Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-15 / 193. szám

2 KÉPÚJSÁG 1976. augusztus 15. EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN Hétfő: Colombóban megkezdi tanácsko­zásait az el nem kötelezettek csúcsértekez­letét előkészítő koordinációs bizottság. — Berlini tiltakozás az NDK államhatárainak sorozatos megsértése miatt. — Uj kormány Szíriában. Kedd: Bizalmi vita az olasz parlament­ben az Andreotti-kormány programjáról. — A hazatért Spinola tábornokot szabadon bocsátják Portugáliában. — Rhodesiái ag­resszió Mozambik ellen. — Todor Zsivkov a Szovjetunióban. Szerda: A fajüldöző rezsim újabb vér­fürdője Dél-Afrikában. — A spanyol kor­mányfő találkozója a szocialista munkás­párt vezetőjével. — Kissinger befejezi nyugat-európai és ázsiai körútját. — Sztráj­kok Egyiptomban. Csütörtök: A magyar kormány állásfog­lalása a nemzetközi biztonság kérdéseiben. — Súlyos harcok Libanonban, elesik a Teli Zaatar-i menekülttábor. Péntek: Brezsnyev japán üzletembereket fogad. — Az ötvenéves Fidel Castro kö­szöntése. — Munkásőr-díszszemle az NDK fővárosában a nyugati államhatár megerő­sítésének 15. évfordulóján, provokációk Nyugat-Berlinben. Szombat: A görög—török ellentét a Biz­tonsági Tanács előtt. — Fokozódó feszültség Észak-Irországban. így látta a hetet, kommentá­torunk, RÉTI ERVIN: A nemzetközi biztonság megszilárdításá­nak szükségessége áll annak a nyilatkozat­A Damaszkusz út Bejrútban. Ez az utca kettészeli a libanoni fővárost, egyben ez jelöli a frontvonalat a muzulmán és a ke­resztény erők által megszállt szektorok között. (Képtávírőnkon érkezett.) nak tengelyében, amellyel kormányunk — az ENSZ főtitkárának felkérésére — ösz- szegezte a magyar álláspontot. A Magyar Népköztársaság kormánya egyrészt pozití­van ítéli meg az enyhülés, a kölcsönös együttműködés kedvező eredményeit. Más­részt felhívja a figyelmet a problémákra, veszélyekre, tennivalókra. Ennek az elvi állásfoglalásnak helyességét akár az elmúlt napok eseményeinek gyors mérlegével is megerősíthetjük, hiszen a nemzetközi po­rondon egyaránt jelentkeztek biztató és kevésbé biztató tényezők, augusztus máso­dik hete sem volt mentes a bonyodalmaktól. Miközben kontinensünkön, Európában továbbra is sok szó esett a kapcsolatoknak a helsinki szellemben történő alakításáról, Nyugat-Németországból újra fenyegető hangok hallatszanak. Földrészünk legérzé­kenyebb kérdését feszegetik, a történelmi­leg létrejött határok érvényességét próbál­ják kétségbe vonni, s a két országot el­választó államhatárról „belnémet" határ­ként beszélnek. Ez szinte felhívás az NDK határai ellen végrehajtandó provokációk­ra. Pénteken, amikor az NDK-ban meg­emlékeztek az ország nyugati határainak megerősítéséről (1961. augusztus 13-án, másfél évtizede biztosították a berlini ha­tárokat), jobboldali tüntetők kísérelték meg az áthaladást az NDK területén (!) Nyugat- Berlinbe, hogy ott a szocialista német ál­lam ellen tüntessenek. Természetesen si­kertelenül, de minden ilyen jó alkalmat szolgáltat a nyugatnémet jobboldalnak az uszító hecckampányra, pontosan ötven nap­pal az NSZK-ban esedékes választások előtt. A bonni szélsőségesek magatartására jellemző Strauss-nak, az uniópártok erős emberének nyilatkozata az Uj Kína és a Zsemnin Zsipao részére. Nyíltan kimondta, amit Pekingben ugyancsak szívesen halla­nak: fellépett a kelet—nyugati kereskede­lem minden formájával szemben. Az európai politikai élet különösen a kontinens déli végein viharzott. Portugá­liában, rövid őrizet után, szabadon enged­ték a váratlanul hazatért Spinola ex-elnö- köt, a korábbi jobboldali puccskísérlet vezéralakját. A „Spinola-ügy” nyilván újabb vízválasztó lesz, hiszen nem mellé­kes, hogy a különböző politikai erők milyen álláspontra helyezkednek. Spanyolország­ban a miniszterelnök — nem hivatalos ke­retek között, hanem valahol „semleges pá­lyán” — találkozott a szocialista munkás­párt vezetőjével. A jelek szerint a hivata­los Madrid nem bánná, ha a szociáldemok­rata és kereszténydemokrata pártok meg­kezdenék tevékenységüket, de változatlanul A colomból konferencián érdekelt 85 ország zászlai a tanácskozás épülete előtt. (Kép- távírónkon érkezett.) elzárkózik a kommunista párt legalizálása elől. Pedig mind Dolores Ibárruri, mind Santiago Carrillo főtitkár kérte már haza­térésének engedélyezését, a csaknem negy­ven esztendő emigráció után. Az sincs egyébként kizárva, hogy a francóista jobb­oldal megmaradt csoportjai, a hadsereg, s a csendőrség bizonyos elemeivel szövetség­ben ellentámadásra indulnak, s megpróbál­ják visszaszorítani még a részleges libera­lizálást is. Olaszországban megkezdte mun­káját az Andreotti-kormány, amely eleve csupán a baloldal, a szocialisták és a kom­munisták tartózkodásával léphetett hivatal­ba. A kisebbségi kabinet jövője azon mú­lik, hogy mennyire akarja és tudja majd megvalósítani nemzeti szükségprogramját, amely a mély válságból történő kilábalást szeretné elérni. S első ízben került a Biz­tonsági Tanács elé a NATO két tagálla­mának olajlelőhelyek birtoklásáért folyó marakodása: Athén és Ankara viszonyát a ciprusi ellentétek mellett, az Égei-tenger nyersanyagkincséért folytatott heves vita is terheli. Sri Lanka fővárosában, Colombóban minden előkészület megtörtént, hogy méltó­képpen fogadják az el nem kötelezettek csúcsértekezletének népes résztvevő tábo­rát. A nagykövetek és a külügyminiszterek egész héten át tanácskoztak, hogy végle­gesíthessék a különböző dokumentumokat. Ám közben a harmadik világban is jelen vannak a válsággócok. Libanon és megint- csak Libanon: a héten különösen súlyos károkat és veszteségcsúcsokat jelentettek. Elesett a Teli Zaatar-i menekülttábor, s a jobboldali erők — a hírek szerint — a fog­lyok lemészárlásával tetézték az ötven na­pig tartó öldöklésüket. Teli Zaatar egyéb­ként a jobboldal által birtokolt Kelet- Bejrútban fekszik (a főváros nyugati része a hazafias muzulmán erők kezén van), s az ádáz csata, a tűzszüneti felhívások sem­mibe vétele azt a titkos célt tükrözte, hogy összefüggő területet biztosítsanak saját fennhatóságuk alatt. Mindez figyelmeztetés lehetett arra is, hogy a jobboldal — s eb­ben nem kevés külföldi támogatóra is szá­míthat —, nem mondott le Libanon felosz­tásáról. Véres összetűzések zajlottak le a dél-afrikai Fokváros négerlakta külvárosaiban a tün­tető színesbőrű lakosok és a fajüldöző rendszer hatóságai között. A kép a leghe­vesebb összetűzések helyén készült, amint néger asszonyok a Szabadság énekét da­lolják. (Képtávírónkon érkezett.) Az amerikai külügyminiszter Guinnes- nek, a sörkirálynak normandiai birtokán pihente ki ázsiai és nyugat-európai útjá­nak fáradalmait. Nos, a sörmágnás arról híres, hogy pártfogásával jelentetik meg évről évre a különböző komoly és furcsa rekordokat feltüntető gyűjteményeket. Kissinger utazása aligha kerül bejegyzésre a diplomáciai csúcsteljesítmények sorába, de szinte lehetetlenre is vállalkozott. A kulisszák mögötti tanácskozásokon, részint brit közreműködéssel, a dél-afrikai faj­üldöző rendszert próbálja rábeszélni egy „szalonképesebb” magatartásra. Teli Zaatar eleste után A libanoni jobboldali erők vérfürdőt rendeztek Teli Zaatarban — idézi az ADN bejrúti tudósítója, az An-Ni- da bejrúti napilapot. A lap megállapította: a Teli Zaatar palesztin menekülttábor le- rohanása újabb láncszem a bűncselekmények sorozatá­ban, amelyeket a falangisták és szövetségeseik az immár több mint 16 hónap óta tartó polgárháborúban a Paleszti­nái és libanoni nép ellen el­követtek. A Teli Zaatar-i öldöklés csak tetézi a bej­rúti szegénynegyedek romba döntését, más palesztin me­nekülttáborok „ki'radírozá- sát”, s azokat a bűntetteket, amelyeket a jobboldali erők a múlt héten követtek el Bejrút Nabaa nevű előváro­sának lakosai ellen — írja a bejrúti lap. Kamal Dzsumblatt, a Ha­ladó Szocialista Párt elnöke, a libanoni baloldal egyik is­mert vezetője sajtóértekezle­ten fejtette ki, hogy Teli Zaa­tar és a szomszédos moha­medán negyed, Nabaa elesté- nek „a totális népi védelmi háborúra kell ösztönöznie”. Sürgette a lakosság azonnali kiképzésének és összefogásá­nak megszervezését a lakó­negyedekben, a városokban és falvakban. Damaszkuszban egy hiva­talos szíriai szóvivő cáfolta azokat a híreket, amelyek szerint Szíria lezárta Liba­nonnal közös határát. Egyszerűen bizonyos eliga­zításokat adtunk az utasfor­galomra vonatkozólag — mondotta a szóvivő. A szíriai belügyminiszté­rium közleményben ismer­tette „a libanoni és a szíriai állampolgárok biztonságának szavatolását célzó intézkedés” módozatait. Ezek szerint a két ország között utazó sze­mélyeknek előzetesen meg kell szerezniök a szíriai, illet­ve a libanoni hatóságok uta­zási engedélyét. A közlemény továbbá ki­mondja, hogy a libanoni ál­lampolgároknak az ország „törvényes hatóságaitól” kell utazási engedélyt szerezniük. Azoknak a libanoni állam­polgároknak, akik a libanoni haladó_erők és a palesztinok ellenőrizte övezetekben él­nek, engedélyért kell fordul­niuk a kelet-libanoni Be- kaa-síkság, az Észak-, Kö­zép- és Dél-Libanonban mű­ködő közigazgatási szervek­hez, mielőtt a szíriai határ- állomásokra érkeznek. Lengyel árintézkedés A Lengyel Népköztársaság minisztertanácsa a LEMP Politikai Bizottságának aján­lására, a Lengyel Szakszer­vezeti Szövetség Központi Tanácsának elnökségével egyeztetve, a zökkenőmentes és igazságos cukorellátás biz­tosítása érdekében határo­zatot hozott. Ennek megfe­lelően augusztus 16-tól kez­dődően minden dolgozó és nyugdíjas, valamint család­tagjaik és eltartottjaik ha­vonta 2 kilogramm cukrot vásárolhatnak jegyre, válto­zatlanul kilónkénti 10,50 zlo­tys áron. Vásárolható lesz cukor jegy nélkül is — az arra kijelölt üzletekben — 26 zlotys kilónkénti kiskereske­delmi áron. Az intézkedés célja, hogy megakadályozza a spekulá­ciót. A határozat addig marad érvényben, amíg stabilizáló­dik a cukorral kapcsolatos helyzet Lengyelországban. LAPZÁRTA ÜDVÖZLŐ TÁVIRAT Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek V. csúcsértekezletét és eredményes munkát kívánt a colom­ból tanácskozás résztvevőinek. FELMENTÉSEK ÉS KINEVEZÉSEK Az Elnöki Tanács Rapai Gyula rendkívüli és megha­talmazott nagykövetet — ér­demei elismerése mellett, más fontos megbízására te­kintettel — felmentette a moszkvai magyar nagykövet­ség vezetésére kapott meg­bízása alól. Az Elnöki Tanács Marjai József külügyminisztériumi államtitkárt, rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet — érdemei elismerése mel­lett — államtitkári tisztsége alól felmentette, és megbízta a moszkvai magyar nagykö­vetség vezetésével. A Minisztertanács Rácz Pál külügyminiszter-helyettest e tisztségéből felmentette. Az Elnöki Tanács Rácz Pált kül­ügyminisztériumi államtit­kárrá kinevezte. MOSZKVA Augusztus 9-én felbocsáj- tották a Luna—24 automati­kus űrállomást. Augusztus 11-én módosí­tották a Luna—24 pályáját annak érdekében, hogy az űrállomás a megadott Hold körüli pályára térjen. 1976. augusztus 14-én a Hold tér­ségébe érve lefékezték az űr­állomást, s ennek következ­tében az rátért Hold körüli pályájára. Találkozó Colomboban M egkülönböztetett fi­gyelemmel tekint a világ Sri Lanka fővá­rosa, Colombo felé: augusz­tus 16-án kezdi meg munká­ját az el nem kötelezett or­szágok ötödik csúcsértekezle­te. Az érdeklődés indokolt, hiszen az el nem kötelezet­tek mozgalma, amelyben részt vesz a fejlődő országok többsége, ma a világpolitika egyik legfontosabb tényezője. A mozgalom lendületes fej­lődésére jellemző, hogy az 1961-ben megtartott belgrádi „alapító” értekezleten hu­szonnégy, a colombói csúcs- találkozón már több mint nyolcvan állam képviselteti magát. Nagy jelentőségű ENSZ-határozatok, nemzet­közi kezdeményezések és ál­lásfoglalások sokasága bizo­nyítja, hogy ezek az orszá­gok jó hatással szólnak bele a nemzetközi események és folyamatok alakításába, ér­dekeik és törekvéseik nem hagyhatók figyelmen kívül. A számszerű gyarapodás­sal, a függetlenné vált fiatal államok csatlakozásával egy­idejűleg erősödött és elmé­lyült az el nem kötelezettség antiimperialista, gyarmato­sításellenes tartalma. Már a belgrádi értekezlet is egyér­telműen kinyilvánította: a tartós béke csak abban az esetben őrizhető meg, ha minden formájában mara­déktalanul felszámolják az imperializmust, a kolonializ- must és a neokolonializmust. Az összes konfliktusforrások megszüntetése azonban — fi­gyelmeztetett a határozat — nemcsak a kolonializmus minden formájának a fel­számolását tételezi fel, ha­nem azt is, hogy az egész vi­lágon elfogadják és megva­lósítsák a békés egymás mel­lett élés politikáját. Mind­ebből kiviláglik, hogy az el nem kötelezett országok kez­dettől fogva antiimperialista módon helyezkedtek szembe a hidegháborúval, és zárkóz­tak el az imperialista kato­nai tömbökhöz való csatla­kozástól. Ez nem is lehetett másként, hiszen a hideghábo­rú és az agresszív katonai tömbök létrehozása éppúgy az imperialista hatalmak bű­ne volt, mint a gyarmati múlt örökségei felszámolásá­nak akadályozása, késlelteté­se. Az el nem kötelezettek mozgalmába tömörült fejlő­dő országok többsége hamar felismerte, hogy érdekeik nem ellentétesek, hanem messzemenően azonosak a szocialista országok érdekei­vel. A szocialista világrend- szer és a nemzetközi mun­kásmozgalom ugyancsak ter­mészetes szövetségeseinek te­kinti az el nem kötelezett országokat abban az átfogó küzdelemben, amely egyfe­lől a nemzetközi feszültség maradványainak felszámolá­sáért, másfelől a társadalmi haladásért, az elmaradott­ságban élő népek felemelke­déséért folyik. Immár törté­nelmi tény, hogy a harma­dik világ országai nem vív­hatták volna ki és nem szi­lárdíthatták volna meg nem­zeti függetlenségüket a szo­cialista közösség sokoldalú és következetes támogatása nélkül. Természetesen hiba volna valamiféle teljesen egységes szervezetnek tekinteni az el nem kötelezettek mozgalmát. Az egyes országok társadalmi berendezkedésének, politi­kai irányultságának megfe­lelően szakadatlan harc fo­lyik azok között, akik áz el nem kötelezettség haladó, imperialistaellenes irányvo­nalát akarják érvényre jut­tatni, s azok között, akik még az imperialista befolyás alatt vannak. Az imperialista körök kez­dettől fogva arra törekedtek, hogy az egyes országokat megnyerve, befolyásuk alá vonják és letérítsék kijelölt útjáról az el nem kötelezet­tek mozgalmát. Megfigyel­hető, hogy a kínai maoisták lázas igyekezettel próbáltak bejutni a colombói értekez­letre, s ennek révén befura­kodni az el nem kötelezettek táborába. A nyugati imperia­listák és a pekingi vezető körök egybeeső és átlátszó céjla az el nem kötelezett or­szágok egységének megbon­tása, a mozgalom szembe­állítása a Szovjetunióval és a szocialista országokkal. R észükről nagy nyomás nehezedik a colombói értekezletre. Ennek ellenére bízvást remélhetjük, hogy a másfél évtizedes múltra visszatekintő mozga­lom kiállja az újabb erő­próbát, megerősíti antiimpe­rialista irányvonalát, s állást foglal a nemzetközi béke és biztonság kiterjesztése mel­lett. Miután Jugoszlávia és Kuba után a Vietnami Szo­cialista Köztársaságot és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot is felvették az el nem kötelezett országok közé, jogos a feltételezés, hogy jelenlétük és tevékeny­ségük kedvezően hat majd az egész mozgalomra. BÖCZ SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents