Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-09 / 213. szám

1976. szeptember 9. KÉPÚJSÁG 3 Növekvő lehetőségek A Kögyészi Állami Gazdaság - tangazdaság Újra gyerekekkel, tanulni vágyó fiatalokkal telt meg a lengyeli kastély ... Csaknem háromszáz gyerek kezdi vagy folytatja azokat a tanulmá­nyokat, amelyek végén jól képzett szakmunkások hagy­ják majd el a Lengyeli Me­zőgazdasági Szakmunkáskép­ző Intézet falait. Az iskola régi törekvése, hogy az ott folyó oktató és nevelő munka során mindin­kább a gyakorlathoz, — a mai korszerű mezőgazdasági nagyüzemek igényeihez — igazodva készítse fel a három év alatt tanulóit. Ennek egyik alapvető feltétele a gyakorla­ti képzés lehetőségeinek bő­vítése. Az idei évtől kezdődően az iskola tangazdasága a Hő- gyészi Állami Gazdaság lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy a tanulók valóban közvetlen módon szerezhetnek tapasz­talatokat a mai mezőgazda- sági nagyüzemek munkájá­ról. Közvetlenül ismerked­hetnek meg a legkorszerűbb termelési technológiákkal. A sertéstenyésztők tízezer férő­helyes szakosított telepen töl­tik gyakorlati idejüket, a gé­pészeknek, akik eddig Tamá­siba jártak gyakorlatra, most a közeli juhéi kerület lesz a „tanműhelyük”. Ugyanakkor nem csupán a nagyüzemi körülményeket is­merik meg — és szereznek bizonyos tapasztalatokat — hanem azokat a követelmé­nyeket is, amelyeket a mo­dern mezőgazdaság támaszt a szakmunkásokkal szemben. Tény, hogy a mezőgazdasá­gi pályák még ma sem tar­toznak a divatos szakmák közé, hisz a lengyeli intézet is szeptember végéig pótfel­vételit hirdetett. Pedig a leg­kedvezőbb körülményeket tudták megteremteni az ott tanulók számára — a színvo­nalas oktatómunka mellett — nem utolsó sorban éppen az­zal, hogy az életre, a gyakor­lati felkészülésre nevelés „nem esett messze az iskola­padtól”. Az idei évtől ebben a mun­kában egy igazi nagyüzem lép partnerként az intézet mellé. Az elmélet és a gya­korlat ilyfajta — várhatóan kedvező — szintézise az in­tézet amúgy is jó hírnevén túl garancia lesz arra, hogy az itt szerzett szakmunkás­bizonyítvány nem egyszerűen dokumentuma a hároméves tanulásnak, hanem a gyakor­latban is beváltható bizonyí­téka annak, hogy tulajdono­sa képes megállni a helyét, a mai mezőgazdaság egyre növekvő igényei mellett is. Több mint négymillió forintot fordítottak arra az intézetben, hogy az új tanévet még kedvezőbb tárgyi feltételek között kezdhessék. Az újonnan épült tornacsar­nok átadása nemrég fejeződött be. Vb-ülés Dombóvárott Javító-szolgáltató ház Pakson Az egész járásban lesz RAMOVILL-felvevőhely A paksi RAMOVILL-mű- hely (mindenki így ismeri) megszűnt a régi helyén, a köz­pontban, ahol igen zsúfolt körülmények között végezték hasznos munkájukat a szere­lők: mindenféle külföldi ház­tartási gép, rádió, magnó és egyéb hétköznapi eszköz ja­vítását. A költözés sokkal jobb helyre történt, az építőipari szövetkezet központja mellé, a volt asztalosüzembe. A cse­re könnyen ment, mivel a paksi RAMOVILL-szerviz a szövetkezethez tartozik, csak annyi köze van a RAMO- VILL-hoz, hogy annak a ga­ranciális javításait is elvégzi Pakson. Az asztalosüzemet célsze­rűen átalakították, közfalakat húztak, hogy elkülönülhessen a szervizben a négyféle szol­gáltatás : a háztartási gépek, a rádiók és televíziók, továbbá az irodagépek javítórészlege és a villanymotor-tekercse­lés. Utóbbi iránt különösen nagy az érdeklődés, de eddig szinte eldugott helyen tör­tént a villanymotorok felújí­tása, egy magánház udvarán. Most a szépen kialakított szervizben szem előtt van ez a részleg is, könnyen megta­lálható és a tágas teremben a munka termelékenyebb lesz az eddiginél. Sok társadalmi munkát vé­geztek a Paksi Körzeti Építő­ipari Szövetkezet brigádjai, hogy megvalósuljon ez a ja­vítóműhelysor, ami tulaj­donképpen új szolgáltatóház a paksi és környékbeli embe­rek számára. Bognár Róbert művezető arról adott tájékoz­tatást, hogy felvevőhelyeket akarnak kiépíteni az egész paksi járásban, tehát kiter­jesztik a szolgáltatást, mert az igény rendkívül nagy a ja­vításokra. Az első ütemben Nagydorogon, Dunaszent- györgyön, Madocsán, Német- kéren és Dunakömlődön léte­sítenek felvevőhelyet, ahova kimegy majd egy-egy ház­tartásigép-szerelő és rádió-tv- szerelő, meghatározott napo­kon. A nagyobb darabokat a helyszínen megjavítják. Ma­docsán már meg is van az eh­hez szükséges helyiség. Tudósítónktól. Kedden tartotta ülését a Dombóvár városi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága. Az ülésen a termelés-ellátásfelügyeleti osztály tevékenységéről Mi- cheller József osztályvezető számolt be a testületnek. Ezután Gondi Lajos, a pénzügyi osztály vezetője az 1976. évi költségvetés és fej­Összel bőséges az ellátás ipari takarmányokból. A megrendeléseket maradékta­lanul kielégítik az egyre kere­settebb keverékből és tápok­ból. A MÉM az elmúlt hetekben nagyszámú ipari takarmány­féle gyártására adott enge­délyt. Ezzel tovább bővült a választék, amely egyre inkább speciális igényeket is kielégít. A Gabona Tröszt üzemei 200­lesztési alap első félévi fel- használásáról tett jelentést, melyet a végrehajtó bizottság elfogadott. A vb úgy döntött, hogy szeptember 15-re összehívja a városi tanácsülést és egyben előkészítette a tanácsülés na­pirendjét. Magyarszéki Endre féle keveréket és tápot állíta­nak már elő. A nagyüzemi gyártás feltételeit számos me­zőgazdasági üzem is megte­remtette azzal, hogy — ki­használva az állami támoga­tást — korszerű keverőüze­meket építtetett. A legnagyobb mennyiségben a bábolnai és az agárdi gazdaság állít elő ipari takarmányokat, ezeket a forgalmazásra jogosult keres­kedelmi és gazdálkodó szer­vezetek értékesítik. Ipari takarmány Bővült a választék Az Igazgató vendégei A SZIGETVÁRI Konzervgyár igazgatója 17 dombó­vári asszonyt végigkalauzolt a szigetvári várban, magya­rázott nekik, mintha nem gyárigazgató lenne, hanem ide­genvezető. A különösnek tűnő eset egyáltalán nem szen­záció. Egészen egyszerűen az történt, hogy a dombóvári Alkotmány Tsz kertészetének dolgozói elhatározták, meg kellene már nézni a konzervgyárat, ahova az ő kezük munkájával termelt áru kerül, fölkerekedtek az asszo­nyok és a gyárban a legnagyobb örömmel fogadták őket. Maga az igazgató beszélt a gyár történetéről és a ter­veikről, aztán pedig következett a vár megtekintése. Az Alkotmány Tsz és a Szigetvári Konzervgyár kö­zött több mint 10 éves a termelői kapcsolat. Olyan jó em­beri viszony alakult ki termelők és konzervgyári dolgo­zók, vezetők között, hogy a bevezetőben elmondott eset már egészen természetes. Mindennek az alapja persze az, hogy a gyár soha nem csalódott a szövetkezetben, sőt: mindig több árut vittek Szigetvárra, mint amennyi a szer­ződésben szerepelt. Az idén is túlteljesítés lesz, ebben a kedvezőtlen időjárású esztendőben. Uborkából például öt vagonnal túlteljesítették a 18 vagonos tervet. A paradi­csom is jó. Egész évben öntözik a szövetkezet 36 hektáros kertészetét és az ott dolgozó 17 asszonynak a munkája nagyon gondos, lelkiismeretes, így valósulhatott meg az idén a jó, sőt a vártnál jobb kertészeti hozam. Vita soha nem volt a gyár és a szövetkezet között. Kapcsolatuk korrekt, kölcsönösen előnyös, hiszen jól jár mindkét fél. Dombóváron bármennyi az áru, Szigetvár el­viszi az utolsó mázsáig — természetesen azt nem, amit a város ellátására termelnek a tsz-ben — a gyárnak pedig nagy öröm, hogy ha más partnerei nem tudják is teljesí­teni mindenben szerződéses kötelezettségeiket, Dombó­várról mindig várhat többletárut. A gyár körzeti felügyelőjét már családtagként fogad­ják a szövetkezet kertészetében — így mondják a tsz- vezetők. De a gyárigazgató sem idegenként nézelődött a kertészetben néhány napja, amikor az említett kirándu­lásra mentek a dombóváriak. Nézelődött és gyönyörkö­dött. Üzleti partner volt, de még inkább vendég. EZUTÄN ő látta vendégül a kertészet kétkezi mun­kás dolgozóit. Nem szenzáció. Azért írtuk meg, mert tu­domást szereztünk az esetről, és jólesik tovább adni. így kellene dolgozni és becsülni a jó munkát min­denütt. Gemenczi József Árvízvédelmi gyakorlat Gazdasági életünkben alapvető követelmény, hogy az üzemekben megteremtsék a gazdaságos termékösszeté­tel kialakításának feltételeit. Sajnos legtöbb esetben az okoz visszaesést a termelés­ben, hogy az új gyártmá­nyok elkészítéséhez nem tud­ják az üzemekben megterem­teni a megfelelő technológiát. Pedig hogy ezt meg lehet tenni, bizonyítja ez az új gép is, amit az MMG Automatika Művek Műszergyárában fényképeztünk le Szekszár- don. A gyár technológiai fej­lesztésén tervezték az ötletes és korszerű célgépet, ami egy esztergapadot, egy fúrógépet és egy marógépet helyettesít. Korábban ezeken a gépeken több dolgozó végezte el azo­kat a műveleteket, amelye­ket most ez az egy masina, egy ember felügyelete mel­lett. Emellett a termelékeny­ség is több mint hatszorosá­ra nőtt. Korábban egy mun­kadarab, ez esetben egy he- gesztőmanométer házának el­készítése három percig tar­tott, most a gép 28 másod­percenként készít el egy da­rabot. Képünkön Ruzsinka István beállítja a Szekszár- don tervezett és gyártott cél­gépet. Fotó: Szepesi. Az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központ Szervezet, a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság és a Csatornázási Művek árvízvédelmi egységei nagyszabású gyakorlatot tartanak a Duna gödi szakaszán. (MTI-fotó — Csikós Gábor felvétele — KS) Egy gép bárom helyett

Next

/
Thumbnails
Contents