Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-24 / 199. szám

1976. augusztus Zi. ^PÚJSÁG d3 Kérdezik féle: miâe# MdiVM ÆM f9R lf:liei m mmWmm■■■'ki ■ ■1mSSm 9mI Király Ferencnek decemberig minden napja foglalt. A táskarádió nincs oda­ragasztva a karjukhoz, nem támasztják félnapokig a ka­put vagy a presszófalat, de még félórákig sem és estén­ként, vacsora után nem ro­hannak el otthonról csajoz- ni. Tehát nem olyanok, mint a többség a mai 19—20 éve­sek közül. Ez a két attalai fiatalember, Király Ferenc és Szép László a munkában ta­lálja meg minden örömét, élete értelmét, célját. A kezdés is nagyon jó volt. Mezőgazdasági gépszerelő szakmát tanult mindegyikük, Feri Tabon végzett, de úgy, hogy az érettségi vizsgát is letette, Laci pedig Csurgón tanult három évig. Minden nyári gyakorlatot otthon vé­geztek, a szövetkezetben. Vár­ták őket. Jó volt. Sokat ta­nultak az idősebb mesterek­től és soha nem bántak ve­lük úgy, mint iskolás gyere­kekkel. A felnőtté avatás, munkás emberré válás boldog évei voltak már a tanuló­esztendők is. Amikor aztán bizonyítvánnyal tértek haza — előbb Király Feri, a kö­vetkező évben Szép Laci — mindjárt arathattak is, kom­bájnra ülhettek segédvezető­ként. A falu ezt természetes­nek tartotta. Ök is. Beszélgetésünkből egyér­telműen kiderült: a húszéves Feri és a tizenkilenc éves La­ci jelenleg a munkának él. Hajszáról vagy kapzsi gyűj­tési lázról szó sincs. Úgy él­nék, ahogyan saját vélemé­nyük szerint élniük kell, nagy kedvvel csinálják és tervsze­rűen. Kezdjük azzal, hogy gye­rekkorukban sem kényeztet­ték őket. Ez a kiindulási alap. Dolgozni kellett, segí­teni é házimunkában. Tehát à munkára' nevelték őket, anélkül persze, hogy bárki mondta volna:' én- most mun­kára nevelem a gyerekeimet. A szakmaválasztás Feriék esetében telitalálat. Ehhez volt kedvük, ezt tanulták. Nagy szükség van a mun­kájukra, létfontosságú szak­ma a mai mezőgazdaságban a gépszerelés. A harmadik ok, ami magyarázatot ad kivéte­les munkaszeretetükre: meg­becsülik őket a munkatár­saik, a szövetkezet vezetői és a falu közvéleménye egy­aránt. „Nagyon szeretek dolgoz­ni”, mondta Király Feri a gépműhely raktárában, ahol beszélgettünk. Hárman vol­tunk, Szép Laci nem ismétel­te meg a kijelentést, de csak azért nem, mert fölösleges. Elmondta inkább, hogyan telt az egyik vasárnapja a közelmúltban. Lakodalomban voltak szombaton, reggel hét­kor feküdt le. Fél tizenegy­kor bezörgetett valaki az üzenettel: műtrágyát kellene kirakni az állomáson, ha vol­na hozzá kedvük. Mármint a Szép család férfi tagjainak. Apa és három fia, köztük Laci, kimentek a vagonokhoz, a 850 mázsa műtrágyából ko­csira raktak 635 mázsát, két órára. A vasárnapi ebéd ez­úttal tehát délutánra maradt. Mondja a tsz-elnök, Győrffy Jenő, hogy nem ritka eset, sajnos, mert a műtrágyás- vagonok mindig ünnepnapon érkeznek. Tavaly húsvét más­napján is jött 11 vagonnal és kirakták az utolsó zsákig: a locsolkodást, iszogatást utána művelték. Szép Laciék házat építet­tek. A vaskerítés elkészítése Laci dolga volt. Kedvtelés­ből. Aztán megépítették a garázst, mert várható volt már az autó érkezése. A ga­Szép László, aki lakodalom után is kiment vagont rakni. rázs elkészült, akkor Laci egy hétig éjjel gyűrűshenge- rezett. Úgy kell ezt érteni, hogy a rendes napi munkája után. Délután ötig dolgoz­nak a műhelyben, hazament, megvacsorázott és hattól 11- ig, éjfélig ült a traktoron. Kevés az ember a tsz-ben, jónéven vették tőle. Erős, szorgalmas, hadd dolgozzék. Mélyebben aludt utána és reggel még többet evett. A műhelymunka nem látta ká- ; rát. Király Feri, aki egyedül él a szüleivel, először úgy tér- : vezte, amikor hazatért az is­kolából, hogy átalakítja a konyhát és az egyik szobát, szóval modernebbre, szebbre és kiépít a ház alkalmas ré­szén fürdőszobát.;. Gondolta, ennyi elég lesz. Két év telt el. Azóta minden megvaló­sult a keze munkájával. így dolgozik: „Elgondolom, mit akarok csinálni, megha­tározom az időt is, aztán megcsinálom.” Decemberig minden napja foglalt. Zárt folyosót fog készíteni, fém ablakokkal. Közben vannak egyéb teendők. <3 a község KISZ-titkára. Otthon a házi­munkában is segítenie kell, mert az édesanyja beteg. Külföldön is járt, vasárna­ponként moziba megy, éjjel alszik. Mire elérkezik az idő, hogy megnősüljön, • „lakhatóvá” formálja régi típusú házukat, beszerzi a legszükségesebb berendezést. A kétévi kere­setéből, a házjavítás költsé­gei mellett, vásárolt motor­kerékpárt, centrifugát, por­szívót, magnót, ruhát. Gyara­podik á húszéves szövetkeze­ti munkás. A munkakedve meg még jobban nő, mint a vagyona. Azt mondják neki egyesek: miért nem él? Nem veszik észre, hogy ő maga az élet. GEMENCI JÓZSEF Kép: Szepesi Meddig tart a létszámzárlat? tmeneti jellegű kény- * szerintézkedés az A adminisztratívlét- szám-zárlat. Nem­csak haszna, kára is van. Egyformán érinti a szorgalmas és szer­vezett, valamint az embert és időt pazarló vállalato­kat, intézményeket. Az író­asztalok melletti létszám- növekedést korlátozza, il­letve csökkenti. Nagyok még a műhelyek­ben is a belső munkaerő- és munkaidő-tartalékok. Ak­kor miért vált éppen az iro­dai létszámzárlat szükséges­sé? Természetesen, hogy a dolgozók ott helyezkednek el, ahol számukra kedve­zőbbek a munka- és kere­seti feltételek. Megtehetik, mivel teljeskörű a foglal­koztatottság és általános a munkaerőhiány. Vonzó az állandó délelőttös műszak, az időbéres munka, a fe­hér köpeny, az íróasztal stb. A nagyon hátrányos mun­kakörülményeket — ahogy az életszínvonal emelkedik — egyre nehezebb anyagi­akkal ellensúlyozni. Külö­nösen a fiataloknál figyel­hetjük meg az anyagi ösz­tönzés korlátáit. Fontos fel­adat tehát a munkakörül­ményekben meglévő lénye­ges különbségek kiegyenlí­tése. Egyebek közt a rutin jellegű irodai munka inten­zitását is közelíteni lehet a normázott termelő tevé­kenységhez, de a sajátossá­gokból és főleg a vélt presztízsből adódó különb­ségek azért óhatatlanul fennmaradnak. Meddig lesz hatályos, mi­kor fog megszűnni az ad- minisztratí vlétszám-zárlat ? Gyakori kérdés. A válasz szinte magától adódik. A létszámzárlat feleslegessé válik, ha az intézkedés el-1 éri célját, ha az irodákban kényszerpályára kerül az ésszerű, takarékos és szer­vezett munka. Az időpon­tot persze nehéz lenne-meg- jósolni. Valószínűleg nem is jön létre mindenütt egy­szerre a kívánatos és elfo­gadható állapot. Akkor pe­dig a zárlatot sem szabad feloldani egyetemes jelleg­gel, azonos időpontban min­denütt, hanem csak diffe­renciált módon, az admi­nisztratív létszámmal való takarékoskodás színvonalá­tól függően. S valamennyi esetben az eredményes, jó munka, a hatékony és szer­vezett adminisztráció elis­merése lesz majd a lét­számstop feloldása, a sza­bad létszámgazdálkodás. Vagyis a vállalatokon, az intézményeken a sor: adja­nak garanciákat, bizonyít­sák, hogy megérdemlik a bizalmat. A vállalatok, a tanácsok, az intézmények többsége máról holnapra él és csu­pán a létszámzárlat nyo­mán keletkező réseket igyekszik eltömni. Akkor is, amikor az átfogó tevékeny­ségből kiragadva gépesítik például a manuális köny­velési, bérelszámolási mun­kákat. A termelést, a gaz­dálkodást, a fejlesztést kí­sérő teljes adminisztráció áttekintése, kritikai elem­zése és újraépítése, a funk­ciók, a célok, a rendezőel­vek megfogalmazása hoz­hat csak érdemes ered­ményt. Ennek az átfogó te­vékenységnek szerves része a gépesítés, a szakember- képzés, a személyzeti mun­ka. A szakszerű, gyors, érde­mi ügyvitel, és adminisztrá­ció nélkülözhetetlenül szük­séges, a létszámzárlat csu­pán a vadhajtások, az ész­szerűden, szervezetlen meg­oldások, a munkaerő-pa­zarlás ellen irányul. . ovább növekedtek az T irodai munka szer­vezettségében, ha­tásfokában lévő kü­lönbségek a lét­számzárlatot köve­tően, attól függően, hogy hol, hogyan reagáltak az intézkedésre. Az admi- nisztralívlétszám-zárlat fel-, oldásában már csak azért sem engedhető az „egyen- lősdi”. Az élenjáró vállala-: toknál és intézményeknél célszerű már 1977-től meg­szüntetni a zárlatot, bizo­nyítva, hogy vannak pél­damutató eredmények, je­lezve, hogy a kényszer- helyzet kulcsa a vezetők ke­zében van. Kovács József Egy anyagbeszerző Canossa-járása Legjobb lenne úgy kezdeni, hogy ez nem is igaz. Pedig az. Tanúm a várdombi tsz anyagbeszerzője, Dandé And­rás, akivel az alábbi eset megtörtént és — azt hiszem, tanúm valamennyi anyagbe­szerző — legalábbis arra, hogy ehhez hasonló cifra dol­gok bizony „megtörténtének”. íme az eset: Elromlott a tsz sertéstele­pét vízzel ellátó szivattyú egy kis csapágya. A kereske­delemben nem lehetett kap­ni, viszont a hatezer sertés­nek víz kellett. Vödörben ki­hordani nem lett volna ész­szerű. Kézenfekvőnek lát­szott a gyártó céghez fordul­ni segítségért. így az anyagbeszerző út­nak indult a Diósgyőri Gép­gyárba, hogy meghozza e rendkívül fontos alkatrészt. Tehát nem az alaszkai bálnavadászokhoz, hanem ha­zánk egyik állami tulajdon­ban lévő gyárába, amely épp­úgy a szocialista gazdaságunk része, mint a várdombi tsz. De már a gyár portáján el­akadt a segítséget kereső szándék. Holdlakónak néz­ték, aki azt hiszi, hogy holmi hatezer sertés miatt — ami­hez nekik ugyebár semmi közük — csak úgy be lehet sétafikálni egy valódi üzemi osztályvezetőhöz. Az anyagbeszerző nem kezdő a szakmában — hát nem is tágított. Kisebb kö­zelharc árán áttörte az ellen­állás korlátáit, és — na, be nem mehetett — de telefo­nálhatott... És ez sem kis do­log, ugye? De mint kiderült nem is könnyű. Az illető osztályve­zető az első két mondat után le akarta tenni a telefont, megismételve a portás által már elmondottakat, misze­rint kit érdekel az a néhány ezer disznó?... Az effajta, enyhén szólva is apolitikus felfogás még egy üzemi por­tás esetében is meghökken­tő, de hát egy osztályvezető­nél...? Ráadásul az anyagbe­szerzőt kioktatták, hogy egy termelőüzem nem szatócs­bolt, vásárolni járjon üzlet­be. S hogy az üzem nem szál­lított? Ugyan kérem, ez a kereskedelem szokásos kifo­gása... Végül azért lett csapágy és így víz a hatezer sertésnek. Mert akadt azért olyan em­ber is, aki részesnek érezte magát egy „idegen” tsz gond­jaiban. Az illető osztályvezető úr (bár lehet, hogy ő elvtárs­ként ír alá) viselkedését, el lehetne ütni tréfával is. Ám az igazság, hogy az ilyen esetek hallatán nehéz könnyű szívvel viccelődni. Hiába a központi intézkedé­sek, hiába jelenik meg bib- liányi írás a sajtóban, elret­tentő példák a tv-ben — né­ha úgy tűnik, eredménytele­nül. Egészen addig, amíg akad­nak olyanok, akik a karos­székbe süppedve nem látnak túl saját íróasztalukon. Aztán esetleg legyinteni is lehetne, mondván, hogy ez csak olyan, mint homokszem a fogaskerekek között. Igaz, hisz eredményeinket néhány szélsőséges eset miatt nem lehet kétségbe vonni. No, persze az sem lenne rossz eredmény, ha egyszer végre nem a fogaskerekek csikorognának az effajta „homokszemektől”, hanem fordítva. Győri Varga György Sorompók között A vasút és a közút kereszteződésében dolgozik a simontornyai pályafenntartási főnök­ség Vak Bottyán nevét viselő ezüstkoszorús szocialista brigádja. Cserélik a talpfák kö­zött a bazaltzúzalékot, megerősítik a vaspályát tartó csavarokat, s felújítják a 61-es útnak ezt a pár méteres darabját. Munkájuk nyomán simább lesz az úttest, s a gép­kocsik a sínek felett nem döccennek akkorát, mint korábban. Foto: Szepesi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents