Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-27 / 202. szám

2 Képújság 1976. augusztus 27. Az FKP nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) lönböző pártjait a „szuper­technokrata” és párton kívüli miniszterelnök vezetése alatt egy-egy államminiszter kép­viseli egy afféle szűkebb ka­binetben. Az FKP Politikai Bizottsá­ga nyilatkozatot hozott nyil­vánosságra a kormányválto­zásról. A miniszterelnök lemondá­sa és. az új kormány kijelölé­se a köztársasági elnök részé­ről azokat a növekvő nehéz­ségeket tükrözi, amelyekbe a hatalom a dolgozók és a nem­zet érdekei ellen irányuló nagytőkés politika megvaló­sítása során ütközik, — szö­gezi le a nyilatkozat. Ez a politika, amelyet Giscard d’Estaing, Chirac és Lecanuet (a kormányban részt vevő re­formisták vezetője) közösen irányított, az ország problé­máinak súlyosbodására veze­tett. A francia kommunisták ál­lásfoglalása rámutat, hogy a hatalomnak ilyen körülmé­nyek között nem sikerült ki­szélesítenie befolyását, nem tudta kétségessé tenni a bal­oldal egységét, vagy meg­gyengíteni a Francia Kom­munista Pártot. A nagytőke és a reakció erői azonban nem csupán folytatni kívánják a nadrág- szíjmeghúzó politikát, de még súlyosbítani is akarják. Kül­politikai téren arra töreksze­nek, hogy meggyorsítsák or­szágunk beolvasztását egy nyugat-európai és atlanti tömbbe, amelyben az Egyesült Államok és Nyugat-Német- ország játssza a vezető szere­pet Franciaország szuvereni­tásának és függetlenségének rovására. Ezeket a célokat il­letően semmiféle különbség nincs a független köztársa­sági, UDR vagy centrista ve­zetők között, ebben egyet­értenek — hangsúlyozza az FKP PB nyilatkozata, majd rámutat: A kormányátalakítás való­jában kísérlet részükről ar­ra, hogy új módon sorakoz­tassák fel a reakció erőit. Giscard d’Estaing részéről a változás a rendszer elnöki és személyi jellegének megerő­sítésére szolgál. Az új mi­niszterelnök kijelölése is er­ről tanúskodik, a miniszter- elnök gyakorlatilag csak Giscard d’Estaing személyi titkára lesz. Chirac részéről arra irányuló törekvésnek va­gyunk tanúi, hogy a reakciós koalíció vonzáskörében tart­sa azokat a hazafiakat, aki­ket nyugtalanít az UDR csat­lakozása Giscard d’Estaing és Lecanuet nemzeti lemondási politikájához. Ez a manőver azonban senkit nem csaphat be, hiszen július 30-án maga a volt miniszterelnök jelen­tette ki, hogy az UDR a több­ség része marad, bármi is történjék. Ebben a helyzetben, szöge­zi le az FKP PB — a Fran­cia Kommunista Párt a nad- rágszíjmeghúzó politika ellen és követeléseik teljesítéséért küzdő valamennyi dolgozó ré­teg oldalán folytatja harcát. Határozott erőfeszítéseket tesz a jövőben is annak érde­kében, hogy megnyissa a vál­ságból kivezető egyedüli utat: a baloldal közös programjá­nak végrehajtását a baloldali pártok egységkormánya ré­vén — szögezi le többek kö­zött az FKP PB nyilatkozata. Panoráma BUDAPEST Dr. Tran Duy Hung, a Viet­nami Szocialista Köztársaság fővárosa, Hanoi főpolgármes­tere — aki a Fővárosi Tanács vendégeként tartózkodott ha­zánkban — csütörtökön el­utazott Budapestről. Tran Duy Hung itt-tartózkodása során megismerkedett a fő­város fejlesztési eredményei­vel, várospolitikai célkitűzé­seivel és megtekintette Buda­pest nevezetességeit. Hanoi főpolgármestere megbeszélé­seket folytatott a főváros ve­zetőivel. Fogadta őt Havasi Ferenc, a Minisztertanács el­nökhelyettese és Katona Im­re, a budapesti pártbizottság első titkára. MOSZKVA Több mint tizenháromezer magyar, NDK-beli, lengyel, csehszlovák és bolgár mun­kás és műszaki szakember dolgozik jelenleg az orenbur- gi gázvezeték építkezésén a Szovjetunióban — állapítja meg a Pravda, hangoztatva, hogy ennek az építkezésnek a részt vevő országok száma és a méretek tekintetében nincsen párja a nemzetközi gazdasági együttműködés tör­ténetében. A KGST-tagorszá- gok építőbrigádjaiban a kom­munisták aránya hatvan szá­zalék. Az SZKP lapja „az in­ternacionalista nevelés nagy­szerű iskolájának” nevezi az építkezést. BERLIN A leszerelés biztonság és fejlődés jelszavával az NDK- beli Mühlhausenben csütörtö­kön megnyílt a 26. Pugwash- konferencia. Kelet és Nyugat tudósainak hagyományos ta­lálkozóján — amelyet első íz­ben húsz évvel ezelőtt a ka­nadai Pugwashban rendeztek meg az angol Bertrand Rus­sel kezdeményezésére —, har­minc országból több mint százan vesznek részt, köztük dr. Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia fő­titkárhelyettese és Ránki György akadémikus. A hatnapos tanácskozás fő témái a nemzetközi bizton­ság, a leszerelés és a kör­nyezetvédelem. Szadatot újraválasztották Az egyiptomi nemzetgyűlés Anvar Szadat elnököt újabb hat esztendőre államfővé jelölte. Az elnök mellett Szajed Maréi, a parlament elnöke. (Telefoto — AP—MTI—KS) Ötvennapos űrműszak Kristályelőállítás a kozmoszban Tudósok vizsgálják Moszkvában a Luna—24 szovjet auto­matikus űrállomás által a Földre szállított holdkőzetet. Borisz Volinov és Vitalij Zsolobov, a Szaljut—5 űr­állomás fedélzetéről vissza­tért két szovjet űrhajós piló­ta szerda este óta Bajkonu- ron, a kazahsztáni űrrepülő­téren piheni ki a közel 50 napos kozmikus műszak fá­radalmait. A csütörtöki moszkvai la­pok felteszik a kérdést: mi töltötte ki Volinov és Zsolo­bov csaknem 1200 munka­óráját a világűrben, s főként — milyen hasznot hajtott ez a maratoni kísérlet a tudo­mány, a népgazdaság, az űr­kutatás szempontjából? A Szaljut—5 űrlaborató­rium fedélzetén végzett ku­tatásoknak teljesen konkrét céljaik voltak: az ásvány­kincsekben gazdag térségek felderítése, a szeizmikus ak­tivitás kutatása, a hegyomlá­sok veszélyének értékelése, hydrotechnikai létesítmények helyének megválasztása, stb. A világűrből hozott fénykép- felvételek feldolgozása lehe­tővé teszi, hogy a természeti viszonyok alapos felmérése alapján tervezzék meg az or­szágutak és vasúti pályák út­vonalát, a vízi erőművek, ipari üzemek és városok he­lyét. Az űrállomás fedélzetén Volinov és Zsolobov nagyszá­mú technológiai kísérletet is végzett a súlytalanság körül­ményei között. A legújabb értékelések szerint az új anyagok, például kristályok és ötvözetek kozmoszban való előállítása műszakilag és gaz­daságilag rendkívül hatékony tevékenység, amely 1990-ig 5 milliárdtól 50 milliárd rube­lig terjedő effektiv hasznot hajt majd a szovjet gazda- a Ságnak. LEONYID BREZSNYEV ÉS KÄDÄR JÁNOS TALÁLKOZÓJA Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára csütörtökön a Krímben találkozott Kádár Jánossal, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárával, aki az SZKP Központi Bi­zottságának meghívására pi­henésre érkezett a Szovjet­unióba. A találkozón véleményt cseréltek az SZKP és az MSZMP, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kö­zötti kölcsönös kapcsolatok alapvető kérdéseiről. Leonyid Brezsnyev és Kádár János nagy megelégedéssel állapí­totta meg, hogy a két párt és a két ország közötti együtt­működés sokoldalú jelleget öltött, tovább mélyül és fej­lődik, hozzájárulva ezzel az SZKP XXV. és az MSZMP XI. kongresszusán hozott ha­tározatok eredményes meg­valósításához. Külön kiemel­ték, hogy milyen pozitív je­lentőségű a két ország nép­gazdasága számára a gazda­sági együttműködés olyan ha­ladó formára való áttérése, mint a termelési szakosodás és együttműködés, hosszú tá­vú megállapodások megköté­se a különböző nyersanyagok és más természeti kincsek kölcsönös érdekeket szolgáló felhasználásáról. Az SZKP és az MSZMP vezetői kifejezték meggyőző­désüket, hogy a jelenlegi nemzetközi fejlődés legfonto­sabb vonása a szocialista kö­zösség országai összeforrott- ságának fokozódása, politiká­juk növekvő befolyása az események menetére, össz­hangban a béke, a felszaba- dítási mozgalom, s a népek haladásának érdekeivel. Meg­különböztetett figyelmet for­dítottak azokra a földrajzi térségekre, ahol válsághely­zet áll fenn, folytatódik a vérontás, mint ahogyan ez Libanonban történik. Az élet új erővel támasztja alá annak fontosságát, hogy kibontakoz­tassák a harcot a katonai konfliktusok tűzfészkeinek kioltásáért, az enyhülés meg­szilárdításáért, a hidegháború maradványainak teljes fel­számolásáért, a fegyverkezé­si hajsza megfékezéséért. Leonyid Brezsnyev és Ká­dár János találkozója a szí­vélyesség és barátság, a meg­vitatott kérdésekben meg­nyilvánuló egyöntetűség és teljes kölcsönös egyetértés ' légkörében zajlott le. Panmindzsonban ülést tartott a Koreai Katonai Fegyver­szüneti Bizottság a demarkációs övezetben az amerikaiak által kirobbantott incidensek kivizsgálására. (Telefotó — UPI — MTI — KS) LAPZÁRTA Enyhülés és haladás HÓNAPOKON ÁT foglal­koztak bizonyos nyugati poli­tikai és tájékoztató közpon­tokban, jobb ügyhöz méltó buzgalommal, a prognózisok elkészítésével. Az európai kommunista és munkáspár­tok tanácskozására — han­goztatták — nem kerülhet sor, mivel a nézetek túlontúl különbözőek ahhoz, hogy egységes dokumentumot le­hessen kimunkálni. Megint egyszer — ki tudja, hányadszor — rossz jósoknak bizonyultak. Huszonkilenc kommunista és munkáspárt képviselői a legszélesebb körű találkozót tartották meg az európai kommunista és mun­kásmozgalom történetében. Tanácskozásuk dokumentu­ma azt tükrözi, hogy a jelen időszakban — amikor az egész mozgalom erősödik, a pártok harci körülményei nagymértékben különbözőek, amikor nincs és nem is szük­séges, hogy a testvérpártok­nak központjuk legyen — az egyetértés igen széles körű. A konszenzus (a teljes egyetér­tés) elve alapján kimunkált okmány nagy figyelmet szen­tel az Európában létrejött új erőviszonyoknak — amelyek az enyhülést lehetővé tették —, s egyben az egyetértés szé­les körének demonstrálásával maga is az erőviszonyok for­málójává vált. A dokumen­tum megállapítja: „Az, hogy Helsinkiben megtartották az európai biztonsági és együtt­működési értekezletet, már önmagában is a legvilágosab­ban tükrözi a kontinensen an­nak eredményeként végbe­ment változásokat, hogy a né­pek győzedelmeskedtek a fa­sizmus ellen vívott háború­ban, és kinyilvánították azt az akaratukat, hogy békében és biztonságban éljenek és dol­gozzanak együtt, s jövőjüket jogos törekvéseik szerint ala­kítsák.” AZ ÉRTEKEZLET doku­mentuma az enyhülés megszi­lárdításáért vívott küzdelem feladatait szoros egységbe foglalta azokkal a tennivalók­kal, amelyek a demokrácia s a társadalmi haladás védel­mével kapcsolatosak a konti­nens nyugati felén, s mindaz­zal; ami összefügg az antifa­siszta küzdelemmel. Ezek a kérdések különösen fontosak, hiszen a kapitalizmus válsága elmélyült, letagadhatatlanab- bá vált, mint valaha. Ebben a helyzetben élesebbé válnak a társadalmi és gazdasági ellen­tétek, növekszik a dolgozók elégedetlensége és erősödik a tömegek változtatásokra irá­nyuló törekvése. A moszkvai Nemzetközi Munkásmozgalmi Intézet számításai szerint a sztrájkharcok 1974-ben és 1975-ben sok kapitalista or­szágban kiterjedtebbekké vál­tak, noha a recesszió önma­gában véve nem kedvez a sztrájkmozgalmaknak. Jelen­tősen növekedett a sztrájkok­ban való tömeges részvétel Olaszországban, Franciaor­szágban, Spanyolországban, s Angliában is. Sok iparilag fej­lett kapitalista államban egy­re újabb dolgozó rétegekkel bővül a monopóliumellenes harc társadalmi bázisa: aktí­vabbakká válnak az ifjúmun­kások és a vendégmunkások, valamint a nők. A konkrét mindennapi követelésekért folytatott harc nemegyszer a monopóliumok hatalma elleni akcióba csap át, az általános demokratikus tömegakciók összeolvadnak a proletariá­tusnak a szocializmusért ví­vott harcával. Ilyen helyzet­ben a tőkés rend ideológusai és politikusai különböző ki- utakat keresnek a válságból. Ezért igen fontos, hogy a mo- nopóltőke — bármennyire nö­vekszik is erre való hajlandó­sága — ne tudjon megtorló és tekintélyuralmi módszereihez folyamodni, amelyek veszé­lyeztetik az európai népek vívmányait, előretörésüket a béke és a társadalmi haladás útján. IGEN SOK felszólaló han­goztatta Berlinben: a nemzet­közi feszültség enyhülése kedvező hatást gyakorol a társadalmi haladásra a mai világ minden fő szektorában. És ez nem egyszerűen elvi megállapítás. Ismeretes, hogy az enyhülés jelenlegi fo­lyamata nem ma és nem teg­nap kezdődött el, hanem jo­gosan kapcsolják össze azzal a békeprogrammal, amelyet az SZKP XXIV. kongresszu­sán terjesztettek elő, s ame­lyet a XXV. kongresszuson megerősítettek és kiegészítet­tek, s amelyet Kádár János közös programunknak neve­zett. Ez a békeprogram, vala­mennyi haladó és békeszerető erő támogatásával az utóbbi években sok nagyszerű ered­ményhez is vezetett. így az enyhülésnek a társadalmi fo­lyamatok fejlődésére gyako­rolt hatását most már tények alapján is meg lehet ítélni. Hi­szen éppen a kibontakozó enyhülés időszakában fejező­dött be győzelmesen a vietna­mi nép hősi harca az imperia­lista agresszióval szemben, aratott győzelmet a népi moz­galom Laoszban és Kambod­zsában. Éppen ez alatt került sor több szocialista állam nemzetközi pozíciójának to­vábbi megerősödésére, oldód­tak meg olyan nagy problé- 'mák, mint az NDK nemzet­közi jogi elismerése, a Kuba elleni blokád áttörése. Ebben az időszakban bukott meg a fasiszta rendszer Görögor­szágban és Portugáliában, in­gott meg véglegesen a fran- coizmus Spanyolországban. Az egész kapitalista világban a demokratikus és a munkás- mozgalom új fellendülése volt megfigyelhető. VITATHATATLAN, hogy az enyhülés kedvezően hatott a pozitív társadalmi folyama­tok fejlődésére. Ugyancsak tény a társadalmi haladás visszahatása az enyhülésre. Ez fejeződik ki abban is, hogy az enyhülésért folyó harc út­törőiként a szocialista forra­dalom államai lépnek a szín­re; olyan államok, amelyek­nek céljai egész Európa né­peinek objektív érdekeivel es­nek egybe, s amelyeknek te­kintélye és vonzása még soha nem volt akkora, mint most, a hetvenes évek közepén ... VAJDA PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents