Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-03 / 208. szám

1976. szeptember 3. “Képújság 3 Szakcsoportok a volt parlagon T alajerő-gazdálkodás Egymillió tonna szerves trágyát kell kiszórni Lengubózás A kévéket szétvágják és odatálalják a fésülőgépnek. A gép fölött porelszívó berendezés van. M egyénkben jelenleg 131 szakcsoport működik, hatezer család dolgo­zik benne. Az elmúlt évben 70 millió forint volt az áru­forgalmuk, s 7 millió a közös vagyonuk. Hovatovább, alig akad család, amelyik né­hány száz négyszögöl föld­területet nem mondhat ma­gáénak. A földterületek több­sége olyan parlag volt, amit kitartó szorgalommal szinte centiméterenként tettek ter­mővé: kosárba szedték a kö­veket, irtották a bokrokat, trágyáztak, ástak, kapáltak. Rövid idő alatt a kisgazda­ságok száma a korábbinak többszörösére nőtt, s termelé­sük egy idő után meghalad­ta a családok saját szükségle­tét. A munkakedvre, a sza­bad idő többletre alapoztak az ÁFÉSZ-ek, mikor a piaci igények ismeretében, a kü­lönböző szakcsoportokat meg­szervezték. A szakcsoportok munkájá­nak irányítása, megszervezé­se nem könnyű. A nagydoro­gi ÁFÉSZ igazgatóságának el­nöke, Szegedi Béla, valamint felvásárlási osztályának veze­tője, Jaksa János mégis vég­telen egyszerűséggel beszél munkájáról. Alighanem ez lehet a titka annak, hogy az ÁFÉSZ mind a 16 csoportja jól működik. Nem csinálnak semmiből sem „ügyet”, szor­galmasan igyekeznek eleget tenni feladatuknak: a háztáji termelés és értékesítés szer­vezésének. Ez pedig másként nem megy, mint a helyi szer­vek; a tanács, a termelőszö­vetkezet, az ÁFÉSZ és a Paksi Konzervgyár összefo­gásával. Nézzünk erre egy példát. Két éve Györkönyben zöld­ségtermelő szakcsoport ala­kult, főként uborkát és vö­röshagymát termesztettek. Ki, mit tesz azért, hogy a 25 ta­gú, tsz-tagokból, nyugdíja­sokból, munkásokból és ér­telmiségiekből szerveződött csoport már tavaly 236 má­zsa uborkát szállított a kon­zervgyárnak? A tanács Liba­városban 5 hold parlagföldet adott ingyen, amit egyenlő részre felosztottak a tagok között. Idén a határnak ugyanezen a részén újabb két hold kerül művelés alá. A tsz önköltségi áron készíti elő vetéshez a talajt. Most, má­sodvetések idején — mivel szorított az idő — nagyüzemi gépekkel vetettek. Az ÁFÉSZ vetőmagot, té­rítésmentesen aprómagvető gépet ad. A termelővel kö­tött szerződés értelmében a vöröshagymánál védőárat, az uborkánál pedig fix árat biz­tosít. A termés érése idején a kihelyezett felvásárlóhelyről zsákokat, rekeszeket vihetnek el a termelők. A felvásárló a helyszínen azonnal fizet. _ A téli hónapokban előadások hangzanak el a zöldségfélék szakszerű termeléséről. Ez azonban nem monoton, évről évre ismétlődő „verkli”, ha­nem a mindenkori kereslet­hez, az igényekhez igazodik. Idén úgy határoztak; a főve- tésű uborka után adventi kel­káposztát palántáznak. de a pritaminpaprika is szóba ke­rült. A konzervgyár minden évben, minden mennyiségben átveszi a zöldségféléket, ezenkívül vetőmagot és szak­tanácsot ad. Ebben az évben az időjá­rás nem kedvez a zöldségfé­léknek, a termésátlagok ala­csonyak. A termelők kedvét ez mégsem vette el, bizonyí­ték erre, hogy Györkönyben újabb három holdon termesz­tenek másodvetésben ubor­kát. Szegedi Béla és Jaksa János szerint a zökkenőmen­tes termelés alapfeltétele: a különböző érdekelt szervek között korrekt, jó kapcsolat alakuljon ki A ddig elsősorban a sza­bad idő, a szabadság és a pihenés rovására marad a kemény kapanyél, és a zsebszámológép, amely- lyel mindig pontosan meg­tervezik és kiszámítják, hogy egységnyi terület mennyi rá­fordítással mennyi értéket ad. (dvm) Az V. ötéves terv célkitű­zéseit a mezőgazdaság is ki­zárólag az intenzitás növelé­sével tudja megvalósítani. A pótlólagos ráfordítások beha­tároltak, korlátlan beinvesz- tálás nem lehetséges. Az egyetlen járható út a ráfor­dítások hatékonyságának fo­kozása, melynek jelentős há­nyadát a belső — a mezőgaz­daságon belül fellelhető — tartalékok gazdaságos fel- használása képezi, ha kell új technológiák, eljárások beve­zetésével. így került előtérbe az utóbbi években szinte „el­felejtett” szerves trágya fel- használása, mint a mezőgaz­daság egyik belső, talán leg­A szerves trágya kijuttatá­sával kapcsolatos főbb prob­lémák, amelyek a készletek felhalmazódásához vezettek, illetve továbbra is vezetné­nek, a következők: — az üzemekben a fel- használás fő időszakában nincs elegendő szállítási, ra­kodási kapacitás. Ez Tolna megyében 61 550 tonna szál­lítási és 45 710 tonna kapaci­táshiányt jelent 1976-ban, — a megye üzemeiben lé­vő szervestrágya-szóró gépek 13,2 százaléka üzemképtelen (438 ossz. gépből 380 üzem­képes), — a szervestrágya-szóró gé­pek kapacitása messze elma­rad a mai nagyüzem meg­kívánta teljesítménytől, kü­lönösen ha a szállítás nem a tábla szélén készített szarvas­ból történik. Ezért a szóró­gép-kapacitás a termelési technológia legszűkebb ke­resztmetszetét képezi, — az 1975. évben termelt szerves trágya mennyiségé­nek 60 százalékát az állat­tartó telepeken vagy azok közvetlen közelében tárolták. Ez a szerves trágya az állat- tenyésztés „biológiai selejt- je” és ennek megfelelő keze­lést kapott, A felhasználandó szerves- trágya-mennyiség 74 százalé­ka (711 174 tonna) szórógép­pel juttatható ki, ez 19 870 ha-ra elegendő. A további 26 százalék szerves trágya pedig robbantással teríthető el és mintegy 6518 ha terület trá­gyázására alkalmas. Felmé­résünk szerint a megye 79 üzeméből 33 üzem végeztet robbantásos trágyaterítést. Ennek érdekében a robban­tással történő terítés szemé­lyi feltételeinek biztosításá­hoz 5 robbantásvezetőt és 8 robbantómestert képeztettünk ki, akik szervezik és végre­hajtják a szervestrágya- robbantással kapcsolatos munkákat. Megyénkben a tamási Béke és a gyönki Pe­tőfi Mgtsz rendelkezik kiképzett robbantóbrigádok­kal és végzi el szolgáltatás­nagyobb volumenű tartaléka. Ezzel kapcsolatos országos felmérés az alábbiakat álla­pítja meg: 1. Az évi szerves- trágya-készlet 25,3 százaléka felhasználatlan marad, 2. az istállótrágyázási forduló 11,7 év, 3. az átlagos szervestrá- gya-felhasználás 358 q/ha, 4. a szerves trágyák szakszerűt­len kezeléséből, tárolásából adódó veszteség, NPK- hatóanyagra számítva évente mintegy 77 332 tonna. Ez az országos 276 kg ha össz- műtrágya-hatóanyag felhasz­nálásával számolva 280 188 ha teljes műtrágyázáshoz lehet elegendő, Tolna megyében mintegy 13 300 ha-ra tehető. — az üzemek többségében a szerve? trágyázást gyakran nem befejezték, hanem abba­hagyták. Súlyosbítja a hely­zetet az, hogy a szerves trá­gyázások egy részére — ag­ronómiái szempontból telje­sen elfogadhatatlanul — a téli-tavaszi időszakban került sor. A fentiekre tekintettel igen fontos és sürgető üzemi fel­adat a jelenleg rendelkezésre álló szervestrágya-készletek, az év hátralévő részében tör­ténő felhasználása. Tolna me­gye mezőgazdasági üzemei­ben ez évben 1 063 928 tonna a termelt szerves trágya mennyisége, melynek mint­egy fele érett, jó minőségű trágya, míg 25 százaléka túl­érett, 25 százaléka laza szal­más minőségű. Üzemeink 963 314 tonna, 26 387 ha-ra elegendő szerves trágya fel- használását tervezik. Ez az összmennyiség 90 százaléka, ugyanis az év utolsó idősza­kában termelődő trágyát sem állapota, sem az időszak miatt felhasználni nem célszerű. A szerves trágya kijuttatása az üzemekben az alábbiak sze­rint valósítható meg: ként a megyei többi üzeme részére, előzetes megrendelés alapján a szerves trágya robbantásos terítését. Az eh­hez szükséges robbantási en­gedélyek, robbanóanyagok beszerzéséről is ők gondos­kodnak. A talajerő-gazdálkodás egy­séges rendszere mielőbbi ki­alakítása érdekében a talaj­tápanyag-vizsgálatokat ez év­től kezdődően a megye vala­mennyi termőterületére ki­terjesztjük, hogy ezzel a szerves- és műtrágya-felhasz­nálás hatékonyságát növel­jük. A vizsgálat ez évben még hagyományos módon 3 makroelemre történik, s ké­sőbbiekben ahogy a megyei laboratórium fejlesztése azt biztosítja 12 makro-, mezo- és mikroelem felvehető mennyiségének mérési mód­szere és műszere kerül alkal­mazásra. Fontos üzemi fel­adat még a talajtápanyag- vizsgálat elvégeztetése mel­lett, hogy a termelési terv realizálásához szükséges mű­trágyamennyiséget még ezen év őszén felhasználják, a műtrágya-megrendelést ne mondják vissza, mert a mű­trágyával való takarékosság feltétlen a terméseredmény csökkenését vonja maga után. Az agrokémiai központ há­lózatfejlesztése ugyancsak fontos feladat. A meglévő agrokémiai társulások fej­lesztése útján és a továbbiak szervezésével lehet javítani a növényvédelem és talajerő­gazdálkodás színvonalát, ugyanis a társulásokon ke­resztül lehet leggazdaságo­sabban és leggyorsabban biz­tosítani a kemikáliák beszer­zését, korszerű tárolását és szolgáltatás útján történő szakszerű felhasználását. A hőgyészi, tolna-mözsi társu­lás indítása után, a soron le­vő feladat Dalmand, Tamási és Paks térségében lévő gaz­daságokkal a társulások lét­rehozása. Egységes rendszer Az üzemi növényvédelmi és agrokémiai szakirányítók téli továbbképzésének meg­szervezése is fontos felada­tunk. A talajerő-gazdálkodási feladatok ellátása az üzemek­nél is a növényvédelmi szak- apparátus kezébe került. E megnövekedett új feladatok hatékony végrehajtása meg­kívánja, hogy az apparátus november végén kezdődő két­hetes agrokémiai továbbkép­zésen alaposan megismerje a talajerő-gazdálkodás egysé­ges rendszere kialakításával, működésével kapcsolatos, üzemet érintő feladatokat, hogy azok koordináltan és szervezetten kerüljenek meg­valósításra. Mindezen feladatok nagy energiát, körültekintést, gon­dosságot igényelnek az üze­mi szakirányítóktól, akik a technológiai fegyelem reali­zálásán keresztül küzdenek a nagyobb termés eléréséért, ezért az üzemek vezetői meg­különböztetett támogatásuk­kal segítsék őket hivatásuk ellátásában. Dr. Nagy Elemér, Kelemen István Tolna megyei Növényvédő Állomás Attala községben öt terme­lőszövetkezet lentermését dolgozzák fel, illetve készí­tik elő a további feldolgozás­ra: itt történik a gubózás. Az üzemet a Lenfonó és Szövő­ipari Vállalat létesítette és a helybeli tsz végzi benne a munkát. Attalán kívül a döb- röközi, a kapospulai, az ozo­rai és a szakcsi közös gazda­ságból szállítják a gubózóba a lent, a munka egész évben tart, két műszakban. Attalá- ról aztán Drávaszabolcsra szállítják a megtisztított, le­fésült értékes rostnövényt. A gubózóüzem 35 embert foglalkoztat, közülük 30 nő. Attalai tsz-tagok. Egész év­ben itt dolgoznak, de ha szo­rít a szükség a szövetkezet­ben, egy-két, hétre besegíte­nek a közösnek. A gubózás jól jövedelmez az attalai tsz-nek, mint bér­munka: a bevétel az elmúlt években — 1971. óta — álta­lában egymillió 800 ezer fo­rint volt, ezenkívül egymil­liót hoz a szövetkezeti gépko­csik fuvarozó tevékenysége. Maga a lentermesztés is szép jövedelmet ad. Attalán 170 hektár a termőterület és az elmúlt években hektáron­ként 6—7000 forint tiszta nyereséget számoltak. — gj — szp — Tolna megyében először Várdombon mutatták be a szerves trágya robbantásos teríté­sét. Képünkön az érdekes agrotechnikai esemény résztvevőinek egy csoportja látható. Gazdasági jegyzet Egyszer egy az mennyi? Valahogy így vezetik rá a kis nebulókat az iskolá­ban az egyszeregyre. Természetesen türelmesen, sok­szor ismételve újra meg újra, hogy egyszer egy az egy, kétszer egy az kettő... Minden diáknak meg kell ezt tanulnia, ha szorgalmas, ha lusta. Nincs pardon, ez az alap és ha ezt nem tudja nem léphet felsőbb osztályba. Életünknek is megvan minden területen a maga egyszergye, amit tudni kell, függetlenül attól, hogy ki mennyi ideig gyakorolta. A napokban beszélgettem a Paksi Konzervgyár igazgatójával. A gyárban dúl a hajrá, hisz szezon van, de nem ez borzolta fel a máskor oly higgadt vezető hangulatát. Igaz, a téma is a szó szoros értelmében „paprikás” volt. Ugyanis a paprikáról volt szó... Pontosabban arról, hogy hiába szerződött le a gyár időben a gazdaságokkal a számára szükséges feldol­gozandó paprikára — ez idáig még csak egy töredékét szállították le a megállapodott mennyiségnek. Pedig a gyárnak jelentős kötelezettségei vannak az ország élel­miszerexportjában és ezek nem maradhatnak holt szá­mok egy papíron — úgy mint a gazdaságok által szer­ződött mennyiség. Hisz nyilvánvaló, hogy akkor esetleg mi is valamiből kevesebbet kapunk a külkereskedelmi partnertől. Egyszer egy — az egy... Egész biztos, hogy a szerződést nem teljesítő mező- gazdasági üzemeknek bőven van magyarázatuk — paprika helyett... A kedvezőtlen időjárástól kezdve egész a kedve­zőbb értékesítési lehetőségekig — mert a paprikát a szabad piacra viszik. Mondom a kedvezőbb lehető­ségekig — legalábbis számukra. Mert ha, ne adj isten, kicsit messzebbre nézünk — esetleg egész a népgazda­sági érdekekig, akkor már ugye másként fest a dolog... Kétszer egy az kettő... A gyárnak — adott esetben megvannak a lehető­ségei, hogy a szerződést nem teljesítő „adósokkal” szem­ben kártérítéssel éljen. Levelezhet jobbra, balra, sza­porodhatnak a hivatalos iratok, telhetnek az akták — csak éppen nem azok a konzervesüvegek, amelyeket exportra szántak eredetileg... Háromszor egy az három... Alig hiszem, hogy maximalizmus lenne ma már valamennyi gazdasági vezetőtől megkövetelni, hogy tisztában legyen szocialista gazdaságunk erkölcsi egy­szeregyével. Történetesen azzal, hogy a „mi érdekünk” nem jelenthet szűk csoportérdeket. Ha mégis van ilyen — mint a fenti „paprikás té­mából” látszik —, akkor azt kell mondani, hogy az il­lető nemcsak ragozni nem tud, de számolni sem. Márpedig akkor gyakorolni kell, mert másként nem lehet „felsőbb osztályba lépni”. Tehát egyszer egy az... Gyvgy Robbantásos módszer A kiszórás nehézségei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents