Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-05 / 184. szám
1976. augusztus 5. Képújság 3 Bonyhád A cipőgyári N\SZBT-tagcsoport Külsőségek is jelzik, hogy a Bonyhádi Cipőgyárban a magyar—szovjet barátság ápolása, erősítése nemcsak az ünnepek alkalmával nyilvánul meg, hanem elevenen él a gyári kollektíva hétköznapjaiban is. A párttitkár irodájától az üzemrészekig, az ebédlőtől a munkások otthoni könyvespolcaiig ott vannak a Szovjetuniót bemutató képek, a Szovjetunióról szóló lapok, folyóiratok. A falon Dr. Nagy Ernő. bekeretezve a Szovjet—Magyar Baráti Társaság díszoklevelei a kitüntetésről, az aranykoszorús jelvényről, amit 1972-ben a tagcsoport, két év múlva dr. Nagy Ernő ügyvezető elnök, 1975-ben pedig helyettese, László István kapott meg. A tagcsoport munkájáról dr. Nagy Ernő nyilatkozik. — Tagcsoportunk pontosan öt évvel ezelőtt, 1971 augusztusában alakult meg, az elsők között a megyében. Nem véletlenül, hiszen már azelőtt is igen sokat tettünk a magyar és a szovjet nép közti barátság erősítéséért. így jogosnak éreztük, hogy elsőként jelentkezzünk a tagcsoport megalakítására, hiszen kiérdemeltük, hogy az új szervezeti forma adta lehetőséggel éljünk. Megalakult az elnökség és megszerveztük az aktívahálózatot. — Külön is öröm volt számunkra, hogy már egy év múlva a tagcsoport kiérdemelte az aranykoszorús jelvényt, de itt most hirtelen nem is tudnám felsorolni, mi mindent tettünk ezért. No, nem a kitüntetésért, hanem azért, hogy kielégítsük a gyári dolgozók igényét: minél többet tudni felszabadítónkról, a Szovjetunióról. A „Kell a jó könyv” mozgalomban — a szovjet írók műveinek olvasásában, megvitatásában száznyolcvanán vettek részt. Országos elsők lettünk az MSZBT lapja, az Ország—Világ terjesztésében, ezért tizenkét gyári dolgozó kapott tárgyjutalmat. A Szovjetunió és a Lányok- Asszonyok terjesztéséért Rózsa Istvánné kapott egy karórát. Rendszeresen tartunk „Ki tud többet a Szovjetunióról” vetélkedőt, ezekben 4—500 gyári dolgozó vesz részt. A KISZ — mert talán mondanom sem kell, hogy a pártszervezet, a szak- szervezet és az ifjúsági szövetség is sokat segít —, nagyszerűen szervezte meg a tambovi vendégek fogadását. Jól sikerült az „ősi orosz építészet” kiállítás, a Luna- csarszkij-évforduló megrendezése. Különös aktivitással vettek és vesznek részt munkánkban a gyár szocialista brigádjai. A Szovjet Irodalom című folyóiratból — amiben megjelent az „Egy pártbizottsági ülés jegyzőkönyve”, ötvenhat példány fogyott el. Azért csak ennyi, mert többet nem kaptunk. Utána szellemi vetélkedőt rendeztünk 29 szocialista brigád részvételével. Az első díjat — egy pár cipőt — a Kulich Gyula brigád nyerte és azonnal elvitték Hőgyész- re, a nevelőotthonba a brigád által patronált kislánynak. Filmvetítések, tambovi látogatások, orosz népdalest, szovjet filmek csoportos megtekintése — ezek is jellemzik nálunk a magyar— szovjet barátság hétköznapjait. A tüzödei folyosó falán: „állandó kiállítás". A hatékonyság jegyében a SIMOVILL-nál Óhatatlanul- holmi manufaktúrára gondol az ember, ha ismeretlenül hall égy ipari szövetkezetről. Valamiféle olyan kócérájra, ' ahol csak gombot, vágy legfeljebb kau- csukbabát gyártanak. Nő persze, * az köztudott, hogy a simorttornyai SIMO- VILL Ipari Szövetkezet nem tartozik ezek közé. Az ez évi termelési tervük 90 millió forint. Termékeik legnagyobb részét, közel 70 millió forint értékben elektromos berendezések: fénycsöves lámpatestek, korszerű biztosító- és elosztótáblák és erőátviteli berendezések teszik ki. Nyilvánvaló, hogy ezeknek gazdaságos és jó minőségű gyártása nem oldható meg kézműves színvonalon. A szövetkezetben régi célkitűzés, hogy a hatékonyság növelésével biztosítsák gyártmányaik piacképességét. Nemrég született egy megállapodás a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárral, hogy a gyáróriás újonnan felépítendő csarnokait a szövetkezet által jövő évben gyártandó lámpatestekkel szerelik fel. Ezért tér át januártól az eddig gazdaságtalanül üzemelő pincehelyi faipari részleg lámpatestgyártásra, hogy hozzájáruljon a mintegy 20— 25 millió forint értékű megrendelés teljesítéséhez. A szövetkezetben nem veszik el egyetlen olyan hasznos javaslat sem, amely valamiképpen a gazdaságosság céljait szolgálja. Ennek egyik gyakorlati példája az a saját erőből kifejlesztett, látszólag egyszerű kis berendezés, amely a lámpatest műanyag- búráinak sajtolásánál 10—12 százalékkal csökkenti a drága import alapanyag veszteségét. Egyetlen adat, amely mindennél jobban bizonyítja, hogy a hatékonyság központi kérdés a SIMOVILL-nál. Egy munkás éves szinten jelenleg százezer forinttal termelt többet, mint két évvel ezelőtt. Az utolsó simításokat végzik a műanyagvágó berendezésen. Jövőre már a Rába-gyár számára készülnek világítótestek. Foto: Gottvald Károly nemcsak gépesítéssel JÓL ISMERT gyengéink egyike, s nem a jelentéktelenebbek közül való az a hajlam, hogy vagy fehérnek, vagy feketének fogadjuk el azt, ami tüzetesebb vizsgálódásra a színek sokféle árnyalatát tárja fel. Meglelhetjük e végletességet abban a szemléletmódban is, mely a vállalati magatartást alakítja például olyan teendőnél, mint a termelékenység növelése. Azt, hogy a gép, a technikai fejlesztés lényegesen befolyásolja az egy foglalkoztatottra jutó termelés alakulását, senki sem vitatja. Abban azonban kételkednünk kell, hogy csakis e forrás kínálkozik hasznosításra. Márpedig a középtávú vállalati programok egy része erről a felfogásról tanúskodik. Tapasztalati tényként, különösebb bizonyítás nélkül is elfogadhatjuk azt az igazságot, hogy a termelékenységre, ugyan különböző mértékben, de minden kihatással van. Befolyásolhatja sok egyéb más mellett olyan, aprónak tűnő mozzanat, mint a műhely megvilágítása, a gépkezelők, a szerelőszalag mellett ülők székének kialakítása, s még inkább a nagyobb súlyú tényezők, az anyag- és szerszámellátás, a berendezések logikus elhelyezése, az irányítás színvonala, s így tovább. Egyszerűbben és összefoglalóan: a termelés valamennyi alkotóelemére kiterjedő szervezés. TÖBBSZÖR megismételt, s más és más oldalról végrehajtott vizsgálatok igazolták, hogy a magyar ipar termelékenységi színvonalának viszonylagos elmaradottsága a nemzetközi mezőnyben elsősorban nem technikai, hanem irányítási, szervezési okokkal magyarázható. Köznapibban szólva: a rendelkezésre álló gépek és berendezések az elértnél kedvezőbb termelékenységet eredményezhetnének. Azaz, ha haladni akarunk ezen a területen is — márpedig haladnunk kell, —, a népgazdaság ötödik ötéves terve — azzal számol, hogy az ipari termelés növekedésének teljes ep .szét a termelékenység javulása fedezi —, akkor ne r ,upán a gépesítésben, az új eszközök megvásárlásába ., munkába állításában lássuk a megoldást. Ezzel párhuzamosan, sőt, jó néhány vállalatnál ezt megel' zően elemezni szükséges a már meglévő technika kihasználását, szervezettségét, s mindenekelőtt azt, hogy az élőmunka hatásfoka milyen, s miként javítható. IDÉN, az év első felében a szocialista iparban — élelmiszeripar nélkül — az egy foglalkoztatottra jutó termelés több mint hat százalékkal bővült, s ez nagyjából azonos a tavalyi eredménnyel. Szó sincs tehát arról, hogy most már szüret, beértek az erőfeszítések gyümölcsei. Úgy látszik, kényelmesebb ráhagyatkozni a majdani gépi beruházás reményére — aminek pénzügyi fedezetét először meg kell termelni! —, mint sorra venni a termelőhely valamennyi részlegét és tevékenységének részletét. E módon a fejtöréstől, a sokoldalú vizsgálódástól tényleg sikerül megszabadulni, ám elvész a lehetőségek méhében rejlő eredmény is. Túl nagy még mindig azok tábora, akik az „aprómunkát” nem becsülik, akik elhanyagolják a termelékenység növelésének köznapibb, kevésbé látványos útjait. Holott néhány jó példa — ám sajnos, csak szabályt erősítő kivételként — beszédesen tanúskodik arról, hogy pusztán a gépek átrendezésével, az anyagtovábbítás, az alkatrészellátás megszervezésével, központi szerszámüzem kialakításával 15—20 százalékos termelékenységnövekedés érhető el! S akkor még nem szóltunk olyan pénzügyi ráfordításokról, vagy alig követelő lehetőségekről sem, mint a nagy termelékenységű berendezések műszakszámának javítása, forgácsolás helyett a hidegalakítás alkalmazása, stb. Hosszú a források listája, mert bátran idesorolhatjuk a teljesítményt jól ösztönző, elismerő bérezést is, s azt szintén, hogy a munkaidő kihasználásában hatalmasak a tartalékok, hiszen számítások szerint a munkában töltött órák 20—25 százaléka veszendőbe megy. A változáshoz itt sem gépek kellenek... EGY PERCIG SEM hisszük azt, hogy a termelékenység növelése nélkülözheti a jelentős gépi, technikai, technológiai fejlesztést, azaz — népgazdasági méretben forintmilliárdok kiadását beruházásokra. Erre is szükség van, ám okkal, joggal akadunk fenn azon, hogy miközben kielégíthetetlennek látszik a fejlesztési eszközök iránti éhség, a már rendelkezésre álló fórrá-' sok kamatoztatása jóval elmarad a lehetségestől. Miközben új és újabb beruházások tervét fontolgatják a vállalatok, elsikkad az a fontos tény; hogy az egységnyi állóeszközre jutó produktum nem bővül a kívánt ' mértékben, s bár a termelékenység emelkedik, az ütem mértéke korántsem az adottságok határát jelzi. Ennek kitágítását az a felismerés is sürgesse, hogy a termelékenység növelésének minden módját hasznosítani kell. MÉSZÁROS OTTÓ Nyolcmillió forint értékű zöldség- vetőmag a másodvetésekhez A szárazság miatti termés- kiesés mérséklésére a termelők nagy területen alkalmaznak másodvetést. Egyes növények ismételt termesztésével nagyobb mennyiségű alapanyaghoz juthat a feldolgozó ipar és tovább javulhat a lakosság ellátása. A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat a tavalyinál lényegesen nagyobb készleteket bocsátott rendelkezésre. Az augusztus elejei összesítések szerint mintegy 60 ezer hektárra elegendő vetőmag talált gazdára, s nagyobb tételeket vásároltak a kistermelők is. A nagyvevők vásárlásainak összesítésekor kitűnt, hogy különösen a zöldségvetőmagvak iránt volt nagy az_érdeklő- dés, ezekből mintegy 8 millió forint értékben adtak el, főként uborkavetőmagot. Több mint 5 millió forint értékű zöldborsómagot vásároltak meg az elmúlt hetekben és csaknem 4 millió forint értékű zöldbabvetőmag került a földbe az aszály miatt kiesett termés helyettesítésére. Az üzletekben elegendő kis csomagolású vetőmag állt a kiskert-tulajdonosok rendelkezésére. A vetőmagboltok továbbra is gazdag választékban kínálják a különféle zöldségnövények szaporítóanyagait. Az aszály miatt a gazdaságokban nem sikerült begyűjteni a kellő mennyiségű takarmányt, ezért sok helyen került sor másodvetésre. Az ehhez szükséges vetőmagokból szintén minden igényt kielégített a vállalat, különösen a napraforgó-, a köles-, a szudáni cirokfű-, a takarmányborsó- és a csalamádé- keverékek voltak keresettek az elmúlt hetekben. Az üzemrészben nemrég alakították át a termelés láncolatát. _________________________
