Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-25 / 227. szám

2 'rÍÉPÚJSÁG 1976. szeptember 25. Magyar-laoszi barátsági nagygyűlés (Folytatás az 1. oldalról) feladatát. A szocialista or­szágok internacionalista se­gítségével és a világ haladó erőinek szolidaritásával meg­teremti a kizsákmányolástól mentes társadalomra való áttérés alapját. Támogatjuk erőfeszítéseiket. Biztosíthat­juk önöket — kedves laoszi barátaink —, hogy töretle­nül önök mellett állunk a békés alkotó munkában ugyanúgy, mint felszabadító harcuk idején — mondotta többek között Lázár György. Ezután szólt a magyar népgazdaság, majd a szocia­lista országok eredményei­ről, hangsúlyozva, hogy a nemzetközi munkásmozga­lom előretörése és az anti- imperialista nemzeti felsza­badító mozgalom sikerei po­zitív irányú változásokat eredményeztek a világpoli­tikában. Számolni kell azon­ban azzal, hogy az imperia­lizmus szélsőséges körei nem nyugszanak bele pozícióik elvesztésébe. A nemzetközi helyzetet ismertetve hangsú­lyozta, hogy a békéért, az enyhülésért, a társadalmi haladásért vívott harcunk sikere érdekében tovább kell erősítenünk korunk három nagy forradalmi áramlatá­nak: a szocialista világrend- szer országainak, a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalomnak, a nemzeti függetlenségi és felszabadító mozgalomnak az egységét, összefogását. Az európai kommunista és munkáspár­tok berlini értekezlete is­mételten bebizonyította, hogy a kommunisták élen járnak a békéért, a biztonságért, a társadalmi haladásért vívott harcban. Megerősítette a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei érvényét és időszerűsé­gét. Kifejezésre juttatta, hogy további összehangolt erőfeszítésre van szükség az elért eredmények megszilár­dításához. E célok érdekében készek vagyunk együttmű­ködni minden haladó és de­mokratikus erővel, de követ­kezetesen elutasítjuk az antikommunizmus és a szov- jetellenesség minden vál­faját. Pártunk a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom osztagaként mindig az egység erősítésén munkálko­dott. Ebben a harcban szá­munkra felbecsülhetetlen erőforrás szilárd internacio­nalista meggyőződésünk, megbonthatatlan szövetsé­günk a Szovjetunió Kommu­nista Pártjával, a szocialista országok testvérpártjaival, internacionalista összefogá­sunk a marxizmus—leniniz­mus tanításait valló forra­dalmi osztagokkal. A miniszterelnök beszéde befejező részében kifejtette: — Örömmel és megelége­déssel tölt el bennünket, hogy a Laoszi Népi Demok­ratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségének ma­gyarországi látogatása, a konstruktív szellemű, ered­ményes tárgyalások, az alá­írt megállapodások, a ma­gyar dolgozók képviselőivel történt találkozások tovább erősítették országaink, né­peink, pártjaink barátságát és új szakaszt nyitottak együttműködésünkben. Si­kereink egymás erejét gya­rapítják. A hős laoszi nép harca győzelemmel ért véget. Har­cuk sikere is bizonyítja, hogy legyőzhetetlen az a nép, amely saját forradalmi erői­re, a nemzetközi haladás erőire és az internacionalis­ta szolidaritásra támaszko­dik. Kaysone Phomvihane beszéde Kaysone Phomvihane A Laoszi Forradalmi Nép­párt főtitkára elöljáróban kö­szönetét mondott a forró, testvéri vendégszeretetért, majd. felidézte: a Chinoin gyár gyógyszerei számos se­besült és beteg harcos életét mentették meg a laoszi nép életének legnehezebb idő­szakában, abban a hosszú és hősi harcban, amelyet sza­badságukért, függetlenségü­kért folytattak. Ezek a gyógy­szerek is — folytatta — jel­képezik a harcos szolidaritást, a proletár nemzetköziséget. — A laoszi nép — a forra­dalmi néppárt vezetésével az imperialisták és a gyarmato­sítók ellen harminc éven át folytatott, nehéz és áldozatos harc eredményeként az or­szág egész területén megvaló­sította a nemzeti demokrati­kus forradalmat, végérvénye­sen felszámolta az amerikai imperialisták neokolonializ- musát, eltörölte az idejét­múlt monarchikus rendszert és 1975. december 2-án ün­nepélyesen megalapította a Laoszi Demokratikus Népi Köztársaságot. — A laoszi nép teljes és végérvényes győzelme — 'Vietnam és Kambodzsa test­véri népeinek győztes harcá­val együtt — alapvetően meg­változtatta Indokínában a politikai helyzetet. Jelentősen hozzájárult a népeknek Dél- kelet-Ázsiában és az egész világon a valódi függetlensé­gért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott harcához. — Napjainkban a Laoszi Forradalmi Néppárt vezette laoszi nép minden erőfeszíté­sét a háború okozta sebek begyógyítására, az új hata­lom védelmére, a termelés helyreállítására, a gazdaság fellendítésére és a nép élet- körülményeinek javítására összpontosítja és a kapita­lista fejlődési szakaszt kike­rülve, a szocialista átalaku­lás és építés útján halad előre. — A forradalmi erők egy­séget alkotva, egymást köve­tő hullámban lendülnek tá­madásba az imperializmus ellen, meggyengítve, meghát­rálásra kényszerítve azt, mind közelebb taszítva az általános válság felé. Az erő­viszonyok a béke, a nemzeti függetlenség, a demokrácia és a szocializmus erőinek ja­vára változtak meg. — Laosz és Magyarország nagyon messze van egymás­tól — mondotta a továbbiak­ban a Laoszi Forradalmi Néppárt főtitkára —, de né­peinket és országainkat egy­azon eszme vezérli. Népein­ket és országainkat a testvé­ri és elvtársi barátság szálai fűzik össze, függetlenül a földrajzi távolságtól. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, a magyar kormány és a szo­cialista Magyarország népe békeidőben és háborúban, a nehéz pillanatokban és az öröm perceiben mindvégig mellettünk volt. Következe­tes politikai, anyagi és er­kölcsi támogatásuk, segítsé­gük hozzájárult népünk tel­jes és végérvényes győzelmé­hez. A proletár internacio­nalizmus fényes megnyilvá­nulása volt ez a segítség. — Szilárd meggyőződésünk, hogy párt- és kormánykül­döttségünknek a Magyar Nép- köztársaságban tett mostani baráti látogatása hozzá fog járulni a pártjaink, kormá­nyaink és népeink közötti szolidaritás és baráti kapcso­latok szüntelen erősödéséhez és fejlődéséhez — mondotta többek között. — Engedjék meg, hogy be­fejezésül ismételten sikere­ket kívánjak a magyar nép­nek a fejlett szocialista tár­sadalom építésében. Erősöd­jék és fejlődjék a Laoszi Forradalmi Néppárt és a Magyar Szocialista Munkás­párt, a laoszi nép és a ma­gyar nép közötti barátság és szolidaritás! — Éljen a Magyar Szo­cialista Munkáspárt! Éljen a Laoszi Forradalmi Néppárt! Éljen a proletár internacio­nalizmus! — fejezte be be­szédét Kaysone Phomvihane. Ezt követően Lázár György lépett a mikrofonhoz. » Beszédüket sűrűn szakítot­ta meg a lelkes taps, a résztvevők hosszasan éltet­ték a laoszi népet, a két párt és a két nép testvéri barátságát. Katona Imre zárószavai után a nagygyűlés az Inter- nacionálé hangjaival ért vé­get. * V Az Országház kupolacsar­nokában pénteken aláírták a Magyar Népköztársaság kor­mánya és a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság kor­mánya közötti gazdasági se­gítségnyújtási megállapodást. Az usztassáik öröksége ........... —\ ............. ............ ............ A z Amerikában elrabolt repülőgép kalandja, ame­lyet horvát usztasa terroristák Európába irányítottak — nem követelt emberáldozatot magán a gépen. A terro­risták által elhelyezett bomba azonban New York leg­nagyobb pályaudvarán megölt egy rendőrt. A Párizsban lefegyverzett usztasa terroristákat visszaszállították Ame­rikába. Maga az ügy ezzel lezárult — de az usztasák mozgalmát újra a politikai reflektorfénybe állította. Az ok nagyon egyszerű: túlságosan szívós és tartós ennek a fasiszta mozgalom­nak a szervezete ahhoz, hogy életben maradását ne kapcsoljuk össze a külső imperialista támogatással ! Eredetileg az usztasa szer­vezetet az első világháború után, a jugoszláv állam megalakulását követően hoz­ták létre, mégpedig Ante Pavelics, szélsőségesen na­cionalista horvát politikus és jogász vezetésével. Ezek a csoportok Horvátország kü­lönválását követelték és Pa­velics Jugoszláviában 1928- ban alakította meg a moz­galom nyíltan fasiszta jel­legű katonai szervezeteit, az usztasa rohamcsapatokat. Pavelics 1929-ben kénytelen volt emigrálni. Elhagyta Jugoszláviát, de mindenek­előtt az olasz fasiszták és Mussolini személyes támoga­tása lehetővé tette számára, hogy Jugoszlávia határain kívül tovább szervezze a fa­siszta rohamcsapatokat. Ez a nemzetközi támogatás utóbb a hatalom felé törő, majd 1933-ban hatalomra jutó hitleristákig terjedt. Sőt, Magyarországon az ország fasizálásának egyik első és jellegzetes figurája, Gömbös Gyula is támogatta Pavelics mozgalmát. Amikor 1934-ben Marseil- le-ben usztasa terroristák meggyilkolták II. Sándor jugoszláv királyt és Barthou francia külügyminisztert — a merényletet az usztasák már mint a terjeszkedő európai fasizmus rohamosztaga haj­tották végre. (A merénylőket Gömbös tudtával magyar fel­ségterületen képezték ki.) Amikor 1941-ben a hitleri Németország megróhanta Jugoszláviát, a nácik nyom­ban Horvátországba küldték Pavelicset és átadták a náci Németország bábállamának tekinthető „független horvát államban” a hatalmat az usztasáknak. Pavelics 1941 májusában szövetségi szerző­dést írt alá a náci Német­országgal és a fasiszta Olasz­országgal, s természetesen csatlakozott az antikom- intern-paktumhoz is. Három évig tartó uralmuk idején Pavelics és usztasái véreng­ző rémuralmat teremtettek a „horvát állam” területén. Sok százezer ártatlan em­bert gyilkoltak meg, s emel­lett az usztasa csapatok fegyveresen támogatták a jugoszláv népi felszabadító hadsereg elleni német és olasz hadműveleteket. Az usztasák a második világ­háború befejezése után még hetekig utóvédharcot foly­tattak, majd sok millió dol­lár értékű rablott holmival részben Nyugat-Európába, részben pedig az Egyesült Államokba, Kanadába és Ausztráliába szöktek. Az usztasa mozgalom tör­ténelmi háttere jelzi, hogy eleve féktelen gyűlölettel fordultak a polgári tartalmú egységes jugoszláv állam gondolata ellen is. Ez a sze- parista-fasiszta álláspont már a két világháború kö­zötti korszak nemzetközi kö­rülményei között is egyértel­műen negatív és reakciós volt. Még inkább azzá vált a második világháború után, amikor Jugoszlávia szocia­lista politikája kibontako­zott. Az usztasa szervezeteket az imperializmus és minde­nekelőtt az Egyesült Álla­mok vezető körei már a fa­sizmus összeomlásának pil­lanatában támogatták. Lehe­tőséget adtak arra, hogy fi­zikailag átmentsék magukat és kapcsolatokat létesítsenek az amerikai és más nyugati kémszervezetekkel. Ennek a támogatásnak a hőfoka a hidegháború idején termé­szetesen hullámzott. Asze­rint, hogy miképpen alakult a jugoszláv—amerikai vi­szony, s hogy az egymást kö­vető amerikai kormányok, mikor látták szükségét an­nak, hogy politikai nyomást gyakoroljanak Jugoszláviára. Egyetlen jellegzetessége e kapcsolatnak mindvégig ál­landó maradt. Nevezetesen az, hogy az usztasák egy-egy merénylete után az Egyesült Államok vagy az érintett nyugati ország hivatalosan sajnálkozását fejezte ki —, de nem számolták fel a többnyire teljes nyíltsággal tevékenykedő usztasa szerve­zeteket! Az Elnöki Tanács munkásmozgalomban kifejtett öt évti­zedes tevékenysége elismeréséül Futó Erzsébetnek, a HVDSZ központi vezetősége nyugalmazott titkárának a Munka Vörös Zászló Érdemrend kitüntetést adományoz­ta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át a Parlamentben. Biszku Béla a XVI. kerületben Biszku Béla, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára pénteken lá­togatást tett a XVI. kerület­ben. Részt vett a látogatá­son Somogyi Sándor, a Köz­ponti Bizottság tagja, a bu­dapesti pártbizottság titkára. A vendégeket a kerületi pártbizottságon Somogyi Jó­zsef első titkár és Todika László, a kerületi tanács el­nöke fogadta, majd tájékoz­tatást adtak a városrész helyzetéről. Ezt követően Biszku Béla baráti légkörű beszélgetést folytatott a XVI. kerületi pártvégrehajtó bi­zottság és a pártapparátus tagjaival a helyi pártmunka kérdéseiről, a kerület életét, munkáját, gazdasági helyze­tét érintő problémákról, fel­adatokról. A program az Ikarus Karosszéria- és Jár­műgyárban folytatódott: ahol az üzemlátogatás után Bisz­ku Béla beszélgetést folyta­tott a gyár' párt-, társadal­mi és gazdasági vezetőivel. Gyenes András Kispesten Gyenes András, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára pénteken a főváros XIX. ke­rületébe látogatott. Részt vett a látogatáson Pataki János, az MSZMP Budapesti Bizott­ságának osztályvezetője. A kerületi pártbizottság székházában Szente Antal el­ső titkár fogadta a vendége­ket. A Központi Bizottság titkára találkozott a kerületi pártvégrehajtó bizottság tag­jaival, valamint a pártbizott­ság politikai munkatársai­val, s megismerkedett Kis­pest politikai, gazdasági helyzetével, a jövő elképze­léseivel. A továbbiakban az Ifjú Gárda művelődési ház­ban kerületi aktívaértekez­leten Gyenes András tájé­koztatást adott az üzemek, intézmények jelen lévő kép­viselőinek időszerű nemzet­közi kérdésekről, valamint a kommunista és munkáspár­tok berlini tanácskozásáról. LAPZÁRTA SALISBURY A rhodesiai kabinet és a kormánypárt elfogadta Kis­singer amerikai külügymi­niszter csomagtervét, amely szerint az országban két éven belül bevezetik a többségi kormányzást — közölték pénteken kormányhoz közel­álló körök. A salisbury-i ka­binetnek az a meggyőződése, hogy megszűnik a gerilla­harc, ha elfogadják Kissinger javaslatait és betartják a benne foglaltakat — tették hozzá az említett források. MOSZKVA A magyar fegyveres erők napja alkalmából kiállítás nyílt pénteken a Szovjet Hadsereg Központi Múzeu­mában. FOLYTATJA MUNKÁJÁT A BÉKEERÖK NEMZETKÖZI FÓRUMA Helsinkiben, a Dipoli konferenciaközpontban ünnepélyes külsőségek között kezdte meg munkáját a békeerők, a tár­sadalmi szervezetek tanácskozása a fegyverkezési verseny elleni küzdelemről és a leszerelésről. A nemzetközi béke­fórum négy bizottságban folytatja munkáját, amelyekben a magyar delegáció tagjai is részt vesznek. ŰRHAJÓS-AUTOGRAM Nyolcnapos küldetésének si­keres befejeztével sima le­szállással Földet ért a Szo­juz—22 szovjet űrhajó le­szállóegysége, fedélzetén Va- lerij Bikovszkij és Vlagyimir Akszjonov űrhajóssal. A ké­pen: az űrhajósok — régi szokás szerint — kézjegyük­kel látják el az űrhajó bur­kolatát. (Telefoto).

Next

/
Thumbnails
Contents