Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-12 / 190. szám
1976. augusztus 12. ■KÉPÚJSÁG 3 Bonyhád Szocialista brigád kitüntetése- . • - » Külső burkolat - zománctáblákból Épül a posta műszaki épülete Szekszárdon Az egyik legrangosabb cím birtokosai lettek a Bonyhádi Cipőgyár Kulich Gyula szocialista brigádjának tagjai. Elnyerték „A szakma kiváló brigádja” címet. Az ünnepséget a gyár ifjúsági klubjában tartották, ahol Tréber Tibornak, a gyár igazgatójának köszöntő szavai után Petrák Ferenc, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára méltatta a tizenkét tagú, tizenegy nőből és egy férfiból álló kollektíva tevékenységét, majd átnyújtotta a legjobbaknak járó oklevelet. Ezt követően dr. Bakos Zsigmond, könnyűipari miniszterhelyettes ismertette az iparág feladatait, helyzetét a népgazdaságban, s beszélt arról, hogy milyen feladatokat kell megoldani a bonyhádi gyár dolgozóinak. A tizenkét évvel ezelőtt megalakult brigád 1965-ben érte el a szocialista címet, háromszor aranyplakettes, egyszer pedig a vállalat kiváló szocialista brigádja volt. ök készítik a bonyhádi cipők talpát, sarkát. Jó munkájukon kívül azzal is kiemelkednek a többi brigád közül, hogy közöttük a legjobb az összhang, rájuk jellemző leginkább egymás segítése, a közösségi tudat érvényre jutása. Petrák Ferenc átadja a kitüntetést Pincehely Középpontban az őszi munkák A PINCEHELYI Vörösmarty Tsz-ben érdeklődtünk Szenti Imre főagronómustól a gazdaság jelenlegi helyzetéről. A szövetkezet a múlt héten befejezte 830 hektár kenyérgabona aratását, a várt- hál jobb terméseredménynyel. Az ipar és a háztáji gazdaságok részére báláztak csak szalmát, 12 vagonnal, a többit kazlazták. Még a héten befejezik a tarlóhántást, hiszen a letakarított terület 80 százalékán elvégezték ezt a munkát. Jó termést adott a 200 hektár rostlen, nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is. A 60 mázsa hektáronkénti len zöme első osztályú volt. A még zöldellő, betakarításra váró növények megsínylették a száraz, aszályos időjárást. A kukorica, a cukorrépa, a kender, a napraforgó — az előzetes becslések alapján tíz-tizenöt százalékkal marad el a tervezett hozamoktól. Bár a legnagyobb nyári munkát, az aratást befejezték, pihenésre nincs idő. Készülni kell az őszi munkacsúcsra, a kukoricatörésre, a cukorrépaszedésre és a jövő évi termés szempontjából nagyon fontos őszi talaj munkákra. Megy a tarlóhántás és folyik a szerves trágya szórása is. A tervezett háromszáz hektárnak ötödrészére szórták ki az istállótrágyát. Itt is probléma a rakodásnál a megyében általánosan meglévő markoló-rakodó gép hiánya. Trágyáznak a lucernatelepítés alá is, de a tervezett augusztusi vetés helyett — mivel a talaj vízkészlete nem teszi lehetővé a biztonságos vetést — majd tavasszal végzik a telepítést, ötven hektáron. A héten megkezdik a 100 hektár rostkender vegyszeres lombtalanítását is. A hőgyé- szi agrokémiai központ helikopterével juttatják a kender közé a vegyszert. A szegedi kendertermesztési rendszertől kapott gépekkel vágják majd a kendert és a tol- nanémedi kendergyárba szállítják feldolgozásra. A tervezettnél később akarják a cukorrépát betakarítani, hogy a terméskiesést csökkentsék — amennyiben ezt az időjárás lehetővé teszi. Mivel a takarmánynak szánt másodvetés a szárazságban kisült, fontosnak tartják a mellék- termékek hasznosítását. Mintegy százhúsz vagon répakorona lesilózását tervezik. Hasonlóképpen hasznosítani kívánják a háztájiban és a közösben termesztett kukoricaszárat is, hiszen a tsz- ben közel háromszáz szarvas- marha takarmányozását kell megoldani. Az állattenyésztés kocalétszáma ötszáz körül mozog és eddig 11 ezer hízót, illetve árusüldőt — utóbbit további hizlalás. céljára, férőhelyszűke miatt — adtak el. Folyik a takarmányozási helyzet javítása érdekében a félezer hektárnyi rét-legelő egy részén a sarjúszéna vágása, negyven vagont kaza- loznak majd ebből. Van a tsz-nek öntözőberendezése is, mellyel részben takarmány- növényeket öntöztek, másrészt a szivattyúkat a mélyfekvésű rétek vízrendezésére használták. A GÉPMŰHELYBEN javítják, szerelik az őszi talajmunkák gépeit. Bár vannak alkatrészproblémák, a meglévő erő- és munkagépekkel a szövetkezet optimális idő alatt el tudja végezni a rá váró feladatokat. iïïfâiiï Esztétikailag is szép a kész munka. Kezdődhet a betonozás. A képen Pénzes János, Turbuk János, Molnár Márton, Balogh János és Szauter László. Szekszárdon, a posta melletti szanált területet tavaly novemberben vették birtokukba a TOTÉV szakemberei. Az alapozás decemberben indult. Hatszintes, egészen pontosan huszonhat méter és ötvenkét centi magas épület készül ezen a helyen, melynek talán legfontosabb rendeltetése, hogy végre egyszer — előzetes információk szerint 1978 decemberére — megoldódjon a város telefonproblémája. Egyelőre azonban még csak a hetedik méternél tartanak. Lassan haladnak, de nem a kivitelezőkkel van baj, az alkalmazott technológia lassú. Helyszínen zsaluznak, egy-egy szintre rengeteg idő, faanyag és vas kell. Werling József vasszerelő brigádja uralja a munkahelyet, természetesen az ácsokkal együtt. Több hétig is eltart egy-egy szint vasbetonszerelése, hiszen két-három- száz mázsa vasat kell összeszerelniük betonozás előtt. Az ő munkájukról készítettük ezeket a felvételeket. Érdekessége lesz az épületnek a Szekszárdon egyelőre szokatlan zománctáblás külső burkolat. Kétszázszor nyolcvan és százhúszszor nyolcvan centiméteres zománctáblák kerülnek a külső falakra. A színeket pontosan még nem tudják, de remélhetjük, hogy az épület egésze látványos és ízléses színfoltja lesz a megyeszékhelynek. Kép, szöveg: bj. Készül a tartógerenda. Király Sándor munka közben. Vágják az acélt. Szemben Szabó István művezető. Borza Sándor és Faluközi Béla, ácsok. Mint egy súlyemelő: Nagy Zoltán. Nem kell az olcsó zöldség? A téma kimeríthetetlen. Újra meg újra a zöldség. Pakson a konzervgyár megengedheti magának, hogy sok száz vagonos tételeiből időnként (majdnem rendszeresen) átadjon a kereskedelemnek feldolgozatlan, frissen beszállított anyagot, zöldbabtól a barackig, olyan mennyiségben, hogy ezzel javítani tudja a környék nagyobb településeinek ellátását. Évek óta gyakorlat ez és nemcsak a paksi gyár csinálja. De hogy mennyire fontos „szolgáltatás”, mutatja például a paksiak egyik szállítmánya, ami Budapestre ment: a fővárosnak is szüksége van minden felkínált zöldségfélére. Csak éppen Pakson nem kell a gyári anyag. Még a barack sem. Nem igényli a kereskedelem, pedig olcsó, lényegesen olcsóbb a piaci és a bolti baracknál. Persze lehet, hogy éppen azért nem kérnek, mert olcsó. Különös dolog, de így van. A kereskedelem ugyanis 30 százalékot tehet rá a felvásárolt zöldségre, gyümölcsre, és ha olcsó az áru, kevesebb a 30 százalék, a haszon, mintha drágán átvett anyagra dobják rá a százalékot. Ezért veszik a boltok a magántermelők bevitt gyümölcseit — egyébként helyesen, mert azt is fel kell vásárolni. Csakhogy nem mindegy, mennyiért kapja a vevő, amit kap. A konzervgyárban nagyon bosszankodnak az ilyen helyzeten, az ilyen kereskedelmi magatartás miatt. A gyári dolgozók is vevők az üzletben, sőt a vezető beosztásúak is abból élnek, amit megvesznek. Tudják tehát, hogy lehetne másképpen is, sokszor, sok mázsa áru értékesítésénél. G. J.
