Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-24 / 199. szám
S “Képújság 1976. augusztus 24. Ma kezdődik Szekszár- don a Gemenc-kupa kerékpárosverseny. Ebből az alkalomból közöljük a kerékpár krónikáját. m KI GONDOLNÁ: a kereket több mint ötezer évvel ezelőtt találták fel, de az első használható, az „utas” által hajtott kerekes jármű mindössze százéves. Az első feltaláló von Drais de Sauerbroon báró, főerdő- mester, aki 1816-ban elkészítette az úgynevezett „gyalogosok lovát”, amely olyan alacsony volt, hogy a „lovas” lába a földet érte, amelyet meg-meglökve gurította magát a két keréken. Ez a jármű nagyon divatos lett, de mint közlekedési eszközt senki sem vette komolyan. 1839-ben Kirkpatrick McMillan skót patkókovács egy pedállal hajtható kétkerekű járművet készített. Az első igazi nagy lépés azonban a francia „velocipéd” volt. Ezt 1863-ban Pierre és Ernest Michaux készítette. Ez a jármű már kereskedelmi forgalomba is került. „Csontrázó- nak” nevezték, s pedálját még az első kerékagyhoz rögzítették, úgy, ahogyan a mai legegyszerűbb gyermektricikliket látják el pedállal. A meghajtás hatásfoka természetesen rossz volt, hiszen a pedál egy fordulatára a technikát. A kerékpár ugyanis arra való, hogy megköny- nyítse az egyénnek a helyváltoztatást, éspedig olyan módon, ami a természet adta lehetőségeit alaposan felülmúlja. Visszatérve a kerékpár fejlődésének történetéhez: James Starley és William Hill- mann (aki később a nevét viselő autógyárat alapította), 1870-ben megépítették az „Ariel” elnevezésű magas kerekű biciklit. Ez teljesen fémből készült, drót kerékküllőkkel. A küllők sugarasan helyezkedtek el, de hamarosan kiderült, hogy nem tudnak kellőképpen ellenállni a kerékagyhoz rögzített pedál nagy csavaró hatásának. Négy évvel később, 1874- ben Starley szabadalmaztatta a probléma megoldását: a kerékagyhoz érintőlegesen rögzített küllőket. A küllők a mai kerékpárokon is ilyenformán érintkeznek a kerékaggyal, ezért sem meghajtáskor, sem fékezéskor nem görbülnek el. A magas kerekű kerékpár legnagyobb hiányossága, hogy nehéz volt rá felszállni és nem volt könnyű egyensúlyozni, fenn maradni rajta. Ezért a múlt század hetvenes éveiben tricikliket kezdtek gyártani. Az első ilyen triciklit 1876-ban Starley építette. jármű az első kerék kerületének megfelelő utat tehetett meg, tehát mintegy 3—3,5 métert (a mai kerékpár pedáljának egy fordulatával a fogaskerék-áttételtől függő nagyságú utat tesz meg, de legalább 5—6 métert). A jobb hatásfokot úgy akarták elérni, hogy növelték az első kerék átmérőjét, ennek eredménye óriási első kerekű kerékpárok születése. Az első kerék átmérője elérte az 1,5 métert is, a hátsó keréké ugyanakkor csupán 40—50 centiméter volt. Az angliai Coventryben alakították ki ezt a „magas kerekű” járművet. Arról is szólnunk kell, miért volt olyan nagy hatással A háromkerekű bicikli nagy népszerűségnek örvendett, különösen a nők körében, még Viktória királynő is rendelt belőle kettőt és Star- leyt aranyórával ajándékozta meg, amelybe belevéste elismerését. Ez természetesen divatossá tette a kerékpározást. 1877-ben két fontos esemény történt a kerékpár krónikájában : alkalmazni kezdték a csővázat és a golyóscsapágyat Fejlődött a váz formája is: a múlt század 80-as éveiben megjelentek a háromszögletű csővázak. A bicikli súlyának csökkentése céljából bevezették a párosán alkalmazott vékony csöveket, a 90-es években gyártott Dursleya technika fejlődésére a kerékpár. Ez humanizálta, emberközelbe hozta a gépet, a Pedersen gép súlya alig volt több tizenegy kilónál, de már 1884-ben készült egy Rudge gép, amely a 11 kilogrammot sem érte el. Ezeket a gépeket versenyzők használták. (összehasonlításképpen: a mai versenygép súlya ,10 kg, a turagépeké 15 kg körül van.) A közönséges gépekben rendszerint acélcsöveket használnak, de különleges célra könnyűfém ötvözetekből, titánból, sőt széngecs két végéhez illeszkedtek az összekötő lemezecskék. A gördülő láncot James Slater vezette be 1864-ben. A fogaskerekek fogai által okozott megterhelést a szegecseken lévő görgők csökkentették, de a szegecsek végeihez illeszkedő megterhelés még mindig túlságosan nagy volt. Ezt a hiányosságot szüntette meg Renold lánca: WV-V-':----s zállal erősített műanyagból is készítenek kerékpárvázat A másik jelentős újítás: a fogaskerekes lánchajtást 1879-ben vezette be Harry J. Lawson. A következő évben Hans Renold alakította ki a könnyű kerékpárlánc alkalmas formáját, amely hosszú a láncszemek tengelycsapágy megoldása a megterhelést egyenletesen elosztja a szegecs egész hosszában. Ez alapozta meg a precíziós hajtóláncipart. A tengely- csapágyas gördülő hajtólánc a kerékpárról átterjedt a élettartamot biztosított a hajtóláncnak. Úgy gondolhatnánk, hogy a láncnak, nincs jelentősége, de ha megfigyeljük fejlődésének apró mozzanatait, látjuk, milyen jelentősek a változások. Az első a szegecselt lánc volt, a szegecs érintkezett a fogaskerék fogaival, a szetextilgépekre és más erőátviteli szerkezetekre, kiszorította a hajtószíjat (amelyet motorkerékpárnál is alkalmaztak addig), sőt a gépkocsik hátsókerék-meghajtásánál is ezt alkalmazták, amíg fel nem találták a tengelymeghajtást. K. T. Moziban •• Önmagunk keresése Jelenet a filmből Uj filmjében a méltán világhírű rendező, Michelangelo Antonioni, mintha egy régebbi alkotása, a Nagyítás folytatását adná. Bár a két film közötti különbségek azonnal szembeszökőek, az alapszituáció mindkettőben hasonló. A Nagyítás fiatal fotósa véletlen jut el oda, hogy beavatkozhat mások életébe, belekapcsolódhat azok sorsába. Nem képes rá. Mindvégig külső szemlélőként nézi az eseményeket. A Foglalkozása: riporter fiatal főhőse, David Locke, tudatosan akarja beleélni magát egy másik ember életébe. A véletlen folytán alkalma adódik, hogy személyiséget cseréljen. Ne önmaga legyen. A szívroham következtében meghalt fegyverkereskedő irataival új életet kezdjen. A riporter, aki eddig mindent külső szemlélőként nézett, aki épp olyan szenvtelenül beszélt a gerillák vezérével, mint az azokat üldöző katonákéval, új életét is el nem kötelezettként akarja élni. A fegyverkereskedő David Robertson azonban tartozott valahova. A gerillák pártján állt. David Locke önmaga keresése közben nem állt egyik oldalra sem. Pedig ott volt mellette a „Lány” már-már szimbolikus alakja is, aki ösztönzi a harcra, a valamelyik oldalra állásra.. Az elkötelezett, önmegvalósító életre azonban a főhős nem képes. Számára az új szerep, Robertson személyisége is csak kaland, újabb próbálkozás. Azzal, hogy otthagyta családját, előző életét, még nem lett új ember. Ugyanúgy kereste csak önmagát, mint Ibsen hőse, Peer Gynt. Ez utóbbi azonban elvégezte azt az önelemző, kegyetlen munkát, amire Antonioni hőse képtelen volt. Peer Gynt ahogy lehántja élete különböző burkait, mint a hagyma héját, eljut a megállapításig, hogy mint a hagymának, neki sincs közepe, — énje — csak szánalmas burkai, szerepei voltak egész életében. Félresikerült, „gomböntő kanalába” illő élet volt az övé. Antonioni hőse sem járna másként, ha elvégezné ezt az önelemző munkát. Mint ahogy nem képes belülről szemlélni az arabok életét, ugyanúgy saját énjét sem találja. Divatos egzisztencialista figura csupán. Az ő menekülése látszólagos, értelmetlen. Nincs semmi elfogadható magyarázata, indoka. Menekülés a menekülésért. Számunkra, akik keressük az életben a racionalizmust, ő is csak afféle csodabogár, akit megnézünk a moziban, de tudjuk külső szemlélőként nézni, mert életidegen, távoli számunkra. Ezen nem segít az sem, hogy Michelangelo Antonioni bizonyítottan nagy rendező, nem segítenek Luciao Tovoli csodálatos — a film atmoszféráját, hangulatát jól sugalló — sivatagi felvételei, és nem segít Jack Nicholson és Maria Schneider kitűnő színészi játéka sem. TAMÁSI JÁNOS (Tudósítónktól.) Nagy öröm ért alkotmányunk ünnepén. A főváros lüktető életmódjától és zajától fáradt vendégeim voltak. Kivittem őket a sötétvölgyi Haramia-forráshoz. Nem kis szorongással, mert két évvel ezelőtt jártam ott utoljára és nem tudtam, hogy milyen állapotban találjuk a „berendezést”. Már az erdészháztól kifelé a 2,5 km-es úton az alsó kocsivágáson is és a felső, erdei ösvényen is, jó érzéssel töltött el a tisztaság. Sehol eldobált csokipapír, vagy a kirándulókra oly gyakran jellemző útjelző szemetelés. És a forrás közvetlen környezete ! Csodálatos rend, tisztaság, — no, gondolom az ünnepre történt a takarítás, sepregetés — hálásan köszönöm a kitalálójának és végrehajtóinak. És a kis bögre, ott a forrás párkányán! Remélhetőleg legközelebb is ott találjuk, nem akarja senki ezzel kiegészíteni otthoni hiányos konyhafelszerelését ! Kimondhatatlanul jólesett vendégeim őszinte öröme és elismerése a kulturált környezetért. Ismerőseim annyira fellelkesültek, hogy szeptember végén újra el akarnak jönni, egész napos, szalonnasütéssel egybekötött kellemes hétvégére. És ez a második oka levelemnek. Szeretném megkérni kirándulótársaimat, tartsuk meg az ünnepre kapott rendet * és tisztaságot, hogy ezután mindig, mindenki örömmel és valóságos felüdüléssel tölthesse szabad idejét a Haramia-forrásnál. Tegyünk eleget az egyik fára kiszögezett felhívásnak, amely ha helyesírásból nem is, de rend- és természetszeretetből feltétlenül csillagos ötös. Dr. Margitay Istvánné, ny. tanár
