Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-08 / 212. szám
Mai számunkból LEGERŐSEBB FEGYVERÜNK (2—3. old.) A NÖVÉNYVÉDELMET IS ELVÉGZI AZ „AGROKÉMIA” (3. old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) KÖNNYŰ LENNE TEJBEN-VAJBAN FÜRDENI... (5. old.) Gabona után napraforgó, kukorica W Uj vágóasztal a kombájnokon Serény munka folyik hetek óta a faddi Lenin Tsz gépműhelyében. A kombájnokat, amelyek néhány héttel ezelőtt végeztek az aratással, most újra a szerelők vették gondozásba. Nemcsak azért, hogy kijavítsák az esetleges hibákat, hanem hogy átalakítsák a gépek elejét. Mert más vágószerkezet kellett a gabona betakarításához, s egészen más kell a kukorica és napraforgó szárának elvágásához. Hét német, E—512-es kombájnt kukoricaadapterrel szerelnek fel, két SZK—4-re és két E—512-re napraforgó betakarítására alkalmas berendezést szerelnek. Ezenkívül fülkét is raknak a gépekre, hogy megvédjék az őszi esőtől, széltől a kombájnosokat. Azt mondják, ezek a fülkék már csak az idei őszön kellenek, jövőre már gyári, pontosan illeszkedő üvegkalitkák kerülnek a gépekre. A szerelők az átalakítást gyorsan elvégezték. Megszokott munka. Egyedül Váczi János villanyszerelőnek volt oka mérgelődni. Mert sehol nem lehet találni a német géphez eredeti generátort, s emiatt az egyik gépnek a teljes villamos hálózatát át kellett alakítani. Mert áramra szükség lesz, ugyanis a most átszerelt kombájnok éjjel-nappal dolgoznak majd. Hattól hatig tart a munkaidő a két növény betakarításánál, s az éjszakai műszakhoz okvetlen kell a villany, világításhoz. így tudják csak időben betakarítani a több száz hektár napraforgót és több mint kétezer hektár kukoricát. Váczi Jánosnak anyaghiány miatt kell sokszorta több munkát végeznie. Koszter János és Baranyai József egy E—512-esre szereli a kukoricaadaptert. Tambov-Tolna Testvérmegyei küldöttség Tolnában A Tambov—Tolna testvér- megyei kapcsolatok keretében tegnap szovjet küldöttség érkezett Szekszárdra. A küldöttséget Vlagyimir Ivanovics Makarov, a Tambov megyei Tanács elnöke vezeti. Tagjai: Pjotr Alekszejevics Scselakov, a kirszanovi járási tanács elnöke és Zolatova Venyera Jo- szipovna, a tokarovszki járás „Lenin emléke” kolhoz elnöke. Szovjetunióbeli vendégeinket reggel a Ferihegyi repülőtéren dr. Szabópál Antal, Tolna megye Tanácsának elnöke fogadta. Ezután Dunaújváros érintésével Szekszárdra utazott a delegáció. Itt előbb a megyei tanács székházában tettek látogatást, majd K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára fogadta Tambov megyei vendégeinket. Régi ismerősök, jó barátok találkozója volt ez. Megyénk vezetői röviden tájékoztatták szovjet vendégeinket megyénk helyzetéről, fejlődéséről. V. I. Makarov már az első találkozás során nagy elismeréssel szólt a látottakról. A megyei pártszékházban történt fogadás után szovjet vendégeink Zombára látogattál, ahol az Egyesült Erővel Termelőszövetkezet tagjaival, a szövetkezeti gazdasággal ismerkedtek. A küldöttséget útjára elkísérte dr. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke. Ma Tambov megyei vendégeink Paksra látogatnak. Ismerkednek az erőműépítkezéssel, a konzervgyárral és a Paksi Állami Gazdasággal. Késik a betakarítási szezon Magyar-norvég tárgyalások Púja Frigyes külügyminiszter és Knut Frydenlund, a Norvég Királyság külügyminisztere kedden tárgyalásokat folytatott a Külügyminisztériumban. A tárgyalásokon részt vett Nagy János külügyminiszterhelyettes, Kárpáti József, a Magyar Népköztársaság oslói nagykövete, s a Külügyminisztérium több vezető munkatársa, valamint Kjeid Vibe, a norvég külügyminisztérium főigazgatója, Rolf I. Jerving, a Norvég Királyság budapesti nagykövete, s a norvég külügyminisztérium több vezető munkatársa. A tárgyalásokon áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit és a két ország kapcsolatai továbbfejlesztésének lehetőségeit. Púja Frigyes külügyminiszter és Knut Frydenlund norvég külügyminiszter a Külügyminisztériumban kedden kicserélte az Oslóban 1975. szeptember 29-én, a Magyar Népköztársaság kormánya és a Norvég Királyság kormánya között aláírt kulturális egyezmény megerősítő okiratait. E megállapodás — amely magyar—norvég viszonylatban az első ilyen jellegű nemzetközi szerződés — jelentős mértékben elősegíti a két ország közötti kulturális és tudományos együttműködés fejlesztését, s a két nép közötti kapcsolatok erősítését. Az egyezmény a magyar— norvég kulturális kapcsolatok általános szabályait tartalmazza, a gyakorlati végrehajtásról pedig időszakos munkatervek és vegyes bizottsági jegyzőkönyvek gondoskodnak majd. Viszonylagos nyugalom van a mezőgazdaságban, még nem kezdődött meg a legnagyobb munkát adó őszi növények betakarítása — ezt a tájékoztatást adták a MÉM-ben az MTI munkatársának. A természet idén az elmúlt évhez képest mintegy 10—12 napos „késésben” van. Az elmúlt napok esőzései csak tovább késleltették a kukorica, a cukorrépa és az egyéb növények érését. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az üzemekben tétlenkednek, ezekben a napokban sokrétű munkával kell megbirkózniuk a mezőgazdászoknak. Vetik a rozst és az őszi árpát, szedik a burgonyát és a zöldség-gyümölcsös kertekben javában tart a szüret. A növényzet elhúzódó érése helyenként már gondot okoz, így van ez a silókukoricánál, amelynek az állami gazdaságokban több mint felét betakarították, holott az ideális érési állapot még nem következett be. A sietségre azért volt szükség, mert a silókukorica-földeket most már fel kellett szabadítani az őszi talajmunkák .számára, anélkül ugyanis nem kerülhet sor a jövő évben termést hozó növények magjának elvetésére. A mezőgazdászok számára az is nyilvánvaló, hogy az őszi munkacsúcs idén lényegében októberre húzódik át és olyan nagy munkát ad, amire évek óta nem volt példa, hiszen lényegében 2—2,5 hónapra sűrűsödnek össze az őszi tennivalók. A 40—50 mm-es esők egyebek között visszafogták a cukorrépa érését. A cukoriparban arra számítottak, hogy szeptember 8-án és 9-én egy-egy gyárban megkezdhetik a répa feldolgozását, ezt követően szeptember 10-én pedig három gyár indítását tervezték. Mindebből nem lett semmi, a feldolgozáshoz ugyanis legalább 11 ezer tonnányi alapanyagra lett volna szükség, a termelők az esőzések miatt azonban csak 1200 tonnányit tudtak felszedni, s ilyen kis tétel feldolgozására nem volt érdemes indítani a gyárakat. Már eddig is 10—12 nappal elhúzódott a cukorgyártási főszezon, a szeptemberi esőzések ezt most két-három nappa' megnyújtották, ami azonban nem okoz gondot, hiszen a mezőgazdasági üzemekben nagy teljesítményű gépek viszonylag rövid idő alatt felszedhetik a répát. A termelőknek most azon kell igyekezniük, hogy meggátolják a répaföldek elgyomosodását, ami az esők után várható. A gyomnövények gyorsan lábra kaphatnak és beárnyékolják a cukorrépát, amely az esőzések nyomán várhatóan úgyis veszít cukortartalmából. A növény normális be- érése csakis akkor következhet be, ha a gazdaságokban gyommentesen tartják a táblákat. Felkészült a szezonra a növényolajipar és a gabonaipar. Országszerte törik a dohányt, ennek a növénynek 60 százalékát takarították be eddig. A borászati vállalatok szintén előkészületet tettek a . szüreti szállítmányok fogadására, sehol sem lesz fennakadás az átvételnél: a bőripar minden mennyiségű szőlőt és mustot felvásárol. (MTI) Rájár a rúd Tisztelem a korrekt, a beosztottban embert látó vezetőket, de mindig megáll bennem az ütő, amikor hallom a főnököt idétlenkedni a gépkocsivezetővel. Amit megenged magának a sofőrrel szemben, vajon meg meri-e tenni a vezérigazgatóval szemben? Hol így, hol úgy. A degra- dálásnak többféle változatával találkozhatunk. Produkálják magukat, könyveltem el a közelmúltban a tsz gépműhelyében, s lehangolódva, helyettük restelkedve fordítottam hátat a három szerelőnek, akik a negyedik bőrére elégedetten hahotáztak. Szántam a madárcsontú negyedik szerelőt, de egyúttal haragudtam is rá: miért tűri a lekezelést, az alpári hangot, amit vele szemben társai megengednek maguknak. Kevesebbnek érzi magát? Avagy béketűrő természete lévén egyszerűen rájuk hagyja? Mindenesetre a kiszolgáltatottságnak azzal a változatával találkoztam, amely zsarnokoskodás, agresszivitás a „gyengébbel” szemben. Nem tudom, ki hogyan van vele, számomra fülsértő a fölényes, a lekezelő, az ember ember mivoltát séftő hang, gesztus, magatartás. Nem a helyén való és indokolt keménység, erély ellen ágálok, hanem a szavakban és a viselkedésben megnyilvánuló dölyfös, vélt magasabbrendűség ellen. A szegényparaszt származású mérnöknő például mosdat- lan szájú, s úgy beszél, az apjakorú munkással, mint a kocsis a lovával, önkényesen csökkent értékűnek tekinti a cigány segédmunkást, kiváló dolgozó, mégiscsak cigány. Rút magatartásával lovat ád mindazok alá, akik hajlamosak kedvében járva a segédmunkásból gúnyt űzni. Kedvelem az egészséges humort, az ugratást, a jóízű tréfálkozást, a szellemes, ám ártatlan kiszúrást, egyáltalán a mulattató derűt. Isten ments karót nyelve élni és dolgozni. Még az sem baj, ha olykor rám jár a rúd és én húzom a rövi- debbet. Ma nekem, holnap neked. Az azonos súlycsoportban lévők huzalkodása kifejezetten emberi. Benne vagyok bárhol, bármikor. De az már végképp kihoz a sodromból, amikor a szakmunkásoktató lekezelően kedélyeskedik a kissé ügyetlenke ipari tanulóval. Ha vannak a degradálás- nak fokozatai, akkor a „védtelenekkel” való bánásmód a leghitványabb. Ilyen helyzetben a kispolgári agresszivitás zavartalanul kiéli magát, ha nem koppint az orrára maga a kollektíva, ha nem intézi el annyival az ügyet, hogy most éppen Jánosra vagy Istvánra jár rá a rúd. Vannak mikroközösségek, ahol azért nincs maradása az új embernek, mert a régiek nyomban kikezdik, és bohócot kreálnak belőle. Mindez rendszerint suba alatt történik, s a párt-, a gazdaságvezetés értetlenül könyveli el, hogy némelyik kisközösségben az új ember még meg sem melegedett, máris távozik. SZ. P.
