Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-08 / 212. szám
a Képújság 1976. szeptember 8. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Egy szekszárdi olvasónk azt írja, hogy a barátja házában van egy lakó, aki a közeljövőben elköltözik onnan. A használat ideje alatt a szoba- konyhás lakás szinte lakhatatlanná vált. Kérdezi, lehet-e kötelezni a lakás volt lakóját a helyiségek rendbetételére vagy sem. Dr. Deák Konrád osztály- vezető ügyész levelének a lakásügyi jogszabályokról szóló részét idézzük: „A bérlő a lakást és a leltárban feltüntetett lakásberendezéseket a lakásbérleti jogviszony megszűnésekor, illetőleg a lakás kiürítésekor tisztán és rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban köteles a bérbeadónak visszaadni. A lakás visszaadásakor meg kell állapítani a lakás- és lakásberendezések tényleges állapotát, illetőleg az esetleges hibákat, hiányosságokat; a megállapításokat írásba kell foglalni. A bérlő a megállapított hiányosságokért és a karbantartási kötelezettségének elmulasztása következtében keletkezett hibákért felel. A bérlőnek nyilatkoznia kell az őt terhelő s hibák és hiányosságok megszüntetésének, illetőleg az ellenérték megtérítésének a módjáról és határidejéről. Ha a bérlő a hibák és hiányosságok megszüntetéséTelefonszámunk: 129-01, 123-61. re vagy az ellenérték megtérítésére nem nyilatkozott, illetőleg a bérbeadó a bérlő nyilatkozatát nem fogadta el, a bérbeadó a lakás visszaadásától számított harminc napon belül kérheti a bérlő felelősségének a megállapítását a bíróságtól.” Bencze Józsefné szekszárdi olvasónk a Bakony utca és környéke lakóinak nyugalma érdekében írt leveléből idézünk: „Környékünkön olyan nagy a zaj, hogy kihatással van egészségemre, munkámra. A zajt főleg a 13—14 éves suhancok csinálják kismotorjaikkal. Úgyszólván versenyt rendeznek, de nem háromszor négyszer, hanem harminc- negyvenszer hajtanak el egy- egy ház előtt. Feltételezem, hogy a legtöbbjüknek még vezetői engedélye sincs, mivel még 14 évesek sincsenek.” Pintér Lajos rendőr főhadnagy, közlekedésrendészeti előadó a következőket válaszolja: „A város mellékutcáit fokozottabban fogjuk ellenőrizni, mint ez idáig, így az önök lakótelepét is. Ki fogjuk szűrni a fiatalok közül azokat, akiknek nincs engedélyük a vezetésre és velük szemben a jogszabály szabta lehetőségek szerint járunk el. Megköszönöm szíves fáradozását és azt, hogy feltárta a lakónegyedben lévő problémákat. Más esetekben is elfogadjuk és várjuk a becsületes emberek segítségét, hisz intézkedéseinknek társadalmunk becsületes állampolgárait kell hogy védjék”. Május 18-án adta el Zsiguli személygépkocsiját Karika Géza hőgyészi olvasónk. Az első félévi adóját, valamint az egész évi biztosítási díjat kifizette. írja, hogy az adásvételnél szóban — két tanú előtt — az új gépkocsi-tulajdonos elvállalta a hátralévő második félévi adó kifizetését, sőt a forgalmi engedéllyel együtt az adócsekket is átvette. A vevő azonban nem fizette ki az átvállalt adót, így most az adóhátralékkal együtt a 900 forint helyett 1017 forintot kell kifizetnie Karika Gézának. Dr. Deák Konrád osztály- vezető ügyész a tanácskérő levélre a következőket válaszolja: „A gépjárműadóról szóló 48/1972. PM. számú rendelettel módosított 3/1966. PM. számú rendelet 4. §-a szerint a gépjárműadót az egész évre az köteles megfizetni, akinek nevére a forgalmi engedély az adóév első napján szól. A pénzügyi szervek a használt gépkocsinak év közben történt eladása esetén a gépjárműadó alanyát nem változtathatják meg, a gépkocsinak év közben történt eladása esetén ilyen címen nem törölhetik az adót az eladó nevéről és nem írhatják elő a vevő részére. Az adóügyi szervek tehát az ön esetében a jogszabályi előírásoknak megfelelően jártak el, amikor az 1975 májusában eladott gépkocsi után a II. félévben fizetendő adót — amely befizetést nem nyert — az ön hátralékaként mutatták ki. Az eladó és a vevő között létrejött adásvétel tekintetében viszont már a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadóak, ennek 99. §-a szerint pedig a tulajdonos jogosult a dolgot használni, de viseli a dologgal járó terheket is, ami pedig azt jelenti, hogy az adásvétel időpontjától kezdődően — amennyiben a felek másként nem egyeztek meg — a gépkocsival kapcsolatban felmerült minden költség, ideértve az adót, sőt a biztosítást is, a vevőt terheli. Ml VÁLASZOLUNK Jogszabályokról - röviden A művezetőképzésről szól a közlekedés- és postaügyi miniszternek a Magyar Közlöny f. évi 65. számában megjelent 8/1976. (VIII. 29.) KPM. számú rendelete, melynek melléklete tartalmazza a közlekedés, posta- és távközlési ágazatba tartozó azokat a szakmákat, szakirányokat, munkaköröket, amelyekben művezetőképzés szervezhető. A jogszabály megjelöli a művezetőképzésben való részvétel feltételeit, eligazítást ad a tanfolyam és vizsga szervezése, az oklevelek kiadása, a szakmai tananyag tekintetében is, és kimondja, hogy e rendelet alkalmazásában művezetőnek kell tekinteni a művezetővel azonos szakmai tevékenységet végző, de az ágazat sajátosságaiból eredően más elnevezésű munkakört ellátó közvetlen forgalmi irányítót is. A hibás, kellékhiányos vagy javított termékek kötelező jótállásával kapcsolatban jelent meg az OKISZ Értesítő 25. számában a 3/1976. számú együttes állásfoglalás, amely rögzíti, hogy a jótállási kötelezettség az új, de sérült, hibás, kellékhiányos vagy javított termékekre is vonatkozik, és semmis az a kikötés, amely szerint az eladó az új, de hibás, kellék- hiányos vagy javított termékre jótállást nem vállal. Nem tekinthető azonban a vásárlóra hátrányos megállapodásnak, ha az eladó nem vállal jótállást azért a hibáért, kellékhiányért, illetve javításért, amelyet a vásárlóval közölt és amelyre tekintettel az árat csökkentette. Ebben az esetben az eladónak a jótállási jegyen meg kell jelölnie a hibát, kellékhiányt, illetve javítást és az erre tekintettel nyújtott árengedményt. A jótállási jegyen kell közölni azt is, hogy e hibáért, kellékhiányért vagy javításért az eladó nem vállai jótállást. Ugyanebben az Értesítőben jelent meg közlemény a betöltetlen munkahelyek hirdetésénél követendő eljárásról, s itt kihangsúlyozzuk, hogy a betöltetlen munkahelyek hirdetése mind munkaviszony, mind tagsági viszony létesítése esetén az ipari szövetkezeteknél is csak a 7/1976. MüM. számú rendeletben írtak szerint történhet. Az ettől eltérő gyakorlat szabálysértést valósít meg, s az ellenőrzést végző szervek adott esetben szabálysértési eljárást kezdeményeznek a felelősök ellen. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő ez évi 20. száma közli a TOT a j á n 1 á- s á t a kisegítő és háztáji gazdaságok termelésének szervezésére, s az ajánlásból a következőket idézzük: „ A háztáji és kisegítő gazdaságok termelését — ahol ez még nem történt meg — szervezzék önálló üzemággá, növeljék a háztáji bizottságok szerepét, mert ezzel a tagokkal történő szélesebb körű foglalkozás, az értékesítés megszervezése olyan kedvező hatásokat válthat kimarni elősegíti a termelési lehetőségek jobb kihasználását.” A SZŐ VOSZ Tájékoztató 32. száma eligazítást ad a lakásfenntartó szövetkezetekben a közüzemi díjak ki- egyenlítésének egyes kérdéseiről. Kihangsúlyozandó, hogy a közüzemi szolgáltatások díját a lakásfenntartó szövetkezetektől is be lehet szedni, ha a szolgáltatást a szövetkezet vette igénybe. (Pl. közös használatú helyiségek áramszolgáltatásának díja.) A lakások használói (tulajdonos bérlő) személyükben kötnek szerződést a szolgáltatás igénybevételére (pl. a fűtésre és meleg vízre) és így a szolgáltatási díj fizetésére is ők kötelezettek. Dr. Deák Konrád, a TIT városi szervezetének elnöke Pillantás az évezredekbe IX. Búcsú Hellásztól ...Még egész hosszában át kell szelnünk az Attikafélszigetet, még ismerkedni kell a Pindosz csúcsaival, szóval még másfél napi út a görög—jugoszláv határ — de ez a mai mégiscsak a búcsú napja. A türelmetlenek, akiket elfogott a honvágy — a második hét vége fele a legtöbb emberrel így van ez —, bőrönddel cipekednek a társalgó egyik végéből a másikba; a világjárók — akiknek ez volt a 25—30. külföldi útjuk, de ez csak amolyan „európai” — még egyszer megmártóznak a tengerben; az élelmesebbek — köztük egy férfi, aki az Aszklepiosz- múzeumban azzal gyötörte a nejét, hogy miért ezt a szandált vette meg neki, mikor ő azt a másikat akarta —, drachmáikat számlálják a bazár előtt. Aztán még egy búcsúebéd, ahol a mosolygós pincértől végre megtudtuk; azért olyan puha a párolt marhahús, mert az — szamárhús, a görögdinnye meg azért nem eléggé görög, mert már szezon végi... Még néhány perc a berakodásra — ahogy mondom: berakodásra! — s felbőg a Mercedes busz motorja. Iannisz bekapcsolja a magnót. Görög zene. Idefelé kissé idegen volt a fülnek. Már megszoktuk. Belehangol, beleringat a környezetbe. Hirtelen arra gondolok, milyen érzés keletkezne bennem, ha e kopár hegyek kacskaringós útjain beatzenét vagy akár csárdást kellene hallgatnom... Késő este érkeztünk Trika- lába. (Már csak egyet alszunk görög földön.) Kedves kisváros. Központjában a nagy parkot folyócska szeli ketté, amelynek állni tűnő vizén hattyúk nyújtogatják kecses nyakukat. Ámbár ami a nyaknyújtogatást illeti, magunk is megtesszük. Az egyik széles-egyenes utcában emberáradat hömpölyög. Néma tüntetés? Nem lehetetlen, hiszen tapasztaltuk, hogy eléggé feszült a törökellenes hangulat, de nem volt ritkaságszámba menő USA-kato- nák távozására szólító felirat sem. Aztán — mert a kíváncsiság vacsora után csak levitt bennünket az utcára — kiderült: ártalmatlan esti sétáról van szó. Ilyenkor elviselhető a hőség. A parkok, terek is telisteli emberekkel, ülnek a pádon, nagy geszti- kulációval társalognak; a gyerekek a szökőkutak szétfröccsenő vizét élvezik; a játékszenvedély rabjai a kávéházakban pörgetik a kockákat, éppúgy, mint eleik valaha réges-régen... Nincs hát ok az aggodalomra, hogy netán egy kis csetepaté kellős közepébe kerültünk; le- fekhetünk nyugodtan. Azt hiszem, a görögök alig alusznak valamicskét. Hajnali négykor, amint a negyedik emeleti szoba erkélyén kitekintek, az árus már ott serénykedik bódéja körül: kampós rúddal illesztgeti cifra portékáját minél magasabbra; friss kenyérillat illan a közeli kenyérüzlet ajtaján, amely előtt karba tett kézzel áll a pék, illendően köszöntve és csalogatva a vevőt; egy anyóka csöppnyi szekeret vonszol a piac felé, megrakva paradicsommal, padlizsánnal. S íme megérkezett a busszal Vaszilisz és Iannisz — utóbbi itt is lakik. Van egy taxija alkalmazottal, ő pedig elszegődött buszvezetőnek — háromszáz kilométerrel messzebb, Athénba, az Attika Tours- hoz. Induljunk! A határig — Grevanan, Kozanon és Flori- nán át — már csak egy igazi megálló lesz: Meteóra. Fél óra alatt ott is vagyunk. És ez, hogy is mondjam, frappáns befejezése az egyik ámulatból a másikba ejtő élménysorozatnak. Nem hiszünk a szemünknek. Száz, kétszáz méter magas (?) — nem akarok valótlanságot mondani — karcsú, meredek, fekete sziklák. Egyiknek- másiknak a tetején kolostor, éppen csak elfér a csúcson, vagy csak félig, mert a másik felének egy része mintha mohaként nőtt volna a sziklához, másik része meg beleér a semmibe, a szédítő mélység fölött. Hogyan építették oda?! Mert út itt nem volt (csak nemrégiben véstek a sziklafalba — 2—3 kolostort megközelítendő — keskeny utat a turisták kedvéért.) A papok kötélen és háló segítségével vontatták fel egymást és -a szükséges portékákat, s teszik ma is ott, ahol nincs út. Meredek lépcsőkön kapaszkodunk felfelé a szerzetesekhez. Két szikla között — alattunk feketéllik a mély szoros — vashídon megyünk át, sárga, csont-bőr pap nyújtja kezét a tízdrachmá- sokért. Éppen hogy él, éppen hogy létezik, tekintete báva- tag, talán nem is lát bennünket. Mi az hogy nem! A nadrágot viselő vagy fedetlen karú nőket nem engedi be! Nem és nem! Fölöttünk egészen alacsonyan két lökhaj- tásos katonai gép ver éktelen lármát... Az égbe nyúló természetes Eiffel-tornyok között félelmetesen verődik a hang ide-oda... Milyen csodálatos mester a természet! Ezek a sziklák az egykoron visszavonult tenger ajándékai. A néphit azonban jobb néven veszi, ha a turista nem tiltakozik ellene, amikor meteorhullás meséjével traktál ják. Itt, ezen a földön mindent megszépít a mese. De a mesét a régvolt csodás varázsa hatja át olyan remekművek valós bizonyságával, amelyek évezredekbe nyújtanak betekintést, s ha csak egy pillanatra is, de így is sokat adva a végtelen időből annak, aki éppen mert halandó, oly keveset ismerhet meg a világból, amelyben született. Hiszen önmaga, az emberiség történetének egy percét (vagy csak másodpercét?) villantja fel előtte a kegyes múlt. * Rendezkedek az asztalomon. Jegyzetek, felvételek, kavics az Akropoliszról, szikladarab Agamemnon várából, s néhány, Anavisszosz- ban szakajtóit növény: babér rózsaszínű virága, cipruslevél, olajfaág. Elszáradtak. Az emlék friss marad. Képekben rögzítette az agyam fotókészüléke 1976-ban. Bár éppúgy mondhatnám : három- vagy négyezer-kilenc- százhetvenhatban. CSALA LÁSZLÓ Kolostor Meteórában, a szikla csúcsán.
