Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-12 / 216. szám

2 KÉPÚJSÁG 1976. szeptember 12. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Laoszi párt- és kormányküldöttség Moszkvában, Brezsnyev és Phomvihane beszéde. — Az Egyesült Államok­ban hivatalosan kezdetét veszi az elnökválasztási kampány. — Vorster—Kissinger-találkozó Zürichben. Kedd: öt afrikai ország csúcstalálkozója a tanzániai fő­városban. — Magyar—norvég külügyminiszteri tárgyalások Budapesten. — A ciprusi választások végeredménye a Maka- riosz-koalíció győzelméről tanúskodik. Szerda: A PFSZ-t felveszik az Arab Liga teljes jogú tag­jaként. — A brit szakszervezetek kongresszusa Brightonban. — Zavargások Korzikán. Csütörtök: Pekingi jelentés Mao Ce-tung haláláról. — Tüntetések Spanyolországban. — A LEMP Központi Bizott­sága a mezőgazdaság problémáiról tanácskozik. Péntek: A Varsói Szerződés „Pajzs—76” hadgyakorlata Lengyelországban. — Kádár János fogadja a Sri Lanka-i test. vérpárt főtitkárát. — Konzultációk a Vietnami SZK ENSZ- felvételéről. — Tiltakozó megmozdulások Dél-Afrikában. Szombat: Ibrahim Kaduma, tanzániai külügyminiszter budapesti megbeszélései. — Heves harcok és tárgyalási kísér­letek Libanonban. így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: Az ázsiai mondás szerint kockázatos dolog a tigris hátán lovagolni. A világsajtó számos karikaturistája — mintha csak összebeszélt volna — figyelembe véve az afrikai kontinens sajátosságait, oroszlán farkába kapaszkodva ábrázolta az ame. rikai külügyminisztert... A hét kezdetén ismét „semleges pályán”, a bajor erdő után ezúttal a Zürichi-tó partján találkozott Vorster dél­afrikai miniszerelnök és Kissinger. Arról tanácskoztak, mi­ként lehetne kifogni a szelet a vitorlából, úgy enyhíteni a te­lepes rendszerekre nehezedő nyomást, hogy igazából ne tör. ténjék semmi, biztosítsák a fajüldöző kormányzatok túlélését. Elsősorban Rhodesiában hajlandók engedményeket tenni, a hírek szerint egy „rhodesiai formula” kidolgozásával próbál­koztak. Dehát ilyen formula van: az ENSZ már több ízben törvénytelennek bélyegezte a Smith-rezsimet s a nemzeti fel- szabadítási mozgalom képviselői javasolták, tárgyalják meg, miként lehetne egy-két éven belül, békés körülmények között létrehozni a tényleges, többségi uralmat. Ezt kellene hala. déktalanul és maradéktalanul megvalósítani. Washington, több NATO-hatalom s a dél-afrikai apar­theid-rendszerek azonban kitérnek az igazi megoldások elől s láthatólag időt akarnak nyerni. Csakhogy az idő nem nekik dolgozik. Két évvel ezelőtt még háboríthatatlannak tűnt a „fe­hér ötszög” Afrika déli részén, úgy látszott, hogy sikerül feltar­tóztatni az afrikai felszabadulás erőteljes áramlatát. Azután sorra omlottak le a bástyák: Mozambik függetlenné vált, Angola drámai küzdelemben kivívta szabadságát s Namíbia esetében is már kitűzték az „önállóság” dátumát. (Ami nem jelenti a harc végét, mert Dél-Afrika egyelőre neki tetsző csatlós-államot szeretne létrehozni.) Nő a feszültség Rhodesiá­ban s Dél-Afrikában egymást követik a tiltakozó megmozdu. lások. Mind tevékenyebb az afrikai diplomácia is: Tanzánia fővárosában megtartották öt ország csúcstalálkozóját, a Rho­desiával és Dél-Afrikával határos államok vezetői vettek raj­ta részt. Ilyen körülmények között kísérletezik az amerikai kül­ügyminiszter egyfajta „ingázással”, hogy valamiféle dél-afri­kai „sinai-megállapodást” hozzon létre. A jelek alapján nem kis kockázatot vállal, hiszen a tüzet és a vizet próbálja össze- békíteni. Ez akkor sem könnyű, ha nem fukarkodik segély- ígéretekkel, nyomással, zsarolással s nyilván támaszkodni fog néhány nyugatbarátnak ismert afrikai vezetőre is. Az Egyesült Államokban egyébként hétfőn kezdődött meg a hivatalos kampány. (Hagyomány, hogy az elnökválasztási évben mindig szeptember első hétfője, a munkaszüneti nap­ként ünnepelt labor day a kezdet.) Carter Warm Springs-ben kezdett, ezen az üdülőhelyen startolt ugyanis Roosevelt és ké­sőbb Kennedy, tehát a demokrata jelölt a nagy elődöket tolja maga előtt. Ford — az ünnepnap ellenére — dolgozószobájá­ban töltötte a hosszú weekendet, állítólag tanácsadói sugall­ták, hogy a fáradhatatlanul a köz javáért munkálkodó elnök pózát öltse fel. Táígyalt s diplomatákat fogadott, gazdasági kimutatásokat böngészett, valamint külügyminisztere zürichi táviratait olvasgatta, ki tudja milyen kedvvel... Jó és rossz hírek érkeztek a legsúlyosabb válságterület­ről, a Földközi-tenger keleti medencéjéből. Cipruson válasz­tásokat tartottak, igaz csupán a görög közösség tagjai járul­tak az urnákhoz, s a Makarioszt támogató koalíció elsöprő győzelmet aratott. A 35 tagú képviselőházban e koalíció (Kiprianu demokrata pártja, a kommunista Akel és Lisszari- desz csoportja) 34 helyet szerzett, de harmincötödiknek is a független Tasszosz Papadopulosz jutott be, aki az elnök meg­bízásából — a félreállított, jobboldali Kleridesz helyett — a török közösséggel tárgyal. Kleridesz pártja egyetlen mandá­tumot sem szerzett, maga a volt parlamenti elnök is kibukott. A ciprusi görögök tehát határozottan a függetlenség, egység és el nem kötelezettség mellett foglaltak állást. A nicosiai parlamentben alapvetően megváltoztak az erőviszonyok, de nem lenne meglepő, ha a visszaszorított jobboldal a parla­menten kívül, új összeesküvéssel, merényletekkel próbálkozna. Libanonban viszont már nem is beszélnek tűzszünetről, sőt Tripoli körül különösen fellángoltak a harcok. Jobboldali erők a szíriai csapatok támogatását is élvezik. A Palesztinái Felszabadítási Szervezet ugyan diplomáciai-politikai sikert könyvelhetett el a héten, hiszen huszonegyedik tagként, teljes jogú résztvevőként felvették az Arab Ligába, de miközben Kairóban felvonták a palesztin lobogót — Libanonban foly­tatódik a palesztinekkel történő leszámolás. Pártunk és államunk nemzetközi kapcsolatait, s ezek ki- terjedtségét jól mutatja a héten is tevékeny diplomáciánk. Kádár János fogadta a Srí Lanka-i testvérpárt főtitkárát, miniszterelnökünk vendégeként Kreisky osztrák kancellár tesz nem hivatalos látogatást hazánkban, bét nap alatt hárpm külügyminiszter járt Budapesten: Norvégiából, Mozambikból és Tanzániából. S a kiinduláshoz visszatérve, a mozambiki és a tanzániai diplomácia vezetője olyan országból érkezett, amely részt vett az ötös afrikai csúcson, s a legközvetleneb­bül érdekelt az Afrika déli végein lejátszódó, rendkívül je­lentős eseménysorozatokban. SZOT-delegáció az NSZK-ban Közös közlemény a látogatásról Szombaton Düsseldorfban közös közleményt hoztak nyilvánosságra a magyar szakszervezeti küldöttség NSZK-beli látogatásáról. A Nyugatnémet Szakszer­vezeti Szövetség (DGB) meg­hívására szeptember 8—11. között az NSZK-ban járt a SZOT küldöttsége Gáspár Sándornak, a SZOT főtitká­rának vezetésével. A DGB szövetségi elnöksé­gével tartott megbeszélések során a felek részletes esz­mecserét folytattak a két or­szág helyzetéről, a kölcsönös kapcsolatokról és a nemzet­közi szakszervezeti mozgalom kérdéseiről. Mindkét delegá­ció elégedettségét fejezte ki a kapcsolatok jelenlegi állása felett. Megállapodtak kül­döttségek, újságírók és szak- referensek cseréjében, vala­mint abban, hogy folytatják, fejlesztik és szélesebb ala­pokra helyezik a kölcsönös konzultációkat. A két küldöttség üdvözli az európai munkavállalók kez­deményezését az (ILO) Nem­zetközi Munkaügyi Szervezet kormányzó tanácsában, az európai szakszervezeti veze­tők második találkozójával kapcsolatban. Ezt a találko­zót 1977 tavaszán, Genfben tartják, témája a munkás­környezet és a szakmai okta­tás humanizálása. Mindkét fél üdvözölte az enyhülési politika sikereit a két ország és egész Európa vonatkozásában. Egyetértet­tek abban is, hogy mindkét szervezetnek tevékenyen kell munkálkodnia e folyamat folytatása érdekében. Mindkét küldöttség meg­erősítette készségét, hogy te­vékenyen hozzájárul egy jobb világ megteremtéséhez. Támogatásukról biztosították az új világgazdasági és szo­ciális rend kialakítására tett erőfeszítéseket, amelyek az egész világon a dolgozók élet- színvonala és munkakörül­ményei emberibb kialakítá­sához vezetnének. A két szakszervezeti köz­pont változatlan erőfeszítés­sel munkálkodik annak érde­kében, hogy a világ vala­mennyi népe számára meg­valósuljon a béke, a szabad­ság és érvényesüljön az ön­rendelkezésjog. A találkozókat a baráti egyetértés légköre jellemezte. A Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának kül­döttsége magyarországi láto­gatásra hívta meg a DGB de­legációját Heinz Oskar Vet- ternek, a DGB elnökének vé_ zetésével. A meghívást nyu­gatnémet részről köszönettel elfogadták. Fogadás Ulánbátorban Kádas István, hazánk ulán- bátori nagykövete szeptem­ber 10-én fogadást adott Hu­szár István miniszt(erçli)9k- heíyettes, az Országos Terv­hivatal elnökének mörigóíiai látogatása alkalmából. A meleg hangulatú, szívélyes légkörű fogadáson megjelent D. Gombozsav, az MNFP PB póttagja, a KB titkára, D. Szodnom miniszterelnök-he­lyettes, az Állami Tervbizott­ság elnöke, P. Namszraj, az MNFP KB osztályvezetője, D. Dzagaszbalcfán, a Központi Statisztikai Hivatal vezetője, C. Mólóm pénzügyminiszter, illetve az ott-tartózkodó Fa­luvégi Lajos pénzügyminisz­ter és a Pozsgáy Imre kultu­rális miniszter vezette kul­turális küldöttség. (MTI).' PANORÁMA BUDAPEST Púja Frigyes külügyminisz­ter a közeli napokban hiva­talos, baráti látogatásra a Kubai Köztársaságba utazik. Külügyminiszterünket dr. Raul Roa Garcia, a Kubai Köztársaság külügyminiszte­re hívta meg. KAIRÓ A kuvaiti kormány meg­hiúsított egy puccskísérletet, amelyhez — az Akbar A1 Jóm című egyiptomi hetilap állítása szerint — „Szíria nyújtott anyagi támogatást”. Az esemény részleteiről a lap nem számol be. ZÁGRÁB A pénteken Zágráb közelé­ben történt repülőkatasztrófa ügyében vizsgálatot folytató jugoszláv bizottság talált egy „feketedobozt”, melyről felté­telezik, hogy a nyugatnémet utasokat szállító jugoszláv Charter gépé volt. A bizottság tagjai megkezd­ték a zágrábi irányítótorony alkalmazottainak kihallgatá­sát is, s néhányukat „ha­nyagság gyanújával” őrizetbe vettek. BUDAPEST Rabi Béla kohó- és gép­ipari miniszterhelyettes ve­zetésével kormánydelegáció utazott Törökországba az iz- miri őszi vásárra. A delegá­ció ellátogat Isztambulba és Ankarába is. Mindkét helyen a török gazdasági élet veze­tőivel találkozik. A tárgyalá­sok célja a két ország között a gazdasági kapcsolatok bő­vítése. Magyarország 1945 márciusától szeptemberig Szabadulás a külpolitikai vesztegzárból Az ember belelapoz az 1945-ös esztendő magyar új­ságjaiba, s pillanatok alatt elmerül benne. Szinte min­den mondat keresztmetszetét adja az akkori időknek. Ta­lálkozás ez a tegnappal, a 31 év előtti magyar történelem­mel. Két idézetet írok egymás alá. Mindkettő 1945. március 24-én kelt, a magyar földön legutolsók között megjelent Göcseji őrszem című Szálasi- lapban. így hangzik az egyik : „...A nemzetvezető testvér is­mét kijelentette: nem lehet más cél, csak a hungarista magyar birodalom. Utolsó döntés előtt áll a magyar nép. Vagy ő velünk, vagy mi nélküle. Szó szerint így, egy fokkal sem enyhébben...” S ez a másik: „...A német had­sereg egyre beljebb engedi az oroszokat, közben hatal­mas ember- és anyagveszte­séget okoz nekik, és aprán­ként felmorzsolja őket a küz­delemben...” A tények azonban makacs dolgok. Az egy nappal ké­sőbb legálisan először meg­jelent Szabad Nép, a magyar kommunisták lapja ugyanis hadijelentésében már arról tudósít, hogy a szovjet csa­patok március 24-én újabb 361 helységet foglaltak el az országban. Ezekben a har­cokban a németek több mint 70 ezer katonát vesztettek, 11 hadosztályuk és 107 repülő­gépük semmisült meg. Budapest már több mint egy hónapja szabad, az or­szágban azonban még dúl a háború. A Kossuth Rádió ek­kor röpíti az éterbe Várnai Zseni Kopogtatok című ver­sét. íme a vers egy szaka­sza. Még itt a német talpig fegyverekben, még torkunkon a gyilkos vasmarok, de jönnek, jönnek, egyre közelednek a szabadító vörös csapatok, már jönnek, jönnek, érzem, látom őket, dereng a fény a börtönablakon ... rabtársaim, fölsebzett ujjaimmal a szabadság hírét kopogtatom! Pár héttel később a törté­nelem jelen időbe csap át Magyarországon. Befejeződik a dráma, legördül a függöny, véget ér a 25 esztendős rab­ság utolsó felvonása. — Hogy is volt? — kér­dezzük tovább az egykori újságoktól. „Magyarország földjét nem tapossa többé egyetlen ter­rorlegény csizmája sem. A Vörös Hadsereg Bécs és Ber­lin kapuit döngeti ” — írja a Szabad Nép, az egész ország felszabadulásáról szóló tudó­sításában. A beszámoló utol­só mondata így hangzik: „Moszkvában 124 löveg, 20 sortűz dördült el a második világháború újabb győzel­mének dicsőségére!” A történelem filmje to­vább pereg. A felszabadulás másnapján ezt a tudósítást olvashatjuk a Szabad Nép­ben: „A lyukas tetőzetű Nyu­gati-pályaudvar megtelik a vidám gyermekzsivaj gással. Tizenöt vasúti kocsit tölt meg a kilencszáz gyermek, akiket a Nemzeti Segély legújabb szállítmánya Békéscsabára visz, oda, ahol oldalas sza­lonnákkal, nagy karéj ke­nyérrel és főleg meleg szív­vel már várják őket...” S alatta a másik tudósítás: a Magyar Kommunista Párt tatabányai nagygyűléséről : „Elhurcolt, agyonkínzott bá­nyásztársaikra emlékeznek ezen a napon a tatabányai­ak. A Balog családra, amely­nek kilenc tagját, apát, anyát és hét apró gyermeküket mé­szárolták le a nyilasok, mi­előtt a Vörös Hadsereg má­sodszor is felszabadította volna a várost. A gyászoló tataiak erről a gyűlésről egyenesen a bányába men­tek, az első nagy széncsatá­ra.” És mire a Szabad Nép az utcára került, a moszkvai rá­dió világgá röpíti a hírt, hogy Erich Greiser, a len­gyel nép legkegyetlenebb hó­héra, a Vörös Hadsereg fog­ságába került. Ezzel egy idő­ben, a Magyar Kisgazdapárt lapja, a Kis Újság arról szá­mol be olvasóinak, hogy a bőrüket mindenáron mente­ni akaró náci vezérek újabb trükkel próbálnak besurran­ni a semleges országokba. A >IRTOKLEVÉL AMEL* AZ IDEIM SNii.S MZbII KORMÀNÏNAK A NAC.X»IÍTOt\»l NIMZI MlíGSZÚNTETÉSédÖl. BS A PÔLDMIVI S NI P ' llUHOZIUTTATÁSÁRÓL SZÔLÔ 600 I4|I 't fi. AMÜ. OH8R ECI1NBEN IMI MÁRCIUS 15-1 N Kl I I RBNDELEÏE ALAPJÁN 40.«cb* :< AlJLlTTA I OTT KL «1 Hn>l FéMffas'l» ISsomig* berlini bombatámadások kö­vetkeztében életüket veszí­tett svájci állampolgárok, diplomaták okmányait fel­használva, máris több náci vezér számára állítottak ki hamis svájci útleveleket. S az United Press ezen a na­pon tette közhírré a 75 éves Gandhi nyilatkozatát, amely­ben kijelenti: „125 évig aka­rok élni.” Igen, vége felé közeledik a háború, az emberek élni akarnak. Az élni akarásból, az esz- mélés első napjairól írja egyik áprilisi vezércikkében a legnagyobb magyar képes­lap, a Figyelő, hogy a meg­gyötört ország él és lélegzik, bár eléggé vontatott még az ébredése. Az ország él és lé­legzik. Budát és Pestet még csak komp köti össze. Képe­ket közölnek a napilapok, alatta ilyen feliratok olvas­hatók: „Végeláthatatlan em­bersor várakozik a kompra. Órákig tart, míg a fáradt ember Budáról Pestre ér és viszont.” De a képek mellett már ott láthatják az újjá­építés híreit is. „A Kossuth- híd — írja a Szabad Nép --1- emberfeletti munkával készül. Éjszakai váltással 1200 szakmunkás végzi ’a vasszerkezetek összeszerelé­sét és a híd pályájának beto­nozását a jeges, szeles Duna felett.” Ezekben a napokban a fő­városnak állandóan visszaté­rő gondja az élelmezés. 1945. április 26-án az éhező Buda­pestre, a városháza udvarára 17 lovas kocsi kanyarodott be. Az első vidéki élelmiszer­szállítmány. A kecskemétiek küldték: ötezer kilogramm kenyér, ezer kilogramm szárnyas és ötezer kilogramm alma. — Mindössze ennyi az ajándék, mégis igen nagyra értékelik a pestiek. Nagyra értékelik, mert minden darab kenyér, minden deka cukor, minden gramm liszt kincset ér. Ám a korabeli újságok­ból az is kiolvasható, hogy Magyarország szervezett köz­ellátása csak a Szovjetunió segítségével indulhatott meg. Néhány hét alatt kilenc és fél ezer vagon élelmiszert ajándékozott Budapestnek a szovjet kormány: 1713 vagon gabonát és lisztet, 131 vagon cukrot, 210 vagon burgonyát, 6700 vagon zöldséget, gyü­mölcsöt és 273 vagon húst. A testvéri segítség, s az él­ni akarás egyre inkább úrrá lesz a nehézségeken. Föld­osztás, diplomáciai győzelem és munkásképviselő-válasz- tás — ezek a legújabb szen­zációk a magyar újságokban. ,Annyi ezer és ezer tiltó pa­ragrafus után, amelyről vas­tag könyvtárak állnak: az el­ső adakozó törvény a föld-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents