Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-15 / 193. szám
1976. augusztus 15. Képújság 3 Jog - kötelesség és felelősség nélkül „A munkahelyi demokrácia fontos területe a szövetkezeti demokrácia; továbbfejlesztésére nagy gondot kell fordítani. Ügyelni kell rá, hogy formái a termelési feltételek módosulásával változatosabbakká váljanak.” (Az MSZMP XI. kongresszusának határozatából). M ég ma is fájdalmas emlékeket ébreszt Kovács Ferencben, a döbröközi Zöld Mező Tsz párttitkárában annak a közgyűlésnek a felidézése, ami után ő is és a szövetkezet fő- agronómusa is megbetegedett, kórházba került. Pedig azóta eltelt néhány esztendő. A zárszámadó közgyűlésre alaposan felkészültek. A vezetőség megvitatta és elfogadta a mérleget, az eredményfelosztást, brigádgyűléseken megbeszélték a dolgozó tagsággal. Volt mivel büszkélkedni: kiugróan eredményes esztendőről számolhattak be, kilencven forintot ért egy munkaegység. A vihar akkor tört ki, amikor az egyik tsz-tag felszólalt: hogyan gondolja a vezetőség azt a 90 forintot! Ha egyszer jók az eredmények, miért nem osztanak kereken száz forintot? Van miből osztani, a főkönyvelő azt is elmondta az előbb, hogy tíz és fél millió forintunk van a bankban. A „jobb ma egy veréb...” jegyében nem nehéz az indulatokat felkorbácsolni. Itt is, szinte pillanatok alatt megszerveződött a felszólalók „tábora”. A leghangosabbak éppen azok voltak, akik egész évben a legkevesebbet dolgoztak. Hiába magyarázták a vezetők, hogy kell a pénz fejlesztésre, a következő évi beruházások tervét is ismertette a vezetőség, amikor előterjesztették a beszámolót. Szükség van tartalékolásra is, hátha kedvezőtlen lesz az időjárás és nem lesz ilyen jó termés- (Mint ahogy valójában a következő év „gyengébb” lett, négymilliót kellett kiemelni a tartalékalapból, hogy a tagság már elért jövedelemszintjét tartani tudják). Ha most 90 helyett 100-at osztanak, a regulativ adó négy és fél milliót visz el. Emberünket ez nem érdekelte: „Végigdolgoztam a múlt évet, január elseje óta nyugdíjban vagyok. Ha most nem százat, hanem kilencven forintot osztunk, háromezer forintot húznak ki a zsebemből.” Majdnem sírva magyarázta a főagronómus: emberek, értsék meg! Nekem ez nem három-, hanem tízezer forintot jelent, de vállalom. Nyugdíjba akarok menni én is, mégpedig innen, de csak húsz év múlva. És azt akarom, hogy jövőre, meg utána is oszthassunk. Évről évre többet. N em egyedi a példa. Előfordult, hogy a fejlesztési tervek leszavazásakor billentette át a „mérleg nyelvét” azoknak a voksa, akik a beruházás megvalósításában már nem voltak érdekeltek, másutt az elnök vagy az elnökhelyettes megválasztásakor született olyan döntés, amelyben nem a szaktudás, vezetői képesség, hanem az inaktív tagok egyéni rokonszenve vagy ellenszenve befolyásolta a tagság egy részét. Az egyik termelőszövetkezet közgyűlésén a tagság egyetértett a korszerű állattenyésztési telep létesítésével, de a feketefehér öltözőt többen — megint csak olyanok, akik már nem dolgoztak a közösben — kifogásolták: „minek kiadni még erre is egymilliót? Nekünk jó volt g lavór is. Mosakodjanak otthon!” A gyakorlat teszi fel a kérdést: a fejlődést szolgálja-e a szövetkezeti demokrácia mai formája, amikor a törvény beleszólási, döntési jogot biztosít a szövetkezet minden tagjának, függetlenül attól, hogy dolgozik-e, és mennyit dolgozik az illetőA közgyűlés dönt a legfontosabb kérdésekben, az alapszabály megállapításától a vezetők megválasztásán keresztül az egyesülés vagy megszűnés elhatározásáig. A döntéseknek következményei, hasznos vagy káros következményei lesznek. Igen sok múlik azon, ki az elnök, milyen fejlesztést, beruházást valósítanak meg, milyen társulásba lép a szövetkezet, hogyan osztják fel a jövedelmet stb. Hogy e kérdésekben helyes döntés született-e, az előbb vagy utóbb elválik. És hogy helyes döntés szülessen, abban érdekeltek a dolgozó tagok, sőt a tsz alkalmazottai is. Ám a jogszabály a közös munkában rendszeresen részt vevő családtagoknak is csak tanácskozási jogot biztosít a közgyűlésen. De teljes jogú tag az, aki a saját hibájából nem teljesíti a kötelezően előírt évi munkát. Teljes jogú tagok a nyugdíjasok, járadékosok is, akiknek aránya a megyében megközelíti a 40 százalékot. (Egyes szövetkezetekben eléri a tagság felét is). Tehát szavuk van, a rendszeresen dolgozó tagok- gal egyenértékű szavuk azoknak, akik nem vettek részt rendszeresen a munkában. És azoknak is, akik a döntés következményeiben már nem érdekeltek. Könnyű lenne kimondani, hogy a tagsági jogok egyik legfontosabbika, a közgyűlésen való részvétel, beleszólás a szövetkezet ügyeibe, a szavazás csak azokat illesse meg, akik rendszeresen részt vettek a közös munkában- Azoktól megvonni ezt, akik munkaképesek, de nem teljesítették a kötelezően előírt munkát, talán nem is okozna problémát. Más a helyzet a nyugdíjasokkal, járadékosokkal, akik tiszteletet és megbecsülést érdemelnek, hiszen tíz, tizenöt vagy húsz évet dolgoztak a közösben, előtte, mint egyéni parasztok, látástól vakulásig dolgoztak. Tulajdonképpen társtulajdonosai a szövetkezetnek, a szövetkezeti közös vagyonnak. És reális érdekeik is vannak; az, hogy megkapják a háztájit, és azt a szociális segítséget, gondoskodást, aminek megyeszerte változó formái alakultak ki. Ennek pedig alapvető biztosítéka, hogy fejlődjön, gyarapodjék a szövetkezet. T alán az lenne a megoldás, hogy ezekben a kérdésekben legyen beleszólási, döntési joguk? Érdemes lenne megfontolni. Néhol azonban fölös energiapazarlás meggyőzni őket arról, hogy a fekete-fehér öltöző miért nélkülözhetetlen ma, az egyesülés, új gyümölcsös társulásos telepítése, más tsz-ekkel közös szőlő- feldolgozó, borpalackozó létesítése mit hoz holnap, miért jobb az egész szövetkezetnek, ha az erre legalkalmasabb szakembert választják meg elnökhelyettesnek akár a tsz tagjai közül, akár a szomszéd tsz-ből vagy állami gazdaságból. A szövetkezeti demokrácia továbbfejlesztésére — mint arra a XI. kongresz- szus határozata is rámutat, — nagy gondot kell fordítani. Akkor működik jól, ha a fejlődést szolgálja. A tagsági jogok differenciálása is ezt segítené elő. JANTNER JÄNOS Épül a tanüzem Dombóvár ipari kerületének szélén dolgoznak az építők annak a tanműhelynek a felépítésén, amelyet a mosonmagyaróvári kötöttárugyár építtet. A tervek szerint a mosonmagyaróvári gyár egy komoly, több száz fős gyáregységet szándékozik létrehozni Dombóváron. A termelőüzem megteremtése előtt azonban fontos feladat a majdan ott dolgozóknak biztosítani a munka jó betanulásának feltételeit. E célt fogja szolgálni az épülő tanműhely. Fotó: Gottvald Mester szakmunkás továbbképzés Megjelent az építésügyi és városfejlesztési miniszter rendelete az ágazati mester szakmunkás továbbképzésről. Az új intézkedés részletesen meghatározza azokat a feltételeket, amelyek alapján a szakmunkások részt vehetnek ezen a magas szintű képzésen. Első helyen említi, hogy a jelentkezők közül azokat kell kiválasztani, ak'k már legalább egy alkalommal részt vettek a szakmunkástovábbképzésben, s ezenkívül eredményes tevékenységet fejtettek ki a szakmunkástanulók gyakorlati oktatásában, a betanított dolgozók szakmunkássá válásának támogatásában és a kezdő szakmunkások nevelésében. Az ÉVM továbbképző központ koordinálja és irányítja szakmailag a mester szakmunkás továbbképzést, és segítséget nyújt a vállalatoknak az általában egy éves tanfolyamok lebonyolításához. A rendelet melléklete szerint összesen 25 építő- és építőanyag-ipari szakmában szervezhetnek a vállalatok mester szakmunkás továbbképző tanfolyamot. Istálló gyorsan, olcsón A Dalmandi Állami Gazdaság műszaki szakemberei új eljárást dolgoztak ki, hogy egyszerűsítsék és olcsóbbá tegyék a gazdaság számára a szarvasmarhaprogram megvalósítását. Az 1700 férőhelyes bővítést az építési technológiák ésszerűsítése révén komoly anyagi megtakarítással kívánják megvalósítani. így kezdtek hozzá ahhoz az első 200 férőhelyes szarvasmarha-istálló építéséhez, amelynek költsége jóval alacsonyabb a hagyományos technológiával épített istállókénál. Az egész lényege az, hogy néhány állandó elem felhasználásával rendkívül rövid idő alatt olcsó salakbetönnal húzzák fel a falakat és erre kerül a könnyű tetőszerkezet. Ezzel a módszerrel kívánja megoldani a gazdaság az állatférőhelyek növelésének jelentős részét. (Foto: G.) A gondokat csökkenteni Gondok és bajok kerültek terítékre a napokban öt me- ----------------------------'------gye tsz-szövetségi titkárainak szekszárdi beszélgetésén. Sok nehézség és nagy gond is adódik a szövetkezetekben az idén. Előre nem látható körülmények nehezítik a gazdálkodást, a beruházások megvalósítását, a szarvasmarhaprogram teljesítését. A rendkívüli időjárás a legrosszabbkor jött. A baranyai, a somogyi, a zalai, a Fejér és a Tolna megyei tsz-szövetségek titkárai ezen a munkaértekezleten alaposan meghányták-vetették a dolgokat, a TOT közgazdasági titkárának jelenlétében. Egyeztették álláspontjukat különböző kedvezőtlen tapasztalatokról, megbeszélték a tennivalókat, illetve azokat a javaslatokat, amelyektől a felsőbb szintű intézkedések megszületését remélik. Nagy kérdésekről volt szó, alapvető népgazdasági céljaink megvalósításának lehetőségeiről és gátjairól a mezőgazdaságban. Beszéltek kisebb ügyekről is, amelyek persze csöppet ------------------ sem jelentéktelenek, különösen erkölcsi hatásukat tekintve. Dr. Dudar István, a Fejér megyei Tsz-szövet- ség titkára elmondta például, hogy a kitűnő minőségű Libellu- la búzát takarmánybúzaként vette át a tsz-ektől a gabonafelvásárló, de rögtön továbbította exportra mint kenyérgabonát, ráadásul a termelőszövetkezet embereivel rakatták be a vagonokba, s mindezt látták a tsz-tagok. A jogtalan haszon- szerzés semmilyen formában nem engedhető meg. Más példát említett Bíró Sándor baranyai titkár: „A termelési rendszerek gesztorai mind külön haszonra törekednek, a tsz-ek rovására, ez szinte általános tapasztalat nálunk” — mondotta. Természetesen nem arról van szó, hogy a rendszerben nyújtott szolgáltatások, elvégzett szellemi vagy egyéb munkák után nem jár pénz a gesztornak, a rendszergazdának. A túlkapásokról van itt szó. Bár olyan példát is találunk, hogy teljesen ingyen segíti egy tsz a többieket, az említett formában, tehát termelési rendszerben. Lakos József, a Tolna megyei Tsz-szövetség elnöke jegyezte meg a tanácskozáson: Ök Pálfán még egy fillért sem kértek mint rendszergazdák, nem nyerészkednek ezzel a tevékenységgel. A oónol/ crtLrfólÁk alkatrészt beszerezni nehéz — mon---2—E-------------------- dotta Bogó László somogyi titkár. V ajon mennyi összetevője van ennek a súlyos gondnak is, kezdve attól, hogy eleve másképpen kellett volna irányítani az erőgépek beszerzési lehetőségeit az országban és aztán megszervezni — kiverekedni, „kiüzletelni” — az alkatrészpótlás biztosítását. Tipizálni, különösen azóta, hogy már kiváló magyar traktor is volt. Vagy például nem engedni meg, hogy négy-ötféle kombájn kerüljön be az országba. Kinek jó ez? Az üzemeknek és azok szerelőinek egyáltalán nem kedvező, sőt sok idegességet, keresgélést, különfuvarokat (csupa veszteség) okoz. Hallottam a napokban, milyen ingerültséget kelt az emberekben az egyik vízitársulatnál, hogy a rendkívül drága, külföldről behozott földgépeket egy idő óta nem lehet használni, nem tudják őket megjavítani, nincs alkatrész. Pedig ezeket a gépeket a külkereskedelmi vállalat ajánlotta megvételre. Mi lesz a szanált tsz-ek sorsa? — kérdezi az egyik szövetségi titkár. — Újabb beruházáshoz nem kapnak hitelt, de így elmarad a fejlesztés és akkor miből fizessék ki az adósságukat? A zöldségtermesztés rendezésében dűlőre kellene már jutni — vélekedik más. — A támogatást 4—5 tsz-nek kellene adni egy megyében és ezek a gazdaságok szakosodjanak a kertészkedésre, tudjanak megfelelően gépesíteni. Természetesen az árakat is rendezni kell és összhangot teremteni a termelés, a kereskedelem és a fogyasztás között. A szarvasmarha-tenyésztés programjának megvalósításához további beruházásra van szükség, de a támogatást úgy kellene nyújtani, hogy a termelési produkciót ösztönözzék, mintegy jutalomként adni az állami pénzt, amikor az istálló nemcsak hogy benépesült, hanem a tehenektől annyi tejet fejnek és értékesítenek, amennyi kívánatos. Javaslat ez is, a jelenlegi kedvezőtlen tapasztalatok megváltoztatásának igényével. Sok a gond — sok a munka a tsz-ek érdekképviseleti szer- ------------—-------veinek, a szövetségek vezetőinek mindennapjaiban. Az ilyen „nagyszabású” tanácskozásokon pedig, amilyen ez az öt megyére kiterjedő eszmecsere volt, gyakorlattá válik a kollektív bölcsesség kiaknázása. A mostani munka- értekezlet már a negyedik volt a szövetségi titkárok között, tavaly december óta. A gondokat csökkenteni kell, a bajokat pedig megszüntetni. Szövetkezeti érdek és országos érdek. (gemenci)
