Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-24 / 199. szám
1976. augusztus 24. Képújság 5 Am életből am életnek éhány héten belül M utism — így talán elég I költői — „élet zen- g gi be az iskolát”... - ' Bár a gyerekek már most, a vakációban is ugyancsak sokat zengnek az életről, melyet a nyári munkavállalásuk idején úgy- ahogy volt alkalmuk megismerni. Fiatal barátom például azt újságolta egyik szombaton, hogy nem kevesebb, mint hat órát dolgozott. Ez nagyon szép teljesítmény a hét utolsó napján — mondtam. Aztán kiderült, hogy a gyerek egész hét folyamán dolgozott ennyit! Nem akarom részletezni, de küldték ide, küldték oda, várakozott (amíg megérkezik a művezető, amíg eláll az eső, amíg hozzák az ebédet, stb.), kártyázott, keveset ivott is. Szóval, eltelt a hét produktív munkával. Az idő persze így sem telt haszontalanul, mert a fiatalember számos dolgot megtanult. Nemcsak az ultinak néhány ismeretlen trükkjét sajátította el, hanem kioktatták, miként kell pár órával többet ügyesen elszámolni, hogyan lehet a semmittevést lázas tevékenységként feltüntetni és így tovább. Valótlant állítanék, ha azt mondanám, hogy a gyerekben — akinek fejlett az erkölcsi érzéke — mindez nem okozott konfliktust. De hát végül is hogyan helyezkedhetne szembe egy tizenéves egy felnőttközösség íratlan törvényeivel? És mit mondanak a szülők? Nos, ha a felnőtteket, az atyákat és az anyákat meg nem kérdezem, az olvasók (leginkább az üzemi, vállalati alkalmazottak) elfogultsággal vádolhattak volna. A szülő ugyanis legtöbbször ezt mondja: szóltam X-nek, vagy Y-nak, ennél vagy annál a cégnél, hogy ez a gyerek ne lógjon otthon — keressen egy kis pénzt. — Csak baleset ne érje őket, felőlem csinálhatnak, amit akarnak — mondta az egyik üzemi ember. Én még, sajnos, láttam gyerekeket keményen dolgozni. A cséplőgépnél, ahol fél részt kaptak, s marokszedőként. Láttam, hogy hajtották reggeltől estig a kordés lovakat, miként hordták nehéz kannákban a vizet. Sajnáltam ezeket a gyerekeket (legfőképp önmagamat, ha ilyen munkára kényszerültem), s most nem kívánom senkinek a tikkasztó robotot. Ámbár ezek a nyári munkák annak idején sok mindenre megtanítottak bennünket. Elsősorban arra, hogy a megélhetésért keményen meg kell dolgozni. De legfőképpen arra, hogy munka közben alakul ki az igazi értékrend az emberek között. Most éppen ezeket az alapvetően fontos (az emberré válás szempontjából fontos) dolgokat nem mindig sikerül megtanulni. ár a címadáskor eszembe jutott a latin közmondás: „Nem az iskolának, ÿÊËiB hanem az életnek tanulunk”. Mi úgy képzeljük el, hogy az életből tanulunk az életnek. De hát mit, mennyit, kitől? Szeptemberben, amikor élet zengi be az iskolát — vagyis a diákok nyári élményeiket, kiokosíttatásukat mesélik egymásnak —, lesz nevetés. Most még csak nevetnek a gyerekek. De nem sok idő múlva kérdezni fognak. Tu- dunk-e majd felelni nekik? (Gyarmati) Szösszenet Kenyér a zebrán A kétkilós, friss kenyér a szállítókocsiról esett le és ott feküdt vasárnap reggel hét óra előtt tíz perccel Szekszárdon, az Otthon Áruház előtti zebrán. A lámpa tilosat mutatott. Az emberek nézték a kenyeret. Lehet, hogy mindenki egyre gondolt: „Fel kellene venni!” Egy falusi asszony lerakta kosarait a járda szélére és hol az emberekre, hol a tilosat mutató lámpára pislogott, tett néhány tétova mozdulatot, amikor a közlekedési lámpa zöldre váltott. Az emberek megindultak. A falusi asszony is felkapta a kosarait és gyorsan átment a túloldalra. Egy hivatalnok külsejű férfi emelte fel a kenyeret a mindent összetipró autókerekek elől és a járda szélére tette. A kenyér friss volt, meleg, ropogós. Látszott: legszívesebben elvinné, de talán félt: „Mit szólnak az emberek?” A kenyér tíz percig a járda szélén várta sorsa beteljesülését. Egy idősebb asszony lehajolt érte és betette a kosarába. öt nem zavarta ki mit gondol. Vitte a kenyeret. Magának? Aligha. Mindegy. Az asszony bátorsága a lényeg és az, hogy nem félt kimutatni: úgy tiszteli a kenyeret, amit életnek is neveztek valamikor, ahogy az mindenkitől elvárható lenne. (Sz.) Együtt a többiekkel Nyaraltak az iskolások. Kicsik és nagyok. Gondos szülői kezek készítettek nekik útravalót. Ott aztán a szülők szerepét a pedagógusok vették át. Ha pedig vidékre ment nyaralni a csemete, vigyázott rá a nagymama, nagynéni. Megyénkben szép számmal élnek állami gondozottak. Az ő nyaruk is üdüléssel telik. A hőgyészi nevelőotthon iskoláinak 95 százaléka pihent az intézet falain kívül. A III—VI. osztályos tanulók balatoni túrán vettek részt, valamint a Pilis és a Bakony nevezetességeivel ismerkedtek. A legkisebbek a Velencei-tó partján töltötték a szünidő egy részét. A faddi nevelőotthon lakói zömmel osztálykiránduláson voltak. Együtt a többiekkel szereztek szép, vakációs élményt. Az idén szerveztek számukra külön üdülést, kirándulást. A gyerekek 55 százaléka kirándult osztályával. A nagymányoki nevelőotthon lakóinak 80 százaléka töltötte a nyár egy részét a bonyhádi járási úttörőtáborban. Akiknek pedig vannak hozzátartozóik, azik a vakációból néhány napot otthon, a szülői házban töltöttek. Hatan a fóti gyermekvárosba látogattak. Nevelőszülőknél 300 gyerek van. Koruk eltérő; 2—3 éves kortól, általános iskolás és ipari tanuló korban lévők. Az általános iskolások közül, akik akartak, mindannyian elmehettek az osztályukkal kirándulni. A jeg^zőkönyvből kimaradt: Több tejet iszunk Eredményesnek bizonyult az a sok-sok intézkedés, amely az ország tejtermelése fokozásának érdekében született — ezt igazolja a Tejipari Tröszt legutóbbi gyorsmérlege. Bár az erőteljesebb javulás körülbelül két év múlva várható, a felvásárolt tej mennyiségét jelző grafikon máris felfelé tart. A múlt év első felében 696 millió litert, az idén pedig 714 millió liter tejet szállítottak a feldolgozó üzemekbe, s ez' 2,7 százalékos növekedésnek felel meg. Az a cél, hogy az ivótejből és a napi termékekből — például tejszínből, tejfölből és túróból — az egyes körzetek önellátóak legyenek. Az ellátásból egyre inkább kiveszik a részüket a termelőszövetkezeti tejüzemek is, amelyek évente 70 millió liter tejet doboznak fel. A terv szerint 1980-ra ez a mennyiség 170 millió literre nő, ehhez természetesen a tsz-tejüzemek számát is gyarapítani kell a jelenlegi huszonnégyről. Az állami tejipari vállalatok többféleképpen segítik ezeket az üzemeket: szakembereket adnak és rendszeresen ellenőrzik a feldolgozást. Ha kevés az alapanyag, rögtön útnak indítják a teherkocsikat, vagonokat, s ha a tsz-üzem termékei már megtöltötték a raktárakat, haladéktalanul átveszik a „fölösleget”. A hír gyorsan terjedt; a sűrítőben a töltőgépet kezelő alacsony, barna asszony leforrázta magát paradicsommal. Azok, akik a készárut a szalagról leszedték, sikoltásra figyeltek fel és látták, a fortyogó, bugyborékoló paradicsom szétfolyt a gépek alatt a kövön. Zimre Istvánné, 38 éves betanított munkás kórházi ápolása még tart. A brigádtagok rendszeresen látogatják. Szerdán és szombaton a kórházi folyosón összetalálkoznak a férjével, aki feleségének teljes felgyógyulásáig először összes fizetett szabadságát kivette, majd hoszjr szabb időre fizetetlent kért. * Az éjszakás hetet szerette legjobban, mert ilyenkor napközben több idő jutott mindenre. Reggel 7-ig tartott a műszak. Utána rohant a buszhoz, ami a közeli faluba hazavitte. Otthon még át sem öltözött, hamarjában elkészítette a reggelit az iskolába készülő gyerekeinek. A férje már elment hazulról : kőműves, és amikor a feleség éjszakás, ebédelni hazajár. Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Amikor a fiúk becsukták maguk után a kaput, a konyhában hozzálátott főzni. Nem jelentett különösebb gondot az ebédkészítés. A kertben megtermett a zöldség, az ólban röfögött a malac; meghizlalják és karácsonykor levágják. Minden tavasszal vett aprójószágot, sokat bajlódott velük, de a baromfi levesnek, főzelék mellé pörköltnek kitűnő, és olcsóbb, mintha a piacon venné. Csütörtök, házasságának első éve óta húsos nap. Ma pörköltet főzött. A baromfi kopasztásávai gyorsan végzett a hagyma egy-kettőre megpirult. Paprikát tett az üvegesre sült hagymába, aztán kicsit átpárolta benne a húst. A félig kész ételbe zöldpaprikát, paradicsomot dobott. összefutott a nyál a szájában, ha az ízére gondolt. Álmosnak érezte magát, „Jaj, csak a sót ki ne felejtsem belőle” — és elővette a sótartót, kiskanállal kimérte a megfelelő adagot. Az éjszaka rengeteg paradicsom érkezett. A gyárudvaron ládapiramisok. Még csak augusztus eleje, de már arról beszéltek, hogy jövő héttől tizenketteznek. A nyújtott műszak nem kötelező, de a fizetés több. Vállalni fogja. Míg főtt az ebéd, vasalt. A frissen mosott ruhák illatát nagyon kedvelte, az ingekre különösen vigyázott, vasalás után vállfára akasztotta őket. Örömet szerzett neki, hogy a faluban dolgos, ügyes asz- szonynak tartják. Olyannak, aki a három műszak mellett ellátja az állatokat, rendben tartja a lakást, főtt étellel várja a hazaérkezőket, és akinek mindig tiszta ruhában járnak szerettei. Mire mindennel elkészült, megjött a férje és betoppantak a gyerekek. Megterített asztalhoz ültek, örömmel nézte, milyen jó étvággyal fogyasztják főztjét. Elmúlt már jóval négy óra, mikor ágyba került. Sokáig hallotta maga körül a hangokat, pedig a fiúk suttogva beszéltek. Óracsörgésre ébredt. Felkelt és nekilátott a vacsora elkészítéséhez. Lassan, ólmosan mozgott, tagjaiban érezte a fáradtságot. Tudta, keveset aludt. Arra gondolt: hamarosan vége lesz ennek a hétnek. Gyakran fáradt, nagy a hajtás odabent, de a világért sem mondana le a töltőgépről. Megszerette. Már az is megfordult a fejében, szezon után beiratkozik szakmá- sítóra. Vacsora után megmosakodott, a meleg víz kicsit el- bágyasztotta. Átöltözött és elindult az autóbusz-megállóhoz. Útközben a holnapi ebédet forgatta a fejében. Eszébe jutott: fényképet ígért családjáról a legutóbb hozzájuk került, szőke szakmunkás kislánynak, akinek ez az első munkahelye, akivel mostanában gyakran elbeszélget. Tanácsot is adott. Megtapogatta táskáját, a képeket elfelejtette betenni. „Majd holnap behozom” — mondta a kislánynak. * Hogyan történt a baleset, senki sem tudta. Véletlen volt. Közvetlen munkatársai, a szállítómunkások is csak a sikoltásra figyeltek fel. A kövön a paradicsom, mintha vér volna. Az üzemi balesetről jegyzőkönyv készült. VERESS ÉVA Horváth Péter: Hengerész Mező Sándor: Föld alatt és föld felett Féner Tamás: Olajbányász
