Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-24 / 199. szám
Képújság 1976. augusztus 24. Vitorlázórepülés Szekszárdé a Gemenc-kupa HÍREK A Szekszárdi Dózsa NB Iles labdarúgócsapata holnap, szerdán edzőmérkőzést játszik Mázaszászvár együttesével. Kezdési idő: 16 óra. « A Dombóvári Spartacusnál több változás történt a vezetőségben. A sportkör elnöke Vida Gyula lett, a labdarúgószakosztály vezetője Szóka László, míg a vezető edző Kovács László. * 25-én, szerdán Hőgyészen a Helyiipari SC férfi kézilabdacsapata 16 órakor a Dunakeszi NB I B-s együttes ellen játszik MNK-mérkőzést. * Dunaföldvárott a KISZ községi bizottsága és az MHSZ-lövészklub alkotmányunk tiszteletére lövészversenyt rendezett. Egyéni versenyben győztes Bódis Anna (Gumiipari Szövetkezet), illetve Herman Ottó (Dux Varroda). Csapatban: 1. Gumiipari Szövetkezet női és a Fa- és Építőipari Szövetkezet férfiegyüttese. * Augusztus 25-én, szerdán a következő MNK labdarúgó- mérkőzések lesznek: Ozora— Nagymányok, Kölésd—Ten- , .gelic, Kajdacs—Bogyiszló, Fornád—D. Spartacus, Gyönk —Paks, Bonyhádi Pannónia— Aparhant, Siöagárd—Sz. Vasas, Dombóvári Tsz—Dombóvári VSE, Gerjen—Bátaszék. Kezdés: 16 óra. * Léjátszották a Bölcske— Dunaföldvár öregfiúk labdarúgó-mérkőzést, mely még a tavasszal, vihar miatt félbeszakadt. Háromszáz néző előtt a fiatal dunaföldvári gárda megérdemelten győzött a lelkes hazaiakkal szemben 8:0 (4:0) arányban. Gólszerzők: Rivnyák (4), Ben- csik (2), Hosszú és Klopcsik. Nem kedvezett az időjárás az MHSZ, a mezőgazdasági repülők és a MALÉV idei, IV. gemenci vitorlázórepülőbajnokságának. A két hét alatt — augusztus 7-től 21-ig rendezték a versenyt — igazán, jó időjárás egyetlen egyszer sem volt. Állandó, a meteorológiai szolgálat által előre jelzett, de sokszor váratlanul is kirobbanó zivatarok nehezítették meg a sportbiFazekas József, a MALÉV vezérigazgató-helyettese, a fővédnök. zottság munkáját és a versenyzőket szinte nap mint nap kemény feladat elé állították. A verseny mégis eredményes lett. A többségükben fiatal, nagy versenygyakorlattal még nem rendelkező pilóták rengeteget tanulhattak küzdőképességből, nehéz körülmények közötti helytállásból. A sportbizottság nem kímélte őket: egyik „kemény” feladatot a másik után repülték és íme, legtöbbjüknek sikerült is. A szabadoszt41y, a nagy teljesítményű, legmodernebb teljesítmény-vitorlázó gépek kategóriája 8, a standardosztály, a kisebb gépeké, 6 értékelhető versenyszámot teljesített, ami vitorlázóversenyen kimagaslóan jó eredmény. Várakozáson felül szépen szerepeltek a versenyen a szekszárdi Gyulai György repülőklub versenyzői. A standardosztály dobogójának csúcsán Kenderes László, fiatal szekszárdi mérnök, a klub szakosztályvezetője; egy fokozattal lejjebb Kóré Vilmos, a MÉM Repülőgépes Szolgálat őcsényi repülőterének még fiatalabb gondnoka, a klub oktatója állt. Simó Willy, a szekszárdi klub edzője, budapesti repülőmérnök, a „nagyok” között a negyedik helyet szerezte meg. Csapatversenyben így Szek- szárd a második. Kenderes személyében szekszárdi vitte el idén a MÉM Repülőgépes Szolgálat négy éve alapított vándorkupáját, a népszerű „Gemenc-kupát” is. Csodálatosan szép eredmény ez egy olyan repülőklubtól, amelynek egyetlen korszerű versenygépe sincs és jelenleg is öt versenyzőjéből négy köl- csöngéppel repült. A szekszárdi repülőknek mondott köszönetét Fazekas József MALÉV vezérigazgató-helyettes, a gemenci versenysorozat örökös fővédnöke, valamint Harányi György ezredes, az MHSZ főtitkár- helyettese is. Áldozatkész társadalmi munkájuk, amely már országos hírű, ez évben negyedszer is nagyon jól szervezett, színvonalas versenyt produkált, amelyre eljönni — bár csupán területi jellegű — a magyar vitorlázórepülő-válogatott keret edzőjének és tagjainak is megtiszteltetés számba menő örömet jelent ma már. Mindez elhangzott a vendégek részéről a IV. gemenci vitorlázórepülő-bajnokság záróünnepélyén, amely ezzel a biztos reménnyel zárult: Találkozunk 1977-ben! A standardosztály legjobbjai. Középen Kenderes László (Szekszárd), 2. Kóré Vilmos (Szekszárdi, 3. Kaszab István (Szolnok). I A verseny végeredménye: Szabadosztály: 1. Gönczi Péter (KIM) 5767 pont, MALÉV Vándor-kupa. 2. Pásztor Ottó (IMRK) 5625. 3. Vass István (KIM) 5406. 4. Simó Willy (Szekszárd 5230. 5. Raine Mönkkönen (Finnország) 4235. Standardosztály: 1. Kenderes László (Szekszárd) 4191 pont, MÉM RSZ Vándor-kupa. 2. Kóré Vilmos (Szekszárd) 4107. 3. Kaszab István (Szolnok) 4080, 4. Elek Tivadar (Pécs) 3984. ...23. Gyimesi Attila (Szekszárd) 2161. ...25. Molnár Ernő (Szekszárd) 1635 ponttal. Ma és holnap: A Gemenci Mint arról már hírt adtunk, ma, kedden kezdődik a nemzetközi kerékpárverseny a Gemenci nagydíjért: 10 órakor rajtolnak a versenyzők a hegyi egyenkénti in- dításos versenyre. 18 órakor háztömb körüli verseny azoknak a kezdő fiataloknak, akiktől a Szekszárdi Szövetkezeti Sportkör az utánpótlást reméli. A verseny hivatalos, ünnepélyes megnyitója 19 órakor lesz, majd 20 órától háztömb körüli verseny a Mártírok tere, Mészáros Lázár utca, Wosinsky utca, Tinódi utca, Beloiannisz utcai szakaszon. A versenybíróság kéri a szekszárdi autótulajVéget ért a háromnapos országos felnőttbajnokság, melyen megyénk versenyzői közül is indultak a legjobbak. Legeredményesebben Ötvös Imre szerepelt, aki 800- on új megyei csúccsal az 5. helyet szerezte meg. Testvére magasugrásban 6. lett, míg a legújabb versenyszámban, 400 női gáton Schwébl Mária megyei alapcsúcsot állított fel 8. helyezésével. Eredmények : Nők: Magas: ...6. Ötvös Éva (Dunaföldvár) 170 cm, Ruip- né (Sz. Dózsa) 167 cm. 400 gát: ...8. Schwébl (Sz. Dózsa) 65,7 (megyei alapcsúcs). 100 nagydíjért donosokat, hogy délelőtt a Garay tér régi megyeháza oldalán, majd 16—21 óráig a körverseny színhelyén (Mártírok tere, Mészáros Lázár utca, Gemenc szálló, Babits művelődési ház, Wosinsky utca, Tinódi utca, Beloiannisz utca) ne parkoljanak, mert ezzel akadályozzák a verseny zavartalanságát. Holnap a 155 kilométeres országúti kerékpárversenyre kerül sor. Mint ismeretes, a kétnapos viadalon a magyar élgárda mellett román, lengyel, jugoszláv, csehszlovák, osztrák, olasz, valamint svájci egyesületek indítják legjobbjaikat. m: Deé Márta (Sz. Dózsa) ef.: 12,4, kf.: 12,3. 200 m: Deé Márta (Sz. Dózsa) ef.: 25,9, kf.: 25,7. Távol: Ruip Lász- lóné (Sz. Dózsa) 549. Diszkosz : Szekeres Klára (Sz. Dózsa) 41,02, Búzás Erzsébet (Sz. Dózsa) 40,98. Férfiak: 800 m: ...5. Ötvös Imre (Dunaföldvár) 1:49,3. Uj megyei csúcs! (Régi: 1:50, Ötvös, 1975.) 400 m: Ötvös Imre (Dunaföldvár) ef.: 49,5. 400 gát: Csábrák János (Sz. Dózsa) ef.: 57,8. Távol: Pálinkás János (Tolnai VL) 688. Súly: Tóth István (Sz. Dózsa) 14,83. A záróünnepély: Csák Péter klubparancsnok jelentést ad Harányi György ezredesnek. Vissza a sportpályára Ma: értekezlet Augusztus 28-án, szombaton folytatódik a Népújság-kupáért az öregfiúk labdarúgó-bajnokság. Ezt megelőzően azonban ma, kedden 14 órakor szerkesztőségünk 5. emeleti tanácstermében megbeszélést tartunk. A huszonegy csapat vezetőjének meghívót küldtünk és megjelenésükre feltétlen számítunk. Atlétika W Uj megyei csúcs Gesztelyi Nagy Zoltán : Kutya egy História A történetet ma este hallottam Pétertől, egy kis fürge lábú mopszli tulajdonosától, aki csak nemrégen tűnt fel a kutyakorzón, dédelgetett kedvencével. Úgy adom továbbb, ahogyan tőle hallottam. Péter a vízügyi hivatalban dolgozik. A .szemközti asztalnál évek óta ült egy Tárnái nevű osztályvezető, aki most ment nyugdíjba. Péterék kertes házában már több mint egy esztendeje beköszöntött a szomorúság: í külföldre szökött fiuk és magával vitte a szomszéd szülők elkényeztetett, körülrajongott, széltől is óvott kislányát, a tizenkilenc esztendős Évát. Hogy gyermektelen maradt a ház, kibírhatatlanná keseredett j szájukon kertjük minden gyümölcse. Bán- kiné megtörtén, könnyezve járt fel-alá a salakos utakon, nem találta helyét. Az orvosok lakásváltoztatást ajánlottak, hogy ne kelljen az asszonynak mindig szembenézni emlékeivel. Ezért kapva kaptak az alkalmon, mikor az öreg Tárnái közvetlenül nyugdíjaztatása előtt kijelentette, hogy szeretne valahová a hegyre költözni, abból a kis műemlék 'házból, ahol fél életét eltöltötte. Hamar ; Ijfiyélbe ütötték a lakáscserét, és néhány hét- ! • tel ezelőtt megtörtént a költözés is. Az öreg Tárnáinak volt kutyája, kettő is. -Éppúgy szerette, mint Péter a maga mopszliját. Tarnaiék tíz éve hozták magukkal Bodrit, az öreg falusi komondort Sátoraljaújhelyről. Néhány évvel ezelőtt a nyolcéves, öregedő kutya meglepetésszerűen szült ínég egy fiút: játékos kis korcsot, akit elneveztek Pajtinak. Hamarosan a Tárnái család kedvence lett, az öregek éppúgy szerették, mint asszonylányuk és annak náluk lakó férje. Az öreg Bodri sejtette, hogy gazdájának nincsen már kedvére. Míg közkedveltségnek örvendő gyermeke fent kucorgott a bútorszállító kocsin, plédekbe burkolva, ő lomposan cammogott kopott bundájával Tárnái után az úton. Sötét szemekkel nézett fel a kedves villákra. Vakkantásai és játékos ugrándozásai mind ott maradtak a kis ház udvarán a tűnő ifjúsággal együtt. Nem is emlékezett már rá, mikor mondott neki valaki egy kedves szót, neki csak rúgás járt. Sorsába beletörődött: egy öreg kutyát, aki ugatni is fáradt, ki simogasson már? — Ezzel az öreg kutyával már csak gond van, semmi öröm — mondta Tárnái az első ebéd után. — Elpusztítom a háztól. Gondolatát gyorsan tett követte. Lelőni, vagy megmérgezni nem volt szíve az öreg állatot, utolsó évtizedeinek hűséges társát. A család néma megdöbbenéssel figyelte, hogy taxit rendel és beszólítja maga mellé az ülésre Bodrit is. Pajti nagyokat ugatott az új játékra, gazdája azonban elhessegette. A család nem mert szólni. Ismerték Tárnái erőszakos természetét. De azért sajnálkozással néztek a távolodó taxi után. Tárnái kihajtatott tizenhat kilométerre. Ott a bolgárkertek mellett kinyitotta az ajtót, nagy lélegzetet vett és kidobta az autóból a vén ebet. Aztán dühösen rákiáltott a sofőrre: — Gyerünk vissza, amilyen gyorsan csak tudunk! Kora délután hazaértek. Estére megérkezett Bodri is és a küszöbre roskadt, kimerültén. Pajti vidáman ugrándozta körül. A két kutya, anya és fia, nagyon szerették egymást. Annál jobban dühöngött az öreg Tárnái. Másnap bement a hivatalba. Péter meglepődve hallotta, hogy érdeklődik, merre van a sintértelep. (Addig nem nyugodott, amíg meg nem mondták neki a pontos címet.) Sietett haza és kora délután megint taxiba ült. Beráncjgálta a rosszat sejtő Bódrit is, aztán kiutazott vele közvetlenül a kutyák siralomházába. Nem vitte be, ellenben pont a kapu előtt letette a kocsiból. Még egy nehéz vaskoloncot is akasztott a nyakába, hogy nehezebben tudjon menekülni, ha elfogják. A kutya habozva nézett utána, amikor elszáguldott mellőle az autóval. Sem aznap, sem másnap nem látták Bodrit. Tárnái megnyugodott. Kövér falatokat dobált Pajtinak. „Te vagy az én igazi kiskutyám ” — vakargatta a füle tövét. Harmadnapra azonban tépett bundával, vérfoltos fülekkel mégis megérkezett Bodri, másodszor is megtalálva az új helyet. Tárnái most már úgy érezte, joga van a dühöngésre. Kizárta az utcára és a családnak szigorúan megtiltotta, hogy enni adjanak neki. „Majd csak elszokik tőlünk, ha látja, hogy itt már nincs szükség rá.” Ez így ment két napig. Akkor már az egész környék a kutyáról beszélt. Nem tudni, adott-e valaki a szomszédok közül ennivalót. Tény az, hogy nyíltan nem merték, féltek a tekintélyes új szomszédtól. De az öreg kutya nem is kért semmit. Csak ült a szemközti gyalogjárón és nézte fátyolos szemekkel, értetlenül szimatolva az új, ismeretlen házat. Néha félretartotta a fejét, ferdén, mint fiatal korában. A kutyák ezt olyankor csinálják, ha gondolkoznak és nagyon meg szeretnének érteni valamit. Néha odament a kerítéshez és egész testével hozzásimult. Pajti ilyenkor játékosan odafutott a kerítés belső oldalához és rávakkantott. Olykor az orrukat is összedugták. Megtörtént, hogy vadul kaparták a földet a kerítés tövében. Az éhezés harmadik napjának reggelén mind a kettő eltűnt. Tárnái aznap véletlenül bent járt volt hivatalában valami papírért. Itt tudta meg Pétertől, hogy a két kutya lement a régi házba. Már hajnalban jelentkeztek Bánkiéknál, szerényen, fejüket lesütve, illedelmes farklibbentések- kel jelezve, hogy ők továbbra is itt óhajtanak kutyák lenni. Péter könnyekig meghatódott, mert mint régi kutyatulajdonos, megértette a négy- lábúakat. De azért habozott, ö sem akart haragban lenni a mérges, szúrkálódó természetű Tárnáivá!. Viszont meglepő dolog történt. A nagy nyüszítésre — a mopszli sem tűrte csendben az idegenek betolakodását — kirohant a házból Péter felesége és kipirulva, csillogó szemekkel vetette magát térdre a kutyák előtt: — Hát visszajöttetek? Ugye, mégiscsak édes a régi otthon? — és sírva-nevetve csókolgatta őket. A négylábú vándorok — ez az a pont, ahol a kutyák minden becsülést megérdemelnek — megdöbbentő szelídséggel fogadták az idegrohamot. Péter sem tudott szóhoz jutni, fojtogatta a torkát valami: másfél éve nem látta mosolyogni a feleségét. Csettintett néhányat, jelezve a vendégeknek, hogy otthon vannak. Bodri és Pajti őrjöngő kánkánban táncolta körül az udvart, melynek minden szögletét jól ismerték. Birtokukba vették az ismerős bokrokat. Még az eleinte morgó mopszlit is jobb belátásra bírták. Élénk vakkantások- kal magyarázták meg neki, hogy jó ez a fordulat: most már a környék lakói is szájról szájra adták a történetet kiszínezve, kibővítve, nem olyan egyszerűen, mint ahogyan én itt elmeséltem. Még volt egy fejlemény, amelyről meg kell emlékezni. A csökönyös Tárnái lelátogatott volt kollégájához, hogy visszakövetelje tulajdonát. Nem lehetett tudni, hogy a dühtől, vagy a szégyentől volt vörösre főtt az arca, amikor bekopogtatott egykori lakásába. Kijelentette, hogy hajlandó visz- szafogadni a vén nyugdíjas kutyát is. Elvégre sorstársak. — Hamarabb kellett volna meggondolni — mondta Péter. — De én nem bánom: ha követnek téged, odaadom mind a kettőt. Hívd magaddal őket. Tárnái meg sem próbálta. Mikor búsan kiballagott, a régi kapualj alatt a három kutya már együtt ugatta meg. Azt mesélik, hogy ez több mint kutyapéldázat. A régi házba valóban beköltözött az új remény: Bánkiné abbahagyta a sirdogálást és élénk, erélyes levelezésbe kezdett gyermekeivel.