Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-10 / 214. szám

197S. szeptember 10. ^PÚJSÁG 3 Csírázás, tisztaság VETES — Nálunk ilyenkor van „munkacsúcs”, a legtöbb tennivaló, ami természetesen nem jelentheti azt, hogy a vizsgálatok pontosságából, szigorúságából engedhetünk. Aratástól az őszi vetés kez­detéig meg kell vizsgálnunk a megyében vetésre kerülő búza maganyagát. Ez nem kis mennyiség, hiszen eddig a téeszek saját szaporítású bú­záiból négyszáz tételt vizs­gáltunk meg, fémzárolt — nemesített — vetőmagból hatszáz mintát minősítet­tünk, amit ha beszorzunk kétszáz mázsával, akkor egy komoly mennyiséget kapunk — mondja Csató Károly, az Csató Károly a tisztasági vizsgálatot ellenőrzi. Hány mag csírázik ki a százból? Országos Vetőmag- és Sza­porítóanyag Felügyelőség megyei kirendeltségének ve­zetője. Itt kapják meg a téeszekben, állami gazdasá­gokban termesztett vetőma­gok a „bizonyítványt”, vagy­is hogy alkalmasak-e a ve­tésre, milyen a tisztaságuk, s hogy milyen gyorsan és biztosan csíráznak. A fejlődést szolgálja, hogy a vizsgálatok szigorúbbak lettek, nagyobbak a követel­mények a szaporítóanyaggal szemben. Ennek megfelelően a felügyelőség is igyekszik uj, gyorsabb, pontosabb vizsgá­lati eljárások bevezetésével hatékonyabbá tenni munká­ját. Például a búza csírázta- tása hagyományos módon egy hetet vesz igénybe, az új vegyszeres vizsgálat (tetrazó- liumos kezelés) — csírapre­Gyarmati Imréné laborvezető csírapreparátumot ké­szít. Egy jól fejlődő és egy kevésbé életképes csíra­növény. Pályakezdők hava STATISZTIKUSOK és szociológusok jól ismerik a jelen­séget: a legtöbb munkahely-változtatás a pályakezdés utáni első három-négy évben történik. Ennek semmi köze ahhoz a másik jelenséghez, amelyet a társadalom a meggondolatlan vagy megrögzött munkahely-változtatók révén ismer. Sokkal inkább ahhoz van köze, amit egy szovjet szociológus az if­júság „szerep-moratóriumának” nevez. Ez a társadalom- tudományi szakkifejezés azt jelenti, hogy az ifjúkor valóban a felnőttkorra és azokra a szerepekre való készülődés jegyé­ben telik el, amelyeket majd a fiatal nemcsak játszani, ha­nem ténylegesen alakítani fog társadalmi élete során. Efek közé tartozik a szakma- és hivatás-szerep. E szereppróbál­gatás megerősödik és még határozottabbá válik a szakképzés során, s kialakulnak a várakozások is a választott pályával kapcsolatban. Viszont a haladék, az a bizonyos „moratórium” megszűnik mindjárt az első nap, amint benyitott első munka­helyének ajtaján. Ekkor megkezdődik az álmok, vágyak, el­képzelések szembesítése a valósággal. Ha az a bizonyos szám, amely az első években bekövetkező munkahely-változtatáso­kat mutatja, túl magas, akkor figyelmeztető jel a társadalom­nak: vizsgálja meg jobban és készítse elő jobban társadalmi méretekben is ezt a szembesítést a valósággal. Kövessen el mindent, hogy a munkaszervezetbe, a termelőmunkába, a közösségbe való beilleszkedés minél kevesebb zökkenővel menjen végbe. AMI A FIATAL pályakezdők fogadásának formai részét illeti, igen sok helyen pozitív változás tapasztalható az elő­zőekhez képest. A legszínvonalasabban vezetett munkahelye­ken e fontos aktust az igazgatók, helyettesek, az intézmények vezetői maguknak tartják fenn. Igyekeznek személyesen is üdvözölni, megismerni, bemutatni az újonnan jöttékét, s e példával is felhívni a figyelmet az ügy fontosságára. Sőt, elő­készítik a munkahelyeket, tisztázzák a munkaköröket, rá­bízzák a fiatalokat a tapasztaltabbak gondjaira. Van, ahol egyenesen úgy kezdik, hogy mindenekelőtt az üzem, a gyár, a vállalat egészével ismertetik meg a jövevényeket. Némely helyen egyenesen kötelezővé teszik, hogy meghatározott időt töltsenek el különböző üzemrészekben, osztályokon dolgozva, hogy a későbbiekben lássák a saját, személyes munkájuk és a gyár, hivatal egész tevékenysége közötti összefüggést, s egy­úttal legyen még választási lehetőségük: hol dolgoznának legszívesebben. OKOS VEZETŐ legalábbis így cselekszik, hiszen ha nem mindegy, hogy egy nagy értékű, új termelőeszközt hova állí­tanak be és hogyan dolgoznak vele, még kevésbé lehet kö­zömbös, hogy a legértékesebb és legnehezebben pótolható termelőerő, az ember, a szakember, milyen feltételek és kö­rülmények között dolgozik. A baj, a hiba többnyire ott van, hogy „egyhetes a lako­dalom, örökös a bonyodalom”. Az ünnepélyes és barátságos formaságok, köszöntések után éppen akkor szűnik meg a gondoskodás a pályakezdők továbbvezetéséről, amikor a leg­nagyobb szükség lenne rá, amikor a munkás hétköznapok következnek. Pedig a fiatal pályakezdő az első, felületes ta­pasztalatok után ilyenkor kezdi el az igazi tájékozódást. Ki­tartása, alkalmazkodóképessége még csekély, s minthogy a csoport, amelyhez tartozik, még nem ismerte el, olykor tü­relmetlen is. Tudásanyaga még jórészt könyvszagú, viszont friss szemmel képes látni és ezért kritikusabb is. Fésületlenül gubancolódnak még benne jó és rossz tulajdonságok, amelyek aszerint bontakoznak ki vagy fejlődnek vissza, hogy a to­vábbiakban mik hatnak rá leginkább környezetében. A mun­kahely-változtatás tehát — még mielőtt a fiatal megállapo­dott volna —, vagy a konfliktusok kikerülését szolgálja nála, vagy abból a nagyon sokszor téves meggyőződésből ered, hogy az egyébként természetes, szinte elkerülhetetlen ütkö­zéseket és a munkával kapcsolatos súrlódásokat nem tudja megoldani. Természetesen, egyáltalán nem lenne helyes minden munkahely-változtatást negatívnak tekinteni sem a vállalat, sem az egyén szempontjából. Hiszen valóban vannak esetek, amikor a „szerepkeresés” még egyáltalán nem fejeződött be, és a „kényszerpályán” mozgó szakember még ha marad is — nem képes igazán kibontakozni és tudásának legjavát adni. Viszont az esetek többségében a szerepmódosítást az üzemen, a vállalaton belül is meg lehet valósítani. Az ilyesfajta, üze­men, vállalaton belüli mozgások kifejezetten egészségesek. CSAKHOGY az ezzel kapcsolatos tennivalókat most kell hosszú távra is átgondolni, a „pályakezdők havában”. R. L. parátumok készítésével — két nap alatt lezajlik, és eredményei pontosabbak. A kalászosokon kívül folyik az idén jó eredményeket mutató borsó-, bükköny-, valamint lucernamag minősítése is. — A kedvezőtlen előzetes becslések ellenére a nagyüze­mek jó eredménnyel zárták az aratást vetőmag szem_ pontjából is. A fajtaváltás­nak megfelelő ütemben terjedő új fajták a meny- nyiség mellett a jó minőséget is hozták, így tehát az őszi kalászosok vetőanyaga — mint az eredményes termesz­tés egyik feltétele — az üze­mek rendelkezésére áll a rö­videsen megkezdődő vetés­hez — mondotta befejezésül Csató Károly. — st I — Fotó: Sz. L. Az iskolai nevelő munka támogatásáért Társadalmi akció a közelgő népfront-kongresszus tiszteletére Olafkalyha-uasarlas Huszonegy kijelölt üzlet A Hazafias Népfront köz- művelődési munkájában az egyik legfontosabb feladat az iskolai oktatás támogatása, oktatáspolitikai céljaink meg­valósításának elősegítése, az iskola és a család jobb össz­hangjának megteremtése. A népfrontbizottságok, — ame­lyek felelősek a szülői munka- közösségek társadalmi irányí­tásáért is — már e'ddig is so­kat tettek azért, hogy iskolá­ink kapcsolata szorosabbá váljék az élettel, a gyakorlat­tal és a termeléssel, s a szü­lők nagyobb aktivitással tá­mogassák az iskolák nevelő munkáját. Tanévkezdés előtt a nép­frontbizottságok országszerte összejöveteleken tájékoztat­ták a szülői munkaközösségek elnökeit az új tanév feladatai­ról. Immár hároméves múlt­ra tekinthet vissza a szülők parlamentje: a tervek szerint az új tanévben is számos me­gyében megrendezik az ösz- szejöveteleket azzal a céllal, hogy az állami, társadalmi és tömegszervezetek képviselői­vel a szülői munkaközösségek vezetői tapasztalatokat cserél­jenek az oktató-nevelő mun­kával kapcsolatos tennivalók­ról, megvitassák, hogy a csa­lád miképpen működhet köz­re a tanulás feltételeinek ja­vításában, a gyermek szabad idejének jobb hasznosításá­ban. A népfront tömegpolitikai tevékenysége kiterjed arra is, hogy mozgósítsa a felnőtt tár­sadalmat az általános iskolák és napközi otthonok, a szak­munkásképző intézetek és óvodák működési, nevelési feltételeinek társadalmi mun­kában való fejlesztésére. S hogy a gyerekek nevelése, fejlődése mindinkább társa­dalmi üggyé válik, azt bizo­nyítják az „egy üzem, -egy is­kola” akció eredményei, az oktatási intézmények szertá­rainak, kulturális és sportlé­tesítményeinek önkéntes munkában vállalt gyarapítá­sa. Például a „minden isko­lának könyvtárat” mozgalom résztvevői áldozatos munká­jukkal hozzájárultak ahhoz, hogy ma már a Nyíregyháza körüli tanyai, kisebb-nagyobb települések iskoláiban minde­nütt megtalálhatók a könyv­tárak. Győr-Sopron megyé­ben a Hazafias Népfront csor­nai járási bizottsága „köny­vet az iskolának minden csa­ládtól” elnevezéssel könyv­gyűjtő mozgalmat kezdemé­nyezett a népfront közelgő VI. kongresszusa tiszteletére. A felhíváshoz csatlakoztak a megye járásai és városai. Feb­ruár óta a csornai járásban például csaknem 77 ezer fo­rint értékű könyvet és könyv- jutalmat ajándékoztak a csa­ládok az iskoláknak. A népfront közművelődési munkája kiterjed a lakóterü­leti művelődési lehetőségek növelésére. Az oktatáspoliti­kai és a közművelődési párt- határozat megjelenését köve­tően például Békés megye több városában, a járási szék­helyeken és számos község­ben is felméréseket végeztek arról : a gyermekgondozási se­gélyen otthon lévő kismamák milyen politikai, szakmai, kulturális, egészségügyi kép­zésben vehetnének részt. A tapasztalatok birtokában más társadalmi szervekkel közösen megyeszerte meg­szervezték a kismamák to­vábbtanulását. (MTI). Mint ismeretes, a belkeres­kedelmi miniszter 1974 de­cemberében rendelkezést ho­zott az olajkályha forgalom­ba hozataláról. A rendelke­zés keretszámokat szabott meg, s az olajkályhát ennek értelmében csak utalvánnyal lehetett megvásárolni. A ké­sőbbiekben a rendeletet többször módosították, s ezek a módosítások a vásárlást mind könnyebbé tették, mind kevesebb feltételt szab­tak meg. Eddig is volt lehe­tőség arra, hogy kis mennyi­ségben, szabadon is árusítsa­nak olajkályhákat, de ezzel egy időben érvényben vol­tak a különféle szigorító in­tézkedések is. A Tolna megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályá­hoz az elmúlt időszakban gyakran érkezett jelzés ar­ról, hogy a lakosság nehezen igazodik el az olajkálya vá­sárlását szabályozó rendel­kezések között. így az osz­tály — saját hatáskörében — tisztázta az ügyet, megköny- nyítve a magánszemélyek helyzetét. Mielőtt rátérnénk a könnyítés részleteinek is­mertetésére, tudnunk kell azt is, hogy az olajkályha- vásárlásban a különféle munkahelyek, intézmények, szociális, egészségügyi és kul­turális létesítmények elsőbb­séget élveznek és az olaj- tüzelésű kályhákat továbbra is utalványra kapják. Ami a magánszemélyeket illeti, a megyei tanács keres­kedelmi osztálya a meglévő és minden megkötöttség nél­kül vásárolható olajkályha- mennyiséget 21 ÁFÉSZ és Népbolt-üzlet között elosz­totta. A. magánszemélyek szeptember 15-től a kijelölt boltokban vásárolhatnak, ter­mészetesen a meglévő keret erejéig. A szabad kereten túl a kereskedelem utalványos alapon ugyan, de megkülön­böztetett figyelmet fordít az új állami, OTP-társasház, szövetkezeti lakások építői­nek ellátására. Gondot okozott, hogy a ve­vők sok esetben nem tudták kihez forduljanak. A helyzet ezen a téren is tisztázódott, az alábbiak szerint: az OTP- lakásokba költözők az OTP Tolna megyei Igazgatósága beruházási csoportjánál, a szövetkezeti lakásokba költö­zők a MÉSZÖV lakásszövet­kezeti titkárságán, az állami lakásokba költözők pedig a városi tanácsok és járási hi­vatalok műszaki osztályán je­lenthetik be vásárlási szán­dékukat. A szociális, egészségügyi és kulturális intézmények, a vállalatok, a szövetkezetek, stb. a Tolna megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályán adhatják le igényeiket. — vj —

Next

/
Thumbnails
Contents