Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-16 / 219. szám

4 Képújság 1976. szeptember 16. Játszótérén Enyém a vár... Amióta megkezdődött a tanítás, napközben, hétköz­ben csendesebbek a játszó­terek. Néha kirajzik egy-egy óvodás csoport, rövidebb idő. re, hiszen a legkisebbeket is köti a délelőtti foglalkozások fegyelme. Hanem hétvégeken ... Mint zabolátlan kiscsikók, rohan- gásznak, indián csatakiáltás­sal hajszolják egymást, ösz- szekapaszkodnak, játékos kiscicák módján hempereg­nek egymáson. Szállnak a hinták, hajtják, olyan erővel, hogy szinte fé­lő: azonmód, hintéstől száll­nak a levegőbe. Forognak, lógnak, kapaszkodnak, szök­kennek a tornaszereken mó­kusügyességgel. Ha néha hi­ba csúszik a gyakorlatba, fel sem veszik a fájdalmat, csak az esti fürdetéskor rémüldö­zik a szülő: mitől származ­nak a kék foltok, a kisebb- nagyobb daganatok, horzso­lások a karokon, a lábakon. A rakéta-forma mászókán Mikrobit utánozzák, szállnak távoli bolygókra, majd meg erősségnek kinevezvén, védik és támadják az előbbi űrha­jót. A kisebbek, a kis totyogó­sok gondos szülői felügyelet mellett uralják a homokozó­kat. Örök, hűséges játszótárs a homok: anyaga csodálatos várnak és műanyag formába öntött süteménynek. Ilyenkor el-elnézi az em­ber: mennyi gyerek él a la­kótelepeken! B. I.—B. J. Négyen egymáson Hintázunk, nézelődünk, élvezzük a mozgást A z orvosi rendelőben a betegek a gyógyítás legújabb módjairól beszélgettek, a fogyókúráról, a kocogásról... Egy férfi, aki eddig hall­gatott, most megszólalt: — Azt mondják, kocogás, fogyókúra? Kipróbáltam mind a kettőt. Ráadásul egy­idejűleg, mint komplex mód­szert. Éhgyomorra futottam. Az eredmény semmi... Egy kedveskedő botos né­niké részvéttel érdeklődött: — És mire alkalmazta ez a módszert? A férfi a térdére mutatott: — A lábam, amely csak egy láb, egy közönséges vég­tag, annyit szenvedett már, hogy másnak két életre is elég lett volna! — És mitől szenvedett sze­gény? — érdeklődött tovább a nénike. — Nehéz eset! Nem lehet behajlítani. Az egyik orvos azt állítja, hypervitaneurózis, a másik szerint a fültőmi- rigygyulladás szövődménye. Pedig jégkorong ütötte meg, amikor kint voltam a mécs­esén, habár a harmincadik sorban ültem. A közönséges gyógymód semmit sem hasz­nál neki. Először besugár­zással kezelték, de rövid időn belül három elektromos készülék is kiégett. — És a lábával mi lett? — Kibírta. Ekkor az orvo­sok tengeri diétát írtak elő. Algával és polippal táplál­koztam. Hat hónapig tengeri csikót, polipot és más hasonló, undok tengeri állat­kát ettem. És minden tenger­vízzel készült. Teljesen fel­kopott az állam... — Na és használt? — kér­dezte a nénike. — Az elején minden rend­ben volt. „Az óceán ajándé­kai” bolt minden megrende­lésemet teljesítette. A tenge­ri só azonban egész testem­ben elkezdett lerakódni. Megindult egy olyan kristá­lyosodás, hogy teljes egészé­ben korall- és horzsakő bo­rított be, és egyre jobban víz alá vont. A végén már kád­ban éltem. — És a lába? — kérdezte újra a nénike. — A lábam kibírta. De az orvos megváltoztatta a dié­tát; ki tudja, lehet, hogy ko- poltyúm nőtt volna. Ékkor áttértem a csípéssel való gyó­gyításra. Úgy döntöttem, mé­hekkel kezdem. Egy öreg­ember azt tanácsolta, vegyek egy ötven csípésből álló kú­rát. Megkértem a sógoromat, hogy engedjen be a méhésze­tébe. Bedugtam a térdemet a kaptárba: egyből megvolt az egész kúra! — És szegény lába? — Amikor összeszedtem magam, látom — a lábam kibírta. Egy másik öreg azt állította, hogy kígyómarástól egycsapásra rendbe jönne a lábam. De honnan vegyek kígyót? Az állatkert egyik őre megígérte, hogy bezár a kígyóketrecbe — a keresztes viperához. Jobbnak láttam azonban, ha az alacsonyabb hőmérséklet gyógyítóhatását használom ki. Szakszerűen szólva, elhatároztam, hogy faggyal kezelem. A nagybá­tyám a mélyfagyasztó üzem­ben dolgozik mint tűzoltó. Megbeszéltük, hogy a nagy marhacombokkal együtt en­gem is berak a hűtőbe. Bele is túszkolt. Bekapcsolta, s mindkét lábamon végigfu­tott a hideg; a másik lábam­nak ez megelőző kezelés volt. Tíz, tizenhárom fok, huszon­egy, negyven... — És a lába? — kérdezte türelmetlenül a nénike. — Már nem éreztem. Száz foknál... hóemberré váltam... Igen... Azután autogénpisz­tollyal kivágtak a jégből, mi­vel kalapáccsal már egy da­rabkát sem lehetett róla le­pattintani. — Hát a lába? — emelte meg a hangját a nénike. — A lábam kibírta. Csak teljesen megmerevedett a fagytól. Amikor kiengedett, az összes szőr lehullott róla. Mondom, nagyon bonyolult dolog ennek a végtagnak a gyógyítása! A nénike , aggodalmas­kodni kezdett: — Ezek után ki vállal­kozik rá, hogy egyáltalán foglalkozzon vele? — Mindig akadnak újítók! Most meghosszabbíttatom az egészségügyi szabadságomat és .elmegyek egy hírneves öreganyóhoz. Csodákat mű­vel a beteg végtagokkal! Elő­ször kapadohány-eszenciá- val borogatja, megcsapkodja csalánnal, majd bezárja az embert egy kicsit a pincébe és az el is felejti, hogy hol fáj, mije fáj! Most minden reményem az öreganyóban van! Bolgárból fordította: DUDÁS GYULA Evgenij Satko : fl L Ä B Add tovább! Régi igény hívta létre az 1967-ben megjelent Első Ének című versantológiát, amely 120 fiatal költőnek biztosított lehetőséget az első megjelenésre. Az Első Éneket még négy antológia követte, s ma már megállapítható, hogy nem haszontalanul: a négy „fordulóban” csak a leg­erősebbek, a legmagasabb­ra törők bírták a versenyt, a gyengék, a csak néha csil­logók fokozatosan kima­radtak a gyűjtemények névmutatóiból. Égyre töb­bet olvashattuk viszont a tehetségesek verseit, akik közül a legtöbben azóta már önálló kötettel, köte­tekkel bizonyíthatták rá­termettségüket. Az Add tovább című an­tológia még többet vállal céljaiban, mint irodalmi elődei: „A kiadó fontos fel­adatának érzi. hogy a pá­lyájukon induló fiatal író­kat és költőket minél kö­zelebb vigye a KISZ-kor- osztályú olvasóhoz, s hogy ez a fiatal olvasó korosz­tály is megismerje nemze­dékének íróit és költőit.” Ez az antológia nem tesz műfaji különbséget: ver­sekkel és prózával jelent­kező fiatalokat egyaránt publikál. Ennek talán az az oka, hogy fiataljaink túl vannak az irodalmi elfo­gadtatás legnehezebb per­cein: ma már nem vitás, hogy van sajátos fiatal iro­dalmunk, s ha még magán viseli is a kamaszkor patta­násait, már nemcsak ígéret, de értékes, saját lábán álló művészet ez. Az Add tovább! vállalja azt a népművelői feladatot, hogy szép kiállítású könyv­ben egymás mellé helyezi „az alig pályára lépők és a már ismertebbek” írásait, — köztük a szekszárdi Ba­ka István 2 versét —, s így amellett, hogy mint a Szép Versek vagy a Szép Szó antológiák, közli az elmúlt évek legszebb írásait, egy általános körképet is ad, lehetőséget az összefogla­lásra — és a válogatásra, ismerkedésre egyaránt. Kinek érdemes tehát megvenni a 45 forintba ke­rülő könyvet? Elsősorban azoknak, akik eddig nem tudták, hogyan is indulja­nak el generációjuk írás­művészetének megismerésé­ben, kiknek a művét érde­mes először elolvasniuk. Nos, az Add tovább !-ban válogathatnak, biztosan ta­lálnak tetsző írásokat. De érdemes azoknak is. akik már nem járatlanok eze­ken az utakon. Bizonyára jó lesz újra és együtt ol­vasni az eddig kötetekben, folyóiratokban szétszórt írásokat, — ilyenkor az ember mindig felfedez még valami újat is, — jó lesz megerősödni az eddig is kö­vetett ízlésben vagy éppen fordítva : új tehetségeket fölfedezni, akiknek útjáért majd aggódni lehet, akiket majd izgatottan keresünk az újságokban, folyóiratok­ban. Add tovább fiatal olvasó a jó hírt, hogy megjelent az „iskolatársak antológiája!” Olvasdd el: és add tovább! VÍGH SÁNDOR Uj könyvek A Kossuth Könyvkiadó újdonságai közül említsük meg Szentes Tamás széles körű érdeklődésre számot tartó közgaz­dasági könyvét, címe: Az elmaradottság és fejlettség dialek­tikája a tőkés világgazdaságban. Földes Mihály fordulatos regénye A szökevény. A Gondolat Könyvkiadónál jelent meg a Nobel-díjas Eyvind Johnson Odüsszeusz hazatér című modern regénye. A világhírű, magyar származású Lánczos Kornél rendkívül érdekes tudományos munkája A geometriai térfogalom fej­lődése, amely áttekintést ad a geometriai fogalmak fejlődé­séről Püthagorasztól Hilbertig és Einsteinig; a könyvet a fe­jezetek végén bibliográfia egészíti ki. Sokakat érdekelhet a Nagy vállalkozások, Horváth Árpád tollából. Katona Ferenc munkája A színjáték, alcíme: Változatok egy művészet ter­mészetrajzához. Az Élet és Irodalomban megjelent érdekes interjúkból ad gondos válogatást Mezei András Megkérdeztük című kötete. A televíziós jelenség tanulmánykötet; gazdag anyagát Szecskő Tamás válogatta és ő látta el bevezetővel is. Napvilágot látott egy érdekes Proust életrajzi regény, André Maurois, a világhírű francia író tollából. A Világjárók sorozat 104. kötete Az én Ausztráliám, Nagy Kázmér útleírásával. Újabb kiadásban látott napvilágot Ádám György Érzékelés, tudat, emlékezés... biológusszemmel című munkája. A Közgázdasági és Jogi Könyvkiadó újdonságai közül említsük meg a Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi hatá­rozatok című vaskos kötetet, amely a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelveit, elvi döntéseit és állás- foglalásait tartalmazza. A kötetet a Legfelsőbb Bíróság tette közzé, szerkesztette Görgey Mihály és Zoltán Ödön. A gyűj­temény anyagát 1975. december 31-én zárták le. Az Időszerű közgazdasági kérdések sorozatban jelent meg a Komplex népgazdasági tervezés című tanulmánygyűjtemény. Tanácsi ügyiratkezelők sok haszonnal forgatható kézikönyve Kováts László és Vágó László közös munkája. Megjelent a Szervezés és irányítás a tanácsi iparvállalatokban című könyv, szerkesztője Varga Sándor. Újabb javított kiadásban látott napvilágot az Orosz társalgási és külkereskedelmi nyelvkönyv a középfokon nyelvet tanulók számára; ez Suara Róbert, Bokor Rezsőné és Horváth Géza közös munkája. Ugyancsak az oroszul tanulók munkáját segíti Suara Róbert és Bokor Rezsőné Felsőfokú orosz társalgási és külkereskedelmi nyelv­könyv című kötete. A csapon kifolyó vízből gyöngyfüzért fűzök

Next

/
Thumbnails
Contents