Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-06 / 185. szám

1976. augusztus 6. /TOuiV kEPUJSAG 3 È ftv Ővfüldltl dC 0W MA IC? ■ Nl^C ■ 1^3 ■ ■ ■ wSP 1A IlIMIIImlA ÓZ OlVTÓ ÉLETÚTJA ...a kutyát a láncról... Bévéká. Városszer­te így ismerik a Bor­sodi • Vegyikombinát szekszárdi gyáregysé­get, ahol Steig József, az egyikori vándor­madár; ‘a mai megbe­csült újító dolgozik. — Arra kérem, beszél­jen gyermekkoráról, főleg az akkori érdeklődési köré­ről. — Húsz évvel ezelőtt köl­töztünk Köleseiről Szekszárd- ra, de a falumbeliek haja még mindig égnek áll, ha a nevemet hallják. A Steig kö­lyök! Kapukat bezárni, a ku­tyát a láncról elengedni. Jobb le sem írni. Gyermekeim hoz­zám képest angyalok. Ablak­betöréstől kezdve előfordult minden. Megtörtént, hogy az apai fenyítés elől fölmásztam a fára és az ágak között töl­töttem az éjszakát. Fiútestvé­rem házias, szófogadó gyerek volt, lány testvérem 12 éves korában már szántott, egye­dül velem nem lehetett bírni. — Mit válaszolt, amikor a felnőttek megkérdezték: Józsi, mi leszel, ha nagy le­szel? — Pesti. — Tessék? — Ügy értem, ha nagy le­szek, budapesti lakos leszek. Minden vágyam az volt, hogy a fővárosba kerüljek. Falun nevelkedve abban az illúzió­ban éltem, Budapest az igazi, ott az ember szórakozik, éli világát. Tanulni nem szeret­tem. A tanulással ki tudtak volna kergetni a világból. In­kább bajjal, mint üggyel, mégis elvégeztem a nyolc ál­talánost és utána nyomban Budapestre költöztem. Keres­tem magamnak albérletet és elmentem segédmunkásnak. Jött a hideg zuhany. Egy hó­Ember lett belőlem. A számból vette ki a szót. nap alatt észhez tértem. Rá­jöttem: szamár vagyok. A hozzám hasonló korú 15 éves fiúk tanulnak, iparkodnak szakmát szerezni, belőlem vi­szont nem lesz semmi, pedig ezernyi lehetőség áll előttem. Apám korholó szavai is eszembe jutottak: Fiam, be­lőled nem lesz soha ember! A pénz kevés, reggelenként kinéztem, hogy melyik villa­mos a legzsúfoltabb, s po­tyáztam. Valamit tenni kell. — Kezdett benőni a feje lágya? — A számból vette ki a szót. Jelzem, hogy életem jó irányba fordult és hogy ma itt tartok, azt egy fiatal szak­munkásnak köszönhetem. Rá­vezetett a felismerésre, arra, hogy az ember ne csak az iz­mait, hanem az eszét is hasz­nálja. Többszöri beszélgetés után engem, a segédmunkást magához szólított. Nézd öcsi, mondta, ez egy esztergagép. Megmagyarázta hogyan mű­ködik, és biztatott; próbáljam ki. — Gyújtson rá Steig elv­társ! — Köszönöm, nem dohány­zóm. A szakmunkás szabály­talanságot követett el. én vi­szont örökre hálás leszek ne­ki, hogy az esztergagéphez engedett. Nem untatom? — Dehogy untat. — Jelentkeztem ipari ta­nulónak. Budapesten kezd­tem, aztán Leposa Dezső bá­csi segítségével Szekszárdon fejeztem be a tanulmányai­mat. Géplakatos lettem. A munka, a gépek, a motorok szeretete mindinkább arra szorított, hogy csiszoljam el­mémet, tanuljak és tanuljak. Géplakatos, továbbá áutó- motorszerelő, esztergályos és hegesztő vagyok. Az igazság­hoz hozzá tartozik, hogy jó néhány munkahelyet kipró­báltam. rám illett a vándor­madár kifejezés. Két évig ka­tonáskodtam, ez volt a leg­nyugodtabb időszaka életem­nek, semmire nem volt gon­dom. Végre itt, a bévékában megállapodtam. Üzemünkben műanyagból olasz gépekkel ajtókat, válaszfalakat, redő­nyöket, burkolóanyagokat gyártunk. A tavalyi eredmé­nyeink után megkaptuk az élüzem címet, s erre büszke vagyok. Jelenlegi beosztá­som: tmk-csoportvezető. — És újító. — Hát ez olyan dolog.. Ha a mi gépeink mondjuk ha­zaiak, akkor talán... Nézze, én inkább átalakítottam, tö­kéletesítettem, szóval olyan műveleteket végeztem, amit az olaszok nem vettek észre. Mindenesetre újításnak is mondhatjuk. Vegyük az ajtó­lapprést. Ez erősen szakmai dolog, úgyhogy csak a lénye­gét mondom el. Észrevettük, nagy a nyomóerő-vesztesége és ebből következik, hogy túl sok a selejt. Törtem a fejem, s addig nem nyugodtam, amíg nem jöttem rá a meg­oldásra. Sikerült úgy tökéle­tesíteni az ajtólapprést, hogy a selejt szinte teljesen meg­szűnt. Ha újításról beszé­lünk, akkor az a dolog lé­nyege, hogy jobban ki tudjuk használni azt a bizonyos nyomóerőt. A kettős szélező gép ajtólapokat vág méretre. Észrevettem, hogy bizonyos tökéletesítéssel a kettős szé­lező teljesítményét növelhet­jük. Dologhoz láttam, elő­vettem a jobbik eszem és most ott tartunk, hogy a ré­gihez képest negyven száza­lékkal nőtt a kettős szélező teljesítménye. — Magyarán: gondol­kodj. vastagabb lesz a bo­ríték, — Ezt mi így nem fogal­mazzuk meg, de nagyjából ezt tesszük. Nemcsak én, a gépekkel dolgozó emberek is, mondhatom kivétel nélkül. Az értelemmel végzett mun­ka szüli a jobb, a tökélete­sebb megoldásokat. — Forintban mit jelent az ön számára az újítás? — Mit kerteljek. Az imént, amikor a szakmáimat sorol­tam, kifelejtettem a gépipari technikumot. Levelező úton végeztem el, általános gép­ipari technikus vagyok. Ta­nulás közben három évig építettem a családi házunkat. Képzelheti mennyi meló van benne. Rengeteg. Hajnalok hajnalán zörögtünk, kopá- csoltunk, talán a szomszédok még mindig emlegetik, nem hagytuk őket aludni. Állít­hatom, a családi ház felépí­téséhez jelentős anyagi se­gítséget biztosított az újítá­sért kapott összeg. Hogy mást ne mondjak, a központi fű­téshez az olajégőt is az újí­tási pénzből vásároltam. — Valamikor a falu ré­me volt Kölesden. Gondo­lom. az ottaniak meglepőd- ve olvassák, hogy a Steig gyerek milyen szép mun­káskarriert csinált. — Ember lett belőlem. — Steig elvtárs. Az V. ötéves tervben mi az ön egyéni terve? — Nem szeretem a vasalt nadrágot. — A vasalt nadrágoso- kat? — Ne értsen félre. Én a vasalt nadrágról beszélek. Nyomban megtudja, mit aka­rok ebből kihozni. A gyár vezetői többször kértek arra, hogy vállaljak íróasztalmun­kát. Nem és nem. Nekem a gép a mindenem, én a mű­helyben szeretek dolgozni és az a tervem, hogy az V. öt­éves tervben ott fogok mun­kálkodni, ha csak el nem za­varnak onnét. Steig József, a Bé­véká kiváló dolgozója portréjához hozzákí­vánkozik még, hogy családi házán az ács- és a kőműves szak­munka kivételével mindent a saját kezé­vel végzett el. SZEKULITY PÉTER Foto: Komáromi RÉS HÉTKÖZNAPOK Megfogták a vándormadarakat Mennyi bért kaphat az új dolgozó? JÚNIUS HUSZONNEGYEDIKÉN megfogták a ván­dormadarakat. A munkaügyi miniszter rendelete a munka díjazásával kapcsolatos egyes kérdésekről vég­re határozott formában veszi el a kedvét azoknak, akik jöttek-mentek a munkahelyekre. Szokássá vált az üze­mekben, ipari szövetkezetekben, hogy a dolgozó, ha nem tetszett neki a művezető utasítása, valamiért fel­kapta a „vizet”, más munkahely több pénzt ígért ke­vesebb munkával, gyorsan kérte a munkakönyvét. Szinte nincs kivétel: aki munkahelyet változtatott, több alapbérrel, személyi bérrel, havi fizetéssel — rendsze­rint kevesebb munkával — számolhatott. Ezért nem ritkán találkoztunk olyan esettel, hogy a kőműves, ha munkahelyet változtatott, tizenkét forint helyett új munkahelyén tizenötöt kapott, kubikosbrigádok, ha csoportosan változtattak munkahelyet, megmondták előre, mennyi pénzért viszik munkaerejüket, könyvü­ket az új vállalathoz. Divattá lett a munkahely gyakori változtatása. Ezt akadályozta meg, szabályozza a mun­kaügyi miniszter 101976. (VI. 24.) számú rendelete, amely a munka díjazásával kapcsolatos egyes kérdé­sekről intézkedik. A RENDELET legfontosabb része: A dolgozó sze­mélyi alapbére az alkalmazáskor és az azt követő egy­éves időtartam alatt nem érheti el a vele azonos vagy hasonló munkakörű és felkészültségű dolgozók átlagos személyi alapbérét. Tehát a dolgozó új munkahelyén nem kaphat annyi fizetést, mint a régin, s annyit sem, mint akik közé állt dolgozni. Pontosabban: a Munkás (munka) tarifatáblázatban szereplő alsó, induló alap­bérnél nem lehet több az új dolgozó fizetése. Világos tehát, ha a tarifa egy kategóriánál előírja, hogy 5,00— 8,50-ig fizethető alapórabér, például segédmunkás ese­tében, az új dolgozó fizetése nem lehet 8,50, de még hat forint sem. A magasabban értékelt munka-munkás be­osztásokat is hasonlóképpen, a havi bért is így kell megállapítani. A MEGYEI TANÁCS munkaügyi osztálya a ren­delet alkalmazását hat üzemben vizsgálta. Legtöbb he­lyen e fontos rendelettel még csak ismerkednek, s alig egy-két személynél alkalmazták. Sok munkaügyi szak­ember tévesen nem a Munkás (munka) tarifát vette alapul, hanem az OSZB-t, holott az irányadó a 7 1971-es Mü. M. rendelet. A vállalatoknál a vizsgálat után döb­bentek rá, hogy milyen fontos intézkedéseket tartal­maz a 10 1976-os rendelet, sürgősen tanácskozást hívtak össze több nagyvállalatnál, hogy a rendeletet meg­ismerjék, egységesen értelmezzék. A megyei tanács osztályain a munkaügyekkel foglalkozó személyek is értekezleten ismerkedtek meg a rendelettel. A munka­ügyi osztály a jövőben pedig ellenőrzi a végrehajtást. A vándorlásokat megszüntető rendelet a kihirdetés napján, június 24-én életbe lépett, így érthető, ha az azóta felvett minden dolgozót újból megvizsgálnak. Amely esetben nem a rendelet szerint jártak el, úgy a dolgozónak meg kell változtatni munkabérét. Tehát visszamenőleges hatállyal kell a rendeletet érvényesíte­ni az újfelvételes dolgozóknál. AJÁNLATOS VISZONT AZ IS, hogy amikor a dol­gozó bejelenti távozási szándékát, a munkaügyi osztály figyelmeztesse a következményekre, arra főleg, hogy az új helyen nem lehet magasabb az alapbére, mint az ott dolgozóké, de még a műhely, iroda, stb. átlagos alap­bérét sem érheti el. Tulajdonképpen ez a rendelet meg­szünteti azt az áldatlan állapotot is, amikor egyes dol­gozók azzal fenyegettek művezetőt, igazgatót egyaránt, amikor a munkaidő tisztes kidolgozását kérték számon a hanyagoktól, hogy „majd elmegyek máshová, ott jobban megbecsülnek”. Valójában a dolgozót standard helyén becsülik meg, ott ismerik el évek alatt szerzett tapasztalatát, tudását. S az állandó, nem a változó munkahely adja meg a dolgozó fizetésbeli „rangját”, azaz magasabb bért az állandó helyen lehet elérni, nem pedig gyárról gyárra vándorolva. A 10 1976-os munka­ügyi miniszteri rendelet megfogta a vándormadarakat, valamennyiünk érdekében.-Pj­ü szólökistermeles fejlesztése Szép tiszta üzemrész a PATEX-ban. A szövődé za­ja megszűrve, mintegy letisz­tulva jut csak el ide. Az írezőgépek a szövőgépek vad csattogásához képest diszkré­tek, illedelmesek. A Május 1. brigád a gazdája a nap 24 órájában ennek az üzem­résznek. Gazdái a gépeknek, a fo­nalaknak, amelyek Ariadne bűvös fonalaként megszakí­tás nélkül pörögnek le a hengerekről. Egyműszak- nyi mennyiség jó néhány mi­tológiai labirintusán vezet­hetné keresztül a vándort... Az itt megmunkált fonal­nak azonban egész másfajta elvárásoknak kell eleget ten­nie. Nem véletlenül mond­ják a gyárban; ha kijön a lépés az írezőknek, akkor szinte magától megy a szövő­dé is. Itt tartósítják, színe­zik, számolják a fonalat, amely aztán a szövőgépen feszül ilyen-olyan anyaggá. S hogy olyan legyen a gyár hírneve, az egyre igénye­sebb bel- és külföldi piac megköveteli, a Május 1. bri­gád valamennyi dolgozójá­nak becsületes hozzáállása szükséges. A hozzá nem értő külső szemlélőnek első látásra úgy tűnik, hogy ez az egész mun­ka egyszerűen csak tekergés. Séta a gépek között, a szépen színesedő fonalak játékos si- mogatása. A szövőgyárak egyébként hagyományos „klímájához” képest valósá­gos szanatóriumnak tűnik az írező. Ez persze csak a lát­szat. Mert nem véletlen, hogy a brigád zöme meg­bízható, régi dolgozó, olyan emberek, mint Nemecskó Ferenc, Csapó Lajos, Hága Ferenc, Guld Ferencné, Hor­váth Gyula, és társaik, akik tisztában vannak azzal, hogy nyolc órai figyelmes munká­juktól jó néhány szövősor termelékenysége függ. Eredetileg valamiféle „szu­perbrigádot” kerestem az üzemben. Aztán ott a gépek között rájöttem, hogy nem baj, ha nincs ilyen. Hisz ide, ahol a mindennapok köve­telnek állandó tisztességes helytállást, nem afféle „lak­kozott” sztárok kellenek. „Csak” becsületes, jó mun­káskollektíva. Ilyenek a PA­TEX-ban az írezők, akik brigádnaplójának fedelén ez áll: „Május 1” De ez nem kizárólag a munka ünnepére emlékezteti őket. Vállalják a munka hétköznapjait is. A szőlőértékesítés növelésé­re egész sor új kedvezmény­ben részesítik a hazai áru­szőlő egyharmadát adó kister­melőket, a SZÖVOSZ és a Boripari Vállalatok Trösztjé­nek megálapodása alapján. A szövetkezeti kereskedelem és az állami pincészetek olyan érdekeltségi rendszert alakí­tottak ki, amely lehetővé te­szi a kistermelők felkarolását, a kisgazdaságok folyamatos fejlesztését, s egyúttal meg­teremti a számukra biztonsá­gos értékesítést is. A szerződés alapján a pin­cegazdaságok a kistermelők­nek termelési előleget bizto­síthatnak. Ebből az előlegből a gazdák beszerezhetik a kü­lönféle anyagokat; műtrágyát, növényvédő szert, kötöző­anyagot stb­A pincegazdaságok ezt a termelési előleget az értékesí­tésre szerződött mennyiség után utalvány formájában ad­ják át, ezt az utalványt a kistermelők az illetékes ÁFÉSZ-eknél válthatják be. De a termelők kívánságára az előleget készpénzben is folyó­síthatják. Ha az ÁFÉSZ-ek az anyag- ellátáson, tehát a kereskedel­mi tevékenységen túlmenően a termelők körében különbö­ző szervezőmunkát is végez­nek, ezért a tevékenységért — a pincegazdasággal kötött megállapodás szerint — költ­ségtérítést kapnak. Ilyen szer­vező munkának számít a hosz. szú lejártú szerződés megkö­tésének előmozdítása, a kis­gépek beszerzésének és hasz­nálatának intézése, valamint a szaktanácsadás. Az új megállapodás lehető­vé teszi, hogy a szükséges kisgépeket a pincegazdaságok vásárolják meg, és mérsékelt használati díj ellenében az ÁFÉSZ-ek keretében működő szakcsoportok tagjainak ren. delkezésére bocsássák.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents