-untalan hangoztatjuk? Erre a szemléleti fordulatra annál is inkább, mielőbb szükség lenne, mert érzésünk szerint ezeket nem is a kutatók, hanem a feladat jelentőségét átérző gyakorlati szakemberek fogják megoldani. ITT AZ ŐSZ, elérkezett a jövő évi takarmányszükséglet, az őszi takarmánykeverékek vetésének ideje. E nagy tömeget adó, már április közepétől etethető, fehérjében gazdag, ízletes tömegtakarmányok termesztésének jelentőségét ilyen takarmány- szűkös időkben nem szükséges külön hangsúlyozni. Az is köztudott, hogy a rozsos, árpás és búzás őszi takarmánykeverékek után tiszta siló, szójás silókukorica és egy sor nyár eleji takarmány- keverék vethető, jelentős terület-megtakarítással. Intézetünkben 13 éve ugyanazon táblán követik egymást meghatározott sorrendben az őszi, tavaszi és nyári keverékek, mennyiségi és minőségi depresszió nélkül. Erre a körülményre külön érdemes figyelni, mert ez azt jelenti, hogy a tömegtakarmány- termő területeket (takarmá- nyos forgó), hosszú évekre közvetlenül az állattartó telepek mellé lehet telepíteni és csupán néhány száz méter, akár szilárd burkolatú úttal ellátva, az istállótrágya kiszállítását, a nagy tömegű takarmányok beszállítását jó-— formán az időjárástól függetlenül lehet lebonyolítani. Óriási előny ez, ha meggondoljuk, hogy növényi sorrend, üzemszervezési, stb. okokból a nagy tömeget adó évelő pillangós- és a silókukoricatáblákat gyakran több kilométerre, rossz dűlőutakkal megközelíthető táblákon kell elhelyezni, illetve telepíteni. A felkészülésnek tehát most van az ideje. Kár lenne ezt a lehetőséget elszalasztani. AZ UTÓBBI ÉVEK csapadékban gazdag időjárása a növénytermesztésben, de különösen a takarmánytermesztés terén olyan kedvező helyzetet teremtett, hogy sokan úgy vélték, az állattenyésztés fejlesztésében a takarmány- termesztés kérdései két- három növényfajra alapozva, gyakorlatilag minden üzemben megoldottak. így a figyelmet majdnem kizárólag csak a tenyésztés- és tartás- technológia problémáira kell koncentrálni. Egy ilyen hőmérsékletben és csapadékban rendkívül szeszélyes év kellett ahhoz, hogy rádöbbenjünk: hazánk kontinentális jellegű klímájához alkalmazkodva, minden lehetőséget mindig ki kell használni. AKIK NEM EZT tették, azok ma bizony sokkal nagyobb gonddal néznek elébe az idei télnek és a jövő tavasznak, mint azok, akik „ami biztos az biztos” alapon a hagyományos takarmánytermesztéssel sem hagytak fel teljesen. Ezen is érdemes elgondolkozni. Dr. Kurnik Ernő akadémikus
