Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-31 / 205. szám
1976. augusztus 31. ^PÚJSÁG 3 Bőtaszek közmuuesitese Épül a szennyvízvezeték A Budai utcában fektetik a csöveket Épül a szennyvízderítő kezelőháza Tereprendezés a dortmundi ülepítőakna környékén Fotó: Komáromi A VÁROSIASODÁS A NAGYKÖZSÉGEKBEN ÁLTALÁBAN AZZAL KEZDŐDIK, HOGY KIÉPÍTIK A MELLÉKUTCÁK Útjait is szilárd Útburkolattal, elkészül a vízvezeték, szennyvízvezetéket építenek. BÁTASZÉKEN TÁRSULATI BERUHÁZÁSSAL KEZDTÉK el építeni a községen végighüzódö szennyvíz-gerincvezetéket. A NAGYOBB ÜZEMEK, INTÉZMÉNYEK ÖSSZEFOGTAK ÉS KÖZÖS PÉNZBŐL VALÓSÍTJÁK MEG A BERUHÁZÁST. ÍGY A LAKOSSÁGOT CSAK A SZOKÁSOS KÖZMŰFEJLESZTÉSI HOZZÁJÁRULÁS ÉS A LAKÁSOK VEZETÉKRE VALÓ RÁKÖTÉSÉNEK KÖLTSÉGEI TERHELIK. A NYOMÓVEZETÉK TÖBB MINT MÁSFÉL KILOMÉTERES SZAKASZA MÁR ELKÉSZÜLT. A VASÜTTÖL A MOHÁCSI ÜT BAL OLDALÁN FELÉPÜLŐ SZENNYVÍZTELEPIG 2785 MÉTER HOSSZÚ VEZETÉKET ÉPÍTENEK. A KIVITELEZÉSSEL A TOLNA MEGYEI VÍZ- ÉS CSATORNAMŰ VÁLLALATOT BÍZTÁK MEG. A TERVEK SZERINT A CSATORNAVEZETÉK ÉS A SZENNYVÍZTISZTÍTÓ-TELEP 1977 SZEPTEMBER VÉGÉRE KÉSZÜL EL. volt a gyümölcs Viszontlátogatás Igen jó kapcsolat alakult ki a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Háza vezetői és munkatársai, valamint a szekszárdi járási pártbizottság vezetői és munkatársai között. A szekszárdi járási pártbizottság vezetői és munkatársai a nyáron a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza vendégei voltak. A szovjet elvtársak bemutatták nekik a Szovjet Kultúra és Tudomány Házát, válaszoltak a Szovjetunióval kapcsolatos kérdéseikre. A szekszárdi járási párt- bizottság vezetői viszontlá- togatásra hívták meg a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza dolgozóit, akik szombaton tettek eleget a meghívásnak. A járási párt- bizottság vezetőinek kíséretében ezen a napon látogatást tettek a tolnai termelőszövetkezetben, megtekintették a dombori KISZ- tábort, a hétvégi telepet és városnézés keretében ismerkedtek Szekszárddal. Felvásárlás Kevés A szedresi nagykocsma udvarán van a fogyasztási szövetkezet felvásárlótelepe. Hetvenhét éves idős asszony az imént hozott egy kosár magvaváló szilvát, biciklin pedig tizenöt éves fiú uborkát. Kovács Lászlónéval, az ÁFÉSZ alkalmazottjával beszélgettünk a felvásárlásról. — Milyen gyümölccsel indult a felvásárlási szezon? — Germersdorfi cseresznye, meg más hasonló korai volt az első átvétel, körül, belül huszonöt mázsát vettem át, majd a meggy következett. Németh János bácsi hozta az első meggyet, utána meg a Virágék. Később alig- alig hoztak, csak tíz mázsát tudtam átvenni. — Tavaly mennyi volt? — Oh, sokkal több. Idén például nem volt sárgabarack, igaz, ez inkább csak háromévenként van bőségesen, de szilvából több volt minden évben, mint ami most az idén ígérkezik. Például hétfőn hozták csak az első szállítmányt, Pozsonyi Gyula ugrott be 52 kilóval, mi ez? Semmi. Tavaly a Pozsonyi is hozott legalább három mázsát. — És a zöldség? Kovácsné a mérlegnél — Az a helyzet, hogy a gyümölcsöt is, a zöldséget is megveheti a boltos. Namár- most, ha valakinek négy-öt kiló káposztája van, meg efféle, az inkább oda viszi, közelebb van, vagy a boltos megy el az áruért. És így a lakosságnak van mindig gyümölcse, zöldsége. Ká_ poszta viszont az idén alig lesz. Se nyári, se téli nincs. Baj lesz majd a savanyítással is, hacsak a kései, tarló után vetett nem vallja meg magát. Uborkából is talán két vagonnal vettem át, ez is kevés. — És mit hoznak még ide a szedresi kisgazdaságokból eladni? — Mézet például. Idén 365 kilót vettem át. Aztán tojást. Több mint kétszázezret hoztak, szép, jó tojásokat, előfordul, hogy hetenként ti, zenötezret is behoznak. — Most mit hordanak a felvásárlóhelyre ? — Elsősorban uborkát, a múlt héten 76 mázsát vettem meg, a héten még több lesz. Ezek a kis esők egészen jól jöttek az uborkáknak. Jól is fizetjük, hozzák is a népek, van benne pénz.-PjNe tűrjük a cinizmust íiValfran hasonlítjuk társadalmunkat, épülő szocialista '*/“■'•**** rendünket élő szervezethez, mely érez és gondolkozik, harcol, halad, boldogulást teremt. S szembeszáll, megbirkózik kórokozóival, melyek egészséges életritmusát zavarják, fejlődését akadályozzák. Ilyen veszedelmes kór a cinizmus is, melynek legfőbb okozói: — a kizsákmányolás, a kapitalizmusra jellemző létbizonytalanság — nálunk már elavult fogalomnak számítanak, de mégsem mondhatjuk el, hogy a mi társadalmunkban nincs cinizmus, nincsenek cinikus emberek. E káros életfelfogás kigyomlálása nehéz, hosszú folyamat, nem volt elég hozzá 30 esztendő. Hiszen az emberi gondolkodást gyökeresen átformálni nagy tett, s ebben a tekintetben még sok a tennivaló. Amint azt az MSZMP XI. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolója külön hangsúlyozta: „Erősíteni kell azt a közszellemet, amelyben a társadalom pozitív erői, a szocializmus hívei a hangadók, amely nem tűri el a társadalomellenes magatartást, a fegyelmezetlenséget, a cinizmust...” A mi világunkban élnek, dolgoznak a régi világ különféle rendű és rangú neveltjei, akik közül sokan jó szándékuk ellenére is hordozzák még a múltbeli gondolkodás jegyeit. S ráadásul körülöttünk él és hat a kapitalista világ is, a maga visszásságaival, ellentmondásaival és tagadhatatlan eredményeivel, de agresszív céljaival is. De a cinizmus gyökereit helytelen volna csupán külső okokban keresni. A régebben elkövetett hibáink is okot szolgáltattak rá. A már leküzdött szektás merevség, a politika bizonytalanságai éppen úgy, mint a tettek és a szavak kettőssége vagy a revizionizmus hamis illúziói, a két elhajlás közötti, sokszor elvtelen csatározások. Talán az is egyik ok volt, hogy nem hangsúlyoztuk eléggé, milyen roppant feladat a szocializmus felépítése. Az új társadalom megteremtését nemegyszer a lehetségesnél közelebbi, a különböző ellentmondások felszámolása nélkül könnyen elérhető célnak tüntettük fel. S a zökkenők, a gondok közben, a visszásságok láttán ez a cél némelyek előtt a valóságosnál is távolabbinak tetszik. Napjainkban is van olyan ok, amely táptalaja lehet a cinizmusnak. Még sok helyen tapasztalható együttérző hang helyett rideg hivatalnokközöny, lendületes munka helyett kényelemszeretet és tehetetlenség, kritikus, alkotó légkör helyett némelyek hiúsága és hatalomféltése. Előfordul még, hogy öntelt, hiú emberek nagyon is jó világot teremtenek törtetőknek, talpnyalóknak, de mellőzik a tömjénezésre képtelen szerény, csendes embereket. Könnyen kétkedővé, cinikussá válik az az ember, akit nem munkája szerint, nem szándékai és értékei szerint mérnek meg, hanem esetleg téves vagy rossz szándékú vélekedések, szubjektív benyomások alapján ítélő felettes mondja ki rá a szentenciát. Könnyen cinikussá válhatnak azok, akik tenni, cselekedni akarnak a szocializmus érdekében, de a személyes ellenszenv vagy valakinek az egyéni érdeke elgáncsolja őket. S monnvi inrl illett gyűlik össze ott, ahol nincsen mennyi IllUUiai nyílti egészséges légkör, ahol nem lehet szabadon vitatkozni, véleményt nyilvánítani, mert igaza úgyis csak egy-két embernek lehet. Ahol a vezetők nem érvekkel válaszolnak beosztottjaik észrevételeire, kérdéseikre, kétkedéseikre gyanakvással felelnek, a bírálat szubjektív indítékait keresik, s egy-egy dermesztő jelző odabiggyesztésé- vel elveszik az emberek kedvét a jó szándékú bírálattól. A ki nem mondható vagy a rendre elutasított vélemények, a kézlegyintéssel elintézett bírálatok óhatatlanul cinizmushoz vezetnek, hiszen áldatlan kettősség az, ha az emberek egyfelől hallják, hogy a párt szókimondásra buzdít, másfelől viszont azok intik le őket, akiknek a párt politikáját következetesen kellene képviselniük. A jogosan bírálókat sohasem szabad összetéveszteni azokkal, akik túlméretezett önbecsülésből, tehetségükhöz nem illő követeléseket támasztanak, akik ahelyett, hogy szembenéznének önmagukkal, a mellőzött ember örökké keserű, kétkedő pózába menekülnek. Azt azonban fontos megállapítani, hogy cinikusnak senki sem születik. A körülmények, a környezet különféle hatásai teszik egyik-másik embert azzá. Ezért gyógyításához nem elegendőek a szép szavak, a magyarázatok. A cinizmus okait, fészkeit kell megszüntetni. Mégis az a tény, hogy általában a környezet tesz cinikussá valakit, nem ok arra, hogy meg- béküljünk a cinizmussal. S bár igaz, hogy a fő feladat a cinizmus okainak megszüntetése, de munkánk során mindenütt és mindenkor fel kell lépni a kártékony felfogás megnyilvánulásai és terjesztői ellen is. Fel kell lépnünk azok ellen, akik csak az élet napos oldalán szeretnek sütkérezni és fölényesen gúnyolódnak mindenkin, akit meggörnyeszt, megvisel a közösségért vállalt sok erőfeszítés. Ezzel összefüggésben a párt XI. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolója megállapította: „Eddig is azok voltak többségben és a jövőben is azoknak a tábora növekszik, akik munkájukkal, személyes felelősségvállalásukkal, küzdeni tudásukkal, életmódjukkal azt bizonyítják, hogy az egész nép és benne az egyén boldogulása is csak a szocializmus útján, munkával és a közösséggel együtt érhető el. Társadalmunkban ma már milliók gondolkodnak így. De ha mellettük csak ezrekre vagy néhány tízezerre tehető is azoknak a száma, akik a munka köny- nyebb végét fogják meg, akik a közösség rovására próbálnak élni, ebbe sem lehet belenyugodni, mert az ilyenek magatartása súlyos erkölcsi kárt okoz a társadalomnak... Gúnyolódni mások küszködésén lényegesen könnyebb, mint verejtékezni. Fel kell lépni azok ellen, akik a hibákat, a visszás jelenségeket felelős, szívós munka helyett valami „szellemes”, „frappáns” bemondással óhajtják rendbe hozni. Akik a saját felelősségüket, hibáikat példabeszédek, cinikus mellébeszélések ködébe próbálják burkolni. Harcolni kell tehát nem csupán az okok, hanem a konkrét megnyilvánulások ellen is, mert a cinizmus ragályos betegség. Van, akinek imponál a cinikus ember fölényes, sokszor ironikusnak, szellemesnek ható okoskodása és első hallásra talán nem is veszi észre a benne elrejtett mérget, a torz filozófiát, a kiégett elvtelenséget. A cinizmus ugyanis elvtelenség, mely végül is elzülleszti az embert, tévedések, bűnök martalékává teszi. Tfkhát npm va'am*féle fontoskodás és álpártszerűség, I ellett IICIII ha az okokon kívül a cinizmus külső megnyilvánulásai ellen is harcolunk. Nem játszhatunk szembe- kötősdit, ha cinizmussal, cinikus emberrel találkozunk. A becsületes munkán, a sokasodó eredményeken kívül csak a szívós küzdelem pusztíthatja el ezt a veszélyes kórt.
