Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-29 / 204. szám

a “képújság 1976. augusztus 29. magazin magazin magazin Kipnsztul-e az antilop? A londoni állatkertben an­tilopbébi született, ami rit­kaságnak számít. A fotóri­porternek száguldozás köz­ben sikerült ilyen furcsa helyzetben megörökítenie a fiatal állatot. A világ egyik legruganyosabb és kétségte­lenül leggyorsabb állata — 10—12 méteres ugrásokkal képes haladni, és óránkénti 100 kilométeres sebességgel tud futni — sajnos kivesző­iéiben van. Dél-Afrikában például már csak mindössze 400 antilopot tartanak nyil­ván. Indiában is erősen meg­csappant a kecses állatok száma, sokáig ugyanis nagy divat volt a félénk és gyors állat vadászata. Sólymokkal és gepárdokkal üldözték a vadászok az indiai antilopo­kat, így egyetlen évszázad alatt töredékükre csökkentek falkáik. Az Ázsia — főként a Szovjetunió — területén honos tatárantilop is csak­nem a kipusztulás sorsára ju­tott, a XX. század elejére mindössze ezer példány élt a jóízű húsáért nagy elősze­retettel vadászott állatfaj­ból. Miután a Szovjetunió­ban 1919-től tilos a tatár, antilop vadászata, az állatok száma napjainkban megkö­zelíti az 1,3 milliót. Az antilop igénytelen ál­lat, tápláléka főképpen a bo­zótok lombja. Elsősorban éj­szaka táplálkozik, amikor a levelek nedvességtartalma nagyobb. Az antilop jobban tartalékolja a testnedvessé­get, mint a „hagyományos” háziállatok. Mint említettük, az antilop a leggyorsabban futó állat, ezért rendkívül nehéz fel­adat a rezervátumok példá­nyainak a megjelölése, be­oltás céljából való befogása. Helikopterrel közelítik meg az állatokat és kábító injek­ciós puskával „ejtik el” őket. A vízszennyezést mérő pisztráng A környezet, így a vizek szennyeződése, nem ismer országhatárokat: az egyik or­szágban előálló szennyeződés kihat a szomszédos államra is. A tengerek, folyók, tavak szennyezésének mérésére és fokozatos megszüntetésére nemzetközi összefogásra vol­na szükség. Európából is riasztó hírek érkeznek egyes tavak és folyók szennyezési fokáról. A Rajna oxigén­hiánya, egyes svájci tavak teljes elszennyeződése mel­lett állandóan bővül ez a szomorú lista. A szennyező­anyagok skálája is széles: olaj, mangán, higany, kad- mium, ólom, különféle nö. vényvédő vegyszerek, ké­miai anyagok, stb. A vizek szennyezését kü­lönféle műszerekkel és ve­gyi elemzési módszerekkel végzik. A svédországi Göta folyó vizének poliklóros- bifenil szennyezettségét 15 hónapon keresztül mérték. A vizsgálatokat helyszíni mé­résre alkalmas készülékkel végezték Göteborg közelében. A folyók szennyezési fo­kának megmérésére újabban érdekes biológiai módszert alkalmaznak a franciák, pisztráng segítségével. A pisztrángot henger vagy ha­sáb alakú üvegedénybe he­lyezik, amelynek két végén keresztül rács biztosítja a víz átfolyását. A berendezésbe zárt pisztráng testére időn­ként gyenge elektromos áramütéseket bocsátanak. Ezek az ütések a pisztrángot arra késztetik, hogy a víz. áramlással szembe ússzon kalitkáján belül. A pisztrán­got így folyamatos erőkifej­tésre késztetik. Ezt a piszt­ráng 8 napon keresztül ké­pes teljesíteni. Ahogyan fá­rad, egyre jobban reagál a folyóban lévő szennyező­anyagokra. Amikor a piszt­ráng feladja a küzdelmet, te­hát hagyja magát lesodorni az edény vízfolyással szem­beni alsó részére, akkor ez a viselkedése azt jelzi, hogy a folyó szennyezési foka ve­szélyes mértéket ért el. Ek­kor a berendezés riaszt. Csillagvizsgáló a felhők felett Miközben világszerte egyre nagyobb, több méter átmérő­jű csillagászati teleszkópokat építenek, a szerényebb mére­tű obszervatóriumi műszerek sem veszítik el jelentőségü­ket. Mint például az — a ké­pen látható — mindössze 48 centiméter tükörátmérőjű te­leszkóp, amelyet az Alma- Ata közelében, a tengerszint felett 3000 méter magasság­ban épült asztronómiai inté­zetben használnak. A világon először ez a csil­lagvizsgáló mérte be foto- televíziós-optikai berendezé­sekkel a Luna automatikus űrállomások helyváltoztatási paramétereit. E viszonylag kis teleszkóppal sikerült vi­zuálisan követmök a szovjet Szonda űrállomás útját, ami­kor a Földtől 328 ezer kilo­méterre megkerülte a Holdat. Kevés a kísérleti majom Csakis a főemlősök (mint­egy 600-féle félmajom, ma­jom és emberszabású majom) tudományos vizsgálata révén lehetséges egy sereg olyan orvosi, lélektani és közegész­ségügyi problémára megol­dást találni, amelyek ma mind sürgetőbbé válnak, s amelyeknek az emberen való tanulmányozása — érthető okokból — nem jöhet tekin­tetbe. Ezzel az igénnyel szemben áll az a tény, hogy egyre ke­vesebb majom áll rendelke­zésre a kísérletekhez. Nem az a legfőbb nehézség, hogy vi­szonylag sok állatot kell im­portálni, hanem az, hogy többnyire olyan majmokra van szükség, amelyek szüle­tésüktől kezdve szigorúan hi­giénikus feltételek között ne­velkednek. az évezredekbe Pillantás /. Úgy vonzott ez az út, mint Odüsszeuszt a szirének éne­ke. Látni a földet, melyben az európai kultúra fája gyö­kerezett; csodálni a valótla­nul kék tengert, mely a le­nyugvó nap vörös fényében gyulladni látszik a szunioni fokról, s a tarajos hullámok fölött sirályok suhannak a parti sziklák üregeibe; érett tudattal idézni a mitológia számlálhatatlan históriáját, amely ezredek óta kifogyha­tatlan kincsestára művészet­nek, irodalomnak. Az ősi Hellász igézett. Azt nem merem leírni, hogy láttam. Csak rápillan­tottam. Egyetlen villanás volt az egész. Nem is lehetett, nem is lehet több. Hiszen mi az a két hét, tíz, húsz, harminc százévekben? Aga­memnon hegyén egy por­szem. A Hellász-rajongó De- vecserinél, aki valóban ki­váló ismerője volt e földnek, még senki találóbban nem fogalmazott: Az ország isme­rős volt. . De ismerős a Föld is; / s vajon hány ember­élet / ideje volna hozzá / elég, hogy birtokoljuk / valóban / minden oldalt / vizsgálva / s élvezőén, / ter- mő-emlékezően / akár egy pillanatját / akár egy kőda­rabját? Mi maradt emlékbe? Az élmény, mely összességében A Fehér út kerek egész, de rögtön dara­bokra hullik, ha belőle bár­mit is kiemelnék, hogy job­ban szemügyre vegyem. E próbálkozáskor tüstént rá­döbbenek, hogy az egyetlen szál, amit megfogtam, árny­szőttes fonalak sokasága, s nem tudom, melyik hol kez­dődik, hol végződik, csak azt érzem, ha el nem engedem, azonnal, olyan mélységébe ránt az időnek, ahol „Vár­nak a lelkek, tárgyak ' ter­vek, múltmélyi árnyak”. Ám ahol civilizált Orfeuszként bolyonghatnék véges élettel a végtelen időben. Az élményből valamit mégis tovább kell adni. Útle­írásra nem vállalkozom. Ér­tőbbek, ismerőbbek dolga. A szakszerű elbeszélés is túlzott merészség volna. Csevegni fogok. Kötetlenül, műfaji megkötöttség nélkül, fenn­tartva a tévedések jogát, mint az a turista, aki elmondja, mit látott, nem dicsekvő, sokkal inkább aiánló szán­dékkal. Mert Hellász nem elérhetetlen. S aki egyszer eljut oda, képtelen megállni, hogy meséljen róla. .. Az út, amelyen a jugoszláv —görög határ felé haladunk, félelmetesen szép. Ha felné­zel, bűvöletbe ejt a látvány, amint az itt még üde zöld he­gyek belefurakodnak a kéklő égbe. A magasabb csúcsokra csöppnyi felhők telepszenek, s körülfogják, mint pipafüst a feledésre ítélt búboske­mence karimáját. Itt még karcsú fák óvják a szikla­Fotósok serege vár a naplementére Szunion- ban, a Poszeidon temp­lom szunioni márvány­ból épített oszlopainak tövében. tömbök omlatagától a szer­pentineken kapaszkodó em­bert, jobban vigyázva rá, mint az utakat övező vaskor­lát, mely hol itt, hol ott át­szakadva a mélybe vonzza a tekintetet, a szakadékok ál­dozatául és foglyául esett gépkocsik roncsaira. A ter­mészet mementója volna a motorizált világnak? Ezt már a hegyilakók se hiszik... A Fehér út — mert erről van szó — ezer, kétezer év óta forgalmas; erre haladtak Európa belseje felé a görög kereskedők gyapotszállító te­vekaravánjai. Vajon hány hajcsár, hány jószág lelte ha­lálát ugyanott, amikor még korlát, s betonozott út nem vezetett át a hegyeken? Az utolsó tevekaraván 1935-ben haladt el erre. Azóta sok minden változott a világon. Ám a Fehér út neve megma­radt, s ugyanoda vezet, mint régen: Evzoni felé. A helységnév nagyon találó Görögország kapujában. Azt jelenti : őrhely. És azt is, hogy őr. Evzonik állnak a görög parlament előtt, evzoni áll Karamanlisz miniszterelnök rezidenciájának bejáratánál, evzoni őrködik az Athénbe érkezett külföldi államfők szálláshelye körül és evzoni merevedett mozdulatlanság­ba őrbódéjában, itt, a határ- állomáson is. Valamennyi ev- zoninak két ismertetőjele van. Az egyik, hogy régi nép­viseletben strázsálnak. A má­sik: ahogyan strázsálnak! Szemvillanás, moccanás nél­kül, olyan kifejezéstelenül és mereven, mint azok a sír­emlék-szobrok, amelyeket még egyiptomi hatás alatt faragtak, egyetlen márvány­tömbből az ógörög szobrá­szok. Ha viszont az őt bá­muló jobbról-balról fényké­pező idegen a testtartás moz­dulatlanságából, az arc me­revségéből nem von le hirte­len következtetést, hanem be­lenéz az evzonik meleg, fe­kete szemébe, tüstént igazat ad azoknak, akik úgy tart­ják, hogy a görögök egyálta­lán nem hideg-rideg embe­rek, hanem nagyon is tempe­ramentumosak. Megfigyel­tük, oly hevesen, olyan gesz­tikuláló kíséretében társa­lognak egymással, hogy az már szinte veszekedésnek tű­nik. Rossz nyelvek mondják, azért morzsolgatják a kom- boloit is minduntalan, hogy levezessék ingerüket, vala­melyest kielégítsék mozgás­igényüket. No persze, cse­vegek, csevegek — bár elné­zést, ezt ígértem! —, közben szót se szólok róla, miféle csodabogár ez a komboloi. Hát kérem, egy olyasféle ujj­mozgató, mint a nagyanyánk rózsáfüzére. Bőrszíjra fűzött kék, piros, fehér, sárga, fe­kete, zöld, lila golyócskák. Olyan szerkentyű ez, amely kiváló arra, hogy a Coué- ajánlotta idegnyugtatónak segédeszköze legyen. .. .Ej, de hova kalandoz­tam! Hiszen a határállomás­tól Anavisszaszig jó néhány száz kilométer az út, s azt kihagyni, ami ezen történt, nagy mulasztás volna. (Következik: íme, az iste­nek hegye.) CSALA LÁSZLÓ HUMOR PÁRIZS A feleség feltűnő kedvesen fogadja munkából hazatérő férjét. A terített asztalon il­latos vacsora gőzölög, a po­harakban kedvenc bora csil­log. — Csak nem vendégeket hívtál vacsorára? — Dehogyis szivecském, té­ged vártalak. — Hm, hm... akkor mutasd meg drágám az új kalapodat, amit ma vettél!... BELGRAD Két borbarát beszélget az italboltban : — Mondd, pajtikám, te miért iszol? — Mert felejteni akarok... — És te miért iszol, pajti­kám? — Bánatomban, mert már semmire sem emlékszem... PÁRIZS Két kislány beszélget a játszótéren : — Az én apukám mérnök egy nagy gyárban. És a te apukád mit csinál? — Amit az anyukám mond neki... VARSÓ — Mi történt ma a válla­latnál? — érdeklődik férjétől a feleség. — Szörnyű napom volt! Képzeld, a főnököm három embernek járó munkát adott. — Egek ura! És hogyan tudtad elvégezni? — Szerencsére hatan vol­tunk hozzá... BELGRAD Két borgőzös férfi tántorog a dűlőúton hazafelé, amikor megpillantanak egy lovas sze­keret. — Mennyire irigylem én ezeket a lovakat, komám — sóhajt az egyik. — S ugyan miért? — Mert négykézláb mehet­nek haza... SZÓFIA Egy nyolcvanéves bácsika elmegy az orvoshoz, hogy az vizsgálja meg házassága előtt. — Lehetséges, hogy az ön korában még valakinek van kedve megnősülni? — Hogy valakinek van-e, nem tudom, de nekem mu­száj... VARSÓ Egy férj sóhaja: — Hogy változnak az idők! Régen az ember évekig ke­resett feleséget és fél óra alatt kapott egy lakást. Ma fél óra alatt kap feleséget, lakást meg évekig keres... BUKAREST Gheorghe gondterhelt arc­cal lép be a barátjához: — öregem, fogadd őszinte részvétemet! — Jesszusom, mi történt? — hebegi az elfehéredve. — A feleségem új kosztü­möt vett és bejelentette, hogy a te feleségednek is megmu­tatja... SZÓFIA Két idős férfi az öregségről társalog : — Salamon királynak ki- lencszáz felesége volt. Csak azt szeretném tudni, miből táplálta őket? — Engem inkább az érde­kel, ő mivel táplálkozott!... ZÜRICH — Fiatalember, legyen óva­tos — szól az asszony be- szállva a taxiba —, hat gye­reknek vagyok az anyja. — Hat gyereknek? — mé­lázik el a sofőr. — És még ön mondja, hogy legyek óva­tos... 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents