Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-08 / 212. szám

a Képújság 1976. szeptember 8. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Egy szekszárdi olvasónk azt írja, hogy a barátja házá­ban van egy lakó, aki a közel­jövőben elköltözik onnan. A használat ideje alatt a szoba- konyhás lakás szinte lakha­tatlanná vált. Kérdezi, lehet-e kötelezni a lakás volt lakóját a helyiségek rendbetételére vagy sem. Dr. Deák Konrád osztály- vezető ügyész levelének a la­kásügyi jogszabályokról szóló részét idézzük: „A bérlő a lakást és a lel­tárban feltüntetett lakásbe­rendezéseket a lakásbérleti jogviszony megszűnésekor, il­letőleg a lakás kiürítésekor tisztán és rendeltetésszerű használatra alkalmas állapot­ban köteles a bérbeadónak visszaadni. A lakás visszaadá­sakor meg kell állapítani a lakás- és lakásberendezések tényleges állapotát, illetőleg az esetleges hibákat, hiányos­ságokat; a megállapításokat írásba kell foglalni. A bérlő a megállapított hiányosságo­kért és a karbantartási köte­lezettségének elmulasztása következtében keletkezett hi­bákért felel. A bérlőnek nyi­latkoznia kell az őt terhelő s hibák és hiányosságok meg­szüntetésének, illetőleg az el­lenérték megtérítésének a módjáról és határidejéről. Ha a bérlő a hibák és hiányosságok megszüntetésé­Telefonszámunk: 129-01, 123-61. re vagy az ellenérték megtérí­tésére nem nyilatkozott, ille­tőleg a bérbeadó a bérlő nyi­latkozatát nem fogadta el, a bérbeadó a lakás visszaadásá­tól számított harminc napon belül kérheti a bérlő felelős­ségének a megállapítását a bíróságtól.” Bencze Józsefné szekszárdi olvasónk a Bakony utca és környéke lakóinak nyugalma érdekében írt leveléből idé­zünk: „Környékünkön olyan nagy a zaj, hogy kihatással van egészségemre, munkám­ra. A zajt főleg a 13—14 éves suhancok csinálják kismotor­jaikkal. Úgyszólván versenyt rendeznek, de nem háromszor négyszer, hanem harminc- negyvenszer hajtanak el egy- egy ház előtt. Feltételezem, hogy a legtöbbjüknek még vezetői engedélye sincs, mivel még 14 évesek sincsenek.” Pintér Lajos rendőr főhad­nagy, közlekedésrendészeti előadó a következőket vála­szolja: „A város mellékutcáit fo­kozottabban fogjuk ellen­őrizni, mint ez idáig, így az önök lakótelepét is. Ki fogjuk szűrni a fiatalok közül azokat, akiknek nincs engedélyük a vezetésre és velük szemben a jogszabály szabta lehetőségek szerint járunk el. Megköszö­nöm szíves fáradozását és azt, hogy feltárta a lakóne­gyedben lévő problémákat. Más esetekben is elfogadjuk és várjuk a becsületes embe­rek segítségét, hisz intézke­déseinknek társadalmunk be­csületes állampolgárait kell hogy védjék”. Május 18-án adta el Zsiguli személygépkocsiját Karika Géza hőgyészi olvasónk. Az első félévi adóját, valamint az egész évi biztosítási díjat ki­fizette. írja, hogy az adás­vételnél szóban — két tanú előtt — az új gépkocsi-tulaj­donos elvállalta a hátralévő második félévi adó kifizeté­sét, sőt a forgalmi engedél­lyel együtt az adócsekket is átvette. A vevő azonban nem fizette ki az átvállalt adót, így most az adóhátralékkal együtt a 900 forint helyett 1017 forintot kell kifizetnie Karika Gézának. Dr. Deák Konrád osztály- vezető ügyész a tanácskérő levélre a következőket vála­szolja: „A gépjárműadóról szóló 48/1972. PM. számú rendelet­tel módosított 3/1966. PM. szá­mú rendelet 4. §-a szerint a gépjárműadót az egész évre az köteles megfizetni, akinek nevére a forgalmi engedély az adóév első napján szól. A pénzügyi szervek a használt gépkocsinak év közben tör­tént eladása esetén a gépjár­műadó alanyát nem változ­tathatják meg, a gépkocsinak év közben történt eladása ese­tén ilyen címen nem töröl­hetik az adót az eladó nevéről és nem írhatják elő a vevő ré­szére. Az adóügyi szervek te­hát az ön esetében a jogsza­bályi előírásoknak megfelelő­en jártak el, amikor az 1975 májusában eladott gépkocsi után a II. félévben fizetendő adót — amely befizetést nem nyert — az ön hátralékaként mutatták ki. Az eladó és a vevő között létrejött adásvétel tekinteté­ben viszont már a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadóak, ennek 99. §-a szerint pedig a tulajdonos jo­gosult a dolgot használni, de viseli a dologgal járó terhe­ket is, ami pedig azt jelenti, hogy az adásvétel időpontjá­tól kezdődően — amennyiben a felek másként nem egyeztek meg — a gépkocsival kapcso­latban felmerült minden költ­ség, ideértve az adót, sőt a biztosítást is, a vevőt terheli. Ml VÁLASZOLUNK Jogszabályokról - röviden A művezetőképzésről szól a közlekedés- és postaügyi mi­niszternek a Magyar Közlöny f. évi 65. számában megje­lent 8/1976. (VIII. 29.) KPM. számú rendelete, melynek melléklete tartalmazza a köz­lekedés, posta- és távközlési ágazatba tartozó azokat a szakmákat, szakirányokat, munkaköröket, amelyekben művezetőképzés szervezhető. A jogszabály megjelöli a mű­vezetőképzésben való részvé­tel feltételeit, eligazítást ad a tanfolyam és vizsga szervezé­se, az oklevelek kiadása, a szakmai tananyag tekinteté­ben is, és kimondja, hogy e rendelet alkalmazásában mű­vezetőnek kell tekinteni a művezetővel azonos szakmai tevékenységet végző, de az ágazat sajátosságaiból eredő­en más elnevezésű munka­kört ellátó közvetlen forgal­mi irányítót is. A hibás, kellékhiányos vagy javított termékek kötelező jótállásával kapcsolatban je­lent meg az OKISZ Értesítő 25. számában a 3/1976. számú együttes állásfoglalás, amely rögzíti, hogy a jótál­lási kötelezettség az új, de sé­rült, hibás, kellékhiányos vagy javított termékekre is vonatkozik, és semmis az a kikötés, amely szerint az el­adó az új, de hibás, kellék- hiányos vagy javított termék­re jótállást nem vállal. Nem tekinthető azonban a vásárló­ra hátrányos megállapodás­nak, ha az eladó nem vállal jótállást azért a hibáért, kel­lékhiányért, illetve javításért, amelyet a vásárlóval közölt és amelyre tekintettel az árat csökkentette. Ebben az eset­ben az eladónak a jótállási jegyen meg kell jelölnie a hi­bát, kellékhiányt, illetve javí­tást és az erre tekintettel nyújtott árengedményt. A jót­állási jegyen kell közölni azt is, hogy e hibáért, kellékhiá­nyért vagy javításért az el­adó nem vállai jótállást. Ugyanebben az Értesítőben jelent meg közlemény a be­töltetlen munkahelyek hirde­tésénél követendő eljárásról, s itt kihangsúlyozzuk, hogy a betöltetlen munkahelyek hir­detése mind munkaviszony, mind tagsági viszony létesí­tése esetén az ipari szövetke­zeteknél is csak a 7/1976. MüM. számú rendeletben ír­tak szerint történhet. Az ettől eltérő gyakorlat szabálysér­tést valósít meg, s az ellen­őrzést végző szervek adott esetben szabálysértési eljá­rást kezdeményeznek a fele­lősök ellen. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Értesítő ez évi 20. száma közli a TOT a j á n 1 á- s á t a kisegítő és háztáji gaz­daságok termelésének szerve­zésére, s az ajánlásból a kö­vetkezőket idézzük: „ A ház­táji és kisegítő gazdaságok termelését — ahol ez még nem történt meg — szervez­zék önálló üzemággá, növel­jék a háztáji bizottságok sze­repét, mert ezzel a tagokkal történő szélesebb körű foglal­kozás, az értékesítés meg­szervezése olyan kedvező ha­tásokat válthat kimarni elő­segíti a termelési lehetőségek jobb kihasználását.” A SZŐ VOSZ Tájékoztató 32. száma eligazítást ad a la­kásfenntartó szövetkezetek­ben a közüzemi díjak ki- egyenlítésének egyes kérdé­seiről. Kihangsúlyozandó, hogy a közüzemi szolgáltatá­sok díját a lakásfenntartó szövetkezetektől is be lehet szedni, ha a szolgáltatást a szövetkezet vette igénybe. (Pl. közös használatú helyiségek áramszolgáltatásának díja.) A lakások használói (tulajdonos bérlő) személyükben kötnek szerződést a szolgáltatás igénybevételére (pl. a fűtésre és meleg vízre) és így a szol­gáltatási díj fizetésére is ők kötelezettek. Dr. Deák Konrád, a TIT városi szervezetének elnöke Pillantás az évezredekbe IX. Búcsú Hellásztól ...Még egész hosszában át kell szelnünk az Attika­félszigetet, még ismerkedni kell a Pindosz csúcsaival, szóval még másfél napi út a görög—jugoszláv határ — de ez a mai mégiscsak a búcsú napja. A türelmetlenek, aki­ket elfogott a honvágy — a második hét vége fele a leg­több emberrel így van ez —, bőrönddel cipekednek a tár­salgó egyik végéből a másik­ba; a világjárók — akiknek ez volt a 25—30. külföldi út­juk, de ez csak amolyan „európai” — még egyszer megmártóznak a tengerben; az élelmesebbek — köztük egy férfi, aki az Aszklepiosz- múzeumban azzal gyötörte a nejét, hogy miért ezt a szan­dált vette meg neki, mikor ő azt a másikat akarta —, drachmáikat számlálják a bazár előtt. Aztán még egy búcsúebéd, ahol a mosolygós pincértől végre megtudtuk; azért olyan puha a párolt marhahús, mert az — sza­márhús, a görögdinnye meg azért nem eléggé görög, mert már szezon végi... Még néhány perc a bera­kodásra — ahogy mondom: berakodásra! — s felbőg a Mercedes busz motorja. Ian­nisz bekapcsolja a magnót. Görög zene. Idefelé kissé ide­gen volt a fülnek. Már meg­szoktuk. Belehangol, belerin­gat a környezetbe. Hirtelen arra gondolok, milyen érzés keletkezne bennem, ha e ko­pár hegyek kacskaringós út­jain beatzenét vagy akár csárdást kellene hallgatnom... Késő este érkeztünk Trika- lába. (Már csak egyet al­szunk görög földön.) Kedves kisváros. Központjában a nagy parkot folyócska szeli ketté, amelynek állni tűnő vizén hattyúk nyújtogatják kecses nyakukat. Ámbár ami a nyaknyújtogatást illeti, magunk is megtesszük. Az egyik széles-egyenes utcában emberáradat hömpölyög. Né­ma tüntetés? Nem lehetet­len, hiszen tapasztaltuk, hogy eléggé feszült a törökellenes hangulat, de nem volt ritka­ságszámba menő USA-kato- nák távozására szólító felirat sem. Aztán — mert a kíván­csiság vacsora után csak le­vitt bennünket az utcára — kiderült: ártalmatlan esti sé­táról van szó. Ilyenkor elvi­selhető a hőség. A parkok, terek is telisteli emberekkel, ülnek a pádon, nagy geszti- kulációval társalognak; a gyerekek a szökőkutak szét­fröccsenő vizét élvezik; a játékszenvedély rabjai a ká­véházakban pörgetik a koc­kákat, éppúgy, mint eleik valaha réges-régen... Nincs hát ok az aggodalomra, hogy netán egy kis csetepaté kel­lős közepébe kerültünk; le- fekhetünk nyugodtan. Azt hiszem, a görögök alig alusznak valamicskét. Haj­nali négykor, amint a negye­dik emeleti szoba erkélyén kitekintek, az árus már ott serénykedik bódéja körül: kampós rúddal illesztgeti cifra portékáját minél ma­gasabbra; friss kenyérillat il­lan a közeli kenyérüzlet aj­taján, amely előtt karba tett kézzel áll a pék, illendően köszöntve és csalogatva a vevőt; egy anyóka csöppnyi szekeret vonszol a piac felé, megrakva paradicsommal, padlizsánnal. S íme megérke­zett a busszal Vaszilisz és Iannisz — utóbbi itt is la­kik. Van egy taxija alkal­mazottal, ő pedig elszegődött buszvezetőnek — háromszáz kilométerrel messzebb, Athénba, az Attika Tours- hoz. Induljunk! A határig — Grevanan, Kozanon és Flori- nán át — már csak egy iga­zi megálló lesz: Meteóra. Fél óra alatt ott is vagyunk. És ez, hogy is mondjam, frap­páns befejezése az egyik ámulatból a másikba ejtő él­ménysorozatnak. Nem hi­szünk a szemünknek. Száz, kétszáz méter magas (?) — nem akarok valótlanságot mondani — karcsú, meredek, fekete sziklák. Egyiknek- másiknak a tetején kolostor, éppen csak elfér a csúcson, vagy csak félig, mert a má­sik felének egy része mintha mohaként nőtt volna a szik­lához, másik része meg bele­ér a semmibe, a szédítő mély­ség fölött. Hogyan építették oda?! Mert út itt nem volt (csak nemrégiben véstek a sziklafalba — 2—3 kolostort megközelítendő — keskeny utat a turisták kedvéért.) A papok kötélen és háló segít­ségével vontatták fel egy­mást és -a szükséges porté­kákat, s teszik ma is ott, ahol nincs út. Meredek lépcsőkön ka­paszkodunk felfelé a szerze­tesekhez. Két szikla között — alattunk feketéllik a mély szoros — vashídon megyünk át, sárga, csont-bőr pap nyújtja kezét a tízdrachmá- sokért. Éppen hogy él, éppen hogy létezik, tekintete báva- tag, talán nem is lát bennün­ket. Mi az hogy nem! A nad­rágot viselő vagy fedetlen karú nőket nem engedi be! Nem és nem! Fölöttünk egé­szen alacsonyan két lökhaj- tásos katonai gép ver ékte­len lármát... Az égbe nyúló természetes Eiffel-tornyok között félelmetesen verődik a hang ide-oda... Milyen cso­dálatos mester a természet! Ezek a sziklák az egykoron visszavonult tenger ajándé­kai. A néphit azonban jobb néven veszi, ha a turista nem tiltakozik ellene, amikor meteorhullás meséjével trak­tál ják. Itt, ezen a földön mindent megszépít a mese. De a me­sét a régvolt csodás varázsa hatja át olyan remekművek valós bizonyságával, amelyek évezredekbe nyújtanak bete­kintést, s ha csak egy pilla­natra is, de így is sokat adva a végtelen időből annak, aki éppen mert halandó, oly ke­veset ismerhet meg a világ­ból, amelyben született. Hi­szen önmaga, az emberiség történetének egy percét (vagy csak másodpercét?) villantja fel előtte a kegyes múlt. * Rendezkedek az asztalo­mon. Jegyzetek, felvételek, kavics az Akropoliszról, szikladarab Agamemnon vá­rából, s néhány, Anavisszosz- ban szakajtóit növény: ba­bér rózsaszínű virága, ciprus­levél, olajfaág. Elszáradtak. Az emlék friss marad. Ké­pekben rögzítette az agyam fotókészüléke 1976-ban. Bár éppúgy mondhatnám : há­rom- vagy négyezer-kilenc- százhetvenhatban. CSALA LÁSZLÓ Kolostor Meteórában, a szikla csúcsán.

Next

/
Thumbnails
Contents