Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-01 / 206. szám
1976. szeptember 1. 'nÍÉPUJSAG 3 Pártbizottsági ülés Szekszárdon Ülést tartott az MSZMP Szekszárd városi Bizottsága augusztus 31-én délelőtt, a pártszékház tanácskozóiéi mében. Az ülésen három napirendi pontot tárgyaltak. Váradi László titkár előterjesztésében az MSZMP KB 1975. november 26—27-i határozata és a városi pb cselekvési programja időarányos végrehajtásának tapasztalatait vitatták meg. A második napirendi pontban „Tájékoztató a városi párt- bizottság 1976. I. félévi munkájáról, valamint a városi pártbizottság 1976. II. félévi munkaterve” címmel dr. Rúzsa János első titkár tájékoztatta a választott testület tagjait. Befejezésül a pártbizottság különféle ügyeket tárgyalt és személyi kérdésekben döntött. KGST-tanácskozás Téma: a pillangósok A KGST mezőgazdasági állandó bizottságának az évelő pillangós virágú szálas takarmányokkal foglalkozó szakbizottsága Kompolton tartja ülését. A tanácskozáson részt vesz Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió delegátusa. A szakértők megvizsgálják a lucerna és a vöröshere nemesítése és vetőmagtermesz_ tése terén eddig elért tapasztalatokat, összehangolják e két fontos takarmány- növény termesztésének feladatait, egyeztetik a legújabb genetikai, nemesítési és vetőmagtermesztési eljárásokat, módszereket, közös terveket dolgoznak ki a kísérletek, valamint a nemesítés és a termesztés fejlesztésére. A KGST-tanácskozás kedden kezdődött Kompolton és szeptember 2-án a megállapodást rögzítő jegyzőkönyvek aláírásával zárul. A több zöldségért Fóliasátor — kedvezménnyel Szakcson a termelőszövetkezet, az ÁFÉSZ, valamint a községi tanács közös intéző bizottságot hozott létre, mely megtárgyalta, miként lehet a zöldségtermelést fokozni, jobbá tenni. Az intéző bizottság olyan döntést hozott, hogy száz négyzet- méter alapterületű fóliasátort adnak a községben a jelentkezetteknek. A tízezer forintos fóliasátorhoz az ál_ lám 3500, valamint az ÁFÉSZ is 3500 forinttal járult hozzá, így, mindössze 3000 forintjába kerül a termelőnek. Ezt az összeget is négy év alatt kell visszafizetnie. Eddig nyolcán jelentkeztek, hogy igényt tartanak a fóliasátorra. A község vezetői szerint a törpevízmű elkészülte után 20—25 zöldségtermelő jelentkezésére számítanak. Törik a dohányt Országszerte, így megyénkben is törik a dohányt. A termelők szerint a termés- kilátások augusztusban né. mileg javultak; korábban a nyári aszály idején még kevés reményt fűztek az átlagos hozamhoz, a július végi, augusztusi esők azonban jól értékesültek a dohányültetvényeken, így általában közepes termés várható. Hasonlóképpen az átlag körül van a minőség ft, igaz, még csak a legkorábban beért dohányokat minősítették, és ezeket aránylag megviselte az aszály, ezért azt várják, hogy a később beért és az esők hatására egészségesebben fejlődő dohány valamivel még jobb minőséget ad majd. A kő, a ház és az ember A hűvös nyugalmú dolgozószoba és a mellette lévő rendelő ablakából egy amatőr szobrász, Bertalan László, Kötődés című kompozíciójára lehet látni. A pillantást megállító faragott kő mögött a kertes házak, születő lakótelepek utcájának forgalma lüktet. Rendezett élőkért, a bejárattól L-alakban fiatal terebélyű fák, bokrok szegik az utat a garázsig.. E mögül gyümölcsöst is sejtető konyhákért kandikál. Azt mondják, az élőkért a doktor birodalma, a hátsó, a konyhát szolgáló, a mindig mosolygós kedvű asszonyé, aki egyébként a férje mellett dolgozik. Megy a sétáló az utcán, ahol házak, házak után. Ha nem figyel, a házak nem mondanak neki semmit. Ha viszont úgy nézelődik, hogy lát is, szóra kelnek az épületek és mi másról, a fedelük alatt lakókról. Dr. Csullag József körzeti orvos háza is „beszél” ha megáll egy kicsit előtte a jövevény, mielőtt betér az örökzöld sövény mentén a váróba és a rendelőbe. Azt mondja a szemrevaló ház, hogy a doktorék kezdettől tehát 13 éve gazdaként lakják, jóllehet csak később vásárolták meg. A sok ablakos, szép környezetű ház egyebet is mond. S mert a házakban is van némi hiúság, azt kotyogja ki, hogy gazdái megfiatalították, de ez még mind semmi! További tervek szólnak a fiatalításról, mert a gazdák akkor is itt akarnak majd élni, ha nyugdíjazás miatt becsukják végképp a rendelő ajtaját. Addigra felnőtt lesz a két gyerek és ki tudja, lehet, hogy egyikük az apa nyomdokába lép, a másik talán pedagógus lesz... A doktor szülei attalai földművesek és fivére is orvos a szomszédos Somogybán. Sokszor látogatják az öregeket és azok is sűrűn látott vendégek itt. — Puritán, nagyon rendes emberek a gazdáim — bizonygatja külső, majd belső képével a ház és az emberi szó sem vall másra, amikor már kávé mellett ülünk a könyvespolcokkal, képekkel szegélyezett dolgozószobában. Délelőtt a házaspár Majoson rendelt. Külterületként az tartozik a doktor körzetéhez, ami Bonyhád és egész környékévé tágul, ha rá kerül a sor az ügyeletben. Ma délután éppen ő a soros: kettőtől holnap reggel hatig. Az orvos és a felesége zavarban vannak, mert tagadhatatlan, hogy munkájuk révén a közérdeklődés reflektorfényében élnek, de nem hiszik, hogy van mondanivalójuk nagyobb nyilvánosságnak is. Pedig lehet. Dr. Csullag mindössze 44 éves és nemrég kapta meg a Kiváló Orvos címet, ami olyan kitüntetés, hogy országosan sem sokan birtokolják, kivált olyan fiatalok, mint ő. Az önállóság vágya hajtott. Bevallása szerint 13 évvel ezelőtt — amikor a ma 14—15 ezer lakosú Bonyhádon vele együtt mindössze 3 körzeti orvos működött csak, a mai hattal szemben — az önállóság vágya sodorta ide. 1958ban kapott diplomát és alma materének, a Pécsi Orvostudományi Egyetemnek I. számú belklinikáján kezdett dolgozni, de mégis röntgen- szakorvosi vizsgát tett egyik kedves professzorának biztatására. Később általános orvostanból szerzett még képesítést, de akkor már segítette a körorvosi gyakorlat megannyi tapasztalata is. — Megszerettem hamar a községet és a lakóit — mondja belepirulva a nála bizonynyal ritka érzelemnyilvánításba. — És a viszonzás? — Azt hiszem már régóta kölcsönösen ragaszkodunk egymáshoz. Tulajdonképpen nem emlékezem mikor lettem bonyhádi és arra sem, hogy mitől. Talán akkor, amikor egy ciklusra megválasztottak tanácstagnak is? Igazán nem tudom, de jó itt. Azzal ijesztettek, hogy a doktor meglehetősen zárkózott ember és szerénysége is gátolni fogja abban, hogy újságíróval szóba álljon. Nos, tévedtek. Dr. Csullag valóban nem tartja számon kitüntetésre, elismerésre méltó eredményeit, szolgálatának minőségét. Túl beszédesnek sem nevezhető, ha a személyéről van szó, de a valóbáh komoly férfinak semmi képessége a sótlan komorságra. Egy dologban viszont igazuk volt azoknak, akikkel róla beszélgettem. Abban, hogy Csullag doktor inkább erkölcsi, mint egzisztenciális kérdésnek tartja az orvoslást, orvosként a hasznos életet. Ez hát a titka és semmi több. Nem hirdeti, gyakorolja azt, ami szerint a lelki egészség pillére a hasznosulás. Megcsodálunk egy Japánból hozott képet, elhangzik egy szemérmes vallomás arról, hogy mit jelentett élményben Henry Moore szobraival találkozni a Louvre- ban, mit jelent pihentetőként a zene, az olvasás és bekére- tőzik ismét a szobába az egész körzet, hogy még egy tiszteletre méltó vonással gazdagítsa az orvos arcának rajzát. Az utóbbi években lelki problémákkal legalább olyan sokan keresik fel Csullag doktort, mint testi bajokkal. Ilyenkor beszélget és igencsak úgy, hogy együttérzően biztatja a panaszkodót: pakoljon csak ki úgy istenigazából. — Mint minden fiatal orvos, pályakezdéskor én sem tulajdonítottam túl sok jelentőséget a betegek beszélhet- nékjének. Ma már vallom, hogy a mentálhigiénés gondozás hatásos gyógymód, illetve alkalmas nagyobb bajok megelőzésére. Nagyon sok körzetemben az olyan ember, aki az urbanizáció különféle ártalmaitól szenvedve nem receptet akar, hanem egy higgadt, megértésre és segítésre kész másikat, akiben korlátlanul bizhat. A vizsgálatra kiszabott percátlagok tehát itt régóta nem érvényesek már. A ka7 pu nyitva van, jöhet, aki úgy érzi, hogy jönnie kell. Utalva a pályakezdő orvosok vidéki letelepedése iránt tapasztalható idegenkedésére, kérdésként hangzik el, hogy ő érezte-e valaha eltemetett- nek magát Bonyhádon? Válaszából az derül ki, hogy soha nem ismerte az úgynevezett eltemetettség keserűségét. — Dolgozni jöttem ide és ehhez minden lehetőséget megkaptam az emberektől és legközvetlenebb munkatársamtól, á feleségemtől. Sokat köszönhetek nekik és ne haragudjon ha azt mondom, hogy a kitüntetés nemcsak az enyém, az övék is. * Tisztelik, szeretik, féltik. A féltés úgy nyilvánul meg, hogy időnként lábra kap a Utódlás, csak nyugdíjazáskor... rémhír: „dr. Csullag el akar menni Bonyhádról.” Legutóbb is, amikor egy medika gyakorlatozott mellette, tudni vélték néhányan, hogy „az lesz az utóda”. — Pedig utódlás csak akkor lesz, ha nyugdíjba megyek — mondja nevetve, s várakozóan a feleségére néz, aki rábólint. Búcsúzni megállunk kicsit a kertben, ahol arra kell gondolnom, hogy valóban nincsenek véletlenek. A valahova kötődést jelképező faragott kő jobb helyen nem is állhatna, mint ahol áll... LÁSZLÓ IBOLYA H közszellem kihasználói panaszos ügyek-bajok tucatjával házalunk a a hivatalokban. Olyan bejelentésekkel, levelekkel, amelyekben alsóbb szervek sérelmes döntéseit kifogásolják a panaszosok. Egyik-másik levél már megjárta a vezető pártszerveket, az állami hivatalokat, a minisztériumok egész sorát, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságot. Nem meglepő tehát, ha a vizsgálódás során sok esetben az derül ki, hogy a panasz nem megalapozott. Ha emberileg érthető is, hogy a szóban forgó döntést magára nézve kellemetlennek és sérelmesnek tartja a panasztevő, igazságtalanság, törvénysértés nem történt. Aztán az is gyakran kiderül, hogy a panaszos kezdettől fogva tudja: nincs igaza, csakhát megpróbálkozik, a vizsgálatban önmagában is érez némi elégtételt. A minap például hosszan bajlódtam egy műszaki szakember panaszos ügyével. A levélíró dinamikus, időt, fáradságot nem kímélő ember. Éveken át egyik intézményünk vezetője volt. De bebizonyult, hogy amilyen kiváló mérnök, éppannyira alkalmatlan egy nagy munkaközösség vezetésére. Nemcsak robbanékony természete miatt, hanem főként azért, mert híján van az ilyen munkakörben elengedhetetlen szervezőkészségnek, mások munkáját is rendszerbe fogó képességnek. A vezetése alatt álló intézmény ezért kapkodott, a munkának nem volt egyenletes ritmusa, minduntalan elcsúsztak a határidőkkel. Mindenki magától értetődőnek tartotta, hogy sok türelmes próbálkozás után mást bíztak meg az intézmény vezetésével, ő pedig mérnöki hivatásának megfelelő beosztást kapott. Ezt csak a mi panasztevőnk érezte valami súlyos sérelemnek. De miért-volna ez sérelem? Éppúgy nem az, mint a vezetői, szervezői készség hiánya. Ez nem hiba, hanem alkati tulajdonság. S ha ez egy próbálkozás során kiderül, a legtermészetesebb, hogy az illetőnek megfelelő, testhez álló feladatot kell adni. Ez történt ebben az esetben is. Panaszosunk a mérnöki beosztásban most is ékesen bizonyítja, hogy ebben a munkakörben viszont nagyon jól megfelel. Mégis a fórumok tucatjait foglalkoztatta vélt sérelmével. Rengeteg energiát emésztett fel, mire minden illetékes a végére járt a dolognak. De még ennél az eljárásnál is különösebb, hogy a mérnök maga is jól tudta, milyen rosszul ment az intézmény munkája az ő vezetésével, s mi minden fordult jóra, amióta alkalmasabb vezető vette át az irányítást. Mégsem hagyta nyugton a személyes hiúság. Csakhogy ő nem magában duzzogott, hanem vizsgálatok sokaságát eszközölte ki, persze mi haszna. Elég baj, hogy némelyek megpróbálják kihasználni azt az egészséges közszellemet, amely ma már írott és íratlan kötelességévé is teszi az állami hivataloknak, a társadalmi intézményeknek és a sajtónak is, hogy segítségére siessenek mindazoknak, akik őhozzájuk fordulnak. Ezért szegődünk nyomába a panaszoknak. Minden panasznak. Hiszen nem lehet előre tudni, melyik a megalapozott, melyik áz indokolatlan. De érdemes végiggondolni, mennyi időt, fáradságot rabol el a felelős fórumoktól és munkatársaiktól egy-egy vélt sérelem kivizsgálása. A vélt sérelmek, a megalapozatlan panaszok vizsgálatakor nemegyszer egy sajátságos jelenséggel is találkozunk. Egy panasz elindult tekervényes útjára, de a panaszos a kivizsgálás első lépéseit sem várta be: máris széltében-hosszában elhíresztelte, hogy felső fórumok sokasága teljes apparátussal nyomozza az ügyét, s ez máris bizonyítja, hogy igaza van. Ez a híresztelés nem is maradt hatástalan. Valósággal nyomást gyakorolt vele azokra, akik korábban elutasították jogtalan követelését. Inkább hajlottak már elvtelen és jogtalan engedményre, mintsem nyakukba vegyék egy ilyen vizsgálat tortúráját. Végül ez a turpisság is kiderült, de mennyi vesződés árán! helyes-e a szokott ellenvetés: inkább tegyenek tíz indokolatlan panaszt, mintsem hogy akár egyetlen igazságtalanság is orvosolatlan maradjon. Úgy véljük, ez az ellenvetés nem meggyőző. Elsősorban azért, mert a vélt sérelmek kivizsgálására fordított energiával valóban minden jogos bejelentésnek, panasznak a végére lehetne járni. K. F. Vasutas-szanatórium Elkészült, s már fogadja a beutalt betegeket a MÁV' hévízi új szanatóriuma. A negyvenkétmillió forintért létrehozott, 60 szobás épületben öt orvos, tizennégy ápoló dolgozik azon, hogy a beutalt MÁV-dolgozók mihamarabb visszanyerjék teljes egészségüket. (MTI Fotó — Jászai Csaba — KS) Vajon Olykor Faragott kő a kertben.
