Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-08 / 212. szám

1976. szeptember 8.

^PÜJSÁG 5

Könnyű lenne tejhen-vajban fürdeni...

Bár borivó nemzet hírében állunk — és nem alaptalanul —, mégis egyre inkább számon tartja a közvélemény, így megyénk is, a tejjel és tejtermékekkel való ellátottságról szóló híreket. Változó étkezési kultúránkban egyre előkelőbb helyet kapnak a tejtermékek. És ahogy nőnek e területen az igények, úgy kell ezzel lépést tartania a tejiparnak.

Dombóváron 1970-ben kezdtek hozzá a századfordulón épített tejüzem rekonstrukciójához. Az üzem nem volt képes kielégíteni a megnövekedett igényeket sem mennyiségben, sem minőségben.

A Tolna megyei Tejipari Vállalat az elmúlt öt év alatt itt hajtotta végre a legnagyobb értékű beruházást, mintegy negyvenöt millió forintért, hogy a termelékenység és gazdaságosság szemmel tartásával igazi „tejgyár- rá" alakítsa a régi korszerűtlen kis üzemet.

Az itt dolgozó munkások és vezetők számára egyaránt komoly feladatot jelentett, hogy a beruházással egyidejűleg — „hozniuk kellett eredeti formájukat”, azaz a termelés nem állhatott le egy napra sem.

És már az idén, a felújítást követő első évben a tervek szerint csaknem megduplázzák az öt évvel ezelőtti termelési értéket, amely 1976- ban 129 millió forint. Jelenleg naponta harminchatezer liter tejet dolgoznak fel. Az ötödik ötéves tervidőszak végéig — kisebb-nagyobb technológiai és műszaki változtatásokkal napi 52 ezer liter tej feldolgozására akarják fejleszteni az üzemet.

Az üzem megnövekedett termelékenységében a rekonstrukció mellett nagy szerepet játszik a vállalatnál végrehajtott profiltisztítás. Jelenleg a dombóvári üzem a trappista sajton, a túrón, vajon, tejfölön és a tejpalackozáson kívül takarmány célokra szárított tejport is állít elő.------------------j ■ ■ ........

A

z érlelőkádból szedi ki a félkész sajtot Horváth János- né és Véber Jánosné.

Húsz-huszonkét mázsa tejport készít három műszakban az automata gép, amelyet egy-egy ember kezel. Lelkes József tölti az értékes takarmányadalékokkal a zsákokat.

Fotó: Bakó Jenő.

Tizenöt mázsa túró készül naponta. Tar Imréné, Dajka Je- nőné és Fenyvesi Sándorné mér és csomagol a „túróvonalon”.

Elsőbbségét

a türelemnek

>

A rendőrség időközönként szondát használ, hogy meggyőződjék: fogyasztott-e alkoholt az autós és a motoros. Más esetekben a radart hívják segítségül a sebesség méréséhez. De olyan készülék még nincs, amely kimutatná, hogy milyen más okok játszanak közre az országúti szabálysértésekben, a baleseti statisztika számoszlopainak növekedésében.

Érthető tehát, hogy nagy figyelmet keltett a magyar kutatók egy csoportjának nemrég befejezett vizsgálata. A kutatók 1200 balesetet okozó személyen végeztek vizsgálatot. A megvizsgált személyeknél csaknem tíz százalékban csökkent szociális alkalmazkodást, nyolc és fél százalékban úgynevezett agressziós tendenciát, mintegy 12 százalékban neurotikus állapotot, illetve csökkent ítélőképességet észleltek. Egyúttal azt is kimutatta a vizsgálat, hogy akiknél a jelzett tünetek tapasztalhatók, azok szinte kivétel nélkül az áthaladási elsőbbség szabályainak megszegésével, gyakran gyorshajtással okoztak kisebb-nagyobb balesetet.

Eddig is tudtuk, hogy az országutakon erőszakos, önfejű, gátlástalan emberek is közlekednek, mégis nagyon aggasztó a kép, amelyben a kutatók felvillantják a szabálysértők jellemét. Sovány vigasz, hogy a korábban motorizált országokban még aggasztóbb a helyzet. Mint az angol Daily Mirror írja: „1976 nyarának örömeit, ha lehet, a tavalyinál is inkább beárnyékolja az autóbalesetek tömege. A legutóbbi hét vége rekordaratása volt a halálnak: 84-en vesztették életüket Anglia közútjain.” A lap szerint a gyilkos országúti tempó hovatovább több áldozatot követel, mint bármely járvány, népbetegség.

Bécsben 7000 balesetet jegyeztek fel 1976 első felében. Sajnálkozva jegyzi meg a baleseti krónika, hogy a bajok fő forrása: az esztelen száguldás. Lényegében eizt a gondolatot folytatja dr. Hans Walter, svájci professzor, amikor nyilatkozatában kijelenti: „Az alkohol, a nikotin, a mértéktelen gyógyszerfogyasztás és a vadnyugati filmek szenvedélye mellett, mind nagyobb betegsége Európának az autósok tempószenvedélye, a céltalan országúti száguldás.”

Valóban, milyen célja lehet a rohanásnak? Egyik napilapunk vezércikkében éles hangon ítéli el azokat a magánautósokat, akik a hétvégeken pihenésre indulnak, vagy onnan térnek haza, senki nem hajtja őket, mégis érthetetlen, gyakran kegyetlen harcot vívnak, hogy öt-tíz perccel hamarabb érjenek a célba. Ezért történik minden héten hat-nyolc végzetes szerencsétlenség a balatoni, a visegrádi, a szegedi és a többi országúton.

A minap elszomorító és megdöbbentő nyilatkozatot közölt a rádió: hazánkban az oktalan rohanás következtében egy falu lakossága hal meg az utakon és mintegy 20 ezren megsérülnek. A balesetek minden harmadik-negyedik sérültje gyalogosan közlekedik, minden tizennyolcadik belehal sérüléseibe.

Én is vezetek gépkocsit, tehát engem is sért a közszájon forgó megjegyzés: ha egy autós a zebránál áttessékeli maga előtt a gyalogosokat, az bizonyosan csak külföldi, a gyalogos pedig, aki ekkor sem mer megindulni, csák pesti lehet. A gépkocsivezetők többsége tiszteli, becsüli a zebrát, a gyalogosok jogait. Viszont egynémely autósban valóban kialakult bizonyos aszociális magatartás: fittyet hánynak a társadalom túlnyomó többségét képviselő gyalogosokra, életek árán is kierőszakolják az előnyt. Sajnos, az ilyen hajlamokra leginkább csak a baleset után, a rendőrségen és a bíróságon derül fény.

A tapasztalat szerint szerencsére nálunk ma még azok vannak többségben, akik helyesen közlekednek, akik ismerik a szabályokat, kötelességeiket, mások jogait, türelmesek és előzékenyek. Ezek az emberek könyv nélkül megtanulták, természetesnek tartják, hogy az autó, amelyet ma már többnyire ötven lóerő hajt, nemcsak a kényelmet szolgálja, hanem felfokozott sebességének arányában növeli a veszélyt is. Aki volánhoz ül, az ötven lóerőt, emberéletet vagy emberéleteket tart a kezében.

A

z országúti kalózok megfékezése nem csupán rendőri ügy, sokkal több, sokkal bonyolultabb annál. Az emberhez méltó magatartás ügye, amelyet a mi erkölcsünk alapján kell megoldani. A közlekedésrendészet terminológiájában minduntalan visszatérő kérdés: kié az elsőbbség? Nem vitatom, hogy a szabatos válasz és annak tiszteletben tartása háttérbe szoríthatja a tolakodókat, a törtetőket, az ittasokat, a vagányokat. Megrendszabályozhat autóst és motorost, mindenkit, aki még nem szokott hozzá, hogy a motorizáció ugrásszerű fejlődésének korában él, amelynek szigorú fegyelmet követelő, sajátos törvényei vannak. De valóban kiszorítani, jobban mondva megváltoztatni csupán egyetlen „szabály” fogja őket. Ez a szabály íratlan szabály: az emberségnek, a türelemnek és udvariasságnak ad elsőbbséget az országúton is. K. F.

Átlag 1,9 óv alatt térülnek meg az exportbővítő beruházások

ÜÍIIÍHÍHMÍMb elnökhelyettes©

MINT ISMERETES, az elmúlt év közepén a Magyar Nemzeti Bank pályázatot hirdetett olyan fejlesztésekre, ■amelyek bővítik a minden piacon gazdaságosan értékesíthető exportárualapot, javítják a termelési szerkezetet. Ilyen célokra a következő öt évben mintegy 45 milliárd forint hitelkeret áll rendelkezésre. Ez a rendkívül jelentős összeg, pontosabban a hitellehetőség fölkeltette az érdeklődést. A „45 milliárd” szinte fogalom, az V. ötéves tervidőszak exportfeladataival összekapcsolódott közismert pénzügyi eszköz lett, amelynek használatát és hasznát nagy várakozás kíséri.

Jelentkezett-e kellő számú pályázó, melyek a pályázatok eddigi legfőbb tapasztalatai? — e kérdésre a következő tájékoztatást adta az MTI munkatársának dr. Csernok Attila, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese:

— MINDENEKELŐTT emlékeztetnem kell arra, hogy

az MNB szóban forgó pályázata — az V. ötéves terv követelményrendszerébe illeszkedő — szigorú feltételeket tartalmaz. Az első követelmény, hogy a fejlesztés eredményeként megjelenő termék a szó szoros értelmében minden piacon, tehát a tőkés piacokon éppúgy, mint a KGST-országokban tartósan értékesíthető legyen. S itt a „tartósságon” is nyomaték van, hiszen a rövid életű piac érdekében nyilván nincs értelme beruházni. További fontos követelmény, hogy a fejlesztés teljes költsége legalább három éven belül megtérüljön a tiszta devizahozamból, és hogy a fejlesztés gazdaságos exportot tegyen lehetővé. Vagyis az exportért kapott deviza forintellenértéke magasabb legyen, mint az önköltség; az export — állami visszatérítés nélkül is — nyereséget biztosítson a vállalatnak. Fontos szempont az is, hogy a fejlesztés minél rö- videbb idő alatt megvalósuljon, már az V. ötéves terv második felében létrehozzon exporttöbbletet és lehetőleg 1980-ban már teljes kapacitással termeljen.

— A HITELLEHETŐSÉG

fölkeltette az érdeklődést. Az iparvállalatok augusztus 31-ig összesen 40 milliárd forint hitelt igényeltek a 45 milliárdos keretből, ebből a bank eddig 22 milliárd forintot hagyott jóvá, további 4 milliárd forintot kitevő igény elbírálás alatt van. Tizenegy milliárd forint összegű kérelmet el kellett utasítanunk, mert ezek nem feleltek meg a pályázat feltételeinek, 3 milliárd forintnyi kérelmet pedig

maguk a vállalatok vontak vissza.

— A kedvezően elbírált hitelkérelmek nyomán megvalósuló fejlesztések eredményeként 1980-ban mintegy 450—500 millió dollár és 250 —300 millió rubel export- többlettel számolhatunk, s e termelési többletből a belföldi szükségletek kielégítésére is jut.

AZ ELFOGADOTT hitelkérelmeket tekintve a gépipar aránya a legnagyobb, de számottevő arányt képvisel a vegyipar és a kohászat is. Feltűnő viszont a könnyűipar alacsony részesedése — ezt részben az magyarázza, hogy a ruházati ipar rekonstrukciója keretében más forrásból is fejlesztenek.

— Az eddigi tapasztalatok alapján az összkép kedvezőnek mondható. Maga az a tény is pozitív, hogy a vállalatok mintegy 200 javaslatot, hitelkérelmet dolgoztak ki, s ezek nagyobb hányada egybeesik fő gazdasági céljainkkal. Kedvezőnek tartjuk azt is, hogy a fejlesztések teljes költségének megtérülési ideje a tiszta devizahozamból átlagosan 1,9 év. Viszonylag kevés a három év körüli megtérülési időt ígérő javaslat. Határozott törekvés érzékelhető a termelés jövedelmezőségének javítására is. Általában kedvező a fejlesztések gazdaságossága. Az export állami visszatérítés nélkül is jövedelmezőnek ígérkezik. Az összes befektetett eszközhöz viszonyított nyereség meghaladja a 15 százalékot.

— A 45 MILLIÁRDOS keret tehát sokat segíthet a minden piacon gazdaságosan értékesíthető árumennyiség növelésében, a gazdaságos export bővítésében, a termék- szerkezet javításában. Nem szabad elfelejteni, hogy a szóban forgó 45 milliárd forint — bár igen nagy összeg, ami jó célokra, felelősséggel felhasználva nagyot lendíthet gazdasági fejlődésünkön — csak mintegy 10 százaléka az ipar és a mezőgazdaság öt évre tervezett összes beruházásainak. S azt is figyelembe kell venni, hogy a termelés növelésének nem a beruházás az egyetlen útja. Következésképpen az export növelését — s ez vonatkozik a tőkés exportra is — mindenekelőtt az ipar és a mezőgazdaság több száz milliárd forintos meglevő állóeszköz-állományának jobb kihasználásával kell elérni. Mindezt semmiképp sem szabad szem elől téveszteni, amikor a 45 milliárd szerepét, várható hatását megítéljük — fejezte be nyilatkozatát dr. Csernok Attila. (MTI)

Máté Béláné kezeli a sajtprést. Formálódik a jóízű teppista.