Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-12 / 216. szám
Mai számunkból SZABADULÁS A KÜLPOLITIKAI VESZTEGZÁRBÖL (2—3. old.) BUDAPESTI NAPOK MOSZKVÁBAN (3. old.) MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZET A 37. VELENCEI BIENNÁLÉN MSZBT-TAGCSOPORT A BŐRGYÁRBAN (5. old.) (3. old.) MESTEREK M élységes tiszteletem, Franci bátyám. Bárhol össze- • találkoznak, Kemény István párttitkár mindig így üdvözli tanítómesterét, a nyugdíjas szekszárdi tanárt, akinek magam is hálával tartozom, mert ha nem is szerettette meg velem a kémiát, annyit mégis elért, hogy e tantárggyal szemben érzett görcsös félelmemet leküzdöttem. Kemény Istvánról rég tudom, hogy őt köszönésben lehetetlen megelőzni, meggyőződésem azonban: Franci bácsinak a „mélységes” szívből jövő külön járandóság. Az öregúr okosan, higgadtan, s tapintatosan hozza ki tanítványaiból a maximumot, nem elijeszt, nem utáltatja meg a képleteket, ellenkezőleg, felkelti irántuk az érdeklődést. Szerencsefia az, aki keze alá kerül, miként az a huszonéves is örülhet, aki a szekszárdi tejüzemben vagy a TOTÉV Balogh szocialista brigádjában kezdi a nehéz fizikai munkát. Magamból kiindulva: életem során megtanultam, saját bőrömön éreztem, milyen nagy előny, ha az embert igazi, csupaszív mester indítja, s milyen behozhatatlan hátrány „hóhér” keze alá kerülve kezdeni a szakmát. E téma közéleti töltésű, mivel a jó mester sokakat formál a társadalom számára értékes emberré, ám aki tanítóját rosszul fogja ki, öt-tízéves késéssel adja a köznek mindazt, ami benne szunnyad, mert hiányzik a segítő, aki belőle a „javakat” kihozza. Ismerem a tizenéves diáklányt, egyik iskolában örökké bukásra állt, más iskolába kerülve színjeles tanuló lett. Megjött a jobbik esze, megkomolyodott? Bizonyára ez is fönnáll, de megtáltosodásának elsősorban az a magyarázata: az új iskolában a tanárok megismerték, s rájöttek arra, a korholás megbénítja, s amit megtanult, azt sem tudja felmondani, a biztatás, a bátorítás viszont szárnyakat ad neki. A termelőmunka területén sem mindegy, hogy. ki mellé sodorja az embert a véletlen. Erdőmunkás koromban minden gyakorlat nélkül hozzákezdtünk a fakitermeléshez és soha nem felejtem el az öreg Virág Balázst, aki megtanított arra, miként lehet már ránézésre egy-egy akácfából a haszonanyagot maradéktalanul — „kiszabni”. Mesteremnek tartom, s madarat lehetett volna velem fogatni, amikor vállamat megveregetve három hónap múltán így szólt hozzám: Lassan már jobban értesz hozzá, mint én. Ha azonban a szomszéd brigádba kerülök, feltétlenül selejt- gyáros leszek, mert a nagy hangú pallér nem mestere, hóhéra volt a haszonfa-kitermelésnek. Helyesbítek. Nem egészen a szerencsén múlik igazi mester mellé jutni. Inkább azon, hogy egy-egy munkahelyen ki hordja a kalapot. Főnök kartárs, főnök elvtárs, vagy csak egyszerűen és pőrén főnök. Az ötvenes években így titulálni egy munkahely első számú vezetőjét nem volt ildomos, viszont nyakra-főre tegeződtünk. Néhány év óta főnöknek szólítják a beosztottak a tsz-elnököt, a járási pártbizottság első titkárát, szinte valamennyi intézmény, üzem, hivatal első számú vezetőjét. Elterjedt, meghonosodott, de a régihez képest új hangsúllyal. Nem érzem mögötte a szolgai alázatot, nem is lehet, hiszen a szocializmus nyelvén inkább barátkozó közvetlenséget fejez ki, ha úgy tetszik bizalmaskodást is, de nem felsőbbrendűséget, illetőleg kisebbrendűséget. Mindezt végiggondolva megmosolyogtam azt a középvezetőt, aki kinevezése másnapján összehívta féltucat munkatársát és közölte velük: ne szólítsák főnökasszonynak, megmagyarázta gyér számú beosztottjainak, egy munkahelyen legfeljebb egy főnök lehet, több nem, mert a jóból is megárt a sok, ezenkívül egy kalapot ne tizen viseljenek. Mélyebbre vágva magam a témában, utólag a fiatalasszonynak adok igazat, elejét vette a gazsulálásnak, megsejtve, megérezve: a dörgölődzők, a hízelgők vélt hiúságával szeretnék lekenyerezni, elnézővé tenni, megfogni. Szóval, amennyire természetes, hogy az első számú vezető főnök, olykor annyira káros, ha ezt a titulust eltűrve, elfogadva főnöki pózban tetszeleg a gondnok, a csoport- vezető, s még ki tudja hány ember. Ahogy szaporodnak a főnökfiókák, úgy gyérülnek a mesterek, s ez mint jelenség, észrevehető, felismerhető az élet minden területén. A főnökfióka elsősorban saját személyével van elfoglalva, illetőleg saját presztízsével. Nincs ideje arra, hogy mester legyen. Nemrég a minőségi ellenőr felpanaszolta, a minőséget védve a főmérnök félreállította. Presztízsokból, prémiumféltésből? Egyetlen dolog bizonyos: a selejtmentő főmérnököt én sem tartanám megbízható mesteremnek a szakmában. S zerintem erre a megtisztelő címre kizárólag az az ember méltó, akit legalább három ember büszkén vall mesterének. Aki képes önmagát, tudását, tehetségét továbbadni, anélkül, hogy köszönetét és örök hálát várna ennek fejében. Szerencsére a főnökök többsége egy személyben vezető is, mester is. Hosszú listát állíthatnánk össze, mégsem lenne teljes. Első számú vezetőként igazi mesternek tekinthetjük, tisztelhetjük mindazokat, akik a hatáskörök megsértése nélkül meggátolják a főnökfiókák szaporodását, zöldutat adnak az igazi mestereknek és leeresztik a sorompókat a „munkahóhérok” előtt. SZEKULITY PÉTER Tamhovi vendégeink A _ I r I _ Dr. Nedók Pál tanácselnök tájékoztatja a testvérmegyei delegációt a megyeszékhely fejlődéséről. Gazdag volt a Tambov megyei küldöttség tegnapi prog. ramja is. A V. I. Makarov vezette küldöttség a reggeli órákban Decsre látogatott, ahol a tanácselnök a nagyközség életéről, fejlődéséről tájékoztatta testvérmegyei küldöttségünket. Ezután a termelőszövetkezet életéről hallgattak meg beszámolót, majd ellátogattak a Sárközi Háziipari Szövetkezet székházába, gyönyörködtek a ki_ állított tárgyakban és betekintést nyertek a háziipari szövetkezet munkájába. Még a délelőtt folyamán, a városi tanács épületében, dr. Rúzsa János, a városi párt- bizottság első titkára és dr. Nedók Pál városi tanácselnök fogadta szovjet vendégeinket, akik dr. Szabópál Antal megyei tanácselnök kíséreté, ben érkeztek Szekszárdra. Itt V. I. Makarov és az általa vezetett küldöttség tagjai meghallgatták dr. Nedók Pál tájékoztatóját Szekszárd- ról, a megyeszékhely múltjáról, jelenéről és jövendő fejlődéséről. Kellemes és hasznos eszmecsere alakult ki a vendégek és vendéglátók között várospolitikai kérdésekben. A beszélgetés — a megyei tanácselnök jelenléte miatt sokszor megyei méreteket öltött, elősegítve szovjet vendégeink tájékozódását Tolna megyéről. A továbbiakban a szovjet küldöttség megtekintette a megyeszékhely nevezetességeit, az új lakótelepeket, ismerkedett Szekszárddal. Ifjúsági parlament Pakson A Volán 11. számú vállalatának paksi üzemegységében tegnap délelőtt ifjúsági parlamenten találkoztak a 30 éven aluli dolgozók a vezetőkkel. Részt vett a tanácskozáson Szabó László, a községi KISZ-bizottság titkára. Páli Mihály üzemigazgató számolt be az ifjúsági törvény végrehajtásának eredményeiről. Elmondta, hogy a 417 dolgozó közül 216-an tartoznak ehhez a korosztályhoz és a lehetőségekhez képest a legnagyobb megbecsülést élvezik. A 30 éven aluliak közül 18-an tartoznak a közép- és alsószintű vezetőkhöz a paksi Volán üzemnél. A fiatal gépkocsi- vezetők gyakran magasabb jövedelemben részesülnek, előnyösebb munkalehetőségeket kapnak, mint a törzs- gárdatagok, mégis elég gyakori a munkahely-változtatás. Az idén százezer forint kamatmentes kölcsönt adott a vállalat fiataloknak. A jövő év közepére elkészül az új központi Volán-telep Pakson, ahol sokkal jobb körülmények között fognak dolgozni. Az új telep tervét kifüggesztették közszemlére. Páli Mihály elmondta: javaslatot tesznek a dunaföldvári és a simontornyai üzemegység munkahelyi körülményeinek javítására. A tanácskozáson elhangzott egy sor kérés is. Ezekre válaszolva egyebek között megígérte az üzemvezető, hogy a házilag készített szerszámokat alkalmazni fogják, segítséget adnak az ilyen törekvésekhez és jutalmazzák az újításokat. Lacza Mihály KISZ-titkár ígéretet tett arra, hogy a szállítóeszközök még jobb kihasználása érdekében kezdeményező lesz a KISZ- szervezet. A parlament résztvevői gépkocsivezetők, szerelők, kalauzok, szállító- munkások és irányításban dolgozók arról kaptak tájékoztatást, hogy a Volán paksi üzemegységénél az V. ötéves terv időszakában 23,5 százalékkal akarják növelni a dolgozók jövedelmét. A feladatokat 80 százalékban a termelékenység javításával kell elvégezni, és csak 20 százalékban létszámnöveléssel. Fogyasztási szövetkezetek Kongresszust előkészítő megyei gyűlés Ez év novemberében rendezik meg Budapesten a fogyasztási szövetkezetek VIII. kongresszusát. Szekszárdon tegnap tartották meg az MSZMP Tolna megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának épületében a kongresszust előkészítő megyei gyűlést. Klein István, tamási ÁFÉSZ-elnök, megnyitóbeszédében megemlékezett arról, hogy harminc esztendeje, 1946-ban bontakozott ki és terjedt el tömegesen a földművesszövetkezeti mozgalom, a takarékszövetkezetek pedig — dunaföldvári kezdeményezésre — húsz évvel ezelőtt „indultak”. A kongresszusra az előkészületek már hónapok óta folynak, mindenütt megvitatták a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának kongresszusi irányelveit. Az írásos tájékoztatót már korábban megkapták a küldöttek, most Somi Benjamin MESZÖV-elnök, a kongresz- szust előkészítő megyei szervező bizottság elnöke tartott beszámolót. Áttekintette a megyében közel százezres tagságot tömörítő fogyasztási szövetkezeti mozgalom négyéves fejlődését, megállapítva, hogy 1971 óta a gazdasági és mozgalmi tevékenység jól ötvöződik a szövetkezetekben, miközben bővül és fejlődik a gazdasági teljesítmény, erősödnek a szocialista vonások. Eredményesen valósítják meg a pártkongresszus határozatait. Részletesen foglalkozott a fogyasztási és értékesítési, a takarék- és a lakásszövetkezetek fejlődésével, problémáival és feladataival, a mozgalmi munkával. Ezután Bartolák Mihály, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, majd dr. Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára szólalt fel. A szünet után szekcióüléseket tartottak, amelyeken külön vitatták meg a három ágazat küldöttei az irányelveket, foglaltak állást, egészítették ki javaslatokkal. A szekciók munkájának befejezése után plenáris ülésen folytatódott a vita, majd a 132 küldött egyhangúan állást foglalt az országos tanács kongresszusi irányelvei mellett és megbízást adott a küldötteknek, hogy ezt az állásfoglalást képviseljék. A megyei gyűlés megválasztotta a küldötteket. A fogyasztási szövetkezetek VIII. kongresszusán 27 küldött képviseli a megye szövetkezeti mozgalmát. Az országos tanács tagjaivá választották Klein Istvánt, Lengyel Lászlónét, a kölesdi takarék- szövetkezet főkönyvelőjét, Mányok András lakatost, a bonyhádi ÁFÉSZ-szakcso- port elnökét és dr. Vadas Ferencet, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőjét, a szekszárdi Garay-la- kásszövetkezet igazgatósági tagját. Magyar-tanzániai tárgyalások A Púja Frigyes külügyminiszter meghívására hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó Ibrahim Kaduma, a Tanzániai Egyesült Köztársaság külügyminisztere szombaton délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. A koszorúzáson jelen volt Garai Róbert külügyminiszter-helyettes, Csehik Ferencné, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese és Bíró Károly alezredes, a budapesti helyőrség helyettes parancsnoka, valamint J. P. C. Ndobho, a Tanzániai Egyesült Köztársaság budapesti nagykövete. A koszorúzást követően a Külügyminisztériumban megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Púja Frigyes és Ibrahim Kaduma között. A hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó Ibrahim Kaduma, a Tanzániai Egyesült Köztársaság külügyminisztere szombaton délben a Magyar Külügyi Intézetbe látogatott. Meghallgatta Gyovai Gyula igazgató rövid tájékoztatását az intézet munkájáról, majd Afrika időszerű problémáiról tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. (MTI)
