Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-14 / 217. szám

Mai számunkból TÖBB A HÉTKÖZNAP, MINT AZ ÜNNEP (3. old.) TÖBB ÉS JOBB TAKARMÁNY — TÖBB TEJ (3. old.) MAGYAR SZOBA (4. old.) MEGYEI LABDARÚGÓ- EREDMÉNYEK (6. old.) KULTURÁLIS KALEIDOSZKÓP (4. old.) Tanulságos számvetés S zámvetés készült a megye gazdasági terveinek időarányos végrehajtásáról, arról, hogyan illesz­kedik az itt kialakult helyzet az országos képbe. Abba, amiről tudjuk, hogy kibontakozóban vannak a jó tendenciák, beértek feszesebb munkát igénylő intéz­kedések első gyümölcsei. Úgy mondhatnánk: elindul­tunk a célba vezető úton, de lassítani nem szabad. A tervek a mi megyénkben is a további, minden szempontból megalapozott fejlődést írták elő. Ez meg is történt. Az ipari termelés értéke — az élelmiszer- ipar nélkül — közel négy százalékkal nőtt. Hosszan so­rolhatnánk azokat az intézkedéseket és azok első ered­ményeit is, amelyek a jövő megalapozását célozzák. Az előrelátó, tervszerű, elemző munka jellemezte me­gyénk gazdasági életét. Nyugodtan mondhatjuk ezt még akkor is, ha vannak elmaradók, ha néhány helyen gyorsabban rá kell lépni arra a bizonyos útra. A számok, a tények azt mutatják, hogy az ipari termelés üteme nálunk kisebb, mint a tervekben előírt. A minisztériumi iparhoz tartozó vállalatoknak alig va­lamivel több mint a fele növelte a termelését, a többi­nél visszaesés van. A BHG és az MMG szekszárdi gyá­rában, a selyemipar tolnai gyárában elért növekedés ellenpólusa például a Bonyhádi Cipőgyár, a Simon- tornyai Bőrgyár terv alatti eredménye. Igaz, az okok mindenhol tetten érhetők, csakúgy, mint a Láng Gép­gyár dombóvári gyáregységének teljesítményhullámzá­sánál, de ezek a féléves mérleg tényéhez legfeljebb magyarázatot adhatnak. A szövetkezeti iparban már a magyarázat is leg­feljebb magyarázkodás lehet, hiszen húszból tizenkét szövetkezet nem teljesítette a tervét. A helyzetmegítélés fogyatékosságából, a fejlődés figyelmen kívül hagyásából ered, hogy egy sor vállalat, szövetkezet elvesztette exportpiacát, mások alig-alig vannak jelen. A termékszerkezet korszerűsítéséről, a gazdaságta­lan termelés megszüntetéséről is többen beszéltek egy fél éve, mint ahányan eredményesen cselekedtek azóta. Való igaz, a termékváltás, a gazdaságosság javítása, egyes termékek gyártásának megszüntetése, még in­kább egy új gyártásának bevezetése nem lehet mindig gyors, ám az is igaz, hogy a technológiai váltás elő­készítésének csúszása forintokkal mérhetően bosszulja meg magát. A géppark korszerűsítése is éppen úgy hozzá tarto­zik a vállalati gazdálkodáshoz, mint a piac felkutatása vagy a megfelelő anyagellátás. Viszont a legkorszerűbb gép sem ér semmit, sőt kifejezetten drága mulatság, ha nincs aki dolgozzon rajta. Nem önmagáért való eszme- futtatás ez, valóságos példa alapján jegyeztük le, ugyan­is van olyan üzem a megyében, ahol nyolc menetmaró gép állt hosszú ideig. Országos adat, hogy a műszak­szám 1,4. A megyénkben a közelmúltban megvizsgált hat üzemben az átlag 1,3-ra jött ki, de a legjobb sem haladta meg az 1,7-et. Nagyobb baj, hogy a tervezett munkarendhez viszonyítva is van elmaradás, az egyik helyen „csak” 12,5 százalék, máshol a negyvenet is eléri. Gondokat jelez a félévi mérleg az építőiparban. Nyugtalanító a helyzet az állami építőiparban is, de még inkább az a szövetkezetiben. Az utóbbinál — úgy tűnik — nem használt egy korábbi, figyelmet érdemlő jelzés. A kapacitásnak alig a felét kötötték le szerző­déssel, a tényleges teljesítés pedig megállt a 36 száza­léknál. Az elmaradást még a létszámcsökkenéssel sem lehet ködösíteni, hiszen az itt foglalkoztatottak száma mindössze egy százalékkal lett kisebb. Egyéb gondokra utal az első félév eredménye, hiszen egy másik fontos mutató szerint a termelékenység a szövetkezeti ipar­ban több mint 14 százalékkal csökkent, a tanácsi építő­iparban viszont 10,2 százalékkal nőtt. Az sem mellékes, hogy a tanácsiak létszáma eközben még egy tizeddel csökkent is. A tervteljesítés mutatói természetesen számos von­zatút tartalmaznak, amelyek elemzése részben megtör­tént, másrészt pedig a területileg illetékesek jövőbeni feladata. A fentiek azt mutatják, hogy az év indulása nem a megszokott. A tanulságok levonására és gyors, határozott intézkedésekre van szükség ott, ahol a gondok jelentkeztek. Jóvátehetetlen hiba lenne, ha bárhol arra fordítanák — a jobb eredmény elérése he­lyett — az energiát, hogy megkíséreljék fehérre mosni magukat, hisz a tapasztalat szerint az „objektív okok” felkutatására fordított idő és erő újabb, szubjektív bajokat szül. Cselekedni kell, úgy ahogyan másutt tet­ték. Jó tapasztalatokért, jól példáért ki sem kell menni a megyéből. Fi. Losonczi Pál és Lázár György fogadta a tanzániai külügyminisztert Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hétfőn az Országházban fogadta Ibrahim Kadumát, a Tanzániai Egyesült Köztársaság külügyminiszterét. Lázár György, a Minisztertanács elnöke szintén hét­főn hivatalában fogadta a tanzániai külügyminisztert. A szívélyes, baráti találkozón jelen volt Púja Frigyes külügyminiszter, valamint P. J. C. Ndobho, a Tanzániai Egyesült Köztársaság budapesti nagykövete. Közös közlemény a tanzániai külügyminiszter magyarországi látogatásáról Ibrahim Kaduma, a Tan­zániai Egyesült Köztársaság külügyminisztere Púja Fri­gyes külügyminiszter meghí­vására 1976. szeptember 10— 13. között hivatalos, baráti látogatást tett a Magyar Nép- köztársaságban. A tanzániai külügyminisz­tert budapesti tartózkodása során fogadta Losonczi Pák az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke. A magyar és a tanzániai külügyminiszter szívélyes légkörű eszmecserét folyta­tott a két felet foglalkoztató időszerű nemzetközi kérdé­sekről, a kétoldalú kapcsola­tok fejlesztéséről és elméiyí- téséről. Tájékoztatták egy­mást országaik belső helyze­téről is. A két külügyminiszter meg­elégedéssel nyugtázta azokat az erőfeszítéseket, amelyek a nemzetközi feszültség csök­kentésére irányulnak és ki­fejezték reményüket, hogy ezek az erőfeszítések elősegí­tik az enyhülés átfogó érvé­nyesülését. A világbéke és a nemzetközi biztonság elérése szempontjából aláhúzták a társadalmi haladásért, a nem­zeti függetlenségért és a sza­badságért folytatott harc fon­tosságát. A két külügyminiszter egyetértett abban, hogy a vi­lág haladó antiimperialista és antikolonialista erőinek együttműködése nagyban hoz­zájárulhat az egész világ bé­kéjét fenyegető válsággócok felszámolásához. Sürgették a feszült közel-keleti helyzet átfogó rendezését, az izraeli csapatoknak a megszállt arab területekről való kivonását, a Palesztinái nép törvényes jogainak tiszteletben tartását és a térség valamennyi álla­ma biztonságának szavatolá­sát. A két külügyminiszter nagy elismeréssel szólt a sza­badságért, nemzeti független­ségért és az alapvető emberi jogokért küzdő nemzeti fel­(Folytatás a 2. oldalon.) A chilei nép hálája orok Tomas Solis beszél Szombat délután az atom­erőmű, a paksi járás, a köz­ség és a honvédségi alakulat KISZ-bizottsága chilei szoli­daritási nagygyűlést rende­zett az atomerőmű-lakótele­pen. Makarevicz Zoltán, a hon­védségi alakulat KISZ-bi- zottságának titkára nyitotta meg a nagygyűlést, megem­lékezve a hármas évforduló­ról: Egy hete volt hat éve, hogy választásokon győzött a népi egység, ma három éve döntötték meg a fasiszták a népi egység kormányát és szeptemberben ünnepük a vi­lág haladó erői a fasiszta junta börtönében szenvedő és ott is harcoló Luis Corva. lán hatvanadik születésnap­ját. Ezután Tomas Solis, a chi­lei antifasiszta bizottság el­nöke mondott beszédet. Meg­emlékezett a chilei nép hat évvel ezelőtti nagy győzelmé­ről, a népi egység kormányá­nak hároméves működése alatt elért eredményeiről, a chilei nép reményeiről. A chilei nép harcáról be­szélt ezután Tomas Solis. A népi mozgalmakról, sztráj­kokról, a növekvő elégedet­lenségről, a katonai junta belső és külső elszigetelődé­sének fokozódásáról. — Meg­van ma már a társadalmi alapja annak, hogy létrehoz­zuk az antifasiszta frontot, amely az egyetlen reális ki­utat jelenti. Hatalmas segít­séget nyújtanak a világ ha­ladó népei a chilei nép har­cához. A szolidaritás mentet­te meg eddig is Luis Corva- lán és sok más bebörtönzött hazafi életét. A chilei nép hálája örökké tartani fog azért a szolidari­tásért, ami segíti harcát a fa­siszta elnyomás ellen. Tomas Solis beszéde után Polányi Máténak, a járási KISZ-bizottság munkatársá­nak javaslatára táviratot kül­dött a nagygyűlés a Magyar Szolidaritási Bizottsághoz, hogy juttassa el tiltakozását a chilei katonai junta rém­uralma ellen. Ezután Carlos Miro, ha­zánkban élő chilei zenetudós adott elő chilei népdalokat, majd a Székesfehérvári Könnyűfémműben dolgozó chileiek együttese lépett fel. Készülődés a 20. évfordulóra Kiváló munkásőrök, parancsnokok tanácskozása A munkásőrség életében első alkalommal tanácskoz­tak a kiváló munkásőrök, parancsnokok. Először az al­egységek kiválói tették mér­legre a kiképzés mikéntjét, a termelőmunkában, a ver­senymozgalomban helytál­lást, a politikai munkát, A parancsnok beszámo­lója majd a legjobbak közül vá­lasztott küldöttek adták to. vább a tapasztalatokat az egységek tanácskozásain. Vasárnap délelőtt a megye munkásőreinek, munkásőr- parancsnokainak legjobbjai ültek össze azzal a szándék­kal, hogy összegezzék, álta­lánosítsák a tapasztalatokat. Ennek az alulról induló, lépcsőzetes értékelésnek ve­zérszólama a testület közel­gő, húszéves fennállásához kapcsolódó tennivalókról szólt. Dr. Sörfőző István, megyei parancsnok a kiválóak kép­viselői előtt összegezte, mit végzett a testület az elmúlt húsz év alatt, hogyan vált népköztársaságunk fegyve­res erőinek elismert fegyver­társává. A munkásőrség sok. szór, sok helyen bizonyította, hogy megfelel hivatásának, feladatainak — amelyekhez mindig megkapta a párt irá­nyító, segítő, ellenőrző támo­gatását. A párt XI. kongresz- szusán megfogalmazott fel­adatok sokoldalúak : szólnak az eszmei, politikai nevelés­ről, a kommunista meggyő­ződés elmélyítéséről. A munkásőrség nemcsak fegyveres testület, hanem po­litikai nevelő iskola is. A me­gyében a párton kívüli mun­kásőrök 25—35 százalékát ve. szik fel évente a pártba. A parancsnoki értékelés után Gravenez József, Fodor Imre, Tóth Ferenc, Uhrin Vendel. Németh János, Jor- dáki Árpád, Farkas József, Steinbach Antal kiváló mun­kásőrök, Pataki György pak­si járási parancsnok mond­ták el tapasztalataikat, a me­gyei testület felénél nagyobb számú kiváló munkásőr ne­vében. Az elmondottakra Bartha Gyula, országos pa­rancsnokhelyettes és dr. Sör­főző István megyei parancs­nok válaszolt A tanácskozás befejezése­ként megválasztották a kül­dötteket az országos tanács­kozásra: Sebestyén István bonyhádi, Farkas József dombóvári, Gáti Bálint szek­szárdi, Tóth Ferenc tamási, Kóló István paksi, Suszter Mihály szekszárdi és Szűcs Nándor szekszárdi tartalékos kiváló munkásőrök személyé­Kon A tanácskozás résztvevői

Next

/
Thumbnails
Contents