Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-24 / 199. szám

Képújság 1976. augusztus 24. Vitorlázórepülés Szekszárdé a Gemenc-kupa HÍREK A Szekszárdi Dózsa NB Il­es labdarúgócsapata holnap, szerdán edzőmérkőzést ját­szik Mázaszászvár együttesé­vel. Kezdési idő: 16 óra. « A Dombóvári Spartacusnál több változás történt a veze­tőségben. A sportkör elnöke Vida Gyula lett, a labdarúgó­szakosztály vezetője Szóka László, míg a vezető edző Kovács László. * 25-én, szerdán Hőgyészen a Helyiipari SC férfi kézi­labdacsapata 16 órakor a Du­nakeszi NB I B-s együttes el­len játszik MNK-mérkőzést. * Dunaföldvárott a KISZ községi bizottsága és az MHSZ-lövészklub alkotmá­nyunk tiszteletére lövész­versenyt rendezett. Egyéni versenyben győztes Bódis An­na (Gumiipari Szövetkezet), illetve Herman Ottó (Dux Varroda). Csapatban: 1. Gu­miipari Szövetkezet női és a Fa- és Építőipari Szövetkezet férfiegyüttese. * Augusztus 25-én, szerdán a következő MNK labdarúgó- mérkőzések lesznek: Ozora— Nagymányok, Kölésd—Ten- , .gelic, Kajdacs—Bogyiszló, Fornád—D. Spartacus, Gyönk —Paks, Bonyhádi Pannónia— Aparhant, Siöagárd—Sz. Va­sas, Dombóvári Tsz—Dombó­vári VSE, Gerjen—Bátaszék. Kezdés: 16 óra. * Léjátszották a Bölcske— Dunaföldvár öregfiúk labda­rúgó-mérkőzést, mely még a tavasszal, vihar miatt félbe­szakadt. Háromszáz néző előtt a fiatal dunaföldvári gárda megérdemelten győ­zött a lelkes hazaiakkal szem­ben 8:0 (4:0) arányban. Gól­szerzők: Rivnyák (4), Ben- csik (2), Hosszú és Klopcsik. Nem kedvezett az időjárás az MHSZ, a mezőgazdasági repülők és a MALÉV idei, IV. gemenci vitorlázórepülő­bajnokságának. A két hét alatt — augusztus 7-től 21-ig rendezték a versenyt — iga­zán, jó időjárás egyetlen egy­szer sem volt. Állandó, a me­teorológiai szolgálat által előre jelzett, de sokszor várat­lanul is kirobbanó zivatarok nehezítették meg a sportbi­Fazekas József, a MALÉV ve­zérigazgató-helyettese, a fő­védnök. zottság munkáját és a ver­senyzőket szinte nap mint nap kemény feladat elé állí­tották. A verseny mégis eredmé­nyes lett. A többségükben fiatal, nagy versenygyakor­lattal még nem rendelkező pilóták rengeteget tanulhat­tak küzdőképességből, nehéz körülmények közötti helyt­állásból. A sportbizottság nem kímélte őket: egyik „ke­mény” feladatot a másik után repülték és íme, leg­többjüknek sikerült is. A szabadoszt41y, a nagy telje­sítményű, legmodernebb tel­jesítmény-vitorlázó gépek kategóriája 8, a standardosz­tály, a kisebb gépeké, 6 érté­kelhető versenyszámot telje­sített, ami vitorlázóversenyen kimagaslóan jó eredmény. Várakozáson felül szépen szerepeltek a versenyen a szekszárdi Gyulai György repülőklub versenyzői. A standardosztály dobogójának csúcsán Kenderes László, fia­tal szekszárdi mérnök, a klub szakosztályvezetője; egy fokozattal lejjebb Kóré Vil­mos, a MÉM Repülőgépes Szolgálat őcsényi repülőteré­nek még fiatalabb gondnoka, a klub oktatója állt. Simó Willy, a szekszárdi klub ed­zője, budapesti repülőmér­nök, a „nagyok” között a negyedik helyet szerezte meg. Csapatversenyben így Szek- szárd a második. Kenderes személyében szekszárdi vitte el idén a MÉM Repülőgépes Szolgálat négy éve alapított vándorkupáját, a népszerű „Gemenc-kupát” is. Csodála­tosan szép eredmény ez egy olyan repülőklubtól, amely­nek egyetlen korszerű ver­senygépe sincs és jelenleg is öt versenyzőjéből négy köl- csöngéppel repült. A szekszárdi repülőknek mondott köszönetét Fazekas József MALÉV vezérigazga­tó-helyettes, a gemenci ver­senysorozat örökös fővédnö­ke, valamint Harányi György ezredes, az MHSZ főtitkár- helyettese is. Áldozatkész társadalmi munkájuk, amely már országos hírű, ez évben negyedszer is nagyon jól szervezett, színvonalas ver­senyt produkált, amelyre el­jönni — bár csupán területi jellegű — a magyar vitorlá­zórepülő-válogatott keret ed­zőjének és tagjainak is meg­tiszteltetés számba menő örö­met jelent ma már. Mindez elhangzott a vendégek részé­ről a IV. gemenci vitorlázó­repülő-bajnokság záróünne­pélyén, amely ezzel a biztos reménnyel zárult: Találko­zunk 1977-ben! A standardosztály legjobbjai. Középen Kenderes László (Szekszárd), 2. Kóré Vilmos (Szekszárdi, 3. Kaszab István (Szolnok). I A verseny végeredménye: Szabadosztály: 1. Gönczi Péter (KIM) 5767 pont, MA­LÉV Vándor-kupa. 2. Pász­tor Ottó (IMRK) 5625. 3. Vass István (KIM) 5406. 4. Simó Willy (Szekszárd 5230. 5. Rai­ne Mönkkönen (Finnország) 4235. Standardosztály: 1. Kende­res László (Szekszárd) 4191 pont, MÉM RSZ Vándor-ku­pa. 2. Kóré Vilmos (Szek­szárd) 4107. 3. Kaszab István (Szolnok) 4080, 4. Elek Tiva­dar (Pécs) 3984. ...23. Gyimesi Attila (Szekszárd) 2161. ...25. Molnár Ernő (Szekszárd) 1635 ponttal. Ma és holnap: A Gemenci Mint arról már hírt ad­tunk, ma, kedden kezdődik a nemzetközi kerékpárverseny a Gemenci nagydíjért: 10 órakor rajtolnak a verseny­zők a hegyi egyenkénti in- dításos versenyre. 18 órakor háztömb körüli verseny azok­nak a kezdő fiataloknak, akiktől a Szekszárdi Szövet­kezeti Sportkör az utánpót­lást reméli. A verseny hiva­talos, ünnepélyes megnyitója 19 órakor lesz, majd 20 órá­tól háztömb körüli verseny a Mártírok tere, Mészáros Lá­zár utca, Wosinsky utca, Ti­nódi utca, Beloiannisz utcai szakaszon. A versenybíróság kéri a szekszárdi autótulaj­Véget ért a háromnapos országos felnőttbajnokság, melyen megyénk versenyzői közül is indultak a legjob­bak. Legeredményesebben Ötvös Imre szerepelt, aki 800- on új megyei csúccsal az 5. helyet szerezte meg. Testvére magasugrásban 6. lett, míg a legújabb versenyszámban, 400 női gáton Schwébl Má­ria megyei alapcsúcsot állí­tott fel 8. helyezésével. Ered­mények : Nők: Magas: ...6. Ötvös Éva (Dunaföldvár) 170 cm, Ruip- né (Sz. Dózsa) 167 cm. 400 gát: ...8. Schwébl (Sz. Dózsa) 65,7 (megyei alapcsúcs). 100 nagydíjért donosokat, hogy délelőtt a Garay tér régi megyeháza oldalán, majd 16—21 óráig a körverseny színhelyén (Már­tírok tere, Mészáros Lázár utca, Gemenc szálló, Babits művelődési ház, Wosinsky utca, Tinódi utca, Beloian­nisz utca) ne parkoljanak, mert ezzel akadályozzák a verseny zavartalanságát. Holnap a 155 kilométeres országúti kerékpárverseny­re kerül sor. Mint ismeretes, a kétnapos viadalon a ma­gyar élgárda mellett román, lengyel, jugoszláv, csehszlo­vák, osztrák, olasz, valamint svájci egyesületek indítják legjobbjaikat. m: Deé Márta (Sz. Dózsa) ef.: 12,4, kf.: 12,3. 200 m: Deé Márta (Sz. Dózsa) ef.: 25,9, kf.: 25,7. Távol: Ruip Lász- lóné (Sz. Dózsa) 549. Disz­kosz : Szekeres Klára (Sz. Dózsa) 41,02, Búzás Erzsébet (Sz. Dózsa) 40,98. Férfiak: 800 m: ...5. Ötvös Imre (Dunaföldvár) 1:49,3. Uj me­gyei csúcs! (Régi: 1:50, Öt­vös, 1975.) 400 m: Ötvös Im­re (Dunaföldvár) ef.: 49,5. 400 gát: Csábrák János (Sz. Dózsa) ef.: 57,8. Távol: Pá­linkás János (Tolnai VL) 688. Súly: Tóth István (Sz. Dó­zsa) 14,83. A záróünnepély: Csák Péter klubparancsnok jelentést ad Harányi György ezredesnek. Vissza a sportpályára Ma: értekezlet Augusztus 28-án, szombaton folytatódik a Nép­újság-kupáért az öregfiúk labdarúgó-bajnokság. Ezt megelőzően azonban ma, kedden 14 órakor szerkesz­tőségünk 5. emeleti tanácstermében megbeszélést tar­tunk. A huszonegy csapat vezetőjének meghívót küld­tünk és megjelenésükre feltétlen számítunk. Atlétika W Uj megyei csúcs Gesztelyi Nagy Zoltán : Kutya egy História A történetet ma este hallottam Péter­től, egy kis fürge lábú mopszli tulaj­donosától, aki csak nemrégen tűnt fel a kutyakorzón, dédelgetett kedvencével. Úgy adom továbbb, ahogyan tőle hallottam. Péter a vízügyi hivatalban dolgozik. A .szemközti asztalnál évek óta ült egy Tárnái nevű osztályvezető, aki most ment nyugdíj­ba. Péterék kertes házában már több mint egy esztendeje beköszöntött a szomorúság: í külföldre szökött fiuk és magával vitte a szomszéd szülők elkényeztetett, körül­rajongott, széltől is óvott kislányát, a tizen­kilenc esztendős Évát. Hogy gyermektelen maradt a ház, kibírhatatlanná keseredett j szájukon kertjük minden gyümölcse. Bán- kiné megtörtén, könnyezve járt fel-alá a salakos utakon, nem találta helyét. Az or­vosok lakásváltoztatást ajánlottak, hogy ne kelljen az asszonynak mindig szembenézni emlékeivel. Ezért kapva kaptak az alkalmon, mikor az öreg Tárnái közvetlenül nyugdíjaztatása előtt kijelentette, hogy szeretne valahová a hegyre költözni, abból a kis műemlék 'házból, ahol fél életét eltöltötte. Hamar ; Ijfiyélbe ütötték a lakáscserét, és néhány hét- ! • tel ezelőtt megtörtént a költözés is. Az öreg Tárnáinak volt kutyája, kettő is. -Éppúgy szerette, mint Péter a maga mopsz­liját. Tarnaiék tíz éve hozták magukkal Bodrit, az öreg falusi komondort Sátoralja­újhelyről. Néhány évvel ezelőtt a nyolc­éves, öregedő kutya meglepetésszerűen szült ínég egy fiút: játékos kis korcsot, akit el­neveztek Pajtinak. Hamarosan a Tárnái család kedvence lett, az öregek éppúgy sze­rették, mint asszonylányuk és annak náluk lakó férje. Az öreg Bodri sejtette, hogy gazdájának nincsen már kedvére. Míg közkedveltség­nek örvendő gyermeke fent kucorgott a bútorszállító kocsin, plédekbe burkolva, ő lomposan cammogott kopott bundájával Tárnái után az úton. Sötét szemekkel né­zett fel a kedves villákra. Vakkantásai és játékos ugrándozásai mind ott maradtak a kis ház udvarán a tűnő ifjúsággal együtt. Nem is emlékezett már rá, mikor mondott neki valaki egy kedves szót, neki csak rú­gás járt. Sorsába beletörődött: egy öreg kutyát, aki ugatni is fáradt, ki simogasson már? — Ezzel az öreg kutyával már csak gond van, semmi öröm — mondta Tárnái az első ebéd után. — Elpusztítom a háztól. Gondolatát gyorsan tett követte. Lelőni, vagy megmérgezni nem volt szíve az öreg állatot, utolsó évtizedeinek hűséges társát. A család néma megdöbbenéssel figyelte, hogy taxit rendel és beszólítja maga mellé az ülésre Bodrit is. Pajti nagyokat ugatott az új játékra, gazdája azonban elhesseget­te. A család nem mert szólni. Ismerték Tárnái erőszakos természetét. De azért saj­nálkozással néztek a távolodó taxi után. Tárnái kihajtatott tizenhat kilométerre. Ott a bolgárkertek mellett kinyitotta az ajtót, nagy lélegzetet vett és kidobta az autóból a vén ebet. Aztán dühösen rákiál­tott a sofőrre: — Gyerünk vissza, amilyen gyorsan csak tudunk! Kora délután hazaértek. Estére megérke­zett Bodri is és a küszöbre roskadt, kime­rültén. Pajti vidáman ugrándozta körül. A két kutya, anya és fia, nagyon szerették egymást. Annál jobban dühöngött az öreg Tárnái. Másnap bement a hivatalba. Péter meg­lepődve hallotta, hogy érdeklődik, merre van a sintértelep. (Addig nem nyugodott, amíg meg nem mondták neki a pontos cí­met.) Sietett haza és kora délután megint taxiba ült. Beráncjgálta a rosszat sejtő Bódrit is, aztán kiutazott vele közvetlenül a kutyák siralomházába. Nem vitte be, el­lenben pont a kapu előtt letette a kocsiból. Még egy nehéz vaskoloncot is akasztott a nyakába, hogy nehezebben tudjon mene­külni, ha elfogják. A kutya habozva nézett utána, amikor elszáguldott mellőle az autóval. Sem aznap, sem másnap nem látták Bod­rit. Tárnái megnyugodott. Kövér falatokat dobált Pajtinak. „Te vagy az én igazi kis­kutyám ” — vakargatta a füle tövét. Harmadnapra azonban tépett bundával, vérfoltos fülekkel mégis megérkezett Bodri, másodszor is megtalálva az új helyet. Tár­nái most már úgy érezte, joga van a dü­höngésre. Kizárta az utcára és a családnak szigorúan megtiltotta, hogy enni adjanak neki. „Majd csak elszokik tőlünk, ha látja, hogy itt már nincs szükség rá.” Ez így ment két napig. Akkor már az egész környék a kutyáról beszélt. Nem tudni, adott-e valaki a szomszédok közül ennivalót. Tény az, hogy nyíltan nem merték, féltek a tekinté­lyes új szomszédtól. De az öreg kutya nem is kért semmit. Csak ült a szemközti gya­logjárón és nézte fátyolos szemekkel, értet­lenül szimatolva az új, ismeretlen házat. Néha félretartotta a fejét, ferdén, mint fia­tal korában. A kutyák ezt olyankor csinál­ják, ha gondolkoznak és nagyon meg sze­retnének érteni valamit. Néha odament a kerítéshez és egész testével hozzásimult. Pajti ilyenkor játékosan odafutott a kerí­tés belső oldalához és rávakkantott. Oly­kor az orrukat is összedugták. Megtörtént, hogy vadul kaparták a földet a kerítés tö­vében. Az éhezés harmadik napjának reg­gelén mind a kettő eltűnt. Tárnái aznap véletlenül bent járt volt hivatalában vala­mi papírért. Itt tudta meg Pétertől, hogy a két kutya lement a régi házba. Már haj­nalban jelentkeztek Bánkiéknál, szerényen, fejüket lesütve, illedelmes farklibbentések- kel jelezve, hogy ők továbbra is itt óhaj­tanak kutyák lenni. Péter könnyekig meghatódott, mert mint régi kutyatulajdonos, megértette a négy- lábúakat. De azért habozott, ö sem akart haragban lenni a mérges, szúrkálódó ter­mészetű Tárnáivá!. Viszont meglepő dolog történt. A nagy nyüszítésre — a mopszli sem tűrte csend­ben az idegenek betolakodását — kirohant a házból Péter felesége és kipirulva, csil­logó szemekkel vetette magát térdre a ku­tyák előtt: — Hát visszajöttetek? Ugye, mégiscsak édes a régi otthon? — és sírva-nevetve csó­kolgatta őket. A négylábú vándorok — ez az a pont, ahol a kutyák minden becsülést megérdemelnek — megdöbbentő szelídség­gel fogadták az idegrohamot. Péter sem tudott szóhoz jutni, fojtogatta a torkát va­lami: másfél éve nem látta mosolyogni a feleségét. Csettintett néhányat, jelezve a vendégeknek, hogy otthon vannak. Bodri és Pajti őrjöngő kánkánban táncolta körül az udvart, melynek minden szögletét jól ismerték. Birtokukba vették az ismerős bokrokat. Még az eleinte morgó mopszlit is jobb belátásra bírták. Élénk vakkantások- kal magyarázták meg neki, hogy jó ez a fordulat: most már a környék lakói is szájról szájra adták a történetet kiszínezve, kibővítve, nem olyan egyszerűen, mint ahogyan én itt elmeséltem. Még volt egy fejlemény, amelyről meg kell emlékezni. A csökönyös Tárnái leláto­gatott volt kollégájához, hogy visszaköve­telje tulajdonát. Nem lehetett tudni, hogy a dühtől, vagy a szégyentől volt vörösre főtt az arca, amikor bekopogtatott egykori lakásába. Kijelentette, hogy hajlandó visz- szafogadni a vén nyugdíjas kutyát is. El­végre sorstársak. — Hamarabb kellett volna meggondolni — mondta Péter. — De én nem bánom: ha követnek téged, odaadom mind a kettőt. Hívd magaddal őket. Tárnái meg sem próbálta. Mikor búsan kiballagott, a régi kapualj alatt a három kutya már együtt ugatta meg. Azt mesélik, hogy ez több mint kutyapéldázat. A régi házba valóban beköltözött az új remény: Bánkiné abbahagyta a sirdogálást és élénk, erélyes levelezésbe kezdett gyermekeivel.

Next

/
Thumbnails
Contents