Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-19 / 222. szám
1976. szeptember 19. "Képújság 3 EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN A Külügyminisztériumban Rácz Pál külügyi államtitkár és U Hla Phone, a Burmái Unió Szocialista Köztársaság külügyminisztere tárgyalást folytatott. U Hla Phone szombaton befejezte látogatását és elutazott hazánkból. (Képtávírónkon érkezett) Hétfő: Kelet—nyugati tárgyalások Európában: Jaroszewicz lengyel kormányfő Belgiumban, Kirchschläger osztrák elnök Szófiában, a csehszlovák külügyminiszter Londonban. — Kissinger megkezdi afrikai körútját. Kedd: TASZSZ-nyilatkozat a szovjet—japán viszony problémáiról — Az amerikai vétó-fenyegetések következtében elhalasztják a VSZK ENSZ-felvételének vitáját. — Észak—déli gazdasági konferencia a francia fővárosban. Szerda: Bikovszkijjal és Akszjonovval fedélzetén Földünk körül kering a Szojuz—22 űrhajó. — Schmidt kancellár elítéli a nyugatnémet jobboldal provokációs magatartását. — Külügyminiszterünk, Púja Frigyes Havannában. Csütörtök: Kormányátalakítás Japánban. — A burmai külügyminiszter Budapesten. — Zárójelentés a Pajzs—76 hadgyakorlatról. — Népszavazás Egyiptomban Szadat elnöki mandátumának meghosszabbításáról. — Tüntetések Spanyolországban. Péntek: Kádár János fogadja Rodney Arismendit, az uruguayi testvérpárt főtitkárát. — Libanoni—szíriai—palesztin megbeszélések. — Moszkvában befejeződik a budapesti napok rendezvénysorozata. — Cunhal—Eanes-találkozó Lisszabonban. Szombat: Parlamenti választások Máltán. — Véget ér az ENSZ tengerjogi konferenciája. — Fokozódó rendőri elnyomás Dél- Afrikában. így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin : Az idő pénz, s különösképpen rohanó korunkban emelkedett meg a múló idő értéke. Ám mintha a most befejeződő hét eseményei rácáfoltak volna erre az alapigazságra. A nemzetközi politikára elsősorban a várakozás jellemző, igaz, meglehetősen közeli időpontokra várnak ... Washington, Bonn és Tokió magatartását mind erősebben határolják be az esedékes választások. A sort az NSZK kezdi meg, ahol már mához két hét múlva urnákhoz szólítják a szavazópolgárokat. A CDU— CSU, a jobboldali ellenzék féktelenül felelőtlen uszító hadjáratba kezdett, s provokációs magatartásával szeretné rontani a két német állam viszonyát. Sajnos, a kormánykoalíció meglehetősen későn és határozatlanul utasítja vissza ezeket a támadásokat. Igaz, a héten Schmidt kancellár rendkívüli sajtóértekezleten tért ki a Strauss pártjához tartozó Wittmann képviselő kirohanására, aki nem kevesebbet javasolt, mint hogy a nyugatnémet határőrök nyissanak tüzet az NDK néphadseregének katonáira. Amennyire helyeselni lehet, hogy a hivatalos nyugatnémet politika végre fellépett a magukról megfeledkezett, s minden realitást szem elől tévesztő kalandor elemek ellen, annyira károsnak mondható, hogy csak most, ilyen előzmények után történt meg az elhatárolódás. Japánban olyan belső viharok dúlnak a konzervatív pártban, hogy nagyarányú kormányátalakításra került sor, pedig még ebben az esztendőben választásokat kell tartani. A kormányzó liberális-demokrata párt szélsőséges elemei — e meglehetősen bizonytalan helyzetben — veszélyes lépésekre ragadtatták magukat. A külügyminiszter egy hadihajó fedélzetén „szemleutat” tett annál a négy szigetnél, amely a második világháborút követő szerződések értelmében a Szovjetunióhoz tartozik. (A japán területi követelések fő támogatója egyébként Peking ...) Egy váratlan incidens is beletartozott ebbe a sorba : japán részről nem szolgáltattak vissza egy kényszerleszállást végrehajtó szovjet katonai repülőgépet, s lehetővé tették a pilóta Amerikába való szállítását. A TASZSZ és a szovjet lapok a héten több figyelmeztetést intéztek Tokió címére, s igen .komolyan vetették fel a japán fél felelősségét a két ország viszonyában előállott problémákért. Carter is, Ford is választási kampányát folytatja, az elnök azon az egyetemen beszélt, ahol elévülhetetlen érdemeket szerzett a rögbicsapat megszervezésével. Mindkét jelölt tartózkodóan és óvatosan nyilatkozott, ami nem is csoda: a legújabb közvélemény-kutatások alapján csökkent a demokrata kandidátus korábbi, szinte utca- hossznyi előnye. Ford tehát lázasan készül a három televíziós vitára és tanácsadói gondban vannak: mi jobb, ha az elnök ebben az időszakban sokat tesz, vagy semmit sem tesz. Az amerikai választási év dilemmájára mutatott rá a Vietnami Szocialista Köztársaság ENSZ-felvétele körüli dicstelen viselkedés. A világszervezet túlnyomó többsége az ENSZ tagjai között szeretné látni Vietnamot, de Washington vétóval fenyegetőzött, s a Biztonsági Tanács állandó tagjaként megakadályozhatná a felvételt. Joggal jegyezte meg egy csípős nyelvű kommentátor: az amerikaiak úgy viselkednek, mintha teljes emlékezetkiesés venne rajtuk erőt. Hiszen a vétó-fenyegetésekről olvasva, az embernek olyan érzése támad, mintha a vietnamiak támadtak volna az Egyesült Államokra, s a vietnami légierő szerette volna a „kőkorszakba visszabombázni” Észak- Amerikát. Végül is a Biztonsági Tanács nem hivatalos konzultációi során egy olyan megállapodás született, hogy a vietnami tagság kérdését átmenetileg félreteszik és novemberben veszik ismét elő — az elnök- választás után. A libanoni tragédia címe nem „Godot-ra várva”, hanem Szárkiszra várva. Az alkotmányos menetrend szerint csütörtökön iktatják be államfői tisztségébe a már hónapokkal ezelőtt megválasztott elnököt. (Frangié elnök, aki személyesen is talán a legnagyobb felelősséget viseli a polgárháború kitöréséért és elhúzódásáért, az utolsó óráig akadályozta, hogy Szárkisz átvehesse hivatalát. Sőt még egy időzített pokolgépet helyezett el a kibontakozás útjába, amikor a reakció vezéralakjának, Chamounnak kezébe tette le a belügy-, a külügy- és a had- ügyminiszteri tárcát, s egyúttal megbízta a muzulmán Karami miniszterelnök helyettesítésével is. Bejrút köztudomásúlag ketté van osztva: Kelet-Bejrút a jobboldal fennhatósága alatt áll, Nyugat-Bejrút a hazafias erőké. Karami a város nyugati felében él, s a közelmúltban még az egyetlen megmaradt átkelőpontnál, a nemzeti múzeumnál sem tudott keresztüljutni a Bejrút másik részében megtartott kormányülésre.) A jobboldal tehát „kész helyzetet” akar teremteni Szárkisz startjára, s e törekvésében a szíriai csapatok jelenléte is támogatta. Ez a jelenlét ugyanis lehetetlenné tette a hazafias erők önvédelmének fokozását, viszont kedvezőbb katonai helyzetet alakított ki a jobboldal számára. Ilyen körülmények között, kétszeri halasztás után, nem is az eredeti összetételben került sor egy palesztin—libanoni—szíriai találkozóra, Szárkisz és Arafat részvételével. A Varsói Szerződés tagországai hadseregeinek Pajzs—76 elnevezésű hadgyakorlatán jelen voltak a szocialista országok honvédéi mi miniszterei. A képen : (balról az ötödik) Usztyinov, a Szovjetunió marsall ja, honvédelmi miniszter, (a jobb szélen) Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter. Szekszárd Ácsok - „talpig vasban’* Négy emelet magasban Légtornász zsaluzó — Lázár! — hallatszik a kiáltás a betonfalak közt. A bibliai név hordozója előbukkan egy félig kész zsaluzás mögül. Magas, izmos, barna férfi, egyszóval mindenben az ellentéte bibliai névrokonának — annál is inkább, hisz az említett „rokon” fejét aligha fedte műanyag védősisak, mint az övét. Bemutatkozunk. — Kerekes Lázár vagyok — mondja és kezet nyújt. Szinte megsajnálom az oldalán fityegő ácsszekerce fanyelét. Nem kínál bennünket hellyel. Érthető. Négy emelet magasban vagyunk, meztelen panelfalak, vas- tárnok között, lábunk alatt gerendák, betonvas-kévék. Munkájukról beszélgetünk és a brigádról, amelynek már négy éve vezetője. — Tizenhármán dolgozunk együtt. Két kőműves, mi pedig, a többiek, ácsok vagyunk. Fiatal az egész társaság és ez jó. Hamar szót értünk egymással, s amikor „húzni” kell, senki sem lóg ki a sorból. Május óta vagyunk ezen a munkán. Pár lépéssel odébb három brigádtag: Rácz János, Jánosi Sándor és Szentes József szerelik a „vasgerincét” az egyik közfalnak. Az utolsó mondat hallatán egyikük odaszól: — És azt is mondd meg, hogy jó munkánk révén azóta egyre „feljebb” kerül a brigád... Szinte rázkódik a zsaluzat a jóízű nevetéstől. A brigád vezető nem esik ki a vendégnek járó komolyságából. — Hát igen, most már a, negyedik emeletnél — az egész munka felénél tartunk. Témát váltunk. Munkafegyelem az építőiparban, termelékenység, stb... szóval csupa olyasmi kerül szóba, ami biztos téma a humoristáknak — általában. — Nézze, mi normára dolgozunk. Hogy az a három és fél összejöjjön, dolgozni kell. Könnyű mérni a munkánkat, mert vakaród- zástól nem állnak fel a falak. .. Termelékenység? Ács a tanult szakmám. És itt „talpig vasban”, vassal dolgozunk. A mi brigádunk tanulta be ezt az Outinord- technológiát, amellyel a hagyományos választófalépítésnél sokszorta gyorsabban dolgozunk. És csinálni kell, mert délután jönnek a betonozok, hogy betöltsék az általunk készített zsaluzatot betonnal. Beszélgetés közben sűrűn pislog a brigád tagjaira. Látszik: nem afféle ellenőrző tekintet ez, hanem inkább azt figyeli, hogy nem hiányzik-e az ő keze a munkából. A fal tövében megszólal a kalapács pofozta vasgerenda éles, magas hangja. — Látja — mosolyintja el magát Kerekes Lázár —, így szoktak a szavamba vágni. Aztán ő is odaguggol az egyre növekvő vasháló mellé, amely válaszfal lesz nemsokára. S előtte talán egy fotel, amelyben egy új lakás tulajdonosa szidja majd a tévé műsorát. De akkorra már Kerekes Lázár és brigádja másutt „ácsolja” majd a házak vasbordáit. .. Jó ütemben épül a megyeszékhelyen a kórházzal szemben a majdani tízszintes lakóház. Sok száz mázsa vasból és mintegy háromezer köbméter betonból. Győri Varga György Fotó: Baké Vasácsolat a negyedik szinten „Látja, így szoktak a szavamba vágni” — mondja Kerekes Lázár.
