Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-15 / 193. szám
A ^PÚJSÁG 1976. augusztus 15. magazin magazin magazin KAZALBAN A GYAPOT Ma, a műanyagok, műszálak korszakában sem nélkülözhető a gyapot, mint textilipari anyag. A mályvafélékhez tartozó növénynek több mint ezer faja ismert. Eredeti vad állapotában többéves cserje, amely a termesztés során alakult át dudvaszerű, egyéves növénnyé. Nagy virágai magányosak, sárga vagy vörös színűek, amelyből kifejlődik az ötrekeszes toktermés. Magvain a növény terjedését szolgáló, tiszta cellulózból álló repítőszőrök találhatók és ezek adják a textilipar alapanyagát. Termesztése főleg az északi szélesség 45. és a déli szélesség 34. foka között lehetséges. Legalább 6 fagymentes hónap szükséges a beéréshez és ezalatt legalább 2000 napsütéses óra. Repítőszálai finomsága alapján hosszú, közép és rövid szálú fajtáit különböztetik meg, feldolgozásra természetesen a hosszú szálú a legértékesebb. A megérett gyapotot régebben kizárólag kézzel szedték. Gépi szedésének megoldása a mezőgazdasági munkák közül szinte a legnehezebb feladat volt, mégis ma már inkább géppel végzik a szedést. A földeken összegyűjtött magvas gyapotot raktárakba szállítják, vagy a képen látható módon kazlakba rakják. A megszáradt magvakról választják le a repítőszálakat, majd bálákba préselik és így hozzák forgalomba. A textilgyárban az elemi szálakat pamutnak nevezik. A magvakon visszamaradó rövid szálakból vattát, műszálat, robbanóanyagot készítenek. A gyapotmagból olajat sajtolnak, a fennmaradó olajpogácsát takarmányozásra használják fel. A gyapottermesztés meghonosításával 1950—53 között hazánkban is kísérleteztek, ez azonban az éghajlati adottságok miatt nem járt sikerrel. Lengyel családi ház Lengyelországban lendületesen fejlődik a családiházépítkezés. Családiháztelepek jönnek létre minden nagyobb város peremkerületeiben, ezeket az egyes üzemek és vállalatok építtetik dolgozóiknak és azok családjainak. Kagylófarm Ritkán találkozunk hazánkban a kagylókkal, de nem is sokat törődünk velük, akár valamely vízfenéken, akár konzervdobozban, a csemegeboltban találkozunk velük. Pedig az állatvilágnak érdekes csoportját képezik; a tudomány több mint 20 ezer fajukat ismeri. Más országokban azonban nagy megbecsülésnek örvendenek, kiváló tápláléknak tartják, igaz, hogy inkább a tengerben élő kagylókat. A tengerparti országokban, Európában az Észak-tenger, az Atlanti-óceán, a Földközi-tenger partjain fogyasztják a legnagyobb mennyiségben. Újabban Mexikóban is nagy súlyt helyeznek a kagylótenyésztésre. Az óceáni halászat kutatóközpontjának egyik fontos témája a legkeresettebb rák- és kagylófélék tenyésztése és halászata. Azt akarják megállapítani, hogy melyek azok a mesterséges körülmények, amelyek a kedvelt csemegének számító állatok számára biztosítják a szaporodáshoz szükséges biológiai feltételeket. Képünkön egy kutató- intézet biológusa igen keresett kagylót tart a kezében. Egy neves angol képzőművész arany eloxálású alumíniumból és üvegből különös búzamezőt alkotott, amelyet az egyik londoni kiállítási csarnokban mutatott be. A jókora kalászok 4,5—6 méter magasak. Ilyen perspektívából valószínűleg még senki sem gyönyörködhetett egy búzamezőben. Lehet, hogy alkotója egyfajta szimbólumnak szánta ezt a kiállítást, figyelmeztetvén, hogy milyen fontos szerepet tölt be a gabona a rohamosan szaporodó, az éhséggel „versenyfutást” folytató emberiség életében. Germán amazonok sírja Régészeti ásatások során egy germán katonai sírt tártak fel Tecklenburgban (Wesztfália). A katonákat i. e. 350-ben temették itt el. A sírban 8 férfi és 3 női harcos tetemét temették el egymás mellett. A sebekből arra lehet következtetni, hogy a férfi és a női harcosok egyaránt harci cselekmények következtében haltak meg. A hölgyek bőrnadrágot viseltek, ezt a foszlányok analízise segítségével sikerült kimutatni. Ilyen sírokat, ahol amazonok férfi harcosokkal együtt vannak eltemetve, más régészeti kutatások során is találtak már, így például ■ a szászországi Osterburgban, a Berlin melletti Brandenburgban, valamint Csehszlovákia területén. 2. A körmös traktorok közül még ma is látni néhányat, de már gumikerékkel szerelve. A mi időnkben ezek az erős és megbízható gépek óriási karmaikkal szinte minden akadályt legyőztek. Ha országúton, kö~ vesúton kellett közlekedni, 12 csavarral felerősítettük a körmök tetejére az utiráfot. A tárcsákat is fel kellett szerelni útikerékkel, amikor dűlőúton, vagy kövesúton közlekedtünk. Ezek a súlyos kerekek jó szolgálatot tetGépállomási igazgatók továbbképzésen, Gödöllőn 1952-ben. tek, amikor nagyon kemény talajt tárcsáztunk. A Hoffher körmös traktorok egyhengeres erőgépek voltak. Gyújtása izzófejes és gázolajjal üzemeltettük. De elhasználta ez a jó gép az F-párlatot is, amely köztudomásúan a leggyengébb üzemanyag, finomítatlan gázolaj volt. Az erőgépet mindig lámpával indítottuk. A petróleummal működő, felpumpálható — a benzinforrasztólámpához hasonló — lámpával körülbelül tíz percig kellett az izzófejet melegíteni. Amikor az tüzes volt, akkor kezdődhetett az indítás művelete. Ráhúztuk a gázkart és a lendítőkereket előre-hátra erősen kellett jobb kézzel forgatni, nem volt szabad bal kézzel támaszkodni a körmös kerékre. Aki ezt tette, a lendkerék eltörte a kezét. Sajnos nagyon sokan így jártak. Már nem emlékezem pontosan a H. S. C. S. henger- űrtartalmára, de úgy emlékszem, hogy a henger átmérője 190 milliméter volt. A lökethosszra sem emlékszem. Azt sem tudom pontosan megmondani, hogy milyen erő volt ebben az egydugattyús, fekvőhengeres masinában. Csendesüzemben a gép szépen elpufogott. De amikor mélyszántást végeztünk, csattogott minden. Pálinkás János traktoros a Zetor nyergében, a gép után a szalmalehúzó, amelyet a gépállomás szerelői újítottak. 1949 táján kaptuk az első női traktorosokat. Általában bentlakásos tanfolyamot végeztek, ilyen volt a megyében Fácánkerten, amely 4—6 hónap alatt képezte ki a nőket traktorosnak. Sajnos sok traktoroslány megbetegedett a gépen, nem bírta az óriási igénybevételt. Nehéz volt nekik a nyolcórás műszak. A lányok, asszonyok ezt nagyon nehezen bírták elviselni. A férfi traktorosok segítették őket. Ha elindították a gépet, ha javítani kellett, mi segítettünk a lányoknak. Abban az időben még a traktorosok javították a gépeiket, s csak 1953-ban kaptuk az első műhelykocsit, amelyben már hegesztőkészülék is volt és speciális szerszámok. Az ötvenes években, amikor a falu járómozgalom szinte népmozgalom volt hazánkban, nagyon sok ipari munkással találkoztunk, és együtt szerveztük a dolgozó parasztokat a termelőszövetkezetbe. Számos alkalommal tartottunk kulturális előadásokat, sportrendezvényeket. A megyei gépállomások mindegyikében a dolgozók jól segítették ezt a munkát, a politikai oktatást. A megyei gépállomás igazgatósága fogta össze az üzemeket, gazdasági és politikai vonatkozásban egyaránt. A szocialista munkaverseny már <az ötvenes években élénk volt a gépállomáson. Meghatározták, hogy egy erőgépnek egy évben hány normálhold teljesítményt kell elérni. Ember emberrel, gépállomás gépállomással versenyzett. (Folytatjuk.) Magyar Sándor, a teveli gépállomás vezetője és felesége.
